Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
Szakmunkás-utánpótlás, nyugdíjasok kérése, lakásügy Válaszok a Rádió sajtókonferenciáján elhangzott kérdésekre Folytatjuk az LKM-ben rendezett sajtókonferencián feltett, de időhiány miatt meg nem válaszolt kérdések válaszainak közlését. £ Köztudott, hogy az öntő- és formázószakma nem nagyon vonzza a fiatalokat. Mit tesz az LKM igazgatósága ezen szakmák munkás-utánpótlásának biztosítása érdekében? — kérdezte Bartha János, Bajcsy-Zsilinszky út 1. szám alatti lakos. — A vállalat az utóbbi években komoly erőfeszítéseket tett a meiegüzemi szaa- munkás-utánpótlás biztosítására. Tervszerűbbé tettük a szakmunkástanuló-képzést, s az erre a tervidőszakra szóló képzési program elkészítésekor figyelembe vettük a nyugdíjazás mértékét, a katonai bevonulásokat, valamint azokat a tapasztalati számokat,, amelyek a leszerelés utáni visszatérési arányt mutatják. Az öntőszakmát tanuló fiataloknál nagy a lemorzsolódás, s csak minden második (53 százalék) szakmunkástanuló szabadul fel, azaz lesz szakmunkássá. Az elmúlt négy esztendőben ösz- szesen 33 fiatal vizsgázott le, ebben az évben várhatóan öt lesz a végzős öntők száma. Ismerve a kedvezőtlen utánpótlási lehetőségeket, a vállalat a tanulókkal társada'- mi ösztöndíjszerződést kíván kötni. (A legmagasabb ösztöndíj összege 500 forint.) Ezzel a lehetőséggel azonban a tanulóknak csak hétharmada él. A nagyüzem termő- szetesen tovább keresi a lehetőségeket az egyre súlyosbodó öntőszakmunkás-hiány enyhítésére. Ezért, a Kohó- és öntőipari Szakközépiskolával kötött szocialista együttműködési szerződést kiterjesztjük az öntőszakmára is, igyekszünk nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést szerezni ennek a régi, Miskolcon, Borsodban nagy tradíciókkal rendelkező mesterségnek. (0 Csiszár Szilveszter, az LKM nyugdíjasa (Tátra utca 27.) arra kiváncsi, hogy az üzemben miért csak külön engedéllyel léphetnek be a régi dolgozók, amikor — tudomása szerint — a DIGÉP-nél belépőt adnak a nyugdíjasoknak? — A Lenin Kohászati Művekből nyugdíjba vonult, do1- gozók a XII. számú, a toronyháznál levő kapunál kaphatnak belépőt, hogy volt munkahelyüket felkeressek. A nagyüzem vezetői, biztonsági okokból tartják indokoltnak, hogy a nyugdíjasok csak engedéllyel,, s csak egy kapun keresztül kereshessék fel a gyárat. A kohászat veszélyes üzem, s vannak olyan munkahelyek, ahová még az aktív dolgozók is csak meghatározott óvintézkedések után léphetnek be. Biztosra vehető, hogy a nyugdíjasoknak nem jelent megternelést a belépő kérése, s az sem számítható korlátozásnak, hogy a belépés csak egy Kapuhoz kötődik. Szükség esetén egyébként a munkahely vezetője kísérőt is ad a régi munkahelyét felkereső nyugdíjas mellé. ^ Szepsi Bertalan, a nagyolvasztó-gyáregység többszörösen ki .üntetett dolgozója lakásügyben juttatott el kérdést a sajtókonferencia részvevőihez. A Poco- gón lakik, meglehetősen rossz körülmények között. Igénylését hét esztendeje adta be. Mikor kap lakást? — Igénylését a lakáshivatal 7367. szám alatt tartja nyilván. A vállalat annak idején javasolta lakáskérelmének teljesítését, s kérdése nyomán az illetékes főosztály most újra kapcsolatba lép a városi tanács lakáshivatalával. Az eredményről tájékoztatni fogják. Tud egy jó sztorit? Radváim Barna az országot {árja A pamutfonoda portásnője meg sem várta bemutatkozását, már tessékelte is befelé. Az udvaron hamar elterjedt a hír: — Figyeled, az a kis szemüveges, az a Radványi! Valóban, az ismert humorista, a Ludas Matyi munkatársa a gyárban járt tegnap délután. — Mi keresnivalója van egy humoristának egy pamutfonó üzemben? — Már készítjük a következő Ludas Matyi-évkönyvet, ahhoz gyűjtök anyagot. — Miért éppen ebben az üzemben? — Szeretnék körképet adni az ország ismertebb üzemeiről. Természetesen a mi sajátos szemszögünkből. El lehet képzelni, milyen nehéz dolog üzemvezetőktől, gyárigazgatóktól humoros, munka közbeni eseményeket megtudni. Megszokták már, hogy ha újságíró érkezik, előveszik a termelési grafikonokat, kimutatásokat és egyéb hivatalos okmányokat. Erre odamegy egy másfajta újságíró és azt mondja: tessenek nekem mondani a gyár életéből humoros történeteket! — És önnek mondanak? — Ez majdnem olyan nehéz lehet számukra, mint amikor nekem azt mondja valaki, mondj egy viccet! Hirtelen nem jut eszembe semmi, pedig benne élek. Tegnap délelőtt Ózdon jártam, onnan jöttem át Miskolcra. Mire ezek a sorok megjelennek, már Gyulán fogom bőszíteni kérdéseimmel az üzemvezetőket és a dolgozókat. — Ezek szerint nincs éppen könnyű helyzetben ... — Éppen úgy dolgozunk, mint az aranyásók. Sok anyagot összegyűjtünk, és a végén kiszűrjük azt a keveset, amin a legjobb esetben jókat lehet derülni. Egy-egy jó sztori néhány sor. Egy jó újságíró ezt pár perc alatt leírja. De sokszor órákat el kell tölteni egy helyen, míg előjön valami vidám történet. — Sok sikert Borsodban, és érdeklődéssel várjuk a következő Ludas Matyi-évkönyvet ! — Ezt kollégáim nevében is köszönöm. De mondja csak, nem tud egy jó miskolci sztorit? (sólymos) Gyakorlati * érettségi: a postán Holnap az 1-es postahivatalban és az új 10-es számú diósgyőri postán vizsgáznak az I. sz. Ipari Szakközépiskola postaforgalmi osztályának végzős tanulói. A 42 gyakorlati érettségiző diák reggel 8 órától délig ül az ablakok mellett, hogy számot adjon szerzett tudásáról a nagyközönség előtt. A gyakorlati érettségi vizsga érdekessége, hogy egyben főiskolai felvételinek is számít. A 40 lány és 2 fiú pénteken vizsgázik az elméleti tárgyakból: postakezelésből, posta- forgalmi szolgálatból, távközlési szolgálatból, magyarból, történelemből és matematikából. Két órát késett ax expressz Viharos órák a MÁV-nál A tegnapra virradó éjszaka nagy szélerősségű vihar dühöngött Szerencs térségében. Görögszállás és Raita- maz között a villámlással, esővel kísért szélvihar fákat döntött ki, vezetékeket szaggatott. Jóllehet, a helyreállítási munkák nyomban megkezdődtek, a vihar okozta károk miatt késtek a Nyíregyháza felől Miskolcra induló, jórészt munkásokat szállító vonatok. A vihar fákat döntött a pályatestre, a fák elszakították a kábeleket. A közlekedés csak a Nyíregyházától kölcsönkért Volán- autóbuszök segítségével volt megoldható. A vihar volt az oka, hogy a reggeli budapesti gyors is csak több mint kétórás késéssel indulhatott el Miskolcról. A kora délelőtti órákban a késések mérséklődtek, s délben, bár a vihar károsította pályán a műszaki munkák még folytatódtak, már csak néhány perces késéssel érkeztek a Nyíregyházáról induló vonatok Miskolcra. Utánam srácok! Az vessen rám követ, aki a Televízió „Utánam srácok!" című sorozatát nem nézte szívesen. Jó volt, szép volt, vége van. Gyerekeink szerették, az alkotók bebizonyították, hogy lehet mai városi témából is kalandfilmet írni vagy kalandokban gazdag filmet csinálni. Van azonban valami, ami előbb meglepett, aztán elcsodálkoztatott, végül nagy örömet szerzett, nekem, a felnőttnek is. Miskolcon játszódik a film. Nem tudom, hogy ki figyelte, ki nem, de meglepett, hogy milyen szép ez a város. A fel- vevögép optikája nem hazudik, nem részrehajló. A kép maga az, ami a valóságban is van. Az az iskola, a Kilián, Üjdiósgyőr, Lillafüred, a stadion és a vár környéke, Komlós- tető __Csupa olyan ismerős hely, amivel naponta találkozunk, amit okkal, ok nélkül szürkének és unalmasnak látunk. Az optika valóban nem hazudik. Az operatőr viszont a szépet kereste a városban és azt is látta meg. Nem tántoroghatott a képbe részeg, a szél nem kaphatta fel a hulladékpapírt, nem sorakoztak a bánatos kukák. Ismétlem: elcsodálkoztatóan szép volt a képeken a város. Egy kicsit olyan, amilyen mindennap lehetne, amilyennek fűmen látni is élmény volt. B. G. „-#- Lakótelep épül a belvárosban. Az építési terület méretei gondokat is jelentenek A lakosság: Sár, piszok, otthagyott anyagok Az építők: Könnyebb lenne a városon kívül... Egy délelőtt az építők között „Manapság a városban élő ember egyik alapvető élménye maga körül a rendetlenség ...” „Manapság a városban élő ember egyik alapvető élménye maga körül a változás, a gazdagodás”. Egymás mellé teszem a két idézetet, amely egy hozzánk írt levél két bekezdésének első-első mondata volt. Mindkettő igaz. Űtravalőul az építőkkel való beszélgetéshez, lakossági panaszokat gyűjtöttem. „Hanyagok, felelőtlenek” Ű jdiósgyőr: — Nézzen körül! Még mindig talál építkezési törmeléket, felhasználható vashulladékot, volt itt egy vascsiile is. Bulgárföld: — Nem azt kifogásolja az ember, hogy nincs azonnal park, de itt hever az anyag. A drága deszka, cső ... Összekötő városrész: — Az építkezések környékén lassan nem lehet közlekedni. A gépek kihordják a sarat, feltörik az utat. Az is ráfizetés, hogy kínlódik, erőlködik a gép. Nem is beszélve arról, hogy más kocsik is járnak arra. Az is rongálódik... Vörösmarty utca: — Nézegetem. Körülkerítenék legalább. Egy őr járkál itt este, és szombaton meg vasárnap is. Persze, hogy lopnak tőlük. Aztán csodálkozunk, hogy drága az építkezés. Végezetül idéznék egy jelentésből : „A- társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopások száma feltűnően magas az építkezéseken.’' Másként lát, aki ért is hozzá Vörösmarty utca. Közvetlenül az út mellett faház épül. Öltöző, ebédlő, irodák lesznek az ideiglenes felvonulási épületben. — Fürdővel! — mondja, aki útba igazít, amikor a művezetői irodát keresem. Az „iroda” egy bódésor. — Eddig hol öltöztek? Mutatnak egy másik bódét. Az építkezés belülről sem tűnik jól szervezett nagyüzemnek, pedig nagyipar ez a javából. Kilenc hatalmas épület készül el az építkezés első ütemének első szakaszaként. Város a városban. Egy barátságos gépkocsivezetőnek mondom, amit érzek. Szőke Károly önérzetesen rögtön cáfol: — Ne gondolja. Itt percre érkezik és megy az ember. Itt' az épületszerelést összesen két brigád végzi, de szinte nő a ház ... Petrovics Ernő művezető: — Másként lát, aki ért is hozzá. Itt például ezen a területen, ami elég nagy, állandóan négy-hat generálkivitelező dolgozik. Szó szerint: néznek minket, kirakatban * Itt már a darupálya épülhetne, de a terület átadásra alkalmatlan, N (Vadas Zsuzsa felvételei) vagyunk. Itt a munkás, ha megáll egy percre, már „ácsorog”, pedig csak a darura várt szegény. — Nincs körülkerítve az építkezés... — Jobb is lenne a városon kívül építeni! De itt hogyab kerítsünk? Városi közlekedési út szeli át a területet. Közvetlen mellettünk még laknak. Szanálnak. Egy-egy gépkocsit gép rak meg. Hogy lehullik róla a föld? Lehet. A Munkácsy utca bejáratánál akkora kátyú van, hogy a félig pakolt kocsiról is leszóródhat , bármi. Mérleg az építésvezetővel Szegedi Gábor építésvezető-helyettes : — Azt mondják, hogy az építkezés rendezetlen. Nekünk olyan területen kellene kezdenünk, ahol már minden közművesítve van, ahol vannak utak. Szereltünk lakásokat az Avás-d?- len. Készen voltak a házak, de közmű sehol. — Szervezés? — Sietség, aminek' kára van. Ha egy kész lakás például áll, akkor gyorsabban romolhat, mint amit laknak. — Lopások? — Azok is,, de a bezártság is. Ráadásul minden ilven várásért az építő a hibás. Lopni különben itt is lopnak. Minden anyagot elzárni lehetetlen. Egy éjjeliőrünk van. Kevés. Számottevő értéket nem lopnak, de a hír gyors lábakon jár. innét most például vasat lehetett elvinni. A kapcsolóelemedhez használt vasból a kis darabokat. — Kerítés? — Nem egy ház épül. Lakótelep a város szívében. — Nem drágább így? — Igazuk van, ha azt mondják, hogy sok kicsi sokra megy. Én például lerakatom a követ, ami a darupályájához kell. Aztán majd arrébb viszem. Kétszer mozgatom, amikor egyszer is elég lenne. Deszka? Sz Tiszám ? Anyag? Lopások? Nem a mennyiség sok, de nagy az erkölcsi kár. — Mióta éDÍt? Milyen /o!t ugyanez néhány éve? — Nagyon régen. Ahhoz mérten ma, minden ellentmondás, a legtöbb generál- kivitelező, a kis bosszúságok ellenére is ez már szinte tökéletesen szervezett üzem, hiszen most már csak az kellene, hogy amit vállalunk, azt a másik, a társak kedvéért tartani is tudjuk. BARTHA GÁBOR
