Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-09 / 133. szám
Fejlődő szövetkezetek 5^c Pipagyűjtő, de nem dohányzik... Vörösváry László nyugdíjas 20 éve pipákat gyűjt; 85 darabos gyűjteményét úgy bővíti, hogy pipáért könyvet ad. Csónaldúra Eddig mindig elszökött a víz Uj szabályzat — nagyobb önállóság r * r* r Hz uiiias nem munkaköri kötelesség! Az ipari szövetkezetek múlt évi termelési értéke elérte a 40 milliárd forinrot. Az ország 1100 ipari szövetkezetében dolgozó 310 ezer ember munkája számottevő hányadot képvisel a népgazdaság teljes termelésében, az ipari késztermékek, anyagok, alkatrészek gyártásában es a szolgáltatásokban. Az országban végzett összes szo'- gáltatások egynegyedét. a szocialista szektoron oelül pedig több mint a telét ma már az OKISZ szövetkezetei végzik. Hazánkban elen- leg 800 ipari szövetkezet nyújt különféle szolgáltalá- 'sokat, egyre több községben, kis településeken is. Jól ismertek a szövetkezetek szolgáltatóházai ; ezekből csaknem 250 van szerte az országban. Az aggteleki föld alatti csónakázótó megalkotásának gondolata nem mai keletű. Még a második világháború előtt alakították ki az elsőt Egy-két évig tartott; újra és újra elszökött a víz. Csak 1951- ben vették elő a páratlan ötletet. Ismét elindultak a csónakok (sokan még arra is emlékeznek Aggteleken, hogy 1 és 2 forint volt a jegy). Ám a víz újra eltűnt. S most már rájöttek a barlangászok, kutatók, hogy a feltárt barlangi rész alatt — mai számítások szerint 40— 50 méterrel — egy máig is ismeretlen barlangrendszer húzódik. Ide megy le a víz. Mindenesetre 1951-ben és 1952- ben, mert esős évek voltak, lehetett csónakázni a Baradlában. A végleges megoldással azonban mindössze egy-két évvel ezelőtt kezdtek komolyan foglalkozni a szakemberek. • NÉHÁNY EMBER CSODÁT MŰVEL — A Baradla „feneke” olyan, mint egy szita — mondja Zsolcai Gyula barlangigazgató és Várnai Bertalan, helyettes igazgató. — A karszton sok-sok lyuk, nyílás engedi át a vizet. A kutatók műszaki nehézségek százával találták magukat szemben. A „lyukak”, víznyelők feltérképezése is éveket vett igénybe. Az előterjesztett műszaki javaslatok 2—3 milliós költséggel számoltak. S még ezenfelül is adódtak tetemes kiadások (villanyvilágítás, tolózár, betonjárda, gát stb.). Pénz pedig nem volt. Már-már úgy tűnt, továbbra sem lesz csónakázótó, amikor néhány ember valósággal csodát művelt. — Elvetettük a drága tervet — mondja Várna; Bertalan —, s helyi, egyedi megoldásokat alkalmaztunk. A mi embereink, karbantartóink dolgoztak, jóformán gépek nélkül, kézi erővel, egyszer sem ijedve meg a nehéz fizikai munkától. S a lelkesedés győzött. Üjra lehet csónakázni, s most már talán végérvényesen, az aggteleki Baradla-barlang mesevilágában. A költségeket csak tízezrekben lehet számolni !... • VAN VETÉLYTARS IS ... Pontosan az egyszerű megoldások, a kézzel végzett nehéz fizikai munka miatt, a csónakázótó 85—90 százalékos biztonsággal tartja az 5000 négyzetméter mederfenékben a mintegy 5000 köbméter, átlagosan 60—160 centiméter mélységű vizet. Négy, egyenként 16—20 személyes akkumulátoros meghajtású csónak viszi a 10— 15 méter átlagszélességű, 400—450 méter hosszú pályán (oda-vissza 800—900 méter) azokat, akik nem sajnálják ezért az 5, illetve 10 forintot. S aki ott jár és sajnálja, a személyes élmény hatása algtt állíthatjuk, élete egyik legnagyszerűbb fél órájától fosztja meg magát. A csónakokat a barlang idegenvezető; kezelik, akiknek Budapesten kellett vizsgát tenniük. A színes cseppkővilág látnivalói mellett néhány technikai újdonság is lenyűgözi a csónakázókat. A központi világítást például a csónakról lehet úgy irányítani, hogy elemlámpával rávilágítanak egy, a sziklák közé szerelt, rejtett fénykapcsolóra ... Hazánk e páratlan ritkaságának vetélytársa is van: a határ másik oldalán, Do- micán. — Ott már néhány éve csónakáznak egy 110 méter hosszú tavon — mesélik az aggtelekiek. — Amikor megtudták, hogy a miénk 400 méter, elhatározták, hogy megnagyobbítják a domicai tavat. Na. de majd kitalálunk mi is megint valamit. NYIKES IMRE A hatvanas évek közepe táján találkoztam először Nyeste Mátyással, a Lenin Kohászati Müvek egyik nagy csarnokában, hatalmas sürgés-forgás közepette. Egy újítás, egy igen nagy jelen őségü új eljárás premierje voit ekkor. Kötődése az újító mozgalomhoz tehát van olyan idős, hogy most joggal kérdezhettem : a kezdeti fellendülés, majd a hanyatlás korszaka után hol tart most az újító mozge lom? — A „grafikon” fölfelé ível — mondotta Nyeste Mátyás, aki ..mellesleg", egyéb beosztása mellett, a gyár társadalmi újítási ellenőrző bizottságának vezetője is. — Jó hatással volt, hogy a merevebb szabályzók jelentős részét feloldották. Változott a szemlélet is. — A kényszerű társulások vonatkozásában is? Tudja, mire gondolok!? — Az elvtelen társulásokra! Nos, ezek visszaszorulóban vannak. Viszont az is igaz, hogy a jelentősebb újítások csak kollektív munkával valósíthatók meg. De: az újítók egy része komolyan azt is hitte, hogy ha rangos a partner, könnyebb az elfogadtatás. Pedig hát az számít, mit hoz a konyhára ... — De azért egy Jó patronáló sem ártott! — Nézze, az újítást nem a „nagy” emberek valósítják meg — csak feltételt teremthetnek! A tények ereje mindinkább döntővé válik. És talán ezért is halad már felfelé az említett mozgalmi grafikon! — Es vajon lehetne-e ezt a haladást tovább gyorsítani? Mert, ugye, abban egyetértünk, Szobor krómacéil A nyíregyházi Jósa András Múzeumban — a művész jelenlétében — ünnepélyesen megnyitották a Csiky Tibor szobrászművész munkáiból rendezett* kiállítást. A modern művek anyaga fa, polírozott bronz, krómnikkel, krómacél. hogy az újításokban rejlő hatalmas tartalékokra manapság tnég inkább szükség van, mint bármikor . .. — Lehet! Például a kollektív érzület erősítésével. Hogy értem? Ügy, hegyha valaki bejelent egy ötletet, akkor a másikban ne az vetődjék fel először, „hogy ezt miért nem én találtam ki”, hanem az: „hogyan segíthetnék neki, az üzemnek a megvalósításban”! Persze másként is lehet. Ehhez azonban már Gál elvtárs tehet hozzá valamit. Látja azt a füzetet az asztalán? Az LKM új szabályzattervezete. — Tellát folytassa Gál elv- társ. —■ Gál Sándor, a szak- szervezeti bizottság termelési felelőse, a mozgalom gyári „gazdája”. — Ez a terv valóban segíthet — vette át a szót a termelési felelős —, s alapos előkészítését jelzi, hogy rövidesen már „második olvasásban” kerül az igazgatói tanács elé. Az előbbrelé- pés tervezéséhez természetesen az is kell, hogy rögzítsük eddigi helyzetünket. Valóban van fellendülés és ez folyamatos. Elég összehasonlítani a tavalyi, s a mostani — május elejéig — elért eredményeket. Tavaly 235, az idén 387 újítást adtak be. Elfogadva a 180-nal szemben 294, bevezetve tavaly 76, most 158! A kifizetés is magasabb természetesen: 271 ezer forint tavaly, 336 ezer az idén. — Mit szól Nyeste Mátyás véleményéhez? — Én azt szoktam mondani, hogy az újítás nem A zöldségellátást kívánja segíteni az az ötlet, amelv a Borsodi Hőerőmű felújítámás, mint a fejlesztési munka társadalmasítása. Ismerjük. de továbbra is kutatjuk a problémákat. Jó alkalom erre az is. hogy a rendelet szerint most készül az új vállalati újítási szabályzat. Ennek segítségével nagyobb önállóságot kívánunk biztosítani az egységek vezetőinek. A szakszervezet tevékenységét pedig a megelőzésre. s nem pedig az újító és a vállalat között felmerült konfliktusok rendezésére akarjuk irányítani. És mozgósítani. népszerűsíteni — ahogy csak lehet. — Rendelkezésszerű „felvilágosításra” már nincs szükség? — De van! Szeretnénk elérni, hogy ne legyen olyan vezető, aki azt mondja: ahhoz, hogy itt újító mozgalom legyen, engem innen el kell küldeni! Mert ez igencsak elveszi az emberek kedvét, s ferde irányba tereli szemléletüket is! Bezzeg, ha ő talál ki valamit... — Pedig — túl uz ilyen magatartás nagyon szigorúan kötelező elvi bírálatán — ez az 6 zsebét is érinti! És ezzel ellene beszél! — Szerencsére nem ez a jellemző a vezetői magatartásra, hiszen eredményeink bizonyítják; de ahhoz, hogy ezek még jobbak legyenek, mindenkinek tudnia kell: az újítás nem munkaköri kötelesség — „csak” az ösztönzése! HORVÁTH KÁLMÁN sa közben támadt. A kazánokban elhasználódott mintegy 170 kilométer hosszúságú vascsőhálózatot — amelyet különben semmire sem lehet használni, a MÉH-nek adtak volna le — alkalmazzák egy zöldségtermelő telep fűtésére. Az erőmű hűtővizét a vascsövekben keringetve, jelentős primőrtermelő bázist lehetne kialakítani Kazincbarcikán. Kooperációra is van lehetőség: a TVK adná a műanyagfóliát, a BVK mezőgazdasági kísérleti üzeme szolgálna szaktanácsokkal, a környékbeli termelő- szövetkezetek végeznék a termelést, értékesítést. Így több tízezer négyzetméter alapterületű fóliatelepet. ?s szabadtéri kertészetet alakíthatnak ki. Diákok a telephelyen Ma délelőtt adnak számot a gyakorlatban az 1. számú Szakközépiskola gépjármű- forgalmi szakának elsőévesei az iskolaév alatt szerzett elméleti tudásukból. Kéthetes ! turnusokban ismerkednek a telephelyi gépkocsiindítás, a ! Búza téri TEFU fuvarvállalás, a portaszolgálat gyakorlati lebonyolításával. Néhány napos kisegítő szolgálat után már önállóan végzik felelősségteljes feladatukat. „ A Borsodi Ercelőkészítő lű felvesz géplakatos, villanyszerelő, műszerész, vízvezeték- szerelő, hegesztő, szivattyúkezelő szakmunkásokat. FELVESZÜNK TOVÁBBÁ: nehézgépkezelőket, betanított és segédmunkásokat, kocsirendezőket. Heti 42 és 44 órás munkaidő Bérezés beosztástól függően, megegyezés szerint, 2500-4500 Ft-ig Munkásszállást, utazási kedvezményt, napi egyszeri kedvezményes étkezést biztosítunk. Jelentkezés o munkaügyi osztályon, Sajókeresztúron. Miskolci törtcneíkék A Roriban jártam Bevallom, vegyes érzésekkel léptem a Rori, a híres Roráriusz cukrászda berendezései közé. Nem kell meglepődni, most jártam ott, a napokban. S ezért e kis írás címében a miskolci történetke megjelölés nagyrészt helytálló. Még akkor is, ha van benne kis csalafintaság. A faragott cseresznyefa-polc, a pult, a székek és asztalok ismerősként fogadtak. Pontosan úgy állnak, mint amikor legutoljára jártam közöttük, amikor még nem oktalan gödör volt a Széchenyi út 5. számú telken. Az asztalok szélén ott van néhány cigaretta nyoma, a székek pontosan abban a rendben állnak, mint hosszú évtizedeken keresztül mindig, csak már új a huzatjuk, mint a kanapéknak. A széles aranykerettel övezett tükrök ferde szögben tekintenek le az asztalokra, ülőbútorokra, változatlan a csillár is, s katonás rendben sorakoznak a polcokon a fagylaltostálkák, a különböző csiszolt, metszett üvegedények, egyebek. Itt van a kis írópult is, amelyen a személyzet adminisztrált, és a cirádái között még felfedezhető Bánhidy Jóska bácsi görbebotja kampójának a helye. Mintha most akasztotta volna le onnan, a megszokott helyéről elmaradhatatlan sétapálcáját. A székek, kanapék üresek. Ezen a széken ült ö, az öreg színész, mellette a fiatalabb pályatársak, a pult végénél levő asztal mellett fut- balleredményeket vitattak a törzsvendégek, s egy pillanat alatt benépesült az egész terem a régi Rofi-látogatókkal. Csak egy szokatlan bútordarab volt: egy vitrin, a Rori néhány év előtti mindennapjainak emlékeivel. Arlapok, a „Búcsú a Roritól" című nyomtatvány és hasonlók voltak az üveg mögött. Szokatlan volt az is, hogy a falon tábla mutatta be a Roráriusz múltját, születését, 1828-tól életének legfontosabb mozzanatain át egész a legutolsó évekig, csak éppen a bezárásáról nem esett szó az ismertetőben. Le akartam ülni kísérőmmel régi törzshelyemre, de nem lehetett. Kötélkordon választott el a régi kedvenc berendezésektől. Mert ez már nem az igazi Rori még akkor sem, ha a bútorok azonosak is. Ez már a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása Budapesten, ezzel a címmel: „Vendéglátóipari berendezések a reformkor utáni évszázadokban." (Bär évtizedeknek inkább lehetne nevezni, hiszen évszázadok még nem teltek el.) Ott van még egy kávéházi enteriőr, egy soproni vendéglő berendezése, szállodai darabok a pécsi Nádor-szállóból, igaz, csak kölcsön, egy régi sörözőbox, egy betyárcsárda és egyebék. Teljesen komplett berendezéssel csak a Roráriusz cukrászda szerepel. Egy másik, hasonló korú, másfél évszázados cukrászdaberendezést a közelben lehet látni: a híres Ruszwurm cukrászdát a Várban. De az nem múzeum, hanem élő cukrászda. Amikor kijöttem, szólt a múzeum egy őre, írjak valamit a vendégkönyvbe. Ezt írtam: „A miskolci Roráriusz cukrászda berende- \ zését fájó szívvel látom itt, mert Miskolcon lenne a helye. A kiállítás szép, érdekes, tanulságos, de a miskolciaknak fájdalmas is.' Hát így jártam minap a miskolciak kedvenc cukrászdájában, a Roriban. Így szüle tett ez a múzeumi naftalinnal mérgezett miskolci történetke. BENEDEK MIKLÓS Okos kezdeményezés! Primőrbázis az ócska kazáncsövekből
