Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-03 / 102. szám

Jubileum, új telephely, Élüzem i ' ' Huszonhárom ezer házgyári la Sí ás szállítói (Folytatás az 1. oldalról) A jubileumi, telephelyava­tó és Élüzem-kitüntetést át­adó ünnepségen sok szó esett az ÉPFU miskolci szállítási üzemegységének több éves jó munkájáról. afc Bármerre járunk a megyében, mindenütt találkozhatunk a paneleket szállító hatalmas trélerekkel. Képünk az indulás előtti percekben mutatja be a camion hosszúságú gép­kocsikat. Az üzemegység dolgozói most hatodszor nyerték el az „Élüzem” kitüntetést. Nem is akármilyen esztendő munkájának eredményekép­pen, hiszen most először tör­tént meg, hogy a „Kiváló vállalat” címet nyert ÉPFU Tiszta, virágos város Egy hét alatt több mint 4000 óra társadalmi munká­val szépítették városukat a kazincbarcikaiak. Az április 20-án indított városszépítö akció keretében a jubileumi, valamint a testvérvárosuk­ról, Dimitrovgrádról elneve­zett park építési munkálatai­nál már több mint ezren dol­goztak. A munkálatokból ki­vették részüket a város leg­fiatalabb polgárai, az iskolá­sok is, s a felnőttekkel együtt ott voltak a társadal­mi megmozduláson a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői is. Ügy tartják a kazincbarci­kaiak: a tavaly elért Tiszta, virágos város címet ismét meg kell szerezni, s ezért érdemes csinosítani környe­zetüket. Az új üzemanyagnormák bevezetése óta fokozottabb figyelmet fordítanak a vállalatok a gépjárművek karbantar­tására, a gépkocsik motorjainak ellenőrzésére. Az ÉPFU új telephelyén modern műszerek segítségével vizsgálják a mo­torok fogyasztását, műszaki állapotát. mind az öt, az ország kü­lönböző részein működő üzemegysége Élüzem lett. Vagyis: az eddigi legszoro­sabb versengésben is az él­vonalban tudott maradni a miskolci üzemegység. Ez sok mindennek köszön­hető. Annak például, hogy az országos vállalaton belül itt voltak a legjobbak a baleseti és üzemanyag­felhasználási mutatók. Annak például, hogy a mis­kolci építkezésekhez házgyá­ri elemeket szállító „Petőfi Sándor” szocialista brigád úgy dolgozott, hogy elnyerte az MSZMP KB kongresszu­si oklevelét, s „A szakma ki- y váló brigádja” címet. Ám köszönhető a többi 53 szo­cialista brigádnak, a kiváló címekért versengő 18 mun­kahelynek, s az egyéni ver­seny sok száz résztvevőjé­nek is, akik között mintegy egymillió forint jutalmat oszt­hattak ki az 1974-ben vég­zett jó munka jutalmául úgy, hogy közben 8,1 száza­lékkal nőtt az átlagbérszín­vonal, s átlagban 2200 forint nyereségrészesedést is fizetett az üzemegység. Volt miért! Ha csak azt számoljuk is, hogy 1969 óta az alsózsolcai és a debrece­ni házgyárból 23 ezer komp­lett házgyári lakás elemeit szállították el a 3. sz. ÉPFU dolgozói, már érzékeltethet­jük erőfeszítéseik eredmé­nyeit, nagyságát. Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, Den in város, Nyíregy­háza, Szolnok házgyári la­kásai nélkülük nem épül­hettek volna fel! S hol van még akkor a ce­ment-. a betonszállítás! Gon­doljuk el: az új Hejőcsabai Cementgyár —, amely köz­tudottan a legnagyobb az or­szágban — termelésének 90 százaléka elszállításáról az ország minden részébe a miskolci üzemegységnek kell gondoskodnia... Igaz, a IV. ötéves tervidő­szakban 320-ról 640-re gya­rapodott a szállító járművek száma, most pedig felépült a December 4. Drótművek szomszédságában — 130 millió forintos be­ruházási költséggel, a ter­vezett költségeken belül — az új telephely. Íme, csak néhány adat az új telephellyel kapcsolatban: hatszor nagyobb a régi, Tü­zér utcai telephelynél; 6000 négyzetméter alapterületű műhely- és raktárrésszel, 1000 négyzetméteres szociális helyiséggel, 40 ezer négyzet- méteres járműtárolóval ren­delkezik egyebek között. A korszerű műszerekkel felsze­relt műhelyekben a fődarab­javítástól kezdve, az 1-es és 2-es szemléken át, a műsze­res vizsgálatokig sok száz munkaművelet végezhető. Mától ismét a szorgos hét­köznapok következnek az ÉPFU miskolci szállítási üzemegysége dolgozóinak éle­tében. Kívánunk nekik eh­hez a munkához további sok sikert! Hősök útja III. A „Senkit és semmit!” városa Leningrádban a forradalmi hagyomá­nyairól híres Putyilov gyár — amely 1934 óta Kirov nevét viseli — múzeu­mában találkoztam Konsztantyin Va- sziljevics Govorusinnal, a Szocialista Munka Hősével, a városi pártbizottság, a Béke Világtanács tagjával. Két könyv­ről beszélgettünk. Az egyik üveglap alatt látható. Fekete vászonkötésű, meg­viselt állapotban levő könyvtári könyv volt, amíg egy bombaszilánk szíven nem találta, keresztül nem ütötte. A könyv címe Európa elrablása, Konsztantyin Fegyin műve. A másik könyvet a ke­zemben tartom, Konsztantyin Vaszilje- vics írta saját életéről, az idén adták ki, és a még friss, nyomdaszagú köny­vet most dedikálta nekem. Mindkét könyv Leningrád nehéz napjait idézi. A történelemben példátlan, kilencszáz napig tartó blokád, amikor Leningrádot elvágták a Nagyföldtől, amikor nap nap után bombázták, tüzérséggel lőtték, ami­kor a városban megszűnt a közlekedés, a vízszolgáltatás, amikor elfogyott a kenyérhez való és a védelmi állások építéséhez szükséges, robbanóanyag gyártásához szükséges liszt, amikor tíz­ezrek haltak éhen a városban és a vá­ros védelmében, amikor egyetlen na­pon, 1942. február 20-án több mint tíz­ezer halottat szállítottak szánkókon • — A legnehezebb időszak — mondot­ta Kosztantyin Vasziljevics — 1941 és 1942 tele volt. Emlékszem jól, 250 gramm nagyon silány minőségű kenyér volt a fejadagunk, ezen kellett dolgozni és harcolni. De dolgoztunk és harcoltunk. Emlékszem, a bevonult férfiak he­lyére gyerekek és nők álltak a munkapadok mellé, gyártottuk Kalyu- sák számára a lőszert és a harckocsikat. És az elkészült új harckocsikhoz, ha nem volt katonai személyzet, maguk a munkások_ ültek be és irányították a gyártól három—négy kilométerre levő frontra a fontos fegyvert. És ott is ma­radtak harcolni és sokan közülük ott is maradtak meghalni... De megvédtük Leningrádot és megesküdtünk, hogy a várost nemcsak újjáépítjük, de szebbé és gazdagabbá tesszük. Ezt az eskün­ket betartottuk. És ennek szellemében dolgozunk tovább azért, hogy Lenin­grád kommunista mintaváros legyen . .. És akkor, a harcok után arra is esküt tettünk, hogy senkit sem feledünk, semmit sem feledünk el! A piszkárjevói emléktemető gránit homlokzatán ez a felirat látható: „Sen­kiről sem feledkezünk el, semmit sem feledünk el!’’ Aprilis közepén, amikor ott jártam ezen a szomorú helyen, ahol több mint hatszázezer leningrádi alusz- sza örök álmát, sok fiatal és veterán állt levett kalappal a bánatos Anya-föld emlékműve előtt. A szokatlanul korán érkezett tavasz napfénnyel öntötte el a tömegsírokat. Amikor beléptem az em­léktemető múzeumába, szemem nehe­zen szokott hozzá a mesterséges meg­világításhoz. Az első kép örökre meg­marad emlékezetemben. Azokat a la­pokat láttam magam előtt, amelyen a kislány Tánya Szavicseva feljegyezte, hogy családja tagjai és környezete mi­kor haltak meg ... ORAVEC JÁNOS (Folytatjuk) Leningrád jelképei: Nagy Péter ha­jója és a legendás hírű Auróra (A szerző felvételei.) ma zarándokhelyként emlegetett pisz­kárjevói emléktemetőbe. Azokat az időszakokat idézi a két könyv, amikor öldöklő harc folyt a for­radalom bölcsőjének, Leningrádnak a védelméért, amikor a híres pulkovói magaslatról a legendás hírű Auróra cirkáló odaszállított ágyúi védték a vá­rost, amikor csak az Elet útján, a La­doga tón keresztül érkezett nagyon ke­vés élelmiszer, lőszer és tüzelőanyag­utánpótlás, amikor a hadra kelt had­sereg a város lakosságával szorosan ösz- szeforrva, a testével, az életével védte a várost. Hétfőtől — szombatig Milliók köszöntötték a munkásosztály nemzetközi ünnepét, május elsejét. A színpompás miskolci felvo­nuláson mintegy százezren vettek részt. Fél 10-kor, har­sonák szavára indult el a menet, melyet a hagyomá­nyoknak megfelelően a kis­iskolások nyitottak meg. A dolgozók felvonulásának élén a Borsodi Szénbányák Válla­lat kollektívája haladt. A több mint három és fél órás felvonulás a sportolók szép bemutatójával ért véget. Eden a tavaszon öt kong­resszusi Zászló és 23 kong­resszusi oklevél került Bor­sodba. A héten több kiváló kollektívának adták át ün­nepélyesen a magas kitün­tetést. Ezúton is köszöntjük őket! A személyi sérüléses köz­úti közlekedési balesetek el­múlt évi alakulásáról tartot­tak sajtótájékoztatót a Bel­ügyminisztériumban. El­mondták, hogy az erőfeszí­tések ellenére tavaly 'több baleset történt, mint tavaly­előtt. 1353-an haltak meg az utakon, a súlyos sérültek száma pedig meghaladta a tízezret. Különösen rosszab­bodott a helyzet Bács, Győr­Sopron, Komárom, Zala, Vas, Borsod és Szabolcs megyé­ben. Az idei esztendő első negyedében is aggasztóan emelkedett a baleseti grati- kon: 24,1 százalékkal több szerencsétlenség volt, mint az 1973-as év azonos idősza­kában. * Szerdán begyújtották a Le­nin Kohászati Művekben a felújított 3. számú nagyol­vasztót. A szocialista brigá­dok 2500 óra társadalmi munkával járultak hozzá a munka határidő előtti befe­jezéséhez. Így a tervezettnél ötezer tonna nyersvassal töb­bet adhat majd a nagyol­vasztó a népgazdaságnak. Kedden délelőtt 11 órakor ünnepélyesen megnyitották a Borsod Domus lakberendezé­si áruházat. Az első napo­kon tízezrek keresték fel a Nagyváthy utcai üzletet. Az áruházban bemutatott min­tadarabok alapján a raKtári készletből szállítják a búto­rokat a vevő lakására. A Domusban ingyenes lakbe­rendezési tanácsadást is tar­tanak és helyben intézik az OTP-hitelre való vásárláso­kat is. E. Ä. Csökken a primőrök ára Bőséges választék a hét végére Ritkaságszámba megy, hogy május első napjaiban — a primőrök megjelenésekor — olyan mennyiségű tava­lyi áru álljon rendelkezésre, mint napjainkban. Ezt első­sorban a nagyobb tárolt mennyiség, a korszerűbb tá­rolási technológia segítette . elő, valamint az, hogy az időnként meglehetősen mos­toha időjárás sem tudta kés­leltetni a primőrök megjele­nését. A hét végén ismét bősé­gesen szállítanak az AGRO- KONZUM boltjaiba tárolt és friss árukat. A vasárnapi' asztalra kerülhet majd pap­rika. paradicsom, hónapos­retek; zöldhagyma a regge­lihez, új karalábé és zöldség a levesbe, sóska és paraj, a leveshús mellé, s uborka twgy fejessaláta a főételhez. Az árak némileg csökken­tek a hét végére. A burgo­nya kilónként 3,70-es áron kerül a boltokba, a vörös­hagymát pedig 5,20-ért áru­sítják. A négy vagonnyi le­veszöldség mellett 250 ezer fej saláta, 2,20-ért — 38 ezer csomó zöldhagyma, 2,60- ért és 100 ezer csomó hónaposretek 2—4 forintért áll a vásárlók rendelke­zésére. Az új karalábé —, amelyből 19 ezer darabot értékesítenek — 3—4 forint­ba kerül, a sóska és paraj —, amelyből 50 mázsát szál­lítanak a boltokba — 6,60- ba, illetve 6,40-be; a zöld­paprika ára —, amelyből 47 ezer darabot kapnak az üz­letek — 2,40—3,60 forint kö­zött van. Importból szerez­tek be 3 mázsa uborkát — 28 forint kilója — és 41 má­zsa paradicsomot — kilón­ként 40 forintért.

Next

/
Thumbnails
Contents