Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

a miskolciaké a szó Tanácsadás’’ a falatozóban V an­e joga . Július 16-án, déli egy órakor betértem a „Thália” falatozóba hűsítő italt vásárolni. Ezzel egy- időben észrevettem, hogy az üz­let elé Coca-Colát, Pepsi-Colát és narancsitalt minden mennyi­ségben leraktak. A pénztárnál hat üveg Colára kaptam blokkot, a pultnál azon­ban megkíséreltem narancsital iránti igényemet kielégíteni. Ek­kor tudtomra adták: narancs­ital nincs! Bátorkodtam meg­említeni, hogy most hoztak egy teherautóval. Közölték velem, hogy azt csak akkor adják, ha a Coca-Colák már elfogytak. A ve/.etonő közlése szerint, ha nem tudnám: „A Pepsi-Cola ugyanolyan jó!” Teljesen egyet­értek megállapításával, de „sze­rencsétlen vendégeim” ezt nem tudják — mivel ők még nem részesültek a vezetőnő szaksze­rű tanácsadásában —, ők csak a narancsot szeretik. A továbbiakban kioktattak, hogy „nem fej nélkül kell vásá­rolni”, hanem a pénztárnál meg kell érdeklődni, van-e a kívánt áru. Miután a szállítmányt előt­tem rakták le, természetesnek tartottam, hogy a kívánt árut megkapom. A pénztárosnő kéré­sére az egyik szállítómunkás hajlandó lett volna a _ kért na­rancsitalos üvegeket kiemelni a ládából, de a vezetőnő határo­zott utasítása meggátolta ebben. Hogy az ügyet véglegesen lezár­ja, a pénztárosnőt is utasította a kifizetett áru értékének visz- szaadására. Az eset önmagáért beszél, és nem tudom, a Miskolci Vendég­látóipar! Vállalat hogyan alkal­mazhat ilyen dolgozókat, s mi­képp kívánja velük a kulturált, udvarias kiszolgálást biztosítani. Erről egyébként szívesen ven­ném a vállalat illetékeseinek vé­leményét. Hámorszki Emília Miskolc, Bartók Béla u. I. w. Egy kánikulai nap a diósgyőri slralidon HOL LEHET TELEVÍZIÓKÉSZÜLÉKET VÁSÁROLNI? A Belkereskedelmi Miniszté­rium a közelmúltban elvi állás­foglalást adott ki. Az 1 1975. sz. állásfoglalás előírja, hogy a hír­adástechnikai készülékek forga­lomba hozatalára jogosító mű­ködési engedély alapján csak abban az esetben hozható forga­lomba televíziókészülék, ha az ü/let (bolt) eladója híradás- technikai szakeladói, vagy vas- múszaki szakmai eladói képesí­téssel és legalább 5 éves szak­mai gyakorlattal rendelkezik. A minisztérium további felté­telként szabja meg a kereske­delmi szerveknek, hogy az üz­letet fel kell szerelni a helyben vehető hazai televíziómüsorok mindegyikére külön-külön mére­tezett és szakszerűen karbantar­tott tetőantennával. Az üzletek­ben szükség van a televízió­vevőkészülékek működés közbe­ni bemutatásához megfelelő elő­térre. Biztosítani kell, hogy a vevő az üzembe helyezett televíziót 3 méter távolságból, illetve a kép­átló mintegy ötszörösének meg­felelő távolságból zavartalanul szemlélhesse. A boltnak biztosí­tania kell, hogy a nagykereske­delem által ajánlott televízió-tí­pusoknak legalább a felét kí­nálni tudja és egy-egy típusból több darabos készlete legyen, kivéve a mintákat. Az állásfoglalás követelménye­ket ír elő a televízió árukész­let állagmegóvására, az elektro­mos hálózati feszültség stabili­zálására stb. Ha a minisztériu­mi állásfoglalás követelményei közül egy, vagy több nincs biz­tosítva, akkor a televiziékésztt- lekek forgalomba hozatalát, il­letve árusítását meg kell szün­tetni, vagy engedélyezni nem szabad. Az említett állásfoglalás alap­ján várható, hogy a 6 pontban előírt követelményeknek nem megfelelően működő boltokat az igényekhez korszerűsítik vagy átalakítják, és előfordulhat, hogy egyes boltokban a televízióké­szülékek árusítása megszűnik. Lehetőség van televíziókészülé­keket árusító szakboltok kiala­kítására is. DR. SASS TIBOR a főnöknek? Ezt mondja a jogszabály Egyre több fürdőzni, na­pozni, pihenni vágyót vonz a diósgyőri strand. Az ott uralkodó állapotok azonban sok bosszúságot okoznak a látogatóknak. Vegyük sorba egy kániku­lai nap eseményeit. Utunk a büfé előtti teraszon vezet keresztül; az eldobott csik­kek, csokoládéspapírok, ci­garettásdobozok, papírpoha­rak között. A közös öltöző­be érve senki sincs, aki — az immár percek óta fürdő­ruhában ácsorgóktól — el­vegye a holmikat. A belső ruhamegőrző helyiségből vi­szont üvölt a magnó. Végre előkerül a lelkesnek éppen nem mondható tizenéves ru­határosnő. De sebaj, majd a vízben és a napon minden bosszúságot elfelejtünk. Az úszni kivánkozóknak pillanatok alatt felmegy a kedvük a mindenhonnan ke­resstbe-kasba ugrálók, a „Csak úszóknak!” területen gumimatracön evezők és labdájukkal senki fejét nem kímélő tömeg láttán. Várjuk, de nem hangzik fel az ille­tékes, rendet teremtő hang. Napozás közben is érik a? embert kellemetlenségek: hol egy tollaslabda „lepi meg”, esetleg egy strandlabda talál­ja el a fejét, vagy egy rosz- szul célzott műanyag korong borítja fel napolaját. Mind­ezek az ügyességi játékok nem az arra kijelölt helyen, hanem a napozótér mellett levő, kikövezett — minden bizonnyal a közlekedésre szolgáló — úton zajlanak. Ezek után az ember bol­dogan menekül vissza a fül­ledt, meleg, de legalább nyugalmas és tiszta otthoná­ba. E. Liszkay Mária Miskolc A Déli Hírlap július 10-1 szá­mában „A főnöknek joga van hozzá?” címmel, „ta” aláírás­sal cikk jelent meg. írója ki­fogásolta a hejőcsabai üzemegy­ségben egyes személygépkocsik soron kívüli javítását, ami az üzem vezetőjének engedélyével, illetve utasítására történik. A cikkben foglaltakra közlöm, hogy — egyes esetekben — az üzem vezetőjének jogköre meg­engedi a soron kívüliség enge­délyezését. Ennek igazolására idézem a vállalat szervezeti és működési szabályzatát: „Előny­ben kell részesíteni az átmenő- és turistaforgalom zavarelhárí- tási munkáit, melyek általában rövid ráfordítási időt igényel­nek. Soron kívüliséget kell biz­tosítani a visszaérkező garanciá­lis javításokra... A kiemelt ja­vításokon túlmenően az elsőbb­# Készül a rétes (Kerényi felv.) Nyár a cukrászüzemben ség igényjogosultságát az üzem­vezető bírálja el, és a leterhelt kapacitás programjában az elő­resorolást az üzemben kizárólag ő engedélyezheti...” A leírtak alapján jogos soron­kívüliséget kapott a jelzett kék Wartburg gépkocsi, amelyet bel­ső garancia felülvizsgálatra a vállalat központja Irányított az üzemegységhez. A cikkben kö­zölt Zaporozsee gépkor,inak az üzem vezetője soron kívüliséget nem biztosított. Fentiekkel kapcsolatban az üzem vezetője a kért választ a helyszínen megadta „ta” ügy­felünknek, aki hangsúlyozottan a foglalkozását emlegette, és „majd ő megmutatja” kijelen­téssel távozott. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a tényeket hamis színben feltüntetve, az idézett dolgozóink szájából olyan kifejezéseket közöl, amelyék va­lójában nem hangzottak el. Biztosítjuk ügyfeleinket, hogy üzemegységünkben. jogos ese­tekben, továbbra is soron kívüli­ségben részesülnek. Míhók Rezső az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat igazgatója ROVATVEZETŐ) MOLNÁR SANDORNR TELEFON! lg-«] Kétmillió hétszázezer fo­rint értékű sütemény kiten­ne egy szánkópályányi dom­bot, számolván azt is, hogy ez az összeg csak a terme- lási ár, tehát nem az, ami­lyenen mi a süteményt vesz- szük. Mindez a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat Sze­les utcai üzemében készült tavaly. Idén már megközelí­tik a hárommillió forintot. — Mi fogy itt el naponta? Tóth Zoltánné vezető kész­séggel sorolja: — Legalább húsz kiló vaj, mázsánvi cukor, négy zsák liszt, félmázsányi, mózsányi gyümölcs ... Egy kislány ribizlit tisz­tít, egy másik kézi reszelő vei almát reszel. Kérdezem: — Gépek? — Az iparág sajnos nem nagyon fejlődik. Vannak gé­pek, mi is kapunk majd, de nagyon nehéz beszerezni őket. Az igazi egy nagy cuk­rászgyár lenne, ahol szala­gon dolgozhatnánk. Itt még az összeállítástól a sütésig mindent egy ember végez... — Kovács Lajosné vezető­helyettes álomnak mondja ezt a gyárat. Cukrászmester. — Már a helye is megvolt, de más fontosabbra kellett. Az üzem többségében ol­csóbb süteményeket termel. A hárommilliót közelítő tel­jesítmény így még tisztelet­re méltóbb. — És alkalmazkodnunk kell a süteménydivathoz is. — Sütemény divat? — Más a nyár. Más a tél. Es a nyarak sem egyformák. Jártunk Hajdúszoboszlón. Az ember persze figyel, hogy ott milyen választékot kí­nálnak. Persze azt is, hogy mi az, amit mi meg tud­nánk csinálni. Az idei nyár például nagyon erős. A ha­gyományos száraztészták mellett hódít a gyümölcs. Mi például most magunk tettünk el szörpöket, gyü­mölcsöt, hiszen ha a fo­gyasztó megkedvel egy ízt. akkor keresi... — A cukrászok szerint milyen a jó sütemény? — Fontos az iz. Bemuta­tókra például készítünk sa­ját receptek szerint sütemé­nyeket, de ezek általában drágák. Fontos a megjele­nés. Majdnem azt mondjuk, hogy formatervezés, de na­gyon fontos, hogy nagy tö­megben is előállítható le­gyen. Ezért nehéz. — Tudna-e adni valami­lyen jó receptet? A házi­asszonyoknak. Haza. Maguk mit sütnek otthon? — Ha egy-két vendég jön. annak összeállítható tízegy­néhány forintért egy ízléses tálka. — Ezek szerint vásárolná­nak? — Igen. Olcsóbb. Nem vé­letlen, hogy a forgalom év­ről évre emelkedik, lőleg száraztésztákból, linzerekből, sós és darált süteményből. — De az olcsóbb rosszabb is? Vagy nem? — Nem. Otthon egy tál­ban sohasem tudom úgy ki­keverni a vajat, mint itt egy keverőgépben. Az anyagfel­használás technikája nálunk a jobb és ezért olcsóbb. — Minden háziasszony hiú. Szeret a maga főztjé- vel dicsekedni. — Rendben van. akkor rontsunk az üzletünkön. Csi­náljon gyümölcsös pohara­kat a háziasszony. Jégszek­rény mindenütt van. Egész­séges. nem drága, finom és gyors is ... A másik viszont az, hogy borzalmasan vi­gyázzanak. Tejjel, tojással... Nincs az a házsártos házi­asszony. aki házsártosabb lenne nálunk, ha a tiszta­ságról és a felhasznált anya­gok frisseségéről van szó. A tojást, ahogy felütjük, hasz­nálni kell. .. Még Feri bá­csi mondta mindig... ■ ■ Pásztor Feri bácsi, a mes­ter, huszonhét évig dolgozott itt. Ma is bejár néha. Segít a hajdani brigádtársaknak a második aranykoszorú meg­szerzésében, ami nehéz lesz. — Nehéz — mondja Ko­vács Lajosné —, mert a ki- ukró eredmények az igények növekedését jelzik. Es ugyan­így nőnek az eredmények másütt is. — Mit kívánnak a veze­tők a brigádnak? — A háziasszonyok, ha összejönnek, recepteket cse­rélgetnek. Mi cukrászmeste­rek havonta egyszer össze­jövünk. Visszük a magunk uj süteményeit. beszélge­tünk, vitatkozunk. Magunk­nak sok sikeres, új. a ha­gyományostól eltérő ízű. ol­csó süteményreceptet kíván­nánk. Olyanokat, amiket a közönség hamar megszeret. Ami divatba jön... No meg talán azt, hogy ne változzon meg a hangulat itt. .. Ribizlis tortát kóstolok. Finom. Kérem a receptjét. Mondják szívesen: „Végv három kiló vajat, keverd si­mára ... BARTHA GÁBOR r Uj „divatbetegség” a láthatáron: T ürdőruha-zsugor Végy négy háromszög ala­kú anyagdarabot, Varrd ösz- sze néhány pánttal — és kész a holnap fürdőruhája, az úgynevezett fügefalevél. — Nem más ez, mint egy „mini-bikini”, azaz az egyik ’76-os modell — mondják egybehangzóan a Magjar Di­vat Intézet és Finomkötött­árugyár ruhatervezői, az új fürdőruhamodellek alkotói. Kétrészes fügefalevél A „fügefalevél” kétrészes, amely tulajdonképpen több részből áll: elől, halul ki- sebb-nagyobb fügeialevelek- ből. Ezért a találó elnevezés, amely jelzi azt, amit az első pillantásra amúgyis bárki lát­hat: az új kreáció alig kü­lönbözik az Éva-kosztürn- től... Az 1976-os divat szerint az egyrészes sem a régi egybe­szabott fürdőruha: kivágásai a test jókora felületét hagy­ják szabadon. Egyik-másik ilyen ruha csak névleg ruha. valójában a bikini egyik vál­tozata. Világtendencia a fürdőru­hák zsugorodása — mondjuk a tervezők. S ez az utóbbi években egyre következete­sebben és gyorsabb tempó ban megy végbe. Hol össz­hangban, hol ellen tétben az utcai ruhákkal. Csak a pánt marad ? Amikor a nők megjelentek a nyilvános fürdőkben — 0 múlt században, a század elején — még a pufíos ujjú. szabályos ruha alatt lábszár­középig érő nadrágot, haris­nyát és fürdőcipőt viseltek. Ezt a „tetőtől-talpig fürdő­ruhát” szövött anyagból ké­szítették. A férfiaknak — miért, mi­ért nem — kedvezett a kora­beli divat; atlétatrikóval és a térd fölött vagy alatt vég­ződő trikónadrággal könnyí­tette a fürdőzést. Azután, ahogy a hosszú krinolin, a turnürös ruhák divatja el­múlt, fokozatosan rövidült a nők fürdőruhája, s a negy­venes évek közepe táján már csák parányi nadrág es mell­tartó maradt, amely szinte idényről idényre, a szemünk előtt zsugorodik össze. Ha ez így folytatódik — a fürdő­ruhákból csak a pántok ma­radnak, vagy még az sem . . \ nejvedik \-en túl Persze a divat furcsaságait nem feltétlenül kell követni — hangzik a divatszakértők kommentárja. Senki sem te­kinti maradinak azt, aki mai divatú, szerényen dekoltált. pettyes, virágos, csíkos, min­tás fürdőruhában jelenik majd meg a strandon vagy a Balaton-parton. A harmadik, negyedik X-en túl járókra, továbbá a telt- Uarcsúakra és a kifejezetten kövérekre is gondoltak a ter­vezők. Bizonyítja ezt szám­talan variáció, kombináció, amelyet a gyáraknak már most, a közönségnek ősszel mutatnak be. A fürdőruhák anyaga vékony, laza szerke­zetű, a vizet könnyen kien­gedő szintetikus kelme, job­bára egyszínű: malachitzöld, napsárga, ibolyakék vagy ezek különböző árnyalata. A kontrasztos színek kombiná­cióját főleg az extraméretű- eknek ajánlják, mivel ez slankitja az alakot. Az anyag lehet mintás is: egyszínű mezőben virágcsokor, régi stukkódíszítés, stilizált forma, népi motívum. Az icipici fürdőruhákat egészítik ki a midi vagy maxi plázsruhák, a selyem vagy muszlinken- dök, amelyekkel a fejet, sőt í a fél homlokot is bekötik. i MOLNÁR ERZSÉBET I

Next

/
Thumbnails
Contents