Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
Fiata!ok Miskolcért •— Miskolc a Halálokért! Építőtábor az Av A Fiatalok Miskolcért — Miskoc a Fiatalokért! moz- .galom talán legjelentősebb célkitűzése az avasi ifjúsági kultúrközpont megépítése. A tervek szerint az első ütem munkálatait még az idén nyároh megkezdik és befejezik. A munkálatok segítésére építőtábort szerveztek. Töob mint félezer fiatal jelentkezett a szép munkára. Egyhetes turnusokban június 29től dolgoznak majd a diákok a hegyen. Az első ütemben a tereprendezési munkálatok elvégzése vár az önkéntesekre. A hat turnus aktivistái a 114-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában laknak majd, és a munka mellett változatos kulturális és sportprogramokban - vehetnek részt. Remélhetőleg az őszre elkészülnek a sportpályák. Koptatták, gyűrték, mosták A farmer nem ideológia, hanem viselet Most, hogy a „férfikor legszebb évelt” élő kollégáim is farmerben járnak, lelkiisme- retfurdalás nélkül írhatok a farmerdivatról. A cola jut az eszembe, amely annyi ellenérzés, vita után mégiscsak csatát nyert a hazai antialkoholisták körében. Így vagyunk a farmerral is.>-Minden ellenkező híresztelés- ellenére bebizonyosodott, .hogy a hajdani tehén- pásktorok viselete nemcsak a lázadó fiatalok divatja, nemcsak az avantgardista öregek bohóckodása. A farmer csatát nyert nálunk is, s ebben a hazai iparnak van a legnagyobb érdeme. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, arra a fogyasztók lapjának, a Nagyítónak, a tesztje a példa. No, nem azért, mintha a hazai ipar remekeit egyértelmű dicsérettel illetné a szakemberek tudományos vizsgálata. A koptatás, gyűrés, mosás, vasalás, csavarás után a ruházati szakma ismerői megállapították, hogy „az itthon készült nadrágok csak részben elégítik ki a vásárlók igényeit, s általános kifogás, hogy az itthoni anyagok tulajdonságai, a nadrágok kivitele eltér az ismertebb külföldi márkák (Lee, Levi Strauss, Wrangler) jellemzőitől. Magyarán: farmerügyben még mindig kezdők vagyunk. Ez persze ne keserítse a nyájas olvasót. Négy magyar farmer van, amely JÖ osztályzatot érdemel: a VOR Seriff Tom-ja, és három ruhagyár női, lánykanadrágja. Kétségtelen, hogy a hazai ipar produkciói nyomán némileg mérséklődött a „csomagban kapott” Super Rifle, Lee ára. A FARMER — így, csupa nagy betűvel — még mindig külföldön készül, s a közvélemény értékítélete szerint a honi termékek még mindig csak utánzatok. Tehát : kisebb értékűek. De már nem kell szégyenkeznie annak, aki nem márkás vá- szont húzott a gyapjúból 'vagy műszálból készült, hagyományos nadrág helyett. B. I. Amikor a diák osztályozza a tanárt. mondtak véleményt Megfordult a világ? Elírás történt? — kérdezhetik a cím elolvasása után. Szó sincs tévedésről és a világ is a megszokott kerékvágásban halad tovább. Csupán arról akarunk beszámolni, hogy az oktatáspolitikai határozat szellemében, a Minisztertanács 1019/74-es határozata értelmében a Nehézipari Műszaki Egyetemen a diákok elmondták véleményük két oktatóikról, az előadások hatékonyságáról. Dr. Komócsin Mihály, a KISZ egyetemi bizottságának titkára: — Az oktatók minősítésében az állami vezetésen kívül, a párt- és a szakszervezet mellett az egyetem KISZ- bizottsága is részt vett a hallgatók segítségével. Az alapszervezeti titkárok szóbeli tájékoztatót kaptak a minősítés elveiről. Az oktatókkal kapcsolatos kérdésekre (óráit pontosan tartja-e; a feladatok javítását időre elvégzi-e; milyen az órák hatékonysága; az elmélet és gyakorlat egysége; a KISZ- hez való viszonya; segíti-e vagy akadályozza a hallgatói demokratizmus fejlődését), a kollégiumokban, tanulókörökben szóban kértük a választ. Az egyetem 31 tanszékén több mint 250 minősítés készült. Az a 3—4 tankör, mely véleményezett, különböző évfolyamokról került ki. Az oktatók minősítésével kapcsolatban a KISZ- es véleményezők munkája hasznos és eredményes volt, az oktató-nevelő munka színvonalának emelését szolgálta. 22-én kezdődik az 0D0T Az országjáró diákok megyei és városi találkozóját június 9-től rendezték meg a Csanyikban. Százöt fiatal jutott tovább az országos találkozóra, amely június 22-én kezdődik, ugyancsak a csa- nyiki táborban. Hangszer és ülőke... A sárospataki diáknapokon láttuk. Előzetes a KISZ-bizottság üléséről Pénteken ülést tart a városi KISZ-bizottság. A tanácskozáson egyebek között szó lesz a KISZ érdekvédelmi tevékenységéről; az Alkotó Ifjúság pályázat megrendezéséről, az Ifjú Gárda tevékenységéről ; a közművelődési határozat városi intézkedési tervéről és az ifjúsági szövetség 1974—75-ös mozgalmi évének tapasztalatairól. Me^ny illák az építőtáborok Vasárnap az ország valamennyi építőtáborába megérkeztek a diákok. Miskolcról és Borsodból több mint ezren jelentkeztek különböző munkákra. Városunk fiataljai Balatonaligán, Balatonederi- csen, Törökbálinton és Vas- kúton dolgoznak. Sok fogalmat kell még tisztáznunk Olvasótáborba készülnek Az előző évek hagyományát követve, az idén nyáron újra megnyitja kapuit az olvasótábor Kékmező festői környezetében. A táborban a szakmunkásképző intézetek irodalmi érdeklődésű, tehetséges fiataljai ismerkednek meg mélyebben a művészet, az irodalom, a kultúra „rejtelmeivel.” A 116-os számú Szakmunkásképző Intézet Téglagyár utcai kollégiumának három lakójával beszélgettünk. Mindhárman részvevői lesznek a nyári olvasótábornak. »TELI VOLTAM FESZÜLTSÉGGEL« — Mi ezt kiérdemeltük — hallóm a határozott választ Bacsó Imrétől, kérdésemre: miért éppen őket küldik Sárguló képek egy érettségi tablóról jfc Lányok is részt vettek a vasas juniális gránátdobó. versenyén ... (Solymos felv.) Május végén, június elején, a ballagások, írásbeli, szóbeli vizsgák idején, amikor a főutca kirakatai mögött az érettségi tablók hetyke fiainak, sejtelmes mosolyú lányainak arcába nézek, mindig elkap az egykori „harci láz". Milyen is volt a mi tavaszunk? A hosszú hajú legénykék képeit szemlélve eszembe jut a mi fényképészkedésünk keserves tortúrája. A beígért büntetések ellenére egyikünk sem nyiratkozott meg a fotográfus előtti ünnepélyes megjelenés napjára, pedig kedves osztályfőnökünk néhány pártoló tanárral egyetértésben eldöntötte, hogy fia nem lesz snájdig frizuránk, nem lesz tablónk sem. Ez ügyben viszont már néhány szemfüles osztálytársunk jó előre megkezdte az intézkedést. Reggelente, egyikük tollal, papírral a kezében végigjárta a padokat, a házi feladatot izgatottan körmötöket macerálva: „fizessétek csak be a pénzt!" Faanyagra, ragasztóra, lakkra és még ki tudja, mire. Könnyű kézitusa után kifordultak a nadrágzsebek rejtekéből a zsíros, ösz- szehajtogatott tízesek, húszasok. A szervezők persze tablókészítés ürügyén állandóan lógtak az órákról. Szabad ki-bejárásuk volt. kettesével jártak kirakatot, aprószöget, üveget, szakembert keríteni. Tevékenységüket irigykedve figyeltük. Részletesen beszámoltattuk őket a fejleményekről, lehetőleg matek órán, a feíeltetés, ismétlés, tételkidolgozás kárára. Szóval, a tablókészítésbe már annyi időt, pénzt, fáradságot beleöltünk, hogy osztály- főnökünk a füleinkre lógó hajfürtök ellenére sem tudta megállítani a „gépezetet” (Azokban az időkben, a beat öskorszakában még nem volt ilyen magától értetődő a hosszú haj. A tanárok véresen komoly hadjáratot indítottak az új divat ellen. Az ellenőrzések, fodrászolló alá irányítások még mindennaposak voltak.) Végül aztán elkészült a tabló és testületileg kivonultunk az ünnepélyes felavatásra. Álltunk a kirakat előtt és bámultuk magunkat, nagy megelégedéssel. Ma is emlékszem a névsorra: Bartók, Csorba, Dobóczi, Dombos, Farkas, Fe- renczy ... Huszonnyolcán voltunk, legkisebb létszámú osztály az évfolyamon, könnyű volt fejben tartani a neveket. A IV/c után nagy fekete betűkkel azt írattuk: Találkozunk 1973-ban! Az utolsó napok füstölgő tervezgetésein azt is megbeszéltük, kik lesznek a felelősei az érettségi találkozónak. A biztonság kedvéért többen is vállalkoztak — abban az esetben, ha valamelyikük elfelejtené, hát majd a másik összetrombitálja a fiúkat, akik közül azóta az egyik műszerész lett, a másik mérnök, a harmadik raktáros, a negyedik katonatiszt. De van köztünk műtős, orvos, hippi, jogász, tolmács, pincér, zenész is. Hét év nem olyan hosszú idő. Néhányuk- kal összefutok azóta is az utcán, hivatalokban. Ilyenkor hosszan veregetjük egymás hátát, szóba kerül, hogy jó lenne már összejönni egyszer. Valaki mindig el is vállalja, hogy összeszedi áz osztályt, amiből természetesen nem lesz semmi. Ilyenkor, május végén, június elején, a ballagások, írásbeli, szóbeli vizsgák idején, amikor a főutca kirakatai mögött az érettségi tablók hetyke fiainak és rejtelmes mosolyú lányainak arcába nézek, és elolvasom az érettségi találkozások időpontját, elszorul a szívem és arra gondolok: csak ne rólunk, a 68-as évfolyam fiúosztályáról vegyenek példát! VARGA RUDOLF Kékmezőre? — A kolesz irodalmi színpadában dolgozunk mindhárman. Nemrégiben szerepeltünk Kazincoar- cikán, a „Tavasz Magyarországon” megyei felszabadulási vetélkedőn, ahol másodikok lettünk „Zuhogj csak ár”! című versösszeállításunkkal.. .. Imre Fűzérre való, most elsőéves, gépszerelőnek készül. Jelenleg éppen az LKM tanműhelyében a nyári üzemi gyakorlaton vesz részt. — A mestertől függ, hogy elenged-e a táborba — mondja, de mint szavaiból kitűnik, a mesterre aem lehet panasz. — „Szigorúan osztályoz, de az anyagot mindig megérteti velünk.’ Eddig is elengedte bármikor, ha a „színpadról” vagy tanulásról volt szó. — Nagy könyvtárunk van a kollégiumban. Igaz, este 9-kor le kellene oltani a villanyt, de a tanszobán tovább is olvashatunk. Móriczot, Petőfit forgatom legtöbbet. Móricz mindent úgy ír le, hogy szinte azt hiszem, én is ott vagyak. Mikor Miskolcra kerültem, sok volt bennem a feszültség, hiányzott a régi környezet, az erdő, a határ. Azóta a könyvek pótolják mindezt. HA NEM TÁJÉKOZÓDIK AZ EMBER... — Ha jó könyvem van, hajnalban négy órakor föj- kelek, hogy olvashassak — mondja maga elé, csak úgy hangosan gondolkodva Ku- csinka József, aki Sátoraljaújhelyről került az intézetbe. Két év múlva esztergályos lesz. — Legutóbb gz Amerikai tragédiát olvastam. Amikor a magyartanárnőnek megmondtam, először nem akarta elhinni, hát elmondtam a könyv tartalmát, meg arról beszéltem, hogy nekem mit mondott a regény. Kaptam is egy ötöst. — A kollégiumban meg a műhelyben, gyakran odajönnek hozzám a srácok, könyvet kérnek. De én magamtól is adok nekik olvasnivalót, főleg olyat, ami nekem is tetszik. Ezt azután megbeszéljük közösen. A múltkorában nézem, hogy az egyik haver egy indiános könyvet olvas. Mondom neki, hogy komám, te már kinőttél a fnesekerszakból, miért nem olvasol igazi történeteket? Hümmögött a fiú, hímezett- hámozott, de látom, azóta Mikszáth meg Tamási Áron van a polcán. Sokszor bizony nehéz dolog helyre tenni a dolgokat a fejekben, de megéri a fáradtságot... — A nagyapámtól tanultam meg szeretni a könyveket. Az öreg rengeteget olvasott. Esténként eljárt a tehénnel, de még oda is olvasnivalót vitt magával. Amikor sok a munka kevesebb idő jut a betűre, de nap úgy el nem múlik, hogy legalább az újságokat el ne olvassam. Ha nem tájékozódik az ember, még szót sem tud váltani a társaival. Elnézem a művezetőt, a műhelyfőnököt; ők is kétkezi munkások voltak, vagy a mesteremet. .. ö például államvizsgázott, lehetne tanár is, de mellettünk van. A műhelyben olyan ő is, mint egy munkás. Megfogja a reszelőt. . AMIBŐL MEGISMERHETNÉNK KORUNKAT — Az olvasótáborban, úgy gondolom sok kérdésre választ kapunk, mert kérdés áz van bőven. Szeptemberben szeretnénk a pinceklubban élménybeszámolót tartani a táborban hallottakról, azok számára, akik nem jöhettek el. De ők sem fognak unatkozni a nyáron, legtöbben építőtáborba mennek — kapcsolódik a beszélgetésbe Gergely József, aki érettségi után jött a 100-as szakmunkásképzőbe, irányítás-technikusnak készül. — Még egyikünk sem volt soha olvasótáborban, csak elképzeléseink vannak róla, hogv milyen is lesz. Jó volna az élő irodalomról előadásokat hallani, amiből jobban megismerhetnénk korunkat. A közös verselemzések például megkönnyítenék a dolgunkat az egyéni olvasásnál. Szeretnénk, ha az irodalmon kívül más művészetekről, például a filmről is beszélgethetnénk. Elsősorban azokról, melyek a munkásokról, meg a fiatalokról szólnak. Sok fogaimat kell még tisztáznunk, ami első látásra egyszerűnek tűnik, de ha meg kell fogalmazni, vagy a gyakorlatban alkalmazni, rögtön kitűnik, minden milyen bonyolult... (varga)
