Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-17 / 114. szám

Wón a lisza-szálán Szolnokon, a Tisza partján fekvő, magas ásványisó-tar- talmú forrásvízre alapozva a Tisza szállóba gyógyászati részleget telepítettek. A für­dőben orvosi felügyelet mel­lett kezelik a reumatikus fáj­dalmakban szenvedő olajbá­nyászokat, s megkezdte mű­ködését a parodontológiai rendelő és kezelő is. A gyógyvízzel szájzuhanykúrá- ban részesítik a fogágy- és az ínybetegségben szenvedő­ket. Cserkeszőlőn a közelmúlt­ban helyezték üzembe a fe­dett gyógyfürdőt, amelyben egyszerre 200 beteg fürödhet és részesülhet hidroterápiás kezelésben. Megkezdődött a karcag—berekfürdői gyógy­fürdő fejlesztése is. A megye gyógyvizű fürdőit évente csaknem egymillió 700 ezer vendég látogatja. Megjött a szódás! (Kerényi felv.) Egyesülve erősebbek Lakásfenntartó szövetkezetek A MÉSZÖV megyei elnökségének legutóbbi közgyűlésén élénk érdeklődés kísérte az 53 borsodi lakásfenntartó szövet­kezet helyzetével foglalkozó szekcióülés munkáját. Hadd il­lusztráljuk két adattal ezeknek a szövetkezeteknek a fontos­ságát: 1974. december 31-én 11 495 lakás volt kezelésükben, s az ezekhez tartozó helyiségek és szerelvények értéke meg­haladta a 3,4 milliárd forintot! Hogyan dolgoznak a szö­vetkezeti társulások, mit tar­togat számukra a holnap? A különböző társulási for­máknál általános jelenség az erők koncentrálása, a több kisebb közösség egy naggyá nyű karbantartást csak üzemszerűen lehet végezni. Igaz, a javítási munkák ér­tékében még rendkívül ma­gas. részarányt képviselnek a kisiparosok, a saját alkal­mazotti létszám még ala­csony. I A csökkentett munkáképessé»ííekért A közlekedési, üzemi és háztartási balesetek egyre több áldozatot követelnek. A súlyos sérültek nagy része rendszerint csak rokkantság árán éli túl ezeket a balese­teket. Ugyanakkor — az át­lagéletkor meghosszabbodá­sával — egyre többen van­nak azok is. akiket különbö­ző keringési, mozgásszervi és egyéb betegségek miatt kell rokkanttá nyilvánítani. E csökkent munkaképességű emberek száma hazánkban meghaladja az egymilliót. Számukra a rokkantság sú­lyos teher, de gond a csa­ládnak. a társadalomnak is. Ezért nagy jelentőségű az a törekvés. hogy megfelelő munkaalkalmak megteremté­sével minél több csökkent munkaképességű ember szá­mára biztosítsák a munkát, és megmaradt képességeik tudatos fejlesztésével ezek az eltartottak a társadalom hasznos, produktív tagjaivá váljanak. Az ezzel kapcsola­tos kérdésekről kezdődött tegnap, kiállítással egybekö­tött kétnapos ankét és tudo­mányos ülés a Fővárosi Ta­nács Tanács körúti klubjában. MEZŐGÉP VALLALAT FELSŐZSOLCA MISKOLCI GYÁRA pályázatot hirdet üzemgazdasági osztályvezetői állás betöltésére. Jelentkezési feltétel: közgazdasági felsőfokú iskolai végzéttség és legalább 5 éves ipari gyakorlat. Felveszünk: ■' y gyors- és gépírókat; beruházási előadót. Jelentkezés a gyár személyzeti előadójánál Miskolc, I., Besenyői u. 10. Telefon: 37-131/119 mellék. II „Decute 4.” betanított gépmunkás munkakörbe, kötél- és kábelgyártó gépekre, 18. életévüket betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező férfi és női munkavállalókat, tmk villanyszerelő szakmunkásokat; az épitménykarbantartó csoporthoz: kőműves szakmunkásokat és kőműves segédmunkásokat Jelentkezés: a vállalat munkaerögazdálkodásán Miskolc, Besenyői u. 18. Országgyűlési képviselői jelölő gyűlések Miskolc város területén A Hazafias Népfront Bor- sod-Abauj-Zemplén megyei, valamint Miskolc városi Bi­zottsága tájékoztatja . 9 az 5. sz. országgyűlési vá­lasztókerület (Csernalj, Kodály Zoltán utca, CsajkoVszkij utca. Erenyő u., Bertalan u., Kiss tábornok u., Mónus Illés u., Tatárárok u., Ta- tárőrok vonalától keletre az I. és a II. kerület köz- igazgatási határáig terje­dő terület) választópolgá­rait, hogy 1975. május 19- én, hétfőn 15 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban, Marx K. u. 15. sz. alatt; • a 3. sz. országgyűlési vá­lasztókerület (Szentpéteri kapu páros oldala, Szeles u., Eperjesi u., Zsolcai kapu, vasútvo­nal, Rendező pályaudvar­tól keletre a város köz- igazgatási határáig terje­dő terület) választópolgá­rait, hogy 1975. május 19- én. hétfőn 14.30 órakor a MÁV Járműjavító Válla­latnál, Zója tér 1. sz. alatt; 9 a 6. sz. országgyűlési vá­lasztókerület (Csernali', Kodály Zoltán u., Csajkovszkij ü., Ere­nyő u., Bertalan u., Kiss tábornok u., Mónus Illés u. Tatárárok u., Tatár­ároktól nyugatra a város közigazgatási határáig ter­jedő terület) választópol­gárait, hogy május 20-án, kedden 16 órakor az Ady Endre Művelődési Ház­ban, Kuruc u. 23. sz. alatt — továbbá május 21- én, szerdán 14.15 órakor a papírgyár kultúrtermé­ben; • a 4. sz. országgyűlési vá­lasztókerület (a II. kerület teljes köz- igazgatási területe) válasz- • tópolgárait, hogy 1975. május 20-án, kedden 17.30 órakor Szirmán, a Rad­nóti Művelődési Házban országgyűlési képviselői je­lölő gyűlések lesznek. Az 1970. évi III. törvény- nyél módosított 1966. évi III. törvényben foglaltak szerint „a jelölés ‘jogát a választók jelölő gyűlései gyakorolják.” A Hazafias Népfront me­gyei, valamint Miskolc városi Bizottsága kéri az említett választókerületek választó- polgárait, hogy a megjelölt helyen és időben a jelölő gyűlésen vegyenek részt, él­jenek a törvény által bizto­sított jelölési jogukkal. való egyesülése. A lakás- fenntartó szövetkezetek szek­cióülése és választmányi ér­tekezlete elé terjesztett be­számolóból idézzük: „Ma már általános szemléletté vált megyénkben a nagy la­kásfenntartó szövetkezetek kialakítása.” Nem vitás, a nagyobb szövetkezet ügyinté­zési gondjai összességében csökkennek, nagyobbak . a felújítási bevételek, csökken­nek az üzemeltetési költsé­gek. Karbantartó társulások Az épületek állagmegóvá­sával, a felújítási feladatok­kal, a házkezeléssel kapcso­latos gondok is az összefo­gást sürgetik. A jó példát a miskolci „Kilián-dél” Lakás- fenntartó Szövetkezet szol­gáltatta, mely lakáskarban­tartó társulást hozott létre. Ehhez azóta már több más szövetkezet is csatlakozott, legutóbb például ez év feb­ruárjában a „Győri kapu­déi”, majd a diósgyőri szö­vetkezet tagsága. A „Kilián- dél” Karbantartó Társulás évi termelési értéke megha­ladja az egymillió forintot... A példán okulva, más vá­rosokban is alakulnak ha­sonló társulások. Ma már minden lakásfenntartó szö­vetkezetnél világosan látják a vezetők, hogy megfelelő színvonalú, garanciális igé­Kölcsönös támogatási alap A MÉSZÖV közgyűlésén határozati javaslatot fogad­tak el, amelynek végrehaj­tása segítheti a lakásfenn­tartó szövetkezetek tevé­kenységét. Többek között szerepel ebben az egyesülési törekvések támogatása, fel­karolása, hangsúlyozva azon­ban, hogy erre csak ott, és akkor van szükség, ha egy nagyobb lakásfenntartó szö­vetkezet szervezeti és gazda­sági feltételei megvannak. Javaslat született egy álta­lános bizonylati szabályzat kidolgozáséra is. S mivel az utóbbi időben — néhány he­lyet, így például a „Kilián- dél” Lakásfenntartó Szövet­kezetét kivéve — a költsé­gek növekedtek, takarékos- sági intézkedési terveket is kell készíteniük a szövetke­zeteknek. S végül még egv fontos döntésről: amennyi­ben a szövetkezetek által befizetett szövetségi hozzá­járulás összege eléri az évi 310 ezer forintot, ebből 70 ezer forintos kölcsönös támo­gatási alapot képeznek, a társulások és új lakásfenn­tartó szövetkezetek támoga­tására. A támogatásról min­den esetben a választmány dönt. Ny. I. A vén gerenda Ülök az italboltban. Régebben „Jó- barátnak'’ nevezték pzt a kocsmát. Itt ivan Diósgyőrben, a Lillafüred felé ve­zető aszfaltút mentén, egy beszögellés- ben, udvarának partját a csendesen csobogó Szinva patak vize .mossa, több mint kétszáz éve. Nyáron a vendégek kiülnek az ud- !>varra. Van itt egy olyan bábos kugli- ljáték, zsinóron függő fagolyóval, szóval 'itt sörözgetnek, főként vas- és gépgyári .munkások, bányászok, fuvarosok. A lil­lafüredi úton ilyenkor legnagyobb a .; forgalom, percenként robognak el a . hazai és külföldi autócsodák pillantást sem vetve az öreg házra, a „JóbaráV’-ra. Pedig megérdemelné. Kétszáz év — földi mértékkel mérve — nagy idő és képzeljük el, amikor a „Jóbarát’’ épült 1772-ben, a Hunyadi utcai evangélikus .és a Kossuth utcai református templom .építéséhez hozzá sem kezdtek. A Kos- jsuth utcainak az alapjait csupán 1786- ban kezdték lerakni, viszont a sötét- ■■kapui Ríkóczi-házon — úgy hozzávető­legesen — a Jóbaráttal egyidőben dol­gozhattak a kőművesek. Az érzékenyebb lelkű olvasót hallom: Ugyan mi az ördögöt akar ezzel az épü­lettel? Van a városnak jóval régibb háza, de nagyra van azzal a fuvaros­kocsmával ! Igazat adok, de a város kialakulásá­nak ez is tanúja volt. Es most itt ülök benne egy nyolcvan esztendős, csupa csor.t-bör emberkével, Danyi bácsival, aki a kőhajításnyira húzódó Vasverő utca körül lakik. Isszuk a „Jóbarát” borát, s közben a fejem felett húzódó vastag, öreg tölgyfagerendát nézem. Hat-hét méter hosszan tartja a födémet. Nézem a beléfaragótt dátumot: 1772. Ügy érzem, ha beszélni tudni, a már hajlott gerenda, sok érdekes dologról tájékoztatna. Talán arról, hogy az első vaskohó munkásai is be-belértek ide Omassáról, meg a hámori fűrészmalom robotosai is. Később, az 1820-as évek­ben, amikor Fazola Lénárd felépítette a vashámort, el-éljöttek a mai kohászok ősei egy kis torokkaparó bundapálin­kára. A legnagyobb forgóimat azonban a fuvarosoknak köszönhette a „Jóbarát”. A szekerek tízesével álltak á kocsma előtt. Volt itt zsivaj, lárma, tülekedés és verekedés. — Tudja — mondja Danyi bácsi, míg pillátlan szemével a gerendára pislant — az én nagyapám kurucnak vallotta magát, ö mesélte, hogy néha kuruc- világ volt a Jóbarátban, mert az ide­valósiak a jöttment fuvarosokat labanc­nak hívták. Azokra pedig minden mis­kolci haragudott, mert a labancok egy­szer felégették d várost. Aztán arról beszélt — de ez már az apám volt —, hogy teátristák mókáztak a Jóbarátban és vitéz Mihály is megfordult itt. — Vitéz Mihály? — Hát a vitéz. A Mihály. Tudja, olyan írogató versfaragó volt. — Csokonai Vitéz Mihály? — Lehetséges, nekem csak így mond­ta: a vitéz Mihály. Ismét a vén geren­dát nézem. Kétszáz éves múlt, kissé meghajolt, ám keményen állja a terhet. Minden bizonnyal innen került ki, a Bükk rengetegéből, jó néhány testvére még mindig a jó anyaföldből táplálko­zik. Ujább vendégek érkeznek. Vidáman zsong a szó, a villanyfény megcsillan a vén gerenda belakkozott, görcsös tes­tén. Hol van már, aki kidöntötte? Hol, aki faragta? Pora sincs tán, aki beépí­tette! Harminc év körüli, jólöltözött fiatal­ember lép az asztalunkhoz. Danyi bácsi­val beszél. Az unokája. Technikus a kohászatban. — Mindig áz a kocsi — mondja do­hogva az öreg, miután elment az unoka. — Szeretné, ha eladnám azt a kis gyü­mölcsöst ott a Lyukóban, mert húsz­ezer hiányzik á pénzből. .. A vén gerenda mintha mosolyogna. Mintha azt mondaná: ejnye öreg, úgyse rászed magaddal a sírba, aztán az 6 idejük ez, tudod, nekünk kellett min­dig a nehezét elbírni... Vajon meddig bírja? Még sokáig kell bírnia a vén gerendának a tetőt. A kö­rülötte lebontott házak helyén új lakó­telep épül, s a hatalmas bérházak kö­zött műemlékként talán ott marad a „Jóbárát”. Ha Csinosítanak is rajta, a vén gerenda élni fog, idegenforgalmi látványosság lesz belőle. Néha reccsenve mocorog majd, talán azt mondja: ugye mégiscsak jó az öreg a háznál! Aztán ki tudja mikor, egyszer vissza­kerül az anyaföldbe. Fakasztója, táp­lálója, humusza lesz az új tölgynemze­déknek. HOLDI JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents