Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

\ A vizsgázók fele nem felel meg Rutinpályán-#• Amíg megjön a vizsgabiztos, megragasztják a defektes pótkereket ... A Martinovics trtca bérhá­zai között vásárra emlékez­tető a hangulat. Csoportba verődött emberek beszélget­nek, vitatkoznak, mások fél­reállnak, rágják a cigarettát. Tulajdonképpen vevők mind­nyájan — ha nem is lóra, te­hénre jöttek alkudni —, jo­gosítványt „vásárolnak”. Az oktató is szurkol Az egyik vizsgázó a T jel­zésű Skodán utolsó gyakor­latként végiglavírozik a sla- lom-pálva bójái között a szűk úton. Minden szempár őt fi­gyeli. Most minden jól sike­rült, de mi lesz. amikor ott ül az oktatóféknél a vizsgáz­tató ... ? Bliszkó István nyugdíjas­ként már hatodik éve oktatja a magánautósokat az MHSZ személygépkocsi-vezetői tan­folyamán. Most ő is izgul a vizsgázókért: — Tán csak nem történt valami bajuk? — mondja és az utca torkolata felé tekint- get: mikor tér már vissza az AU 20-82-es? Szakállas Béla másodállás­ban oktató, egyébként a Bel­kereskedelmi Szállítási Vál­lalatnál dolgozik: — Nekem pihentető a ta­nítás. Szeretem a gépjármű­veket és szeretek emberek­kel foglalkozni. Az idén ed­dig körülbelül 60 tanítvá­nyom volt. „Naivon izrulós vagTok” Énekes Lajos ma még csak szemlélődni jött ki a rutin­pályára. Egyike annak a 70 egyetemistának, akik pár hó­napja jelentkeztek a gépjár­művezetői tanfolyamra. Szűcs Lászlóné most har­madszor vág neki a gyakor­lati vizsgának: — Nagyon izgulós vagyok, talán azért nem sikerültek az eddigi gyakorlataim. Az előző napokban hét pótórát vettem. Remélem, már kéz­hez kapom a jogosítványt. Napokon belül megérkezik az új kocsink, és nem lesz, aki vezesse... A rutinpálya végében csúsztatott kuplunggal, ara­szolva gördülnek a Skodák a 45 fokos szögbe — a „garázs­ba” —, a két kocsi közé be­állást gyakorolják. A járdá­ról kipirult arcú kibicelők osztják a jó tanácsokat: „Gyorsabban azt a kor­mányt! ... Ne adj annyi gázt!... Naftát neki!” Negyedik nekifutás után A Kun Béla út felől, a „közúti forgalomból” most érkezik meg egy vizsgázó. E ördögh Gyula gyakorlati vizsgabiztos a kezében tar­tott nyomtatványokra jegy­zetel. Nagy Tibor jelölt vá­rakozással figyeli, milyen' jegy kerül a vizsgalapra. Most dől el, hogy önállóan is volán mellé ülhret-e a jö­vőben. — Ez alkalommal szeren­cséje volt... — mondja a vizsgabiztos. — Ma 39-en „álltak elő”, mindnyájan pót­vizsgások. Remélhetően sike­resebbek lesznek, mint az előző alkalommal. A vizsgá­zók 30—50 százaléka nem fe­lel meg a követelményeknek. Nem sajnálják a 300 forint pótvizsgadíjat. Egykettőre újra volán mellé ülnek, pró­bálkoznak, de a negyedik si­kertelen nekifutás után már saját érdekükben nem adunk jogosítványt a hallgatóknak. VARGA RUDOLF Kél KlSZ-szervezet epllifflési szerződést kötött Néphadseregünk városunk­ban állomásozó alakulatá­nak egyik, a Szabó Lajos mártír nevét viselő KISZ- alapszervezete együttműkö­dési szerződést kötött a Bor­sodi Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat Ságvári Endré­ről elnevezett hasonló ifjú­sági szervezetével. A többi közt kötelezettsé­get vállaltak arra, hogy se­gítik egymás politikai jel­legű rendezvényeinek lebo­nyolítását, kölcsönösen részt vesznek szellemi vetélkedői­ken, havonta egyszer irodal­mi klubestet rendeznek, a honvédek a BIK • fiataljai­nak előadásokat tartanak a katonaéletről, s a két KISZ- szervezet tagjai együttesen társadalmi munkát is végez­nek. Együttműködésük beveze­tőjeként holnap közösen ün­nepelik meg a Győzelem Napját. MHSZ­kiállítás Az ÉMÁSZ székházának nagytanácsterme előtti tár­salgóban holnap délben meg­nyitják a vállalat MHSZ szer­vezetének kiállítását. Szat­mári János, a Szervezet tit­kára megnyitó beszédében méltatja a fasizmus felett 30 évvel ezelőtt aratott győze­lem történelmi jelentőségét, valamint azt a szerepet, amelyet a 20 éves Var-sói Szerződés tagállamaként ha­zánk a béke védelmében be­tölt. A május 16-ig nyitva tartó bemutató megrendezésében a honvédelmi szövetség városi vezetősége is közreműködött: '•endelkezésre bocsátotta a különböző MHSZ-klubokban használt eszközöltet, vala­mint a haderőn kívüli hon­védelmi nevelés eredményeit reprezentáló tablókat, ame­lyek hű képet adnak a szö­vetség sokrétű tevékenysé­géről. Nőies ruha a divat Ősztől: tubusvonal \ A külföldről szerzett informá­ciók, a KGST öltözködési tanács­adói és az Intercolor jelzései alapján 1975. nyarára főleg a bor- vörös, a napsárga, a fakéregbar- na, az erdőzöld és a tengerkék színeket ajánlották a divat hazai szakemberei a textil- és a kon­fekcióipar figyelmébe. A Magvar Divat Intézet tegna­pi sajtótájékoztatóján —. ame­lyet a Hotel Intercontinentalban rendezett bemutató követett — elmondották azt is, hogy a na- gvon bő, röoülően könnyű* a nőiességet hangsúlyozó nvári ru­hák. a térdet minden esetben el­fedő szoknyák jellemzik az új szezon divatját. Minél fiatalabb a viselője, annál hosszabb a szoknva: sok bokáig érő szok­nyát láthatunk majd. A Magyaróvári Kötöttárugyár színes pamut napozókat, trikó­kat készített, amelyek jól ille­nek majd a Pamutnyomóipari Vállalat újfajta poliészter-len ke- verékű és a Hazai Pamutszövő­gyár vászonanyagaiból varrt hosszú, illetve bermuda, vagy sortnadrágjaihoz. A többi hazai textilgyár is egész sor újfajta, gazdag színválasztékú anyaggal, nyomott pikével, batiszttal já­rult hozzá a választékhoz. A fiatal lányoknak romantikus stí­lusú, kötényszerű illetve kimon­dottan kötényruhákat varrtak a konfckcipüzemekben, s a féfiak az idén az úgynevezett hanyag eleganciával ötlözhetnek, egye­bek mellett a könnyű nyomott pamut, vagy műszálkeverékü termékbe, de mindkét nem vá­logathat a klasszikusabb, kon­zervatív megoldású modellek kö­zött is. Az előrejelzés szernt 1975—76 őszi téli diva ja már a mérsé­keltebb bő, finomított szabásmeg­oldásokat követi, s az évszak­ban különösen praktikus, több­rétegű öltözködés feló halad. A modellek többsége ejtett vállal, ragián, illetve japán fazonnal, mélven bevarrott ujjal ké^zü1, az őszi—téli kosztümöket hosszú, szűk szoknyával varrják: divat­ba jön a „tubusvonal”. Maja, a termékemséo islennő/e Szentenciák máinsról A május hónap Maja ró­mai istennőről nyerte nevét. A hónap és névadója tökéle­tesen össze is illenek: Maja ugyanis a csírázás és termé­kenység istennője volt az ókori Rómában. ÍA mitoló­gia egyébként Maia, azaz Anyácska görög nimfával azonosítja az istennőt. Maia pedig arról nevezetes, hogy Zeusz egyik házasságon kí­vüli kiruccanása alkalmával gyereket szült az istenek atyjának, név szerint Her- mészt.) A hónap magyar ne­vei: Ikrek hava, Tavaszutó, s pünkösd hava. A pünkösd nem mindig esik májusra, az idén a hó közepén lesz. Továbbra is, a teljes hó­napon át növekszik a nappal hossza az éjszaka rovására, a hó 31 napján összesen 1 óra 13 perccel. A Százéves naptár hosszú évtizedek népi megfigyelése alapján a következő időjá­rást tartja valószínűnek: 4- ig hűvös és szeles, 5—16 kö­zött meleg, zivataros, 17-től 23-ig változó, 24-től 31-ig szép, meleg idő. Némileg el­Merész ugrás tér ettől Herschel, a régi idők neves csillagászának véleménye. Szerinte a hó el­ső fele nagyon szép, 16-a után esős, hirtelen záporok­kal. Az ősi, tavaszköszöntő örömünnep, a majális régi magyar népszokása is bele­olvadt a május 1-i munkás­ünnepbe. A májusünneppel fonódik egybe a .májusfa ál­lításának szokása is; ehhez vidékenként más és más nép­szokásod kapcsolódnak: az erdőben éjjel kivágott sudár fák lányos házak elé állítá­sától a földíszített póznákra aggatott díjtárgyakig (utóbbi­akat viszont a lányok szán­ják a póznamászásban leg­ügyesebb legénynek.) Május­fának nevezik az épülő há­zak tetejére 4 állított, szala­gokkal díszített fácskákat is. (Solymos felv.) Van egy májusfa nevű, bo­gyótermő növény, ismertebb nevén a madármeggy, ennek azonban nincs kapcsolata a májusfa-állítás szokásával.) A hónap nevezetes napjai közé tartoznak a fagyosszen­tek; 12-e Pongrác, 13-a Szer­váé, 14-e Bonifác. A magyar nép regulái má­jusra: ha Fülöp és Jakab napja hűvös vagy nedves, középszerű termés lesz; ha meleg és tiszta, bővebb (Fü­löp és Jakab május elsején ünnepli névnapját.) Pongrác, az egyik fagyosszent nevéhez ez a regula fűződik: a Pong­rác napi eső a mezőnek jó, de a szőlőnek ártalmas. Má­jus 25., Orbán: ha ez a nap tiszta, jó, édes bor, ha esős, savanyú lészen. Cs. B. évfordulóján 1945. május 9. Az évekig, pontosan 2194 napig tartó fegy­verdörgés véget ért, s vele a szenvedés, a rettegés. A fa­siszta Németország feltétel nélkül kapitulált. Hogyan kezdődött? Vagy inkább miért kezdődhetett? A nyugati hatalmak engedékenysége miatt. A nemzetközi im­perializmus miatt, amely spekulált, kétszínű politikát foly­tatott, nem törődött a haladó erők, elsősorban a szovjet kül­politika intő szavával, annál inkább szemet hunyt a fasizmus előretörése előtt. Úgy vélték, engedékenységgel ki lehet elé­gíteni Hitlert. Tévedtek... Az utolsó órában jött létre az anti­fasiszta koalíció: a szocialista Szovjetunió és több tőkés or­szág katonai szövetsége, amely hosszú harcok, véres csaták után megsemmisítette az egész emberiség ádáz ellenségét. Ezért a győzelemért a szovjet nép hozta a legnagyobb ál­dozatot. Elvitathatatlan. Ám manapság mégis akadnak nyu­gati történelemhamisítók, akik lekicsinylik a Szovjetunió szerepét a győzelemben. Azt „fejtegetik” például, hogy az Egyesült Államok kölcsönbérleti szállításai nélkül nem bol­dogult volna a Szovjetunió. Nos, hogyan is állunk ezzel? Az USA második világháborús kölcsönbérleti szállításainak össz­értéke 46.4 milliárd dollár volt. Ebből Anglia 30,3, a Szov­jetunió pedig 10,8 milliárdot kapott. Igaz, nem jelentéktelen összeg. Csakhogy az összes anyagi juttatás a Szovjetunió ter­melésének mindössze 4 százalékát tette ki. S még valamit: a segítség zöme nem a legnagyobb szükség idején, 1941 ősze és 1942 tele között érkezett, hanem 1943 második felétől, amikor már a hátországba telepített szovjet ipar ki tudta elégíteni a hadsereg szükségleteit. Ekkorra már a moszkvai, majd a sztálingrádi csata meg­pecsételte a fasizmus sorsát. Ez történelmi tény, nem lehet letagadni. A történelemhamisítók bizonyára nem akarnak emlékezni Mac Arthur amerikai, tábornok szavaira; így ér­tékelte a moszkvai csatát: „Ezt az erőfeszítést lendülete és nagyszerűsége az egész történelem egyik legnagyobb katonai teljesítményévé avatja.” Churchill, akit pedig igazán nem le­hetett szovjet-barátsággal vádolni, így nyilatkozott: Hitler Oroszország elleni második hadjáratának döntő vereségét szenvedte el Sztálingrádnál. A döntő csapások mellett szomorú számok is tanúskodnak a Szovjetunió legnagyobb áldozata mellett: 20 millió szovjet állampolgár vesztette életét. Anglia vesztesége 375 ezer, az Egyesült Államoké pedig 405 ezer ember. Ez is szomorú. Az összevetést csak azért tettük, mert akkor, amikor mi tiszte­lettel emlékezünk még az antifasiszta koalícióról, akadnak nyugati történelemhamisítók, akik ebben a koalícióban a legnagyobb áldozatot hozott szovjet népnek másodrendű sze­repet tulajdonítanak. És mi, amikor a győzelem hosszú út­jára tekintünk vissza, a harcokban részt vett 3 millió euró­pai partizánra, ellenállóra is tisztelettel emlékezünk. A leg­több partizán szovjet földön harcolt, majd a jugoszlávok, lengyelek után a franciák és az olaszok következtek a sor­ban. Ez is tény. 1945. május 9-én nemcsak befejeződött, hanem el is kez­dődött valami. A győzelem legjelentősebb eseménye, hogy kialakult a szocialista világrendszer. Egy sor országban nem­csak a fasiszta uralom dőlt össze, hanem a régi rend is. Töb­bek között hazánkban, „amely nem győztese, hanem nyer­tese a háborúnak”. Az eltelt 30 év története ismert. Tömör összefoglalója ez lehet: kialakult a szocialista országok szö­vetségi rendszere, politikailag, katonailag és gazdaságilag mind erősebb együttese. Ez az egyetlen oka, és semmi más, hogy 30 év alatt sikerült elkerülni egy újabb, minden eddi­ginél szörnyűbb háborút. Ha vannak is súlyos gondok a vi­lágban, ha keményen meg is kell küzdenünk az enyhülés folytatódásáért, elértük, hogy a nemzetközi élet fő jellegze­tessége az általános enyhülés és a társadalmi haladás. A nagy győzelem tanúlsagai közé tartozik, hogy ha 30 év­vel ezelőtt háborúban kellett összefogni a közös ellenség el­len, akkor ma a háború ellen kell szövetségre lépni, a bé­ke megszilárdítása végett. Nincsenek illúzióink. A második világháborút követően tőkés körök kacérkodtak a háború gondolatával — a szocializmus ellen. De a józanabbak be­látták, be kel-lett lát-ni-uk!: a megmaradás egyetlen lehető­sége: elkerülni az atomháborút. Ebben jobbára megvan az egyetértés. Az egyetértés pedig együttműködéshez vezethet. Vannak erre jó példák. Harminc év alatt — gondoljuk csak végig! — nagyon so­kat változott a világ. Széthullt a gyarmati rendszer is, s ez eleve az imperializmus gyengülését idézte elő, miként soro­zatos politikai és katonai kudarca. Ez azonban nem téveszt­het meg bennünket. Természete semmit sem változott. Más kérdés, hogy mire kényszerül, megint más, hogy mire vol­na kész bármikor, ha tehetné. A tőkés országok belső életé­nek társadalmi és gazdasági ziláltsága szinte kínálja a le­hetőséget a zavarosban halászóknak. A belső feszültség éle­ződik, egymás közötti konfliktusokat is szül, s ez nyilvánva­lóan kihat külpolitikájukra. Az engedékenységnek, a sanda szemethunyásnak egyszer már súlyos ára volt. Még egyszer nem történhet meg! Ezért hallatja szavát -*■ az Visztály- érdekkel egybeszőve — a francia, az olasz, a portugál bal­oldal, s a haladó erők mindenütt. Ezért s az általános em­beri, társadalmi haladás végett émel szót a szocialista világ, szüntelenül szervezve és növelve erejét, amely a legfőbb biz­tosítéka az újabb, sokkal rettenetesebb katasztrófa elkerülé­sének. A világ összes haladó erőinek összefogása keli ahhoz, hogy még csak ne ds kísérthessen a múlt. Ez is a győzelmi évforduló tanulsága. Mert nem elegendő csupán a visszatekintés. Annak tanul­ságait is le kell szűrni s alkalmazni jelenre és jövőre, ennek tudatában tisztelegni a hős élőknek és halott hősöknek. S mindenekelőtt annak a 20 millió, életét áldozó szovjet pol­gárnak, aki nemcsak hazájáért, hanem ezért a mi vilá­gunkért is ontotta vérét, s akiknek idő előtti végzete arra int: vigyázzatok a békére! CSALA LÁSZLÓ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents