Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Éber eladók jutalmazása

fapapucsban a tolvaj nyomában

# Velence, Doge-palota. A gondolák utasra várnak. (Kerényi László felvételei)

Az első tiszt szakálláról és az összetartásról

Fölkaptunk egy hajóra II.

# A hajó — menetben. Az első tiszt szolgálatban.

— Nem tudom, hogy lehettem ilyen bátor. Fél négy körül történt. Csúcsforgalom volt. Láttam, hogy egy férfi a pultra könyököl, és egészen behajol az eladótérbe. Ez már gyanús volt nekem. A következő pillanatban láttam, hogy a fiókból kendőket ránt ki, és a táskájába gyömöszöli. Rákiáltottam, erre ő kifutott az üzletből! Szóltam a főnöknek és a tolvaj után szaladtam. Ez nehezen ment, mivel fapapucsban voltam. Az utcán kiabáltam, hogy tolvaj, fogják meg, de olyan gyorsan szaladt, hogy nem tudták elkapni. Végül a Béke mozi mellett elgáncsolták. A táskát bedobta a kapualjba, mondván, ez nem az övé. Akkor már sokan álltak körülöttünk. Ismét kiszabadította magát, de sikerült elkapni. Telefonáltunk a rendőrségre, pár percen belül ott volt az URH-s gépkocsi és elvitték.

Balogh Imre a Béke-szállóban lakott. Mértéktelenül itaiozo eleimódot folytatott, többszörösen visszaeső bűnös. Rablas, szökés, közveszélyes munkakerülés miatt csaknem négy evet töltött börtönben. Február 13-an a 98-as számú férfi koníek- cióüzletből eltulajdonított egy zakót, majd a 83-as számú kötött-divataru üzletbe ment. Itt kendőket akart lopni, Dunyak Györgyne el- aoo ebersegének köszönhető, hogy kézrekerült. Táskájában megtalálták mind a zakót, mind a kendőket. A Borsod megyei Bíróság jogerősen két év és négyhónapi légy házbüntetésre ítélte.

Hazafelé tartottunk munkatársammal. Éjfél már elmúlt, liveg- esordmyolesre Ügyeltünk fel. Karambolra gyanakodtunk, ezer. rögtön visszaiorüultunK, hogy segítsünk. A sötét sajószentpe- terí főutcán azonban csak a ci- poooit kirakata e»dtt láttunk egy not. Ö verte De a kirakatüveget és szedte ki az ott levő cipőket. Egy par szandál már a lábán volt,’ és a karján levő szatyorban is volt már két pár. Munkatársammal rögtön lefogtuk a dühösen védekező asz- szonyi, hogy megakadályozzuk a további lopásban. Csaknem dulakodni kezdett már velünk, sőt ha nem vigyázunk chemotox rovarirtóval a szemünkbe is fröcskölt volna. Míg munkatársam erősen szorította a nő karját, én elszaladtam a nyilvános telefon- fülkéhez és a rendőrséget hívtam. Nem egészen öt percen belül ott volt egy URH-s mikrobusz. őrizetbe vették az éjszakai tolvajt.

Az ÁFOR V. számú tájegységi központjának Kállai Éva Szocialista Brigádja védnökséget vállalt a perecesi bányászpark fölött. Június 24- en szocialista szerződést kötöttek a városi tanács illetékeseivel. hogy a Tiszta virágos Miskolcért mozgalom keretén belül gondozzák az elhanyagolt parkot. A nyugdíjas bányászok emlékművét lefestették, de új festékruhát kaptak a padok, korlátok is. Megnvesték az elburjánzott bokrokat. virágágyat képeztek ki. A 10 tagú női brigád őszirózsát, napimádót, je- gecskét, és paprikavirágot ültetett, a fölkínált földet pedig fűmaggal szórta be. Az első ..ellenőrző csoport” tegnap járt a bányászparkban, és november 7-én nézik meg ismét * tanács dolgozói, mennyire tartós a Kállai Éva Bngád védnöksége.

Junius 16-án éjfél után tett ki-, «crletet az említett asszony a riajószeutpéteri 4-es számú cipö- bolt kirakatának kirablására. A kirakatüveg betörésével 1500 forint anyagi kár keletkezett. Az eltulajdonított női papucsok értéke meghaladta a 600 forintot. Ezek azcnban megkerültek. Szi- ráczki István és Csikasz Ferenc, a Sajókazai Afész szerelői segítségével került kézre a sajó- szentpéteri cipőbolt éjszakai fosztogatója.

— Gyakran láttam már a házaspárt áruházunkban. Nap mint nap bejártak nézegetni, próbálgatni. Nagyon elegánsan voltak öltözve. Gondoltuk, igényes vásárló. Egyik nap fölfigyeltem arra, hogy a férj egymás után viszi a feleségének a próbafülkébe a nadrágkosztümöket. Nagyon sok vásárlónk volt ekkor. Több vevővel is foglalkoznom kellett, de fél szemmel a fülkét néztem. Észrevettem, hogy a férfi az egyik kosztümnek csak a kabátját hozza vissza. A vizsgálat során a nőn két rad- rágot találtam. Az alsó az ellopott darab volt.

1974. december 9-én kézrekerült az Andrási házaspár. Budapest szinte minden nagyobb áruházát megdézsmálták már. 53 bolti lopás terheli őket. A Miskolci Járásbíróság 3—3 év börtön- büntetésre ítélte az Andrási házaspárt. Az ítélet nem jogerős.

Kozsup Miklósné, a kazincbarcikai 53-as számú áruház eladójának ébersége tett pontot a nem mindennapi áruházi tolvajházaspár bűnös tevékenységére.

' *

A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója megjutalmazta tegnap délelőtt a munkájukban helytálló éber dolgozókat.

Füzem bony—Eger

Az ÉMÁSZ, a Posta és a MÁV dolgozói jó együttműködésének köszönhető, hogy tegnap megkezdődött az üzemi próba a Füzesabony — Eger közötti villamosított vasútvonalon. Amennyiben a próbajáratok sikeresnek bizonyulnak, úgy július 13-án, a vasutasnapon begördülhet az első villanymozdony vontatta szerelvény Egerbe. A villamosított vonalon a hevesiek gyorsabban juthatnak el Miskolcra is.

Zsír: tejben, vajban

A tejtermeié« növekedése 1973. szeptember 1-től lehető- ve tette a fogyasztói tej, a vaj, a tejföl és a félzsíros tehéntúró zsírtartalmának növelését. Ezeknek a termékeknek fogyasztói árát akkor nem emelték, tehát az értékesebb termékek változatlan áron jutottak el a lakossághoz.

A termelés és a növekvő tej- és tejtermék-fogyasztás közötti összhang érdekében a tejipar 1975. július 1-től a tej és a vaj zsírtartalmát eredeti szintre állítja vissza. Eszerint a tej zsírtartalma újra 2,8 százalékos, a vaj zsírtartalma pedig 80 százalékos lesz. A fogyasztói ár ezúttal is változatlan marad. A többi tejtermékek (tejföl, túró stb.), valamint a 3,6 százalékos zsír- tartalmú tej, továbbá az utal- ványos tej zsírtartalma nem változik, ugyanúgy természetesen az ára sem módosul.

A takarékosság indokolja, hogy a már meglévő tej- és vajcsomagoló anyagokat felhasználják, így ezeken átmenetileg a korábbi, magasabb zsírtartalmat mutató értékek szerepelnek.

Imbolyog alattam a hajó. A gyomrom még tartja magát, de a fejem már szédül. Bőröndnyi asztalka előtt üldögélek és írogatok. Ha kihúzom magam, kilátok az ablakon, a pára finom függönyén át látom a várost. Velence kikötője előtt áll a Tata. A révkalauzt, a pilotot várjuk, aki majd beviszi a hajót a csatornán.

Este tíz körül indultunk a jugoszláviai Koperból. Holdfényes, nyugodt volt a tenger. Az előzményekről csák any- nyit, hogy eléggé megnehezítettem első tengeri utamat. Horgonyhúzás előtt sokat ci- pekedtem és elég sokat ittam.

A vacsora mellől ugrasztottak fel. Hús kell! — adták ki a parancsot, célozva ezzel az élelmiszerraktár (cambusa) ürességére, s a hájó közeli indulására. A szokásos egy helyett három geng (munkacsapat) rakta az Egyiptomból hozott narancsot. Az emberek nagyon hajtottak, s a kis emelővülás targoncák is szaporábban tö- fögtek. Mivel pedig a tervezettnél előbb ürült ki a Tata

három raktárja (húsz kamionban és nyolc vasúti kocsiban fért el a hajó terhe), így az indulási időpontot is előbbre kellett hozni. Valaki felírta a konyha melletti hirdetőtáblára': „Összetartás 20 órakor.” Ez pedig annyit jelent, hogy este nyolcra mindenki legyen a hajón. De addig még húst kell szerezni. Az első tiszt vezeti a csapatot. Barázdált arcához kör- szakállt hord, s ez részint eltakarja a harminc évéhez népi illő ráncokat, részint pedig marcona külsőt kölcsönöz az aprócska emberkének. Velünk tart D’Artagnan, az egyik kormányos matróz is, aki a mamájának szeretne papucsot venni.

Két húsboltból üres kézzel távozunk, míg végül a lassan elcsendesedő belvárosban egy olaszosan sötét bőrű, bajszos hentesmester megszán bennünket. Vettünk tíz kilogramm csirkecombot, öt kiló zúzát, három egész disznócombot, s vagy negyedmázsa marhahúst. A patikatisztaságú üzletben teljesen leáll a forgalom, s népes kis társasággá gyűlik a húsra váró háziasszonyok hada. A nem mindennapi rendelés láttán előkerült a főnök is, kifogástalanul elegáns öltönyben és bajusszal természetesen. Szorgalmasan jegyezgetett, s láthatóan tetszett neki az első tiszt nagyvonalúsága. Végű’ félrevonultak, a nagy tétel miatti árengedményt megbe szélni. Hogy az alku miként zárult, azt nem tudom, de hazafelé mindnyájan az első tiszt vendégei voltunk. A húsoszsákokat leraktuk egy napernyőtartó oszlop mellé, s körbeültük a pompás kis

vendéglő asztalát. Én konyakot ittam, aztán sört, aztán megint konyakot. Fél kilenckor mondom, hogy nyolckor ..összetartás” van, illetve volt...

A lépést csak a kikötőkapuban, a sorompónál kezdtük el igazán sza porázni. Elénk jött a rádiós, s állította, hogy a parancsnok mérges. Lábujjhegyen óvakodtunk fel a hajóra, hátunkon egyensúlyozva a húst. Egy óra múlva beindult a Tata ezerlóerős motorja. Hajnali háromra Velence elé értünk. Azóta himbálózunk horgonyon.

Nem sokkal naplemente előtt feltűnik a pilot fehérpiros lobn'ós hajója. Horgonyt föl! Gép indul! Röpködnek a vezényszavak. Fönn állok a hajó legmagasabb pontján. Csodálkozom és semmit sem értek. Itt vagyok Velencében, a nászutasok városában' Szemem az útikönyvekből ismert palotákról minduntalan a vízre léved, a csatorna vizére, ahol a bérháznyi óriás hajók között íür- ge kis motorcsónakok cikáznak. (Mi iS majdnem derékba kapunk egyet, a Tata kénytelen csökkenteni a g< bessé- gtd.)

ízlelgetem minden utazó álmainak városát, s közben arra gondolok, hogy mennyi idő alatt tudnám megszokni hogy itt éljek, a fátlan, autóás útnélküli, csupa csatorna Velencében? Egy év után riztosan nem csodálnám. Dfe zeretném-e?

BRACKÖ ISTVÁN .

(Következik: Velencéről es a sárkány eresztésröt)

Solymos Lánlé

GÖRGEY

Nehogy becsapva érezze magát az! olvasó, máris közlöm: Görgey nem az a Görgey, akire gondol. Tábornok ugyan ő is, méghozzá kiváló stratéga. Naponta tanúságot tesz erről az udvari 'siserehad élén — no persze, ha a korosztálybeliek közé nem keveredik egy-egy nagyobb, 12—14 éves srác, és zsarnoki módon át nem veszi a hatalmat. Természetesen Görgey ilyenkor se hátrál, legfeljebb — s jebből az is kiderül, hogy nem csak stratéga, hanem kiváló taktikus is — rugalmasan átvedlik Maigret-vé, Fekete Rok-ká vagy éppen Rózsa Sándorrá aszerint, melyikből van éppen hiány az egyébként jól összeszokott kompániában. Am az a tény, hogy lényegében hű marad a maga vállalta Görgey névhez, részben állhatatos jellemét fémjelzi, másrészt azt, hogy a bérházban mindenki, aki szereti — márpedig senki sincs, aki ne szeretné ö-pöttömségét —. ilyeténképp tartja emlékezetében.

* Jól is mondom, hogy emlékezetében, merthogy eme nyári napokon a Balaton környékét hódítja játékkardjával, nem kevésbé bájosságával. No de az út, amelyen a hódítás színterére ért, nem volt éppen sima, még akkor se, ha vonaton tette meg. Sőt. éppen ezért nem! Mért a vonat, ahogy az lenni szokott, nem csupán utasokat szállított, hanem kalauzokat is, ami nem feltűnő egy szürke halandónak, nem így azonban Gyurinak, alias Görgeynek; labancra talált az egyik fiatal kalauzban, aki nagyon is feltűnően csapta a szelét egy leányzónak. S hogy aztán ez a leányzó volt-e a valóságos oka Görgey bosszújának avagy a sietős úticél — ezt már nem lehet kibogozni, de nem is lényeges, sokkal inkább az a tény. aminél: megörökítésére az egyik leghűbb tisztelő, a krónikás vállalkozik, abszölút hiteles források alapján.

Nyílt pályán állt meg a vonat. Rekkenö volt a hőség, s így még inkább elviselhetetlen a vasúti közeg hivatalos magatartásai meghaladó közvetlensége egy, az utazó minőségében a fülkében tartózkodó leányzó iránt, aki ráadásul nem vonult védekező állásba az ostromló széptevéssel szemben.

Olyannyira nem, hogy még helyeselte is, amikor az „undok, nagy orrú” kalauz kihajolva az ablakon, lekiáltott az egyik társának, aki a vonat mellett, annak árnyékában hűsölt: „Hé, komám, füttyents már, ha szabadot jelez!”

A koma azonban egyre késett a füttyentéssel, ami azt jelentette, késlekedik a vonat is, ez meg azt, hogy szemlátomást fogy hősünk türelme, Hősünké, aki már bizonyára az olvasó szivébe lopta magát látatlanul is. Ha még nem, íme néhány szavas portré: szabályosan zömök kis emberke, simuló barna haj, óriási fekete szemek, amelyek örökké csacsognak, noha gazdájuk csöndeske, s mindig mosolyra álló száj, mely kiegyensúlyozott természetre utal — kivéve a hadraszántság pillanatait.

Éppen, mint most. Most keményen összeszorulnak az ajkak. Valami készül. Ez abból is nyilvánvaló, hogy Görgey kivonul a fülkéből. Kisvártatva füttyszó hallatszik: egy, kettő, három. A kalauz: „Párdon, párdon. hív a kötelesség!” A lány: „Visszajön?” ..Hát persze!” De előbb a hangja jött: „Mit bolondozol, Jóska, hiszen piros! Hogy mondod?! Nem fütyültél?! Hát ki fütyült!”

Hogy ki? Ha volna szeme látná: düllesz- tett mellel belép Görgey, arcán diadallal —. s rögtön tudná. De ő csak a lányt látja. Görgeyt pedig senki nem látja, mert pöttöm, másrészt pedig az apu, meg az anyu. akiknek okuk volna látjii, egyelőre nem mernek ránézni, nehogy — akár a korho- lásból, akár a kuncogásból — kiderüljön a turpisság, vagy éppen a cinkosság.

Később, jóval később, Világos tálán (stílszerű, nem?) a mama azért odasúgja: —. Te voltál, Gyurika? Miért tetted? — Váí! rándítás a válasz, ami érthető. Hát feltétlenül számot kell adnia egy hadvezérnek, miért tesz valamit? A győzelemért, punktum S ez a tény ebben az esetben még akkor i valós, ha az ellenfél mit sem tud arro hogy legyozetett, s alti abban a pillanatba) ami!:or a fák közül előbukkant a tó csillog vize, voltaiképpen nem ,ts létezett többé ...

— a

t