Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-03 / 154. szám
a miskolciaké a szó Szolgáltatás helyett sajnálkozás Szemétdomb és állathullák A Doge-paloía negyedik oszlopáról és a sztrájkról Fölkaptunk egy hajóra IV. „A lap június 23-i számában „Szolgáltatás, vagy üzleti erdek?” címmel megjelent cikkre a motorkerékpár-részlegünknél vizsgálatot folytattunk, melynek eredményéről az alábbiakban számolok be: A javítások előjegyzéséből vezetett jegyzőkönyvből megállapítottam, hogy Szkárosi László neve a nyilvántartásban — június 17-i dátummal — szerepel. A szerviz üzemvezetője azt állítja, hogy a panaszossal közölte: karambolos motorkerékpárjának javítását azonnal nem tudja vállalni, arra mintegy másfel hónap múlva kerülhet sor. A részlegvezető — a kivizsgálás alkalmával — döntését azzal indokolta, hogy a javításokhoz szükseMiskolci Az elmúlt héten az Avason sétáltam és „felfedeztem'’ a Tátra sörözőt. Külsőleg nem mutatott sokat, de belülről annál többet. Az ott dolgozo lányok és az üzletvezető udvariassága, kedvessége meglepetés volt számomra. A fekete hajú, fiatal felszolgáló egy asztalhoz kísért, felvette a megrendelést, s az itallal szinte pillanatok alatt visszatért. A helyiségben halkan szólt a zene, az asztaloknál sakkoztak. dominóztak, először ges alkatrészekkel a raktár nem rendelkezik. Továbbá: eleggé sok problémát okoz a munkaerőhiány. Elsősorban a garanciális javításokat és szervizmunkákat kell elvégezniük, melyre a szövetkezetnek szerződése van. Szkárosi László az azonnali javításhoz ragaszkodott — ami érthető —, de ezt a szövetkezet nem vállalhatta. Figyelmeztettem a részleg- vezetőt. hogy a jövőben — hasonló esetek elkerülése végett — előzékeny, udvarias magatartást tanúsítson a megrendelőkkel szemben. Szkárosi László esetét sajnálatosnak tartom és szíves elnézését kérem.” Miskolci Villamosipari Szövetkezet Nagy Pál a szöv. elnöke ritkaság azt hittem, hogy egy klubban vagyok. Itt találkoztam egy régi ismerősömmel, aki elmondotta, hogy sok itt a törzsvendég, mert szinte családias hangulat alakult itt ki a vendégek és az ott dolgozók között. Ezt — a látottak alapján — természetesnek tartom. Igaz, a centrumtól kicsit távol esik, de ki nem gyalogol szívesen a szíves fogadtatásért ? Dolniczki András Miskolc Köszönet helyett y Amióta megnyílt a Búza téren az áíész hatalmas boltja, azóta oda járok férjemmel együtt vásárolni. Egyszer megszomjaztunk és betértünk a büfébe egy málnára. A finom üdítő italhoz hozzájárult még az eladó kislány kedvessége és bájossága. ami mindkettőnknek külön jólesett. Azóta szinte apröhirdetéé sallens A miskolci tejüzem felvesz raktáros, árukísérő és rakodó munkakörbe férfi dolgozókat. Jelentkezés a kereskedelmi vezetőnél. a CSŐSZER I. sz. üzeme azonnali belépéssel felvesz a leninvá- rusi nagy beruházáshoz HMB minősítéssel és minősítéssel nem rendelkező negesztöket. közpon- tifutes- és csőhálózat-szerelőket» vízvezeték-szerelőket és segédmunkásokat Minden héten szabad szombat, munkásszállást, különélés! pótlékot biztosítunk. Felvétel; Lemováros. Üj Hőerőmű, CSŐSZER 1. sz. üzem, Munkaerő-gazdálkodás és Miskolc, Kabar utc . 16. naponta betérünk ide, itt isszuk meg napi feketénket es vesszük meg süteményünket. Mostanában sajnos ritka, ha az ember a vásárolt áru mellé udvarias kiszolgálásban is részesül. Szerintem példaként lehetne sok eladó elé állítani az ott dolgozók magatartását. Ezúton köszönöm meg, hogy naponta oly kedvesen fogadnak bennünket és szinte jóleső érzéssel megyünk mindenkor áz üzletbe. A kislányt — aki naponta kávéval kiszolgál bennünket — Marikának hívják — ennyit sikerült megtudnom róla. Novák pálné Miskolc Mújoránnss fokány Hozzávalók: 7« dkg marhacomb vagy lapockahús, z db vöröshagyma, l gerezd fokhagyma, kevés majoráillia, 1 pohár tejföl. Köret: makaróni vagy spagetti. az előző napon enyhén besózott marhahús:; megtörölget- jük, hosszúkás darabokra szeleteljük, a 2 db vöröshagymát és az i gerezd fokhagymát apróra vágjuk. Kávéskanálnyi zsírt egy lábasban megolvasztunk, a felvagdalt húst és hagymát belehelyezzük, picike törött borssal és majoránnával meghintjük, fedő alatt sűrűre pároljuk. Amikor már a hús puha. a pohár tejfölt ráöntjük és jól felforraljuk. Közben a magarónit vagy spagettit kifőzzük. Elkészítési ideje 35—40 perc. Értéke 4 tagú család fogyasztásánál kb. 36—38 forint. Általános tanácsok: párolt húsoknál használjunk kuktafazekat, mert sokkal gyorsabban készül el az így főzött étel. JO ÉTVAGYAT! AHV Miskolc A Szent Márk tér fölülről — galambokkal és turistákkal. (Kerényi László felvétele) A III. kerületben levő Mester utca végében lakom. Két évvel ezelőtt a perecesi kisvasút „bevágásában” keletkezett gödröt egy darabon feltöltötték mindenféle szeméttel. Most már ott tartunk, hogy a környező utcák lakói is oda hordják a szemetet. Döglött kutyák, macskák is találhatók ezen a szemétdombon. Itt a nyár, a hőség. ilyen környezetben nem tanácsos élni — tette szóvá G. Gyula. Miskolc III., Mester u. 30. sz. alatti olvasónk. Motorbúgás, fékcsikorgás Az alábbi eset talán minden bérház környékére érvényes.) Kétoldalt garázsbejáratok és lakások százai. Délután és este különösen nagy itt a forgalom. Minden autótulajdonos a lakása, vagy a garázsa előtt próbálja ki a kocsija fekberendezését, a kocsiajtók záródását (ötször- hatszor jól bevágva), motorikus állapdtát — fel-íeltú- ráztatva azt a lakók és a pihenni vágyók legnagyobb örömére. De ezek a „nagyköbcen- tik”. Még ezeken is túltesznek a kismotorok és a felelőtlenül karikázó biciklisták. Nem ritka, hogy késő este négy-öt kismotoros es öthat biciklista itt tartja bemutatóját. A 14—16 éves ifjú titánok egymást felülmúlva bravúroskodnak, de mivel ezt hangtalanul nem lehet, a lakásokban levőket nem egyszer szinte az ájulás környékezi. I' Lent az úton rengeteg a gyerek, de emellett a felnőttek és az idősebbek is sokszor keresnek felüdülést a parkokban. Érthető tehát, hogy az autók, motorok, biciklik hangjára azonnal az ablakban termünk; hiszen minden esetben csak rosszra gondolunk. Ilyen körülmények között sem pihenni, sem aludni nem lehet, sőt szórakozni sem. A kinti zaj teljesen elnyomja a tévé, vagy a rádió hangját. Talán lehetne valamit tenni ez ellen a — főleg nyári — „betegség” ellen — tette szóvá Cs. A. miskolci olvasónk. Itt vagyunk Velencében, próbálom magamban fölpiszkálni a lelkesedés füzét. Nehezen megy, mert a kövér macskák és a sznob turisták városát ötvenszer megjárt tengerészek érdektelensége lelohasztja érdeklődésemet. Csöppnyi hajónk (74 méter hosszú) egy görög és egy jugoszláv óriás között rakodik. De inkább veszni ha- gyon a folyton bóklászó daruk. a folyton nyüzsgő kikötő látványát, s veszni ha- gyon az ebédet is. Reggeltől estig enyém a gondolát ringató. halszagú város. A Campanilébe, a másfél méter híján száz méter magas harangtoronyba egy rózsaszín bileta ellenében léphetek be. A lift néhány másodperc alatt a város fölé röpít. A torony a Szent Márk bazilikához tartozik, s hogy attól külön áll, az csak a mai embernek különös. A X. században épült, s 1912. július 14-én összeomlott. Iszonyú a huzat odafönt, a soknyelvű turisták didergő ujjakkal csattogtatják a fényképezőgépeket. Fehérbőrű, szeplős németekkel csodálom a nászutasok városát, föntről, madártávlatból, s bosszúsan állapítom meg, hogy a torony falának minden négyzetcentiméterét elborító emléksorok között egyetlen magyar feljegyzést sem találok. Vajon hány akad az olcsó pulóvert, olasz fehérneműt kajtató honfitárs között, amelyik nem sajnálja az időt és azt a néhány száz lírát, hogy 100 méter magasból csodálja meg Velencét? ■ ■ Meguntuk a huzatot és inkább a téren bolyongtunk. Sok galamb, sok turista, sok giccses emléktárgy. Nincs alkalom áhitatos nézelődésre. Hadseregnyi japán éi kpzik, s fényképeznek veszettül. Az az érzésem, hogy kizárólag a fényképezőmasina érdekli őket. Otthon aztán majd előhívják a filmet, s a fényképről döntik el, hogy milyen is ez a híres-neves, pusztulásra ítélt város. Biztatom Arany Pityut, a pincért, hogy tegyen kísérletet a Doge palota negyedik oszlopánál. A nevezetes oszlop derékmagasságban megkopott, mert a próbálkozó kedvű turisták hátsó felükkel ledörzsölték, miközben hiába próbálkoztak úgy elóvakodni az oszlop mellett, hogy az oszlopszegélyről ne lépjenek a járdára. Arany Pityu sem tudott végigaraszolni a párkányon, nevettünk egy nagyot, aztán egy luzös kis síké toron át keresni kezdjük a csodás látványosságokat ígérő tengeri akváriumot. Csalódottam ballagunk vissza a térre. A belépőjegy drága volt. a halak olcsónak tűntek. Kárpótlásul alaposan megtanul mányozom a székesegyház bronzlovait, amelyek egykor Néró diadalívén ágaskodtak, aztán Konstantinápoly ha kerültek, majd Napóleon hadizsákmányaként Párizst is ékesítették. A négy pompás paripát ingyen nézem. Nagy szó ez, mert itt minden üzlet itt mindenért duplán keli fizetni. Velencének ára van s józan smber csak néz de nem vásárol itt F.rre akkor döbbentem rá igazán, amikor meguxiva a fénykepező- gép-kattogást és az „eleíár.t- csapás” nyüzsgését, a’ százlábú hídon át Mestréns bu- szoztunk. Velencében egy képeslap ötven líra, Mestrén harminc. Farmernadrágot 2— 3 ezer lírával olcsóbban lehet vásárolni a szárazföldi varosban. B a Mestrén ugyan semmit sem vettem, de a kirándulás komoly deficittel jár. Visszafelé taxival jövünk és átko- zódunk. Az autóbuszsofőrök sztrájkolnak. Háromezer lírát szurkolunk le a végig százhússzal hajtó, elegáns pilótának. Három kör konyak ugrott. Sietnünk kell, indul a hajó... Azaz. csak indulna. Nem mozdulhatunk a part mellől, mert sztrájkolnaK a vámosok is. És letették a lantot az olajmunkások is, pedig kis hajónknak égetően szüksége lenne vagy ötven tonna üzemanyagra. Nincs mit tenni. Várni kell. A vámosok és az olajosok csatájának áldozom minden figyelmemet. Kiskapuznak. Egészen jól teszik-veszik a labdát. BRACKÓ ISTVÁN (Következik: A kutyaéletről és a pórázról.) ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNÉ TELEFON: tí-ííl Átváltozások A vonat Kisújszállásról indul, Miskolcra érkezik. Könnyen megáll, de ha megállt, nehezen indul. Személyvonat. Pálnagy István fúrás. Országot járt, Most Miskolc környékén keresnek vizet. Seres Béla építőmuu- kás. Több mint 10 éve van Miskolcon. Házat épít innen másfélszáz kilométerre. Ildikó ápolónő, második éve ad neki kényé- ■ rét ez a város, amely még messze van, de összezár minket az út. Beszélgetünk. Debrecenben hangszórón át köszöntik az érkező utasokat. Az állomás az aluljáró építése miatt felhányt, romos. — Hanem ezt a várost én mindig irigylem ... Itt kollégista a nagyfiam. Annyi várost laktam már, hogy sorolni is sok, de legjobban ezt szeretem. Másfélszáz kilométerre Miskolctól feltámadt bennünk a lokálpatrióta. — Miskolc nagyobb — mondja Ildikó, s magyarázza is: — olyan „nagyvárosabb". — Egy város is kitelne abból, amit én benne építettem ... Lokálpatriotizmus? Feltétlen az, és jólesik. Négyen vagyunk miskolciak, valójában egy se az közülünk és védjük a várost. Debrecen szebb, de gyorsan hozzámondjuk, hogy lassú. Nyíregyháza tiszta, gyorsan fejlődik, na de hát egy Miskolchoz képest kicsi. És ahogy telik az út, ahogy nyűgösebbé válik az idő, úgy lesz egyre szebb Miskolc. Sok-sok hibája olyan ■picinek tűnik ekkorra távolságból, mintha nem is lenne. Szerencs. A vonatot elözönlik a naponta járók. A vita éppen csak döcög, de hát éppen arról beszélgetünk, hogy milyen szép lenne a mi városunk ha ... Ildikó bevallja, hogy még nem járt Tapolcán, Pálnagy se látta Lillafüredet, Seres Béla volt már egyszer arra, de az szerinte nem Miskolc. Vitatkozgatunk az oi- szág legnagyobb városáról, mi miskolciak. Színházba egyikük se volt, a hetente visz- szatérő utazás több órás tortúra csak — Piszkos — mondja Ildikó. — Olyan elnagyolt még — mondja Pálnagy István. — Szépen épül — mondja Seres Béla. Én voltam a negyedik. Megvédeni vagy szidni egyformán jó partner. Távol a várostól még örültem a megvédő indulatnak közeledvén hozzá, elcsendesedtem. Mert kérem: mit ér az a megvédő indulat, ezzel a tudástartalommal? A Tiszáin együtt szálltunk le Négy jegy repült volna. Én egy kicsit szégyenkezve visszafogtam a mozdulatot.
