Déli Hírlap, 1975. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-04 / 181. szám
\ Gyakran meglelik mind a 11 ladik Kisvendéglőt vagy kombinátot? i i Délelőtt 11 óra. „Teljes gőzzel üzemel” Lillafüred. Az 5-ös buszok dugig tömve, rendületlenül hordják a túrabakancsos kirándulókat. A kisvasút mozdonya éleset füttyent, fürgén ugrálnak ki a nyitott szerelvényből a vakációzó gyerekek, utánuk pedig megfontoltabban, de annál vidámabban a szabad- ságos apukák, anyukák. A posta melletti szuvenír boltban kilószámra mérhető képeslap és bükki emléktárgy fogy el naponta. •öAz alagút utáni „halálkanyarban” a haragoszöld vizű Hámori-tó tűnik fel elsőkent a kocsival érkezőknek. A könnyű szélben mintha fázna: íibabőrös a víz. A partról pecások áztatgatják frissen ásott gilisztáikat. Odalent a stégnél néhány üres csónak himbálódzik. Beljebb, a tóban jókedvű utasokkal terhelve simán siklik a többi ladik. Nagy László csónakmester négy nyelven üdvözli a vendégeket. Nyugdíjasként ötödik éve dolgozik itt. az MHSZ Ngptun Könnyűbúvár Klubjának csónakkikötőjében. — Hatvanegy éves vagyok, de tavasztól őszig a szabadban élek kollégámmal, Bálint Andrással. Május elsején rakjuk vízre a hajókat és szeptember 30-án szerelünk le. Egy-egy szezonban rengeteg emberrel ismerkedünk össze. A vendégek a legnagyobb csodálattal nyilatkoznak a tájról. Az alföldieknek különösen kuriózum számba megy a hegy, az erdők. A tavaszi iskolai szünetben kiránduló gyerekek általában úgy tervezik az utat, hogy egy félórás evezést is beiktatnak a programba. Sokukat régi ismerősként üdvözlünk, ők a legkedvesebbek, a „visszajáró lelkek”.,.-3— Jó erőben vannak az emberek — mondja a mester. látva, hogy a csónakház oldalának támasztott törött evezőket nézegetem. — Olykor-olykor előfordul, hogy rendre kell utasítanunk a fegyelmezetlen kirándulókat. Átlagosan 5—7 méter mélv a tó, de néhol a 15 méter mélységet is eléri. Óvatosnak kell lenni, a vadevezősök könnyen „befürödhet- nek”. A múltkorában négy ittas férfi ruhástól ugrott be a vízbe. Szerencsére nem történt baleset, de tavaly nyáron éppen így fulladt meg egy fiatalember.-3A tói túlsó végén a tiltó táblát elhagyta az egyik csónak. Laci bácsi belefúj a sípjába. a bungallóból előhozza a tölcséres megafont, figyelmezteti a 9-es csónak utasait a szabályok betartására. — Naponta átlag 100—120 vendég fordul meg nálunk — hallom Bálint Andrástól. — Gyakorta megtelik egyszerre mind a tizenegy ladik ... A kikötőben kisebb tumultus keletkezik. Négy hajó akar egyszerre kikötni. Hámukra. A gyerekek paradicsoma lett erre a nyárra Boldogkő vára, amely turistaszállóként működik. Kéthetes turnusokban 45 Békés megyei kisiskolás ismerkedik a Zemplén természeti szépségeivel. Noha a turistaszállásnak nincsen konyhája, az encsi áfész dolgozói elvállalták a gyerekek étkeztetését és kis éttermet rendeztek be számukra. Hű, de jólesett! Gyakran elő kell hozni a megafont és figyelmeztetni a vendégeket. (Solymos László felvételei) Vendég nélkül vendéget látni sem lehet Elöljáróban, még mielőtt bárkiben is rossz érzések fogalmazódnának: a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat tavaly kiváló címet ért el. Dinamikusan emelkedik a forgalom, ezen belül — és ez örvendetes —, gyorsabban az ételforgalom. A közelmúltban egy megbeszélésen elhangzott viszont, hogy a vállalat egyes nagy éttermei konganak az ürességtől, kihasználatlanok. Más oldalról egyre követelőbben fogalmazódik meg az ieény: Miskolcon kisvendéglők kellenének. Valóban kong a Tokaj étterem az ürességtől. Az étteremben senki. A presszóban összesen két asztalnál ülnek. Még túlzás nélkül is: többen dolgoznak, mint amennyi a vendég. Egy pincér véleménye: — Uram, a forgalmat a III. osztály hozza ... Ugyanez a Katowicében: — Nappal csend van. Éjszaka viszont mindegy. Aki már ivott, annak mindegy az osztály, az ár. Az beül... Este: csúcsforgalom. Nem egészen megnyugtató közönség. Riasztó hírek. Egy idős pincér: — Kínszenvedés ilyenkor. A rendes vendéget is nehéz megvédeni. Ráfizetéses mammut-étter- mek. A lakótelephez tervezett négyzetméterrel, nem a lakótelepen élők szebéhez méretezett árakkal. Esténként csöppet sem békés hangulattal. Győri kapu: — Önök mit vacsoráznak? És hol? Tíz kérdés, tíz válasz. Háromból kiolvasható: szívesen elmennének valahova, de az vagy drága, vagy a közönség olyan, hogy inkább nem mennek. A Tokaj étterem függönyein. abroszain szándékosan égetett lyukak. Vendég-névjegyek. Rendelés alig. Mit csinál vajon az a három család, három fiatal házaspár, akik szívesen elmentek volna valahova? Elmennek haza, hiszen a Tokajtól néhány percnyire levő kis presszó tömött, ahogyan tömött a nem messze levő Tiszavirág kisvendéglő is. Pincérvélemény: — Ha nekem ipart adnának, közvetlen a szomszédban is mernék kisvendéglőt nyitni. Megélnék. Az emberek ezt szeretik, ezt keresik. Tessék elhinni, hogy az emberek nem szeretői a hosszú étlapokat. Én egy kisvendéglőben pacalt főznék, vagy babot, vagy sztrapacskát. Néhány állandó ízű, csak ránk jellemző ételt. Es a törzsvendég arra odaszokna ... — Lenne-e elég speciális étel? — Ha engedné a KÖJÁL..; Természetes, és értünk, fogyasztókért való dolog, hogy az egészségügyi előírások betartása, betartatása is benne van az ételek árában. Ezek az előírások egyre szigorúbbak. Az egészségügy az optimális lehetőségeket követeli. Ez drága. Ilyen viszonylatban a nagy konyhák a ki- fizetőek. — A kisvendéglőben viszont speciális ízek kellenének — mondja a pincér. — Egyre kevesebben főznek otthon. egyre többen élnek üzemi koszton. Ezért kellenének a kedélyes... — Felnéz, öt magát is meglepi a jelző. Minket sajnos néhány ilyen vendéglő lepne meg. ■ ■ Ürességtől kong néhány nagy vendéglátó kombinát. Kisvendéglőkre lenne igény. A megvalósítás viszont hely, szakember és pénz hiányában nagyon nehézkes. A város tanácselnöke is megfogalmazta ezeket az elvárásokat. Miskolc idegenforgalma, kialakítható hangulata is kötelezne. Az Avas-délen felépült egy nagy lakótelep. Milyen lesz a vendéglátás ott? Az írás befejezetlen. Szívesen vesszük olvasóink hozzászólásait, ismertetjük a vendéglátók lehetőségeit és terveit. A témára tehát visszatérünk. Addig? Addig kis rosszindulattal inkább tepertőt eszünk egy falatozóban sta- nicliből. (bartha) Zöldségre fordított rom fiú meg egy lány, vizet fröcskölve, kenufogással evez a stég felé. Hátulról össze- csókolóznak a veszteglő csónakokkal. A mester beakasztja a hajó oldalába a vaskampót, stabilan tartja, amíg pallóra lépnek a kipirult arcú fiúk. Az útról nemet vendégek újabb csoportja érkezik. A gyerekek végre kikászálódnak a ladikból. — Hű, de finom volt! — mondogatják elmenőben. V. R. Százszemélyes úttörőtábort avattak tegnap Szarvason. A Holt-Kőrös partján épült faházak mellé jövőre újabbak sorakoznak majd. A bővítés után mintegy másfélszáz úttörő pihenhet, tanulhat, szórakozhat iskolai szünetek idején. *■ Nyári gyári kiruccanás Bizony mondom, jó dolog a nyári munka annak, aki egész évben tanul. No, nem olyan derékroppantó, ínszakasztó, a júniusi évzárótól a szeptemberi évnyitóig tartó foglalatosságra gondolok, amelyik kilúgozza a vakáció színét és gondtalan örömét. A nyári munka a diák számára ne legyen több ((illetve éppen annyi legyen), mint egy program a kánikulai programok sorában. A munkacsúcsokkal dolgozó üzemekben jól jön a gyerek segítsége, s ők sem járnak rosszul, mert belekóstolnak a gyári életbe, testközelbe kerülnek az iskolapadot már rég odahagyott felnőttekkel, s nem utolsósorban pénzt is keresnek. Szóval, ezek a nyári kiruccanások hasznosak, jó hangulatúak. A szabályt erősítő kivételt egyik, a gyerekek felügyeletével megbízott művezető története szolgáltatta. Mi tagadás, nem lelkesedett azért, mert a vigyázó teendőinek ellátásával őt bízták meg. Igaz, a diákok becsülettel elvégezték a dolgukat, de fanyalogtak. A művezető pedig dünnyö- gött. „Ő, ti aszfalton nevelkedett, elkényeztetett városi gyerekek! Azt hiszem, felkopna az állatok, ha abból kellene megélnetek, ameny- nyit ezzel a tessék-lássék lelkesedéssel kerestek. El vagytok kapatva, nektek természetes dolog a jó ruha, a szép lakás, a biztos kenyér, a telek és az autó . . . Dolgozzatok csak! Seperjétek az udvart, cipeljétek a ládát, izzadjatok! Hadd tudjátok meg, milyen is qz igazi munka!” A gyerekek fanyalogtak: ..Mi felsöpörjük az udvart, ha kell. Oké. De ne kívánják, hogy vigyorogjunk is hozzá. Nem lenne olyan szemetes az udvar, nem kellene söpörni, ha az üzem pilótái gondosabban pakolnák meg a gépkocsit, ha a ládanyito- gatók nem szórnák szét a csomagolópapírt és a fedélzáró lemezeket.... Mi dolgozunk, mert pénzt kapunk érte, de az értelmetlen, felesleges munka nem nevel munkára ... Itt van például a ládacipelés. Ha mi nem vagyunk itt. akkor az üres ládákat földobják egy teherautóra és arrébb viszik. Most tíz gyerek óraszámra ládát cipel... És persze a munkaruha ...” A művezető legjobban a munkaruha miatt haragudott. „Ezek az átkozott kölykök azt mondják, hogy a munkaruha szakadt és piszkos. És hogy lötyög rajtuk ... Nem divatbemutató ez! Nekem, meg a másiknak jó. ők meg frakkban akarnak grasszálni a gyárban.” A gyerekek legjobban a munkaruha miatt fanyalogtak: „Az ember a fél életét a munkahelyén tölti, fél életén át munkaruhában jár. Nem előírás az, hogy az overallnak rosszul szabottnak, szakadtnak. koszosnak kell lenni... Nem frakkot kérünk mi, csak valami elfogadható cuccot, olyat, amelyik nem a boka fölött harangoz, ami nem olajszagú, nem izzadságfoltos ... Nem a flanc miatt, hanem a jobb közérzet érdekében.” Amikor letelt az idő. a művezető mégiscsak elégedett volt: nem az a lényeg, hogy mit. nem az a lényeg, hogy hogyan dolgoztak a gyerekek. A fontos az, hogy csináltak valamit. A srácok sem voltak elégedetlenek: sok fura ember- rel ismerkedtek meg. s rájöttek arra, hogy lehet dolgozni. s lehet okosabban dolgozni. Lehet élni, de jobb okosan élni. (brackó) milliók 1974-ben, a zöldségtermesztésről hozott kormányhatározat után a megyei tanács is határozatot hozott a zöldség- termelő gazdaságok támogatására. Korábban a zöldség- termelő terület évről évre csökkent. A határozatot követően ez a csökkenés megállt. Sajnos, a tavalyi igen kedvezőtlen időjárás következtében a megtermelt zöldség mennyisége nem nőtt. Fokozódott tavaly a romlási veszteség is. Mindez ellentmondani látszik annak, hogy a zöldségtermelés fejlődésnek indult. A megyei tanács vizsgálata most megállapítja, hogy tavaly bázisüzemmé fejlődött Sajópüspöki, Put- nok, Nagybarca, Múcsony, Hemádvécse és Miskolc közvetlen közelében a miskolci Űj Élet Termelőszövetkezet és a Nagy-miskolci Állami Gazdaság. E fejlődéshez a megyei tanács két és fél, a városi tanács négymilliónyolcszázezer forint vissza nem térítendő támogatást adott. A beruházások elhúzódása miatt e támogatás hatása igazán az 1976-os évben érződik majd. Uj gyógyszálló épül Hévízen Az impozáns épület erdő szélén, páratlan panorámájú környezetben emelkedik majd. A hotel üvegfalain át közelről szemlélhető lesz a tófürdő is. A 10 szintes épület hét szintjén 31—31, többségében egy- és kétágyas szobát, továbbá két-két lakosztályt képeznek ki. Minden szobához loggia tartozik majd, az új szálló egyidejűleg csaknem 400 vendéget fogadhat, A hotel a terv szerint 1975 végére készül el. Szörp lesz a szamócából Az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalatnál tart a csúcsszezon. A nyári szörpellátás mellett a szörpök kezelése és tárolása is nagy feladatot ró a vállalatra. A málnaszezonnak már vége. jelenleg a szamócát, fekete- és piros ribizlit „szörpözik”. Eddig 30 vagon gyümölcslé tartósítását végezték el. Ezekből folyamatosan készítik a szörpöket. A terv szerint 322 vagon szörpöt gyártanak az idén. ezenkívül még 11 vagonnal, kongresz- szusi felajánlásként.
