Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-30 / 177. szám
Kötelező visszaváltani! o* A legtöbb nyugat-európai országban úgynevezett eldobó csomagolásban árusítják az üdítő italokat. Az angol és a francia Pepsi-Cola cégeknek meg is gyűlt a baja ezekben az országokban a megszokással Az emberek ugyanis a kólásüvegeket is a szemétbe dobták, jelentős deficitet okozva-ezzel a cégnek. S mire a hirdetések, a szokások ellen indított kampány eredményre vezetett, már dollárezrek kerültek Veszendőbe. Nem tudnak eleget gyártani E kis bevezető annak érzékeltetésére íródott, milyen fontos ma világszerte, hogy a fogyasztók által vásárolt üveg visszakerüljön a körforgásba. Hazánkban ez különösen lényeges, hiszen a kormány takarékossági felhívása, az importbehozatal csökkentése vonatkozik az üvegiparra is. Márpedig kevesebb üveget csak akkor kell gyártani, kevesebb szódát csak akkor kell importból behozni, ha megfelelően takarékoskodunk a meglévővel. A meglévővel, amelyből sohasem elég. Hogy miért? — erre kerestük a választ az Üvegipari Művek Sajószentpéteri Gyárában. Putz József főkönyvelő: — A konzervipar üvegigénye évről évre nő. Az idei év harmadik negyedévének végére mintegy 7100 tonnával több konzervipari üveget kell gyártanunk, mint a tavalyi év azonos időszakában. Ezt a jelentős termelésnövekedést a közelmúltban befejezett rekonstrukció segíti. Az orosházi üveggyárral együtt befejezett felújításunk értéke 300 millió forintot tesz ki. De az igények olyan mértékben növekedtek, hogy azt a termelés mér nem tudja követni. Gondjainkat jelentősen enyhítené, ha a konzervipar több olyan üveget használna fel, amelyet a fogyasztók juttattak vissza. Ezek azonban többszöri mosást, fertőtlenítést igényelnek, míg az új gyári üvegnél ez minimális költséget jelent. Osztályozni, raktározni kell A takarékosság elve követelőén írja elő az üvegek újbóli felhasználását. No. de mi lesz az importüvegekkel? A Szovjetunióval és néhány más KGST-országgal megállapodást kötöttünk: KGST-szab- vány szerinti üvegekben exportálnak a jövőben. így ezeket is fel lehet használni. De visszakerül-e az üveg a körforgásba? Sok élelmiszerboltban, ABC-áruházban elutasítanak bennünket, ha üveget akarunk visszaváltani. A legkülönbözőbb vélt vagy valós kifogások hangoztatása után bosszúsan távozik a vásárló, s az üveg legtöbbször a szemétbe kerül. (Többnyire még az üvegcserép sem jut vissza a gyárba, holott ennek fel- használása jelentős energia- és alapanyag-megtakarítást eredményezne.) Káldi Iviréné, a Weidlich boltvezetője azzal magyarázza az üzletvezetők tartózkodását, hogy rendkívül sok munkával jár az üvegek osztályozása. s gondot jelent a raktározás is. Erről azonnal meg is győződhettünk: mint legtöbb helyen, ők is az udvaron tárolják az üres göngyölegeket. Rendelet van rá Mátyás Lajos. a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója szerint a boltvezetők szabálytalanul Amiből a konzerviparnak sohasem elég. Befőttes üvegek a gyártósoron ... * ... és az élelmiszerboltban. Reméljük, már nem sokáig akadékoskodnak a visszaváltáskor. (Herényi László felvételei) járnak el, amikor megtagadják az üvegvisszaváltást. A Belkereskedelmi Minisztérium rendelete ugyanis úgy intézkedik, hogy valamennyi forgalomban lévő üveget, amelyek betétkötelesek, bármely élelmiszer- vagy csemegeboltban vissza kell váltani. A vállalat igazgatója szerint is büntetendő, ha ezzel ellentétes módon járnak el, hiszen ezzel nemcsak a fogyasztók, a vásárlók, hanem népgazdaságunk ellen is vétenek. Megakadályozzák, hogy visszakerüljön a körforgásba a lakásban csak helyet foglaló, jelentős értékű üveg. TÖTH ZOLTÁN ADH várospolitikai fóruma A tanács és vállalatok szerződése Mindenki jól jár 46 ezer óra társadalmi munka Ez év július 22-én olyan szocialista szerződést írtak alá az LKM, a BÁÉV, az ÉÁÉV, a DIGÉP. a TIGAZ, a Miskolci Építőipari Vállalat és a városi tanács-vb képviselői, amelyre még nem volt példa Miskolcon. A szerződés értelmében a fent említett vállalatok társadalmi munkában segítik a belváros I. üteme lakásépítésének gyorsítását, amit a tanács lakással honorál. Miskolcért... Szögezzük le mindjárt az elején: a város IV. ötéves lakásépítési terve e nagyszabású akció nélkül is teljesült volna. S noha a szocialista szerződésben és az azt követő megállapodásban 132 lakásról van szó, tulajdonképpen legfeljebb csak néhánnyal lesz több lakás a tervezettnél. Sokkal lényegesebb ennél, hogy a társadalmi munka komoly kapacitáshiányt pótol, s az említett vállalatok dolgozóinak segítségével a belváros I. üteme hamarább készül el. A Vörösmarty utca és az új szervizút találkozásánál levő úgynevezett 5-ös és 6-os épület befejező szerelési munkálatainál az LKM— DIGÉP 8600, a TIGÁZ 2200. az ÉÁÉV 14 050, a Miskolci Építőipari Vállalat 1250, a BÁÉV 18100 óra társadalmi munkát vállalt. Az utóbbi vállalat fővállalkozói, a többiek alvállalkozói minőségben dolgoznak majd a két épület 132 .lakásában, szép példáját adva a Miskolcért való összefogásnak. Csak érvényes igényléssel... A szocialista szerződéssel együtt született megállapodás szerint a tanács az elosztható lakáskeretből lakásokat juttat a társadalmi munkában részt vevő vállalatoknak. Az LKM—DIGÉP kettős összesen 9 darab 1 szobás és 16 darab l+2Xfél- szobás lakást kap. Mivel kevesebb társadalmi munkát végeznek, csak 2 darab 1 szobás és 4 darab l+2Xfél- szobás lakást kap a TIGÁZ, s 1 darab 1 szobásat és 2 darab 1+3X félszobásat a MIÉP. A két nagy építőipari vállalat közül az ÉÁÉV 15 darab 1 és 25 darab 1+2X félszobás, a BÁÉV pedig 19 darab 1, és 33 darab 1+2X félszobás lakáshoz jut. A lakásokat csakis olyan dolgozók kaphatják, akiknek az I. fokú lakáshatóságnál 1975. július 1-én érvényes lakásigénylésük volt. Ennek figyelembevételével általában a vállalatok döntenek majd arról — gondos mérlegelés alapján —, hogy dolgozóik közül kik kapják a lakásokat. Minden bizonnyal előfordul olyan eset is, hogy valamelyik szocialista brigád részt vesz a tapétázásban, a különböző szerelési munkákban, s esetleg egyikük sem kap lakást, mert vagy van már nekik, vagy nincs érvényes igénylésük. Ez esetben is természetesen a versenymozgalomban értékelik Miskolcért végzett társadalmi munkájukat. Költözés: tavasszal Az akcióban részt vevő vállalatok dolgozói teljes munkaidejük letöltése után, szabad szombaton vagy vasárnap dolgoznak majd a belváros I. üteme 5-ös és 6-os épületében. S hogy meddig? Az elképzelések szerint az épületek műszaki átadásának ez év decemberében kell megtörténnie, ám minden valószínűség szerint áthúzódik az új esztendőre ez az időpont. Nem lehet tudni például, hogy időben megérkeznek-e Budapestről a liftek, amelyek természetesen nem társadalmi munkában készülnek, s nem is társadalmi munkában szerelik őket. Mindent egybevetve az várható, hogy az akcióban részt vevő vállalatok dolgozói a jövő tavasszal foglalhatják el új otthonaikat a Vörösmarty utcai két épületben. Azokat az otthonokat, amelyek egy, eddig szinte példa nélkül álló összefogás eredményeképpen készülnek el. NYIKES IMRE A tavalyelőtti kétszereséi Továbbképző központ Salgótarjánban tegnap ünnepélyesem megnyitották a TIT országos továbbképzési központját. Az avató ünnepségen dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára mondott beszédet. Idén 1800 fürdőszoba A sok is kevés a kereskedelemben II miniszterhelyettes a megye vezetőivel tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról) Természetesen egy ilyen, minisztériumi—borsodi találkozó nem merül ki a kölcsönös udvariasság dicshimnuszai’'an. A tegnapi megbeszélés különösen kritikus volt, vitákkal teli, de közös szándékú. Lelik János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője elmondotta, hogy a nagy forgalom együtt járt a hiánycikkek számának növekedésével. Különösen szembetűnő, és vásárlóbosz- szantó volt néhány háztartási gép időszakos hiánya. (Mosógép, centrifuga, villanybojler.) Az is rontotta a borsodi ellátást, hogy az elosztó nagykereskedelmi vállalat a megye lakóit „megillető” áruk egy részét az ország más területén értékesítette. Más okok miatt, de hasonló módon akadozott a nyár elején az üdítőital-ellátás is. Az egy évvel ezelőtti, miniszteriális szintű megbeszélés eredményeként, s nem kis részben a helyi vállalatok erőfeszítése nyomán, jelentősen növekedett a tej- és tejtermékforgalom (a vaj kivételével). javult a zöldség- és gyümölcsellátás. A kereskedelem felelős megyei vezetői azonban továbbra sem tartják kielégítőnek a gyermekcipők választékát. A felmérés szerint a gyermeklábbelik 23 modell- és színválasztékából folyamatosan csak öt-hatféle kapható. A kereskedelem fejlődését szokás az üzlettér gyarapodásával is jellemezni. Ebben a tervidőszakban, leszámítva a megszűnt, lebontott üzletek területét, Borsod 54 ezer négyzetméter bolttal, vendéglátóhellyel gyarapszik. Sok ez, de nem elég. Az igénynél is, a tervezettnél is kevesebb. Valaki tegnap azt mondta: nem lehetünk optimisták az építőipari gondok gyors megoldását illetően. Drótos László, a városi pártbizottság első titkára is lassúnak érzi a fejlődést. Sokak véleményét mondta ki, amikor megállapította, hogy hovatovább a kereskedelemfejlesztés már nem is elsősorban pénzügyi, mint építőipari kérdés. Ez pedig tarthatatlan állapot. Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke a miskolci, nagy alapterületű — s bizony, kihasználatlan — vendéglátó- helyek gondját elemezte. Kérte a miniszterhelyettes segítségét olyan vendéglátóhálózat kialakításához, amely valóban megfelel az igényeknek. Dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes a jövőről szólva elmondotta: pillanatnyilag semmi garanciát nem lát a már régen várt miskolci városi szálloda megépítésére. A minisztérium azonban támogatná egy kisebb, lényegesen olcsóbb szálloda megépítését. De ez még a további egyeztetésen múlik. Sok szó esett a tegnapi megbeszélésen a kereskedelmi dolgozók 44 órás munkahetéről. A szakma vezetői, ismerői nem is titkolták aggodalmukat : a csökkentett munkaidő bevezetése • igén nagy anyagi és emberi áldozattal járt. Minden segítséget meg kell adni a vállalatoknak, hogy a heti 44 óra 44 legyen, és hogy ez a nag' múltú szakma ne riassza, ha nem vonzza a fiatalokat. (brackó) Az ÁFÉSZ és a Budapesti Szerelvényárugyár közös üzemeltetésű szcrelvénybolt- jában ez év első felében 25 millió forint értékű fürdőszoba-, vízvezeték-szerelvényt adtak el. A várható forgalom idén meghaladja az ötvenmillió forintot. A tavalyelőtti forgalom mindösz,- sze 24, a tavalyi 43 millió forint volt. A nagyarányú forgalom- emelkedésről Zsíros József üzletvezető mondotta el, hogy két évvel ezelőtt csak az igények ötven százalékát tudták kielégíteni. Hiánycikk volt a fürdőkád, de hiányoztak a különböző típusú csaptelepek, kiegészítő cikkek is. Míg tavalyelőtt csak ötszáz, tavaly már 1200 fürdőszobakádat és -berendezést kapott a bolt. Idén a tavalyinak több mint a háromszorosát, 1800 kádat kap a bolt.. A jobb ellátás-azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének hiánycikkek. Idén például kaphatók voltak zöld, sárga, kék és rózsaszín berendezések, de sokan kerestek volna pirosat, fekete-fehéret. Differenciálódnak tehát az igények. Míg korábA KISZ Központi Bizottságának meghívására japán ifjúsági delegáció érkezett hazánkba Augusztus 1-én négynapos látogatásra megyénkbe érkeznek. Ittlétük alatt ellátogatnak több nagyüzembe, ban a vásárlások bő hatvan százaléka közületi vásárlás volt, jelenleg a közületi vásárlók száma csökken, és a forgalom felét sem teszi ki. A parányi bolt, amelynek portáljáról senki sem gondolná, hogy évi ötvenmillió forint forgalma lesz, eddig súlyos raktárgondokkal küzdött. Volt úgy, hogy tizén- két helyen raktároztak, de még ma is nyolc raktáruk van a városban. Az emelkedő forgalom — jóllehet még két hasonló profilú bolt van a városban — új üzletet követel. A közeljövőben a Madarász Viktor utca sarkán egy ideiglenes épületbe költöztetik az üzletet, és az új helyen már több lehetőség lesz az áru bemutatására is. Amikor ott jártunk, éppen Kiskunlacházáról érkezett vásárló. Ulőkádat keresett és talált. Ez valamiképpen példázza, hogy a növekvő, a két év alatt megduplázódott forgalom titka a jó beszerzés, a megyén túl is ismert árukészlet. B. G. találkoznak ifjúmunkásokkal, KISZ-vezetőkkel. Baráti beszélgetésen cserélik ki tapasztalataikat az ifjúsági mozgalomról, az ifjúmunkások helyzetéről. Japán ifjúsági delegáció Bonodban
