Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám
Intézkedés közügyben A Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért mozgalom legközelebbi koordinációs ülésének gazdag napirendje Van. Egyebek között szó lesz az Intézkedés közügyben és a Miskolci fiatalok az öregekért akciók továbbfejlesztéséről; a társadalmi munkavállalások helyzetéről és a miskolci ifjúsági tömegsport lehetőségeiről. Megalakul majd — már jó előre — a december 3-i ön- kormányzati nap operatív bizottsága. Kifliiét a pécsi nyári felemet Az Országos Béketanács emléklappal tüntette ki a TIT Baranya megyei szervezetének „Népek barátsága” elnevezésű nyári egyetemét, a békemozgalomban kifejtett eredményes munkájáért. A pécsi nyári egyetemet 1958ban alapították, s ez az egyetlen politikai jellegű TIT-egyetem az országban. Intézőbizottsága most készíti elő a következő — • sorrendben a 17. — nyári egyetemet, amelyre augusztus 1. és 14 között kerül sor Pécsett. Az irodától a műhelyig L Még az étel is jobban ízlik , A csendülő vasaktól vissz- hangos műhelycsarnokban találkoztam Gáborral. A dudáló daruk, cirkáló targoncák között, a hegesztőpisztolyok fényében figyeltem az arcát, amikor megszólítottam. Kértem, mondja el, hogyan került ide a műhelybe. — Ügy kezdődött a dolog, hogy egyszer egy decemberi délelőttön csak néztem az ablakon át a havazást, és úgy éreztem, hogy egy percig sem bírom tovább az irodában. Elég volt az aktatologatásból, a körmölésböl. — Tudod, az apám, a nagyapám, de még az ükapám is mind kétkezi melósok voltak. Vasasok. Igaz, a fater elvégezte estin a technikumot, így most művezető. Egyébként ő hozott be ide a gyárba. Emlékszem, akkoriban mindennaposak voltak a viták otthon. Anyám azt akarta mindenképpen, hogy irodába kerüljek. Apám viszont jobb szerette volna, ha az érettségi után beiratkozom a szakmunkásképző intézetbe. Nekem meg abszolút mindegy volt akkor. Elkenődtem, mert nem sikerült az egyetemi felvételim. Egy szó mint száz, anyám győzött... Látszott rajta, boldog, mert a kisfia fehér ingben, nyakkendőben ül az íróasztal mellett, tehát mégiscsak „valaki”. Eleinte még én is elfogadtattam magammal az egészet. Nem sokat gondolkodtam a sorsomon, talán szerettem is a környezetet; új árcok, új emberek. Még le is kötött a munka, amíg egyszer rá nem döbbentem arra, hogy ehh'ez nekem semmi közöm. Az én helyem ott van a műhelyben, ahol meg kell fogni a munkát, ahol ott marad az ember keze nyoma, az én munkám nyoma. — ... aznap nem csináltam semmit. Hozzá se nyúltam az asztalon tornyosuló papírtömeghez. Otthon sem szóltam, de másnap reggel bementem a munkaügyre. Két hét múlva, január elsejétől már a műhelyben dolgoztam. Mit mondjak? Olyan boldog szilveszterem még nem volt, mint akkor. Alig vártam a másnapot, hogy indulhassak már befelé. Hosszú hónapok után az volt az első este. hogy igazán elégedetten mentem haza. — Anyám a hátát mutatta egy-két hétig, de mi a faterral nem nagyon törődtünk vele. Volt annyi megbeszélnivalónk esténként, hogy néha éjféltájban még a téma közepén tartottunk. Gyakran legszívesebben még álmából is felköltöttem volna, ha valami eszembe jutott, hogyan is vaK ez vagy az a dolog... — Én három műszakban dolgozom, az öregem kettőben. Az a legjobb hét, amikor szinkronban vagyunk. Együtt indulunk, műszak után pedig megvárjuk egymást a kapunál. Bekkelünk, melyikünk hívja meg a másikat egy sörre... — Most több mint a dupláját keresem annak, amit az irodában kaptam. Hülyeség, de mostanság kétszerannyit eszem, mint azelőtt. Csak turkáltam az ételt, nem esett jól semmi. Esténként, még ha elmentünk valahova a kislánnyal vagy a haverokkal, sosem volt pénzem, úgy kellett kunyerálni kölcsön egy-egy húszast. Ennek vége. Szeptembertől levelezőn végzem az egyetemet. Amit a jegyzetekből megtanulok, azt azonnal látom a gyakorlatban. Ha minden igaz, négy év múlva üzemmérnök leszek. Akkor is itt a műhelyben ... VARGA RUDOLF Vállalati szanatóriumok Évente 50 000 munkást és alkalmazottat utalnak be évi szabadságukon felül szanatóriumi gyógykézelésre a Volga menti kujbisevi területről. A szanatóriumokat legyengült szervezetű, betegségekre hajlamos munkások és alkalmazottak vehetik igénybe. A kujbisevi területen összesen 44 szanatórium van vállalati kezelésben. Az általában 24 napos beutalókért a dolgozók mindössze 15 rubelt térítenek. A különbözetet — mintegy 100 rubelt — a szakszervezet fedezi. Csaknem minden ötödik beutalót ingyen adják. A szanatóriumi rendszer eredményeként tavaly egyharma- dára csökkent az ideiglenesen munkaképtelen dolgozók száma 1973-hoz viszonyítva. Kujbisev zöldövezetében több üzem közös anyagi támogatásával folyik egy új szanatórium építése. Az ösz- szefogás előnyös. Többek között azért, mert a szanatóriumot a legkorszerűbb orvosi berendezésekkel szerelhetik fel, s ez a legjobb szakorvosokat vonzza, ami nem lebecsülendő előny. Virágokat ültetnek a Tanácsház téren ..: Ütban Farkasgödör felé... (Solymos felv.) A íártalommal még sokan adósak Lakók és lakóbizottságok A lakóbizottságok munkájáról, szerepéről a Hazafias Népfront munkált ki országos ajánlást, s a helyi tanácsok ennek alapján szabályozták rendeletileg a lakóbizottságok választását, tevékenységét, jogkörét. Mindezt pusztán emlékeztetőül írom, hiszen a választások még 1973-ban lezajlottak. Az alapvető változás az volt, hogy* míg korábban a bizottságoknak igazgatást segítő feladatkörük volt (ki- és bejelentések, igazolás-adások), a választás óta ez a jogkörük megszűnt, s a tanács munkáját segítő javas- lattevő, szervező, a lakóterületüket mozgósító szerepet kaptak. Partnerük a Hazafias Népfront és a tanácstag, ezen keresztül a tanács. Járom a bérházat. Kérdezgetem, hogy ki a lakóbizottsági elnök. Kik a tagok. A válaszok meghökkentőek, hiszen senki sem sorolja a bizottság öt tagját, s az elnök nevét se mindenki tudja. Azt ajánlják, hogy nézzem meg, ki van az írva valahol a lépcsőházban. Hol a cseresznye? — Nincs valami gyümölcsük? — öt miskolci boltba állítottam be ugyanazzal a kérdéssel, s négyben ugyanazt a választ kaptam: nincs. Az ötödikben én voltam az egyetlen vevő, s mert eladó három is akadt, a megkérdezett több szavas válasszal tisztelt meg: — Korábban kellet volna felkelnie — reggel volt egy kevés. Tűnődésre hajlamos alkat lévén, gondolataimba mélyedve ballagtam az utcán. Ha korábban kelek, nekem jutott volna abból a kevésből — ki korán kel. gyümölcsöt lel —, de hát ha mindenki rákapna a koránkelésre, akkor mindenkinek jutna? Fogas kérdés. Szóval, nincs gyümölcs. Most még csak cseresznye lehetne. A földiepernek már leáldozott, a későn érő cseresznyének jött el az ideje, s mert nincs belőle elegendő, a szokványos magyarázattal tudom le a választ: az időjárás a ludas. i Ám délután megkért egyik barátom, szaladjak ki vele a „birtokra”. „Legalább megnézed, milyen kéglit bütyköltem össze, én meg közben méricskélek” — mondta. Gyerünk. A Trabantról az a hír járja, hogy a háztetőre is felkapaszkodik, még akkor is, ha figyelmetlen gazdája elfelejtette kiengedni a kéziféket. Nos, én annak az emődi szőlőhegynek se eresztettem neki. Az aljban hagyva, gyalog vágtunk neki a jó kilóméteres útnak. Ennek köszönhetem, hogy hozzászólhatok a gyümölcsproblémához — kocsiból az ember csak az utat látja. Roskadásig rakott cseresznyefékat láttam, nem egyet, nem is kettőt — ha minden miskolci nem is, de minden miskolci gyerek jóllakhatna belőle. Amikor kapaszkodik az ember, azért áll meg, hogy kifújja magát, mélyre szívja a környezeti ártalmaktól mentes levegőt. Lefelé ereszkedve, fölös energiái cselekvésre csábítják, öt cseresznyefán könnyítettünk egy-egy marék gyümölccsel. Mindegyiken annyi, rakni se lehetne rá többet. A szél és az ég tékozló madarai cseresznyével terítették be a földet, csúszkáltak édes levében. Ismételjük meg a kérdést: hol a cseresznye? A fán. Csak szedő-„kapacitás” nincs. A. szilvaszedést lehet gépesíteni — magam is láttam egy rázószerkentyűt, mely nem a gyümölcsöt, a lelket is kirázza a fából. Ezek a cseresznyefák — enyhén szólva — nem rázhatok, egyiknek-másiknak felnőtt ember se éri át a törzsét. Különbén is, amikor a cseresznye rázásra pereg, már csak pálinkának való.Mi a teendő? Eredeti ötletem támadt. Néhány évvel ezelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendeletet tett közzé a lapokban, miszerint a június 1-ig lábon hagyott füvek „tulajdonjogát felfüggeszti”, bárki lekaszal- hatja, hazaviheti. Vajon „szentségtörést” követnénk el, ha a bitangjára hagyott cseresznyére is kiterjesztenénk a rendeletet? Amikor már jól beettünk, szorongásom támadt: a tulajdonos vagy a kerülő rámpiríthatna, hogy mit keresek én más tulajdonában! Ha volna egy ilyen rendelet, előkapnám zsebemből a felsőbbség igazolványként lobogtatható engedélyét — tessék, nem lopok, csak nem hagyom kárba veszni. Ma szombat van, következésképp holnap vasárnap lesz, aki ráér, nem sajnálja a fáradságot, induljon el Miskolcról délnekjfAá- lyitól Nyékládházán át Ernődig annyi cseresznyét ehet, amennyi jólesik neki. Ha a kerülő vagy a tulaj ellátja az útját, hivatkozzék rám. Hogy mi a nevem? x. r. Csengetek az elnök ajtaján. Mondván, hogy a házban lakom. Hív, hogy kerüljek beljebb. Megvallom, nogy nem lakom itt. Széttárja a karjá.t: — Mindenkit nem ismerhetek. Különben a lakógyűlésekre alig néhány ember jön el. Ugyanez a játék a kertes házakban el sem játszható, hiszen ott ismerik egymást az emberek, ráadásul összetartó közös gond, közös feladat is akad. A társadalmi munka szervezése könnyebb. A lakóbizottsági elnök kicsit keserű: — Ha a tanács vagy a népfront hagyott volna magunkra, az bosszantana, de hát a népfronttól kapunk anyagokat, a tanácstagunktól támogatást. A lakosság hagy cserbe bennünket, azok akiket képviselnünk kellene. Ellenpéldák: a III. kerületben a Hazafias Népfront fórumot szervezett a lakóbizottságok számára. Ótt voltak a tanácstagok, a tanácsi hivatal szakemberei, az érdekelt vállalatok (MIK, ÉMÁSZ, Köztisztasági stb.) megbízottjai. Nem véletlenül. A III. kerületben van olyan bérház, amelynek minden lakója végzett társadalmi munkát. A Bulgárföldön — bérházak állnak ott is! — a tanácstag, a bizottság elnöke és a bizottság tagjai szinte naponta találkoznak. Az eredmény: gyermek-sportpálya, karbantartott játszóterek, gondozott parkok. Itt nem kérdezem hiába a lakóbizottsági elnök nevét. Miért nem sikerül ez másutt? Annak idején írtunk is róla: a megye városai közül a lakóbizottsági választásokon Miskolcon voltak a legkevesebben, pedig ezek a gyűlések is a várospolitika fórumai voltak. Bizonyság rá, hogy számos ott elhangzott kérést teljesítettek, számos ott elhangzott javaslat azóta megvalósult. Tény az is, hogy sokhelyütt a bizottság tagjai sem tudták egészen pontosan, hogy mi a feladatuk. A szándék hiányzott volna? Aligha. Van olyan körzet, ahonnét a bizottság elnöke beadványt szerkesztett beadvány után, meg sem tanácskozva azt a tanácstaggal, aki viszont pontosan tudta, hogy hány millióba kerülpe az a csatorna, amiért a lakóbizottság hiába gyűjt aláírásokat, hiszen a városnak erre most nincs pénze .. A szándék tehát jó. Itt- ott a módszer is, de az I. kerület 146 lakóbizottsága közül talán minden harmadik dolgozik csak úgy, ahogyan kellene. Forma van, de úgy tűnik, hogy a népfront és a tanacs minden erőfeszítése ellenére, a tartalommal még sokan adósak. És ennek az írásnak a végén megkockáztatom az állítást: ebben nem a lakóbizottságok a hibásak, hanem az őket nem ismerő lakosság. Mi valamennyien, akikért ezt a formát a szocialista demokratizmus egyik fórumaként létrehozták. » B. G. fel részünk lakatos, hegesztő, kőműves szakmun kasokat és segédmunkásokat magas kereseti lehetőséggel. Minden héten szabad szombat. Szállást és heti hazautazási költséget biztosítunk. Különélést fizetünk. jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállalat kirendeltségén, Miskolc, Széchenyi út 28. I. emelet.
