Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-29 / 202. szám
Lyukóban egy hónappal rövitíebb az év Ez az akna a legjobb akna Cipa András csaknem megsértődött, amikor fiatalnak mondtam. Feszes bőrű ránc- talan, szénporos arcán csak a veríték ásott árkokat. — Mit gondol, hány éves vagyok? A brigádvezető-helyettes tévedésem biztos tudatában teszi csípőre a kezét. Csend van, mozdulatlan a maróhenger másfél méter átmérőjű acéltenyere, egy pillanatra ellankad a gépet igazító, mázsás támfalat emelgető kéz. — Harmincöt — mondom habozás nélkül, s büszke vagyok rá. hogy csak két esztendőt tévedtem. A vájár hajthatatlan. Juszt sem tartja magát fiatalnak. A bányában töltött esztendők, csakúgy, mint a háborús évek, duplán számítanak. Szerinte. És ö< csak tudja. • Egyformán ejtik a szót Erre a pem hivatalos beszélgetésre háromszáz méterrel a föld alatt került sor, a Borsodi Szénbányák Vállalat Miskolci Bányaüzemének lyukói aknájában, a déli I. frontfejtésen. Ezt megelőzve bányászruhát öltöttünk, kapcát csavartunk, csizmát húztunk. A kas levitt minket a huzatos, vizet csöpögtető aknán, s másfél kilométeres, hol sai'at dagasztó, hol szénrögöket tapodó, hol csilléket kerülgető gyalogolás után találtunk rá a Zalka brigádra. Stankóczi Sándor frontcsoportvezető kedvtelve vezet végig birodalmán. Büszke a munkájára, büszke a csapatra. A Halász György vezette hatvan ember egyötöd résszel termelt több szenet, mint amennyit a terv előírt. (A jól értesültek tudni vélik, hogy Halász György frontcsapatvezető magas kitüntetést kap a közelgő bányász- naoon.) Kapkodom műanyagsisakos fejem. ízlelgetem beszédjüket, hallgatom hallgatásukat. Az egyforma ruhájú, egyformán fekete emberek egyformán ejtik a szót. • Mi a titok? Kovács Lóránt aknavezető főmérnök pontos és precíz ember. De hát melyik bányász nem az? A lyukói bányászok az esztendő első felében 50 278 tonnával adtak több szenet az országnak, mint amennyit vártak tőlük. Ez az ötezer Tegnap a kora délutáni órákban befejeződött a Lenin Kohászati Művek elek- troacélművének nagyjavítása Az augusztus 21-én kezdődött karbantartási munkála tok a terveknek megfelelően haladtak. Ez nem lehetfetl könnyű feladat, hiszen csaknem 350 szakmunkás különböző szakterületen végzett tevékenvségét kellett összehangolni. Tegnap délután megkezdődött a kemencék fűtése. Jung János, az acélmű gyár- -egységvezetője elmondotta; hogy a hideg próbák során valamennyi felújított egység kitűnően vizsgázott. Az első adagot — amely még vas lesz — ma hajnali négy órakor csapolták, ezt követően kerül a kemencékbe az első acéladag alapanyaga. Az első acéladagot a délelőtti órákban csapolták. Az elektrokemence utoljára hat éve állt le nagyjavításra. •k Tükörkép (Solymos felv.) Gerendába faragott történelmi arcképcsarnok A Szigetváron élő Zágon Gyula képzőművész a maga nemében egyedülálló alkotást fejezett be a közelmúltban' történelmi arcokat faragot) „történelmi” fába — egy több száz éves kapugerendába. Majdnem egy évtized kemény munkája fekszik a műbeh, amellyel hamarosan a közönség is megismerkedhet. Szeptember 7-én, az 1566-os hősi várvédelem és Zrínyi Miklós halála évfordulóján, bemu tátják a történelmi arckép csarnokot, mégpedig stílsze rű környezetben: a híres vég vár egyik kazamatájában. Zár a parkkönyviár Szeptember első napjaiban bezár a tapolcai parkkönyvtár. Látogatottsága az idén lényegesen nagyobb volt, mint az elmúlt években, ezért úgy tervezik, hogy jövőre bővítik a könyvállo-' • mányt.-#■ Fötebiztosítás. Három ember, hat kéz, egy akarat. Páricsi György, Dienes Gyula és Turiczky Lajos. (Solymos László felvétele) vagont megtöltő többlet párját ritkító rekordokat takar. A rádióból, sajtóból értesültek arról, hogy eredményei alapján az első félévben az aknák közül a lyukói volt a legjobb az országban. Egy műszak alatt egy ember 139 kilogrammal több szenet adott, mint amennyit a terv előírt. Nincs szívem nem leírni a csak bányászok számára sokat mondó adatokat. A vágathajtás terve 2790 méter volt, 3248 métert teljesítettek. A tonnánkénti önköltség 318 forintról 301 forintra csökkent. Mi a titok? Van egyáltalán titok? Üj jövesztőgépeket kaptak, eredményesnek bizonyultak a munkaszervezési intézkedések, de a legfőbb erdem az embereké, a bá- nványoké. Hat hónap alatt hét hónapra való szenet küldtek a felszínre. A lyukói bányászok december 1-re szeretnék befejezni az évet. • Nem kocsira * gyűjtenek Hogy a bányásznapi borítékban mennyi lesz, az már nem titok. Akármelyik három-négy vájár hűségpénze kiteszi egy Trabant árát. . . De ők nem kocsira gyűjtenek. (A hatvan ember közül hatnak van autója.) Ülünk a langyos, fénytelen szénen, s az egyforma ruhájú, egyforma szavú emberek sorolják, mire költenek, mi hiányzik még. Lakás, bútor, új szőnyeg a szobába, kabát a gyerekeknek, egy jó permetező a kertbe ... A pihenő csak szussza- násnvi. A ruha nem hűl rá a hátra, a szerszámok még érzik a kéz melegét. Üira nekilátnak, közben Tóth Istvánt ugratják, a világ legjobb maróhenger-kezelőjét. Páricsi György bosszúsan rángatja a kesztyűiét, megint beleakadt valamibe. Feldübörög a marógép motorja, kattogni kezd a puli. a láncos' emelő. Dől a szén a szalagra, s háromszáz méterrel a feiünk fölött biztosan süt a nap. B. I. 1200 új ikerállomás Megváltozott telef onssámok Másik távbeszélőuévsort nyomtatnak Az elmúlt napokban több száz telefontulajdonos hívószáma változott meg Miskolcon. Sokan érdeklődtek szerkesztőségünkben ennek okáról. A kérdéssel megkerestük a Postaigazgatóság illetékesét, Havas Józsefet. — Ismeretes, hogy városunkban mintegy 7000—8000 telefonigénylő várja, hogy lakásába bekapcsoljuk a távbeszélő készüléket. E nagy szám is jelzi gondjainkat. Ezen segíteni csak úgy lehet, ha ikresítéssel próbálkozunk. Ennek megfelelően építettünk a Győri kapui lakótelepen két, a Szentpéteri kapui lakótelepen pedig egy 400 állomásos PAM mellékközpontot. Ezzel elértük, hogy újabb 1200 igénylőt tudtunk távbeszélővel ellátni. Az ikresítés folytán meg kell változtatni a főállomás telefonszámát is. Mivel a városban a hívószámok változásának aránya meghaladja a 25 százalékot, lehetőség van arra, hogy új városi telefonkönyvet adjunk ki. A jövő év elején szeretnénk megjelentetni az új telefonkönyvet — ha lesz rá nyomdai kapacitás. A lakosság megértését kérjük az ikresítési programmal kapcsolatban. A telefonra várakozók nagy száma miatt nem vehetjük figyelembe azokat a — többnyire indokolatlan — fellebbezéseket, amelyeket a főállomások gazdáitól kapunk. Jelenleg ugyanis csak így tudjuk kielégíteni az igényeket: (tőth) Lesz Ián aospor is A Győri Keksz- és Ostyagyár jánossomorjai üzemegységében megkezdték a süteményporok gyártását. Kakaóporból, Piskótaporból, Pufi fánkporból és palacsintaporból 5000 mázsát gyártanák az idén hazai alapanyagból. A közeljövőben bővítik a süteményporok választékát; jugoszláv szárított élesztőből megkezdik a lángospor gyártását. Teljes gőzzel! Hajlamosak vagyunk rá, hogy amikor a munkaerő-gazdálkodásról szolun« vagy halluuK, tüstént a munKaeroniányra^ es kizárólag az effektiv termelőkre gondolunk. Vagyis leegyszerűsítjük a dolgot arra, ami a „legkézenfekvőbb". Pectíg csak azért tűnik annak, mert a köztudatban talán még nem eresztettek eléggé mélyen gyökeret azok az összefüggések és összetevő«., ameiye«, együttesen adjak a munkaerő-gazdálkodás kritériumát, eredményezhetik a helyesebb gyakorlatot, természetesen nem csupán a valóságos termelőkre vonatkoztatva, hanem mindenkire, aki dolgozik. Bárhol és bármit. Kétségtelen: van munkaerőhiány. S ez a hiány jelenleg nem pótolható mindig es mindenütt mechanizalással. Am az elméretezett túlóráztatás, a szabad idő „megvásárlása” sem lehet megoldás. A megoldásra — ha nem is a teljesség igényevei — valahol mélyebben kell rákérdeznünk, amit tulajdonképpen gyakran meg is teszünk, nem mindig a várt sikerrel. Nem az igyekezet erőtlen, hanem olykor a gyökér zsenge, amely a köztudat felé tartana, ha jobban meg tudna benne kapaszkodni. Mert próbáljunk csak rákérdezni — ki tudná, hányadszor —: hol van munkaerőhiány? Igazából ott, ahol alaposan meg kell fogni a munka végét: a kohász, a gépgyártó és a hasonló szakmákban; továbbá ott, ahol nem sikerült eléggé kivívni a munka becsületét, noha a munkaerő társadalmi igénye vitathatatlan. A divatos szakmákban nincs munkaerőhiány — jól ismert tény. Az is, hogy miért nincs. Önmagától értetődik a következő kérdés: hogyan gazdálkodjunk akkor, amikor a munkaerő megoszlásában nincs meg a kellő egyensúly, pontosabban nincs meg a társadalmilag szükséges munkaerő kiegyenlítődése. Itt dömping, ott hiány — nyilvánvaló, zavart okoz. De hát valamit tenni kell. Azzal gazdálkodni még jobban, ami van. Fegyelem, intenzitás, üzem- és munkaszervezés, takarékosság, töprengés és kísérletezés a jobbért, gazdaságosabbért és így tovább. Ugye, ismerős mindez? Persze. S tudjuk azt is, melyik mit jelent. Tudjuk, csak sajnos, még vannak munkahelyek és vannak munkaerők, ahol és akik úgy kezelik, mint a szomszéd köszönését, hogy: Jó reggelt! vagy Jó napot! Pedig tessék elhinni, a munkaerő-gazdálkodás feltételeinek oly gyakori emlegetése és a velük -*■ és általuk — cselekvés szorgalmazasa létkérdés a fejlődés lépcsőin. Ha feljebb akarunk jutni, lépni kell. De mindezen gondok közepette a szemléletünkön sem árt csavarni egyet. Nem törvény a könnyebb vagy a divatosabb szakma, s éppúgy az se, hogy az apa diplomáját az utód is „örökölje” (mindenáron!), miként az se, hogy kihaljanak az esztergályos-dinasztiák. Csakhát... Becsületet a mellőzött szakmáknak s ismerjük el még jobban — ami egyébként feltétlenül helyes irányban halad — a szakmák „professzorait”. Egyúttal ismerjük el, pontosabban lássuk be, hogy a munkaerő-gazdálkodás mint olyan, nem kizárólag azt jelenti, hogy „a termelő egységekben tartsuk be a szabályokat”. A termeléssel velejár a szellemi irányítás, illetve a termelés kiszolgálása. Ha azt mondjuk, hogy bizonyos területeken van munkaerőhiány, akkor az iméntiek tekintetében adódnak bizony olyan sajnálatos tapasztalatok, amelyek az irodákon belüli munkanélküliséget bizonyítják. Ritkaság-e vagy sem az üresjárat? Egy biztos: létezik, mert beszélnek róla. Mármint arról, hogy ott is jobb munkafegyelem kellene, ahol nem mérhető a produktum. Nem mérhető? Dehogynem! Az indokolatlan „szomszédolás” egyik helyről a másikra, a triccs-traccs, a szertartássá emelkedett kávézás, a magánügyekben telefonálgatás, meg sok egyéb — a munkától elrabolt idő. Rádöbben erre, aki odafigyel. S akinek feladata, figyeljen is oda! Néha bizony olyasmit tapasztal, amitől a munkaerkölcs elpirulhat. A minapjában munkatársunk, feladatát végzendő, térült-fordult egy kisebb vállalatnál. Mondom: térült-fordult, mert senki sem állt vele szóba. „Kibővített névnapot” tartottak... Még csak egy „ügyeletes munkaerő” sem akadt, aki... Kollégánk dolgavégezetlenül tért vissza. Ez a megtörtént eset nyilvánvalóan kirívó. Arra viszont alkalmas, hogy — mintegy paradoxonként — újból feltegyünk egy kédést: megtörtént-e valaha is akármelyik gyárban, hogy névnapköszöntés céljából leállt s egész műszakban ált egy gépsor? Nem. Mert képtelenség! Csakhogy a morál törvénnyé teszi azt is, hogy ami máshol nem lehetséges, az itt sem, továbbá, hogy ne csak mások munkaerejével gazdálkodjunk jól, hanem a magunkéval is! Sok-sok példával bizonyíthatnók, hogy amikor munkaerőgazdálkodásról szólunk, akkor ezzel összefüggésben nem kizárólag a munkaerőhiányra, a munkaerő-megoszlás aránytalanságára kell gondolnunk. Az adottságok, a lehetőségek tudatosabb kiaknázása az, ami segíthet. No meg természetesen, há nemcsak beszélünk ezekről, hanem tudatunkban olyan inspirálókként keringenek, mint az egyre igényesebb létfenntartás, szükséglet-kielégítés ösztönzői. Persze nem önös alapon! A ki-ki, illetve a mindenki- alapon. Nemcsak azért, mert így igazságos, meg hogy a termelésnek és elosztásnak szocialista törvényszerűségei vannak, továbbá, hogy a társadalmi fejlődés egyik legfontosabb eszköze a termelőerők okos mozgatása: hanem azért is, mert a határsorompókkal nem rekeszthetjük el a másik világ gazdasági járványának bacillusait. Védekeznünk kell. Erősíteni. ellenállóbbá tenni a szervezetet. Azt az erőt használjuk ki jobban, ami természetes adottságként van bennünk. Sportnyelven úgy mondják ezt: jó a kondíciód, hát miért hajtasz félgőzzel!? Erről van szó. És mindenkiről szó van! Mindenkiről, aki munkaerő s mindenről, ami a munkaerő-gazdálkodást jobbá, ésszerűbbé teszi. CSALA LASZLÖ
