Déli Hírlap, 1975. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

Milliók a szemétben Jegyzetek egy elképzelt papírkosárról Egy darab papírról aligha jut az embernek az eszébe, hogy az valaha fa volt, ár­nyékot adott, madárnak fész­ket, élőknek levegőt. Az egy főre jutó papírfogyasztás ná­lunk is évről évre nő. Az, hogy papír van, természetes. Az, hogy sokat fogyasztunk, jó, de az, hogy t.'-bbet fo­gyasztunk belőle mint amennyi okvetlenül kell, mar baj. Irodákat jártam. Tanácsi kerületi hivatalt, üzemi iro­dákat. gyors- és gépírók szo­báit, Titkárságokat. Nem vol­tam olyan helyen, ahol pa­pírkosár ne lett volna. Iroda kosár nélkül olyan, mint a bukta lekvár nélkül. Manap­ság egy közepesnél valami­vel nagyobb üzemnek házi sokszorosítója van, de leg­alább egy stencilgépet tart minden középfokú hivatal. Kezemben egy stencilezett beszámoló. Rajta a szöveg: készült hatvan példányban. Ötvenkettő kellett belőle. A nyolc ráadás, hátha olvasha­tatlan lesz valamelyik. A 2(1 oldalas jelentés nyolc példá­nya papírkosárba kerül. Te­hetnék más számadást Is, s gondosan számolgathatnám, hogy hány felesleges jegyző­könyv, egy-egy átiratból hány felesleges példány születik. Nem véletlen mondás: a pa­pír papírt szül. Erre vall az is, hogy a Papír és írószer Nagykereskedelmi Vállalat miskolci lerakatának forgal­ma 20 év alatt megnégysze­reződött. Azóta sincs lénye­gesen több üzem, több hiva­tal, csak a fogyasztás emel­kedett. Mozdulatsor egy irodában: a gépíró ront. Kiveszi a hat példányt, a hat példány re­pül. Ugyanez később: a gép­író lehúzza a parizer héját. A parizerhéj is repül. Ter­mészetesen a kosárba. Köztudomású, hogy a MÉH nagy energiával gyűjti a használt papírt. (Tavaly a megyében 640 tonnát.) Az már kevésbé köztudomású, hogy szigorú rendelet tiltja, hogy szennyezett, tehát a szemétbe dobott papírt gyűjt­senek. A melléktermékek­ből az országnak milliárdos nagyságrendű haszna van. A felhasználhatatlan hulladék­ból legalább ennyi kára. írtam fentebb: az termé­szetes, hogy papír van. El­képzelhetetlen például egy iroda, ahonnét a papír ki­fogj'. A PIÉRT Vállalat 1974- ben 700 tonna írópapírt, 1170 tonna csomagolópapírt, 30 tonna kartont és lemezt, 400 tonnányi papírzsákot adott el. Tessék ezt összevet­ni azzal, a mennyiséggel, amit a MÉH begy új leni ké­pes! És ebben a mennyiség­Megszűnik az italozás Lapunkban már többször kifogásoltuk, hogy a műszak- váltások idején is folyik a szabadtéri italozás a Lenin Kohászati Művek I. számú kapuja közelében levő ABC- bölt előtt. A kohászati veze­tők kezdeményezésére a jö­vőben reggel fél 6 és fél 8 között, valamint délután 1 és 3 óra között nem szolgálnak ki szeszes italt. Ezzel az ég­nek emelkedő boros-, pá­linkás- és sörösüvegek miatt ..Csillagvizsgáló”-nak neve­zett bolt csúfneve minden bi­zonnyal a múlté lesz. Jelen­tősen hozzájárul az intézke­dés a munkafegyelem to­vábbi javításához és a bal­esetmentes termeléshez is. ben még nem szerepelnek az újságok, a könyvek, a más helyről érkezett áruk csoma­golópapírjai. Nyilvánvaló, hogy a papír­kosarak tartalma is a veszte­ség rovatba írandó, akkor is, ha az én feleslegessé lett fel­jegyzésem, akkor is, ha en­gem nem érdeklő prospektus, levél vagy bármi más. Egy- egy vállalatnál néhány száz forintnyi érték. Országos nagyságrendben milliók. Néhány vállalat, úgy tű­nik, felfedezte ezt. A Borso­di Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat például a bolt­jaiban szervezett formában összegyűjti a hulladékpapírt. Feltehetően nem azért az ér­tékért, amit érte kap, hanem a valós érték megbecsülése­képp. A címben azt ígértem, hogy a papírkosárról írok. Nos, legyen: arról a hiánj’zó má­sodik kosárról írok, amit az első mellett nálunk sehol se látni. Más országokban van ilyen. Külön edényt tartanak a papírnak és külön edényt az irodai szemétnek. A pa­pírt eladják, így a szemét is kevesebb, annak szállítása, tárolása is olcsóbb. Javaslat ez? Kérés csak inkább. Reális számítások szerint a kidobott papír érté­kéből bőven telne erre a má­sodik kosárra. BARTHA GÁBOR Csökkenlett'e a csökkenteti munkaidő? Hiánycikk az eladó ♦ Az ócskavasat is meg kell munkálni, hogy befogadja a Martin... Biztosítás Tavaly 107 ezer felelősségi káresetre mintegy félmilli- árd forintot fizetett ki az Állami Biztosító. Ez évben 18 százalékkal emelkedett a gépjárművek által okozott károk megtérítésére fordított összeg. A biztosító értesíti ügyfeleit, ,a gépjármű-tulaj­donosokat, hogy esedékessé vált a gépjármű-felelősségi biztosítás második félévi di­jának befizetése. Egy éve annak, hogy a kereskedelem dolgozói rövi­dített munkaidőben dolgoz nak. A heti penzum a ko­rábbi, heti 48 óra helyett 44 lett. Lett? Nem mindenütt, a gyakran erőn felül vállaló áldozatok ellenére sem. In­formációink szerint (amelye­ket részint az MSZMP Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Bizottságától, részint a kereskedelmi dolgozóktól sze­reztünk) még legalább két- három esztendőre van szük­ség, hogy a 48-ból ténylege­sen 44 legyen; hogy a csök­kentett munkaidő ne jelent­sen növekvő terhet a pult mögött állóknak. Elavult a statisztika Az egy esztendővel ezelőtti rajtnál a következő alapelve­ket szögezték le: az átállás­sal nem csökkenhet a keres­kedők bére, nem romolhat­nak az árubeszerzés körül­ményei (tehát a vevő nem károsulhat), továbbá már a kezdet kezdetén lehetőleg ki kell adni a heti négy órát, illetve a kéthetenkénti sza­bad napot. A vállalatok gondos tervet készítettek. Kimunkálták, hogy a kieső munkaidőalapot hány százalékban pótolják üzem- és munkaszervezéssel, létszámnöveléssel« valamint a nyitva tartási idő szűkítésé­vel. A számokat csak azért nem ismertetjük, mert a gyakorlat rácáfolt a statisz­tikákra. A szervezés nem ho­zott, nem hozhatott annyit, amennyit vártak tőle. (Egy kétszemélyes boltban nehéz okosnak lenni; a költséges konténerizáció . lényegében csak a nagykereskedelem és a nagyobb üzletek gondján enyhített: a kisgépek elterje­désének határt szab a vál­lalatok csekély fejlesztési alapja.) Sokba került Felemás módon teljesültek a létszámnöveléshez fűzött re­mények is. A kereskedelem ugyanis krónikus létszám­hiánnyal küzd. E nagy hagyo­mányú szakmának alig van megtartó ereje. Az átlagtól elmaradó keresetek, az átlag­tól rosszabb munkakörülmé­nyek nem teszik vonzóvá ezt a mesterséget. A konyhákon, cukrászüzemekben kevés az ember, a húsboltokban, a zöldség- és gyümölcsüzletek­ben hiánycikk az eladó. Pe­dig a rövidített munkahét bevezetése azt is szolgálta, hogy a fiatalok körében .,sikk” legyen kereskedőnek lenni. Ám a munkaidőcsök­kentéshez ember kell. Jelent­kező pedig alig van. Ebből következően egyre nő a szak­képzetlenek aránya. Jelenleg minden harmadik pincér, eladó szakképzetlen. A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál pél­dául négy évvel ezelőtt öt­száz alatt volt a szakképzet­ig boldog hétről' s az útról\ amely hazafelé visz Fölkaptunk egy hajóra XX. t ■; ' •> ,«• v «»üti ' ^ Egyiptomból burgonyát, hűtőszekrényt és legyeket hozunk, A krumplit és a fridzsiaert Rijekáig visszük. A legyeket majdnem félútig, Korfuig. Pedig könyörtelenül irtjuk a szemtelen, folyton zümmögő potyautasokat: Chemotox-szal. újságból csa­vart légjcsapóval, tűzoltó­fecskendővel. Egy hétig tart az út Alexandriától Rijekáig. Re­pülővel — gondolom — há­rom vagy négy órát... De a hajó óránként csak kilenc csomós sebességgel halad. Tizenhat kilométerrel kerü­lünk közelebb hatvan per­cenként, a régen várt haza­téréshez. Boldog, ki haza tart. Miután áthúztunk a huza­tos Otrantói szoroson (már az Adrián járunk), valaki bekapcsolja a televíziót. Va­lamelyik olasz adó rajzfil­meket sugároz. Eléggé mo­zog a hajó, ötpercenként kell igazítani az antennát... Lassan haladunk, csigalassú­sággal múlik az idő. Éjsza­kára a hegyek mögé bújik a szél, s a Hold — mintha csak erre várt "c^lna — föl­tornázza magát az égre, hogy bearanyozza a propeller szántotta vízbarázdákat. Messze, inkább csak sejteni mint látom, Albánia hegyei magasodnak, s csak egy-egy pisla világítótorony jelzi, hogy a part ott van, valahol, a langyos, puha, fekete-bár­sony sötétségen túl. Órák óta fürdetem arcomat • a szélben, a korlátnak dőlve, az éjszakát hasítva. Nem tu­dok aludni. Három nap múl­va otthon vagyok. Ma, mintegy vezényszóra, a fél hajó csomagolni kez­dett. Kinyílt a bőröndraktár ajtaja, előkerültek a szek­rényzugokból a hatalmas tengerészzsákok, lázas hajsza kezdődött mindenféle lakat, zsineg, kötél, doboz után. (Volt is bajunk a pakkokkal a vonatraszállásnál. Kilen- cünknek ötven csomagja volt.) Én leginkább azt a fémdobozt féltettem (a sza­kácstól kaptam, krumlipuco- lás fejében), amelyben kin­cseimet őrzöm: egy Trieszt­ben talált, fényes fenyődo­bozt; velencei csónakjegye- ket; ciprusi csigákat; porló, csontfehér köveket az uga- riti romvárosból; Alitól, a lattakiái bazárostól kapott sokszögletű pénzdarabot; cédrusos libanoni gyufás- ,skatulyát; s egy Alexandriá­ban vett Nasszer-jelvényt. Csendes a hajó. A béke, a boldog várakozás csöndje ez. A tengerészek öröme szemér­mes. Befelé forduló. Az öröm: kevés szavú. Bánatuk beszé­desebb. Most tehát hallgat­nak. Már a Dalmát partoknál járunk. Harsogó zöld. csábí­tó szigetek között haladunk. Az idő múlását csak a négy­óránkénti őrségváltás jelzi. A harmadik tiszt kezem­be nyomja a brigádnaplót. Holnap úgyis elválunk, írjak bele valamit. írtam. Lehet, hogy visszaéltem a vendég­Hetvenhárom napig volt a hajó. joggal, de két oldalt teleír­tam. „Hetvenhárom napig voltam a Tata lakója, ven­dége, mindenre rácsodálkoz< utasa ... Láttam és érezter a tengert, amely máskén kék, mint a képeslapokon. Nagy élmény volt nekem i az út, hiszen a nem-tudá' a nem-ismerés bizonytalan ságával, idegenként léptem < fedélzetre ... Köszönet érti mindenkinek, hogy ... Sokat láttam, sokat tanultam, de szegényebb lettem néhány illúzióval... Hálás vagyok a csapatnak, hogy befoga­dott ... Abban a reményben búcsúzom ezúton is, hogy...” otthonom, házam és hazám (Herényi László felvétele) Egészen elérzékenyültem volna, ha valaki nem vág a zavamba egy doboz jégbe- űtött Heinekennel. (Készült > holland uralkodóház sör- l/.déjében, és ebből rendel svéd ■ király is.) így aztán búcsúkoccintás is kitörő •zelmek nélküli, néma, fér- as szertartássá szelídült. E sorok írója haza, a ha- ónaplóba pedig egy rövid iejegyzés került: a MAHART Tata nevű hajója szerencsé­sen megérkezett Rijekába. Rendben és baj nélkül tette meg a 89. útját. (Vége) BRACKÓ ISTVÁN lenek száma. Most hétszáz fölött van. Általában gyor­sabban növekszik a képesítés nélküliek száma, mint az összes foglalkoztatottaké. Ez pedig szükségképpen azt je­lenti. hogy romlik a keres­kedelmi kultúra, s a szakér­telem hiánya miatt csökken a bolt átbocsátóképessége, szaporodnak viszont a rekla­mációk. Egy felmérés szerint a csökkentett munkaidő beve­zetése a miskolci, borsodi ke­reskedelmi és vendéglátó vál­lalatoknál a múlt esztendő­ben nyolcmillió forintba, eb­ben az évben legalább 11,5 millió forintba kerül. Óriási áldozat ez, különösen akkor, ha tudjuk, hogy még így sem. ennyiért sefn sikerült általánosan mérsékelni a fő­ként nőket foglalkoztató ke­reskedelemben a dolgozók munkaidejét. Va'óban 44 le«ven A fővárosban hűségpénzt, munkahelyi pótlékot fizetnek a legalább két évig a szak­mában tevékenykedő dolgo­zóknak. Más városokban sok­kal ..kereskedő-pártibban’’ határozták meg az üzletek nyitva tartási idejét. Miskolc és Borsod keres­kedelmének szorító gondjai mindenképpen megkérdőjele­zik az eddigi intézkedéseket. A szükség nagy úr. Tovább kell lépni. Felül kellene vizs­gálni a jelenlegi nyitva tar­tási rendet, nagyobb segítsé­get adni a vállalatoknak a gépesítésre, a nehéz fizi­kai munka megkönnyítésére azért, hogy a társadalom megbecsülését kifejező, egy éve élébíe lépett kormányren­delet maradéktalanul meg­valósuljon: hogy valóban 44 legyen a 48. B. I. Munkavédelem a gépgyárban lóth Imréék felhívása A Diósgyőri Gépgyárban tavaly valamelyest romlott a munkavédelmi helyzet. Az első fél évben a vállalat ille­tékesei jelgntős erőfeszítése­ket tettek, hogy az idei me­gyei munkavédelmi verseny értékelésekor ismét az élre kerüljön a gyár. A verseny­ben elérhető jó eredménynél is többet ér azonban, ha ke­vesebb ember sérül meg, kevesebb dolgozó kerül táp­pénzes állományba. Ezt szem előtt tartva fordult versenj'- felhívással a vállalat’ több mint 760 szocialista brigád­jához a B-egységben dolgozó, Tóth Imre vezette szocialista brigád. A szocialista kollektíva felhívásának jelszava: előzzük meg a baleseteket! Verseny- felhívásukban vállalták, hogy az eddiginél is fokozottabban vigyáznak önmaguk “s mun­katársaik egészségére és testi épségére; munkaterületükön felszámolják a baleseti for­rásokat; minden eddiginél nagyobb rendet tartanak; be­tartják a technológiai utasítá­sokat és a munkavédelmi előírásokat; segítik a munka- védelmi őrhálózat tevékeny­ségét; védőfelszerelés nélkül nem dolgoznak, s rendszere­sen továbbképezik magukat a biztonságtechnikai előírások alaposabb elsajátítása érde­kében. A Tóth Imre vezette, B- egységbeli szocialista brigád felhívása széles körű vissz­hangra talált a DIGÉP-ben, s máris sok szocialista bri­gád vállalta, hogy csatlako­zik a versenyhez.

Next

/
Thumbnails
Contents