Déli Hírlap, 1975. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

\ „Ennek lélektana van ' Vakációban újságárus — Tessék a Déli! Lottó­számokkal a Déli!... A gyerek megtorpan előt­tem, tavalyról megismer, s hiába van a kezemben az újság, nyújtja, hiszen tavaiv is vettem . .. — Nincs lottóm — mond­tam, de azóta kétszer is ta­lálkoztunk.' Megjelent a Déli... A gyerekhang (megbocsát nekem ezért a tizenöt éves Gáncs Feri) betölti az egész buszt. Feri harmadik éve minden nyári szünetben új­ságot árul. Szenvedélyes kolléga,'aki tavaly is megbí­rált, § jóvátételként vettem tőle a második lapot, hogy elfelejtessem vele az aznap halványabb címeinket. Ta­valy kicsit aggódva mesélte, hogy vendéglátóipari szak- középiskolába készül. Most ragyogva, hogy már nem árul sokáig, mert szakmai gyakorlatra megy az Anná­ba. — Hogy sikerült az év? — Sikerült — mondja jó­val csendesebben. — Tetszik tudni, ha ez is olyan könnyű lenne, mint újságot árulni . — Az könnyű? — Akinek rutinja van. Különben is: én édesapám­tól tanultam, ő az állomáson árult. Postás. Sajnos, las­sacskán kiöregszem... ■ ■ Éppen a lapot várjuk. Van ott bizony jócskán idős eladó is. de Feri magyaráz: — Már abból öregszem ki. hogy fussak. Mert az fontos. — Hogy hamarább érj oda? — A, csak a lendület mi­att. Ha szaladok és úgy kia­Az LKM húrom csúcstitkárával beszélgettünk (l.) Tonnák és emberek bálom a jó címet, minden­ki megállít. Ha megállók, nem biztos, hogy ő megáll mellettem. Ennek lélektana van. — És mennyit keresel ez­zel a lélektannal? — Heti 300—350 forintot. Plusz a jatt. Olyan kevesen vannak, akik visszakérnek. — A borravaló mennyi? — Heti kétszáz ... * A fentiekből gondolom ki­derült, hogy Feri, aki a diá­kok közül mindig a legtöbb lapot adja el, jól keres nya­ranta. — Milyen lesz a nyarad. Feri? — Három hét gyakorlat. Két hét tábor. Augusztusban már nem jövök vissza. Pi­henek. — Mit veszel a pénzből? — Egy versenykerékpárt. Az a hobbim. Van egy öreg gépem, de az nem jó. (Kerényi László felvétele) — Azzal mi lesz? — Azt édesapa örökli tő­lem. Neki még jó az... ■ ■ Hozzák a friss, festéksza- gú lapot. Feri belenéz és már ki is próbálja: — Lottószámokkal a ... Valósággal starthelyzetben áll. Már nem rám figyel, de még a lelkemre köti: — Azt mindenképpen tes­sék megírni, hogy mi fiata­lok nem megyünk be a má­sik árus területére. És ha mondják is, csak azért mond­ják, mert mi gyorsabbak va­gyunk ... Már szalad. Talán futtá­ban bánja, hogy nekem nem adott el egy lapot, de nem fordul vissza. Legalább hat kilónyi súlyt cipel, szaladva. B. G. Anyag- es energia-takaré­kosság; munkafegyelem, pártirányítás. Mintha sok lenne egy kicsit egyszerre! Beszélgető partnereim rögtön javasolták is: vegyük kü­lön a két témát. A három gyáregységi csúcstitkár — Hámori József a nagyolvasz­tóból, Soltész Bertalan az acélműtől, Gályász József a hengerművektől — elöljáró- .ban protestált, mondván: vé­letlenül se higgyem azt, hogy ők csak most — a takarékos- sági évben — foglalkoznak különös gonddal az ezzel kapcsolatos pártfeladatokKal. Mindennapos dolog ez ná­luk, amióta a vasérc nyers­anyagnak számít! Lehet egyáltalán? Tehát, jöjjön az „első” té­ma. ök protestáltak, én „provokálok”: egy ilyen zárt rendszerű, magasan szerve­zett termelőüzemben miként lehet egyáltalán takarékos­kodni? Mert ha például (kép­zelt számokat mondok!) öt kiló vasércből lehet 1 kiló nyersvasat előállítani, kiol­vasztani, akkor azt négyből — ugye — nem lehet!? Induljunk el a „kályhától”, tanácsolták. Elkészül az éves terv, pontosan kiszámítva minden. Igen ám, de ahol a termék is millió tonnákban mérhető, ott már a számok nem fedhetik teljesen a való­ságot, hiszen a technológia, a gyártási folyamat számos, előre nem látható buktató­val szolgál. Sőt: a számok „eltakarják” azt a lendüle­tet, akarást, ami itt fellelhe­tő, ami benne van a szocia­lista verseny mozgalomban! Tehát az emberek hozzáte­hetnek, bármennyire precíz is volt a számítás. És ezért fontos a pártszervezetek munkája a munkaverseny miatt! Vegyünk egy példát, a nagyoivasztóbol. Egy torma koksz ára 1419 forint. Éven­te 570 ezer tonna nyersva­sat gyártanak. Egyszerű szá­mítás kérdése, hogy ha a fajlagos kokszfelhasználást tonnánként csak' 10 kilóval sikerül csökkenteni, mit je­lent az a gyárnak! És a népgazdaságnak! — tettem hozzá kissé okosko- dóan. Az arcok majdnem piegbántottra fanyalodtak. Az csak természetes! Nem? „Es a tervezés?” Nem kívántam több pél­dát, meggyőztek. És ez azt is világossá tette, miért is kell ezzel a pártszervezeteknek foglalkozni. Vagy mégsem? Ismét provokáltam: ha te­hát itt a tervezés és a mun­ka gyakorlata közötti különb­ségben rejlenek a lehetősé­gek, nem volna egyszerűbb a tervezés munkáját ponto­sabbá tenni, s akkor nem volna szükség a szervező, sőt az agitatív jellegű pártmun­kára? Mire kimondtam, már éreztem: kezdik • latolgatni naivitásom, hozzá nem érté­sem fokát> Gyorsan hozzá­tettem: „Ez nagyon laikusán hangzott, igaz?” Abban azért egyetértett Soltész Bertalan, hogy ha pontosabb tervezés párosul­na egy, a jelenleginél jóval korszerűbb üzem adottságai­val, akkor talán kevesebb volna a dolguk. De volna akkor is. Mert az emberi szubjektum tényezőit még az automaták világában sem le­het kikapcsolni. Hát még itt, ahol még sok a rekonstru­álni való! ö is elővett egy példát. Náluk az összköltség 76,3 százaléka anyagköltség, s ez már méreteivel is jelzi a feladatot. De még azt is hozzá lehet tenni, hogy a nyersanyag ráadásul külföldi eredetű. A munkabér egyéb­ként 1,7 százalékot tesz ki! Előbb gondolkozzék! A témák szétválasztását helyeslő partnerem most ar­ról kezdett beszélni, milyen jelentős lehet itt a munkás, a termelést irányító ember fegyelmezettsége! És Ki­mondta: a kettő mégsem vá­lasztható el egymástól! És ide kívánkozott a náluk már régen — a blokkoló órák ki­dobása óta — felismert igaz­ság: a munkafegyelmet nem a kapuknál kell mérni. A munkaidő alatti magatartás. Az számít... És . itt ismét nem kellett ecsetelnünk a pártmunka jelentőségét. Eredményeit inkább. A több mint ezer acélműinek egy- harmada párttag. A munka- versenyben valamennyien hozzájárultak nehéz körül­mények között elért sikere­ikhez. De gond, hogy lét­számukkal szinte egyenlő mértékű volt a közben távo­zók és érkezők száma. Mint­ha kicserélték volna a teljes garnitúrát. „És ez tudatfor­málási probléma!” — figyel­meztetett Gályász József. A többség persze maradt, de — és most ismét őket idézem: „... aki ma bejött a gyároa, azt először meg kell taníta­ni — arra is, hogy amikor félrelökne egy téglát, előbb gondolkozzék, lehet-e annak hasznos helyet találni!” (Folytatjuk) HORVÁTH KÁLMÁN Mégsem utaznak pantallóban Hatvan jubileumi ünnepségei Kék erkély A Miskolci . Üveggyárban június 5-én elkezdték a Kék üveg gyártását. A drótozott és drótnélküli erkély- es mellvédüveget a BÁÉV meg­rendelésére készítik. A szí­nes üveg változatosabbá te­szi az1 összekötő városrész házainak erkélyeit. Eddig 30 ezer négyzetmétert gyártot­tak az új kék üvegből. Tegnap egy hírben szóvá tettük, hogy a gyermekruhá­zati boltokban nem lehet kapni szövet és ballon kisfiú­nadrágokat a táborozni in­duló 6—12 éveseknek. A lap megjelenése után Kiinga La­jos, a Centrum Aruház üz­letvezetője telefonon közöl­te: náluk korlátlan mennyi­ségben kapható ilyen nad­rág. Örömmel adjuk tovább a jó hírt. Csak azt nem ért­jük, hogy ami az egyik he­lyen „korlátlan mennyiség­ben” van, miért hiánycikk másutt? Drukkoltam nekik: jaj, nehogy hiányuk legyen! Egy életre elvenné kedvüket a pályától. Az 1-es posta hivatalvezetője megnyugta­tott: tapasztalt segítők ültek mellettük (mert ahol nagy összegeket kell kezelni, tévedni nem lehet), és kü­lönben is, négy év alatt már mindegyikük megtalálta a neki illő munkakört. És aki fél, a pénztől (alkat kérdése), az mondjuk a távírdát vá­lasztja. De egyben közösek ezek a fiúk, lányok (az 1. számú Ipari SzakközépiSKola postaforgalmi osztályának végzős tanulói), hogy hivatá­suknak érzik a postai mun­kát, nem csupán afféle át­meneti állásnak. Mintha az ügyfelek is megereztek volna ebből valamit — megértőén vártak, míg a telefonszámlá­jukat vizsgafeladatként meg­oldották ... • I A postásutánpótlás tehát nagyjából rendben volna — de építőipari szakmunkáso­kat, szigetelőket, csőszerelő­ket szép számmal alkalmaz­nának a vállalatok. Sok em­bert vár a húskombinát, a cementgyár és a drótgyár is. Műszerész viszont több vég­zett, mint ahány munkahely Várossá nyilvánításának 30. évfordulójára készül Hatvan. A Zagyva parti város a fel­nőn. Talán mert divatszak­mának számít? Ügy érzem, előrelátható vállalati ösztön­díjpolitikával Miskolc igé­nyeihez lehetne közelíteni a frissen végzők számát. El­végre a létszámigényt is le­het tervezni. Ösztöndíj ... A vállalat ad­ta, a vállalat elvette. Már­mint a középiskolásoktól. A megyei tanács-vb keddi ülé­sén szóba került: mióta köz­ponti juttatásból t erősebben támogatják a fizikai dolgo­zók gyermekeit, egyes ado­mányozók hirtelen szűkmar­kúak lettek. A társadalom érdekében önként vállalt kö­telezettségtől visszalépni — ezt még a szerintük minde­nek felett való vállalati' ér­dek sem szentesítheti. Mindannyiunk érdeke volt, hogy ne folyjon, mégis .. Majdnem két hónapig csör­gedezett a drága víz a Széchenyi út 31. számú ház udvarán. Keddi számunkban tettük szóvá, s szerdán meg­javították azt, amit meg kel­lett javítani. Végre! — só­hajthatnék fel, de ehelyett ez jön a toliamra: csak most? szabadulás után elsőként lé­pett elő a települések rang­listáján. Víz... A Mályi-tó védel­mében íródott heti várospo­litikai fórumunk. Közünk van hozzá, hiszen joggal ne­vezik a miskolciak' Balaton­jának. És baj van a vizé­vel. A -megyei KÖJÁL mé­rései alapján szennyezettnek minősítették. Nem sokkal a cikk megjelenése után két lelkes lokálpatriótától kap­tunk levelet; javaslataikat a következő napokban tesz- szük közzé. Autószervizt nyitottak csü­törtökön a Győri kapuban, a VIMELUX a gazdája. A gép­kocsi-tulajdonosok ilyen hír­nek mindig örülnek, nekik kedvez az egészséges kon- kurrencia... És erről ismét eszembe jut a víz. Kocsit mosnak a Mályi-tónál, a he­gyi patakokban, a ház előtt — sokan nincsenek is tuda­tában, hogy ezzel környeze­tüket szennyezik. Elképzelek egy gépkocsimosó állomást, ahol gyorsan és viszonylag olcsón el lehet végeztetni ezt a sokszor terhes műveletet. Talán nem marad álom ... (bohus) Köztulajdon Az ország felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból hosszú ideig Budapest közönsége láthatta azt a ju­bileumi kiállítást, amely nagyalakú fotódokumentáció­kon, makettek, kisplasztikák, modellek sorával mutatta meg: az elmúlt évtizedek­ben hol és milyen képzőmű­vészeti alkotásokat állítottak fel szerte az országban. Me­lyek azok a köztéri szobrok, épületbelsőket díszítő mo­zaikok, sgraffittók, amelyek valamennyiünk környezeté­nek esztétikusabbá tételét szolgálják. A bemutató most Miskolcra is eljutott; Köztu­lajdon 1945—1975 címmel a Kossuth Művelődési Ház nagytermében látható. \ megnyitó ma déli tizenkét órakor volt, a gazdag anya­got Mazsaroff Miklós festő­művész ajánlotta a közönség figyelmébe. A kiállítás július 22-ig mindennap délelőtt 10-től este hat óráig tekint­hető meg. Kis olimpikonok Ma népes és jókedvű gye­rekcsoport indult a Tiszai pályaudvarról Szombathely­re. Holnap újabb csoport kö­veti őket. Az úttörőolimpia területi döntőin legjobb eredményt elért 105 borsodi úttörő az olimpia döntőire indul. Szombaton a négye és háromtusa csapat és a négy­tusa egyéni versenyzők; va­sárnap az atléták, a lövé­szek, valamint két-két röp­labda-, kézilabda- és kosár­labdacsapat átázott el. A tornászok és a modellezők csütörtökön utaznak társaik után. •£ Változékony időjárás ... Hétfőtől — szombatig t

Next

/
Thumbnails
Contents