Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

\ Hamis díszek a kertben Szaporodnak kiskertjeinkben a giccsek. Már-már országos hírnévnek örvendenek némely kertitörpés „alkotások” Buda­pesttől Egerig, Szombathelytől Nyíregyházáig. Sokan igazán jószándékkal megőrzik a színes mosószeres flakonokat, a ki­égett fehér fénycsöveket, újabban pedig a kimustrált gumi­abroncsokat. Szegélydíszek, „karók”, virágtartók lesznek be­lőlük. A kert közepén, vagy előterében kicsinyített várak, esténként kivilágitott tornyok hivalkodnak. Bontási anyag­ból mini „sziklakertek” ékeskednek. Mindezeket „parádés” kerítés övezi: napsugár-imitációval, festett kőoszloppal, mű­kőből faragott madárral. Szélsőséges példák ezek és sajnos még köztetszésnek ör­vendenek. Némely esetben a versengés és az anyagi lehető­ségek következtében a kert elveszti természetességének jel­legét is. Virágokból kiültetett, ollóval gondosan nyírt fel­iratok és virágórák, a magas törzsre oltott rózsa, karóra húzott üveggömbök, sörösüvegekből készült szegélyek, élükre állított meszelt téglák, növényekből kikényszerített állat­figurák, mind-mind egyfajta ötletrekord — csupán a ter­mészethez, az élethűséghez, a valósághoz nincs semmi köze. Néha drága, de valójában nagyon olcsó, ízlésrontó öröm­források. Letűnt kertmüvészeti korok díszítő tárgyainak korcs utánzatai, amelyek eredeti értelmüket és mondanivalójukat régen elvesztették. A kert legfőbb dísze az élő növény. Helye van azért itt a padnak, a medencének, a pergolának, a kicsi tűzhelynek, sőt a szobroknak is, csupán az alapvető esztétikai szempon­tokat és a célszerűséget kell feltétlenül betartanunk. A modern kertművészetnek ma már hozzáférhető gazdag irodalma van. Kertbarátokhoz szól például Kiácz György: „Kertmesterség", Oláh Sándor: „A családi ház kertje” című. rendkívül gazdagon illusztrált, igen olvasmányos könyve is. Ajánlhatjuk mindazoknak, akik eddig jószándékkal bár, de hamis díszeket gyűjtöttek kertjeikben. K. I. Jubileumi parkot építenek A Borsodi Vegyikombinát­ban dolgozó szocialista bri­gádok is kiveszik a részüket Kazincbarcika jubileumi parkjának építéséből. Már eddig több száz óra társa­dalmi munkát teljesítettek, többnyire földmunkát végez­tek, virágot és facsemetéket ültettek. A BVK munkaver- seny-irodáján már ismét tel­nek a listák: újabb brigádok jelentik be, hogy részt kér­nek a jubileumi park építé­séből, csinosításából. A MÁV Igazgatóság tájékozta­tása alapján 1975. július 21-étől (hétfőtől) a Miskolc Tiszai pu.- ról Kisújszállás állomásig, illet­ve vasárnap Budapest Nyugati pu.-ig közlekedő 2424. sz. sze­mélyvonat Miskolc Tiszai pu.-ról 13 óra 05 perckor, Felsőzsolcá- ról 13 óra 11 perckor, Hernádné- meti-BőcsrőI 13 óra 20 perckor, Tiszalúcról 13 óra 26 perckor, Taktaharkányból 13 óra 35 perc­kor, Taktaszadáról 13 óra 39 perckor indul és Szeerencs állo­másra érkezik 13 óra 45 perc­kor. Szerencs állomásról a jelenleg érvényes menetrendben, 14 óra 10 perckor indul tovább. Menetrendje tehát csak Miskolc Tiszai pu. és Szerencs állomás között változik. MÁV Igazgatóság Meokopolt a patina... Megújul a Palota Csaknem egy éve már, hogy a lillafüredi Palotaszál­ló utoljára fogadott vendége­ket. Az utolsó turnus SZOT- beutaltjai (Montág Pálné. a Fővárosi Tanács pénztárosa, Steiner Mária, a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek fordítója, Kalmár Imre, a szegedi Ecset- és Seprűgyár gépmunkása) még biztosan emlékeznék a hámori völgyben töltött két hétre. Nevüket megőrizte a vendégkönyv. Utánuk az építők vették birtokukba a Palotát. Száz ember dolgozik az eklekti­kusnak mondott, de Lillafü­redre mindenképpen jellem­ző épület újjávarázslásán. ti formájában felújítani, mint újat építeni. ÉRTIK A DOLGUKAT A Lux Kálmán tervezte szálló belülről újul meg, és sokkal gazdagabb, kényelme­sebb lesz, mint a régi volt. MÉG KÉT ÉV KELL Orsós György építésvezető a 107-es szobában lakik. Va­jon meddig lesz a palota la­kója? Mikor lesz újra a pi­henni vágyó ezreké a szálló? Az építésvezető egyszerre gondterhelt s egyszerre biza­kodó. Minden a terv szerint halad, de még legalább két év kell, amíg a megkopott patinájú épület újra a vendé, geké lehet. Fölújítják a vil­lamos- és vízvezetékeket, zu- hanyozóíülkével látják el a szobákat, s a nagycsaládosok számára is alkalmas lakosz­tályokat alakítanak ki. A legtöbb gondot a. kövek okozzák. Az épület homok­kő fala nedvszívó. Télen megfagy s a jég repesztette, rongálta az épületet. Nagyobb bravúr egy régi házat erede­A SZOT-üdülők karban­tartására életrehívott mátra- füredi vállalat emberei értik a dolgukat. És most már bi­zakodnak is. Szerdán végre a helyére kerültek a kazánok, működőképesek a fűtőtestek, így aztán télen nem kell di­deregniük. Még a nyáron si­került — az építők ezt így mondják — téliesíteniük a szállót. A munka mindenütt egy­formán munka ... Fölösleges dolog arról faggatni a hely­reállításban részt vevő száz embert, hogy mit éreznek. A sok vihart kavart, sok ven­déget látott, pompás épület külső képe változatlan ma­rad. Az avatás után sem fo­gadja majd más látvány Lil­lafüred szerelmeseit, ha a Palotaszállóhoz látogatnak, mint a megszokott, kőcsipkés, tornyos épület. PÁNCÉLSZEKRÉNY NEM LESZ Egyetlen dologgal lesz ke­vesebb, szerényebb az épü­let. A szobák falába épített páncélszekrényeket kiszere, lile, kibontják. Sok széfnek már a kulcsa is elveszett, ócskavasteleore kerülnek a hajdani brilliánsokat, pengő- kötegeket őrző vaskazetták. Nincs rájuk szükség. Fennállásának 45 esztende­je alatt ilyen sokáig még nem volt zárva a Palotaszálló. Ám ez a vendég nélküli nyár sem jelenti azt, hogy halott lenne a pompás épület. Fa­lai között nemcsak dolgoz­nak, hanem laknak is az épí­tők, az étteremben minden nap száz személyre terítenek, s nyitva a büfé is, ahol 17 óráig nem szolgálnak ki sze­szes italt, ötig tart a munka, idő... B. I. Bármit már nem tehet eladni Tartós fogyasztási cikkek tartós problémákkal Különösebb panaszra nem lehet okunk. Hiszen — becs­lesek szerint — 26—26,5 mil­lió háztartási gépet és hír­adástechnikai készüléket bir­tokol a lakosság. Ma 100 ház­tartásban ötször annyi sze­mélygépkocsi, hét és félszer több villamos hűtőszekrény található, mint tíz esztendő­vel ezelőtt. Minden 100 csa­ládból mosógéppel 70. televí­ziókészülékkel 68 rendelke­zik. S akkor még nem emlí­tettük a bútorokat, kerékpá­rokat, gáztűzhelyeket, olaj­kályhákat, forróvíztárolókat, az újdonságok közül például a konyhai páraelszívókat, mindazt, ami a tartós fo­gyasztási cikkek sorába tar­tozik, s aminek dolga, hogy könnyebbé, kényelmesebbé tegye mindennapjainkat. Na­gyobb mennyiség, jobb mi­nőség, mi gond lenne tehát? Akad. Nem elég, ha sok Érthető, hogy a tartós fo­gyasztási cikkek tömegesebb elterjedésének kezdeti idő­szakában a mennyiségi igé­nyek kielégítése állt az első helyen. Szinte mindenből ke­vés volt. tv-készülékből épp­úgy, mint bútorból, hűtőszek­rényből. A minőségi, műsza­ki jellemzők, a készülékek ún. szolgáltatási képességei háttérben maradtak. Ma azon­ban — amikor bizonyos áruk­ból majdnem telített a piac — ezek kerültek előtérbe. A gyártók némelyike azonban késve ismerte fel e változást; lépéshátrányban van. A hetvenes években esz­tendőnként 10—12 százalék­kal nőtt a bútorok vásárlása, s az iparban végrehajtott re­konstrukció eredményeként a mennyiségi igényeket mara­déktalanul kielégíthetik. Csak­hogy — mint azt a Minisz­tertanács 1974. november 8-i ülésén megállapította — ez ma már nem elég. Hiány mu­tatkozik kiegészítő- és kisbú­torokból, a lehetségesnél sze­rényebb a választék, s annak is csupán egy részét ismer­heti meg a vevő, s bár a fő­városban és nyolc megye- székhelyen Domus áruházak épültek, épülnek, a bútorke­reskedelem raktározási és há­lózati gondokkal küzd. Ha esvfittműködne ipar és kereskedelem... Ügy jellemezhetjük a mai helyzetet, hogy még nem zá­rult be a kör, s a résen el­illan az öröm, a felelősség, olykor maga az áru is. Hi­szen egy T-dugó hiánya meg­akadályozhatja a rádió és a magnetofon közös használa­tát, ha nincs magnókazetta, néma a készülék, elem híján szobadísz a táskarádió, s hiá­ba a vidéki házban a vízve­zeték. ha a fürdőszobába nem vehetik meg a 80, 120 vagy 200 literes forróvíztárolót, mert hónapokon át remény­telenül keresik az üzletekben. Folytathatjuk azzal, hogy bi­zonyos árukból ismétlődő hi­ány mutatkozik — így kerék­párokból, asztali rádiókból, fürdőszobai felszerelésekből, főként fajansz-mosdókból —, szegényes a választék. Ne pöröljük el azt az ipar­tól, a kereskedelemtől, amit joggal sorolnak eredményeik közé. A növekvő árumennyi­séget, a részletvásárlás lehe­tőségét. a javuló minőséget, a jótállási idő hosszabbodá­sát, az ingyenes házhoz szál­lítás és üzembe helyezés be­vezetését. Azt, hogy 1970 és 1974 között évi átlagban 23 százalékkal bővült a fogyasz­tási cikkek behozatala a szo­cialista országokból, s ennek 60 százaléka tartós fogyasz­tási cikk. Ám amint arra a tavaly, a második félévben lezajlott országos népi ellen­őri vizsgálat rámutatott, az ipar és a kereskedelem együtt­működése mind az új áruk, mind a javítás, az alkatrész- ellátás területén nem kellően összehangolt, hiányzik a ru­galmas igazodás képessége, s mindennek kárát a vevő látja. Megnőtt a vevők igénve r n J Tavaly 278 ezer villamos hűtőszekrényt, 320 ezer ke­rékpárt, 217 ezer tv-készülé- ket adott el a kereskedelem, negyedévente 120—130 ezer rádió talál vevőre. Rohamo­san emelkedik a bútorok for­galma — havonta 170—190 ezer darab kárpitozott ülőbú­tort bocsát ki az ipar! —, növekszik a kereslet az egyéb lakásfelszerelési tárgyak iránt. Mégis, az érzékenyebb hallá­sú szakemberek azt állítják: új szelek fújnak, bármit már nem lehet eladni. Megnőtt a vevő igénye, választékot kö­vetel, s azt is, hogy garan­ciában és azután is kellően karban tartsák különböző, nagy értékű tárgyait. A tartós fogyasztási cikkek tartós problémái sok tekin­tetben most már az ipar, a kereskedelem körmére égtek s a megoldatlan gondok egy­re nagyobb teherként nehe­zednek a szolgáltató hálózat­ra is. A legutóbbi időkben kormányszinten és a tárcák között jó néhány határozat, megállapodás született a gyor­sabb haladás érdekében. Ez kedvező feltétel ahhoz, hogy az új szelek ereje növeked­jék, eltisztítsák az útból mind­azt, ami miatt, amin a vevő bosszankodik. MÉSZÁROS OTTÓ Nincs facsavar Virtus — F.gy, a Szovjetunióban fel­szerelésre kerülő csőgyárhoz nagyméretű acélöntvények famíntáit munkálják meg ezekben a napokban a Le­nin Kohászati Művek minta- készítő üzemében. Zavarja munkájukat, hogy néhány nélkülözhetetlen segédanyag nem áll rendelkezésükre, így például facsavarból né­hány méterfajtát már hóna­pok óta nem kapnak. * A hírhez csak annyit: szomszédságunkban, Ongán van a Csavaripari Válálalat gyáregysége, ök az alapanyag jelentős részét az LKM-ből kapják. Nem hisszük, hogy a kooperáció a két vállalat között olyan rossz lenne: ve­szélyeztetné egy importter­mék elkészülését néhány, szinte filléres facsavar hiá­nya ... Lengyelorszsfli épiákiia utazók! Értesítjük a lengyelországi épí­tőtáborba (Katowicébe) utazó fiatalokat (tokaji gimnázium 20 j fiú; miskolci Kossuth Gimnázi­um 10 leány; miskolci Hermán Gimnázium 10 leány), hogy jú­lius 26-án este, a 22.20 órakor induló Pannónia expresszvon^t- . tál utaznak Budapest-Keleti pá- ) lyaudvarról Katowicébe. Kato­wicébe érkezés; 27-én reggel 9 órakor. Visszaindulás Katowicéből au­gusztus 12-én. 9.13 órakor. Ér­kezés Budapest-Keleti pályaud­varra augusztus 12-én »3.01 óra­kor. Kérünk minden táborozol, hogy a korábbi tájékoztatással ellen­ié ben ne 27-én, hanem 26-án délután utazzanak Budapestre! A KISZ BORSOD MEGYEI bizottsága kismotorral Nyár van, vakáció, s ennek én minden jóízű örömét tisz­telem. örülök, ha a gyerek játszik, ha nem a televízió előtt gubbaszt, ha mozog. Tudom azt is, hogy ami valaha elkep- zelhetetlen álom volt, az ma (aránylag) könnyen elérhető. Tudom azt is, hogy nagyon sok családban a gyerek kérése szinte parancs. Mi még egy ócska kabátról elkodlult gombnak örültünk t nagyon, de egy igazi bőrlabdának legalább annyira, mint ahogyan most örülnek a gyerekek egy-egy kismotornak. Ut­cáinkon, tereinken, de sajnos a parkok útjain is egyre több a motoron száguldozó tizenéves gyerek. A motor közlekedési eszköz. Nagyszerű ajándék, ha a szük­séges fegyelemre nevel, ha kirándulnak rajta. Ez a nemze­dék, amely most nő mögöttünk, már nem járkál a világban, hanem közlekedik. Gyerekkoromban egy barátom fogadás­ból átment a pesti Nagykörúton úgy, hogy egy könyvet ol­vasott közben. Mi, nagykamaszok akkor a járdáról néztük, és nevettük, nogy fékeznek az autók, veszekszenek a veze­tők. Ma egy közepes város főutcájának járdájáról sem lep­het le valaki figyelmetlenül. Elnézést kell kérnem a kitérőért, de a gyerekek természete nem változott. Ahogyan az én gyerekkori barátom vakmerőn fogadott, ugyanúgy fogadnak ma is virtusból a gyerekek. Mi egy-egy kerékpár után szaladtunk rimánkodva. hogy ..aid kölcsön!”. A gyerek nem változott, a gyerek könnyen mer. Most a parkokban a kismotorok cserélnek egy-egy körre gazdát. Most a kismotorokon próbái bátorságot a technikát, sebességet imádó tizenéves. Panasz érkezett hozzánk a Vászonfehérítő utcából. Kis­gyermekes szülők mondták el, hogy a motoros gyerekek nem kímélnek se járdát, se parkot, hogy a kicsiket kell félteni tőlük, hogy a környéken levő házakban lehetetlen. pihenni a motorberregéstől. Jártam ott. Láttam. Motort kölcsönadni is láttam, tehát tudom, hogy olyan gyerekek is motoroznak, akiknek a KRESZ-alapismeretük se lehet meg. Ám elfogult lennék, ha csak a Vászonfehérítő utcaiak panaszáról írnék, hiszen lényegében ugyanez van más helyeken is. A Szent- péteri kapuban, Diósgyőrött és mindenütt, ahol új lakótele­pek épültek. Megvallom, én megértem a kisgyerekes szülök félelmét, és nem értem a gyereküknek motort ajándékozó szülők bátorságát. Nem azért, mert motort vettek, hanem azért, mert minden ellenőrzés nélkül szabadjára engedik cse­metéiket. Hiszem, hogy nemcsak a kicsiket, hanem a moto­ron ülőket is van mitől félteni. Ez a jegyzet még csak egy panaszhoz és nem egy tragi­kus balesethez kötődik, s lényegében a célja sem más. mint az, hogy az a baleset sohase történhessék meg. Ebben segít­hetnek a szülők, de ebben segíthetnek fokozott ellenőrzés­sel a hatóságok is. (bartha) ♦ A Palotaszálló negyvenöt éves történetének ez az első, vendég nélküli esztendeje. \

Next

/
Thumbnails
Contents