Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

Szezonkezdet Tapolcán A heő-tapolczai fürdő május 1-én megnyílt. Vala­mi kis átalakítás, utak, Indák létesítése már eddig is meg­történt. Fel virágozásán oz még szükséges volna, ha azt a rövid szárnyvonalat kiépí­tenék, amely csak a Duduj- ka kis kúphegy mellett 'evő őrháztór terjedne a fürdőig. Addig is, míg e szép ter­vek sikerülnek, ajánljuk a gyógyerejű fürdőt lapunk ol­vasói becses pártfogásába.” — olvasom a „Szabadság” című miskolci lap 1892. má­jus 4-i számában. A Júnó-szálló tizenkette­dik emeleti erkélyéről belát­ni az egész környéket a ra­gyogó délelőtti napsütésben. A szálló tövében NL, D, F, PL, CS „felségjelű” márkás kocsik parkíroznak. A tágas hallban külföldiek csoportja várakozik indulásra készen. A londinerek kis kocsijaik­kal egész poggyászkaravánt visznek utánuk. A bárban csak egy fiatal párt találunk, de Kovács Gyuláné szálló­titkártól megtudjuk, hogy tegnap éjszaka; például telt ház volt; a 108 szobából 102-t adtak ki: Május 15-én nyílik meg a tetőterasz, melyet a szállóvendégeken kívül má­sok is igénybe vehetnek. A megállóból sűrűn indul­nak a 2“es buszok: A iagy- laltos néni fehér bódéja előtt egyelőre nem ácsingóznak a hűsölni vágyók, de az „An­na” teraszán már a nyári hónapokra jellemző sürgés­forgást látni. A strandpénztárban hal­lom, hogy ma délelőtt már száznál több jegyet adtak ki. A fürdő sarkában a nyári focisták elszántan rúgják a labdát, mit sem törődve a vízzel, napfénnyel. A nagy­medencénél úszógumis gye­rekek' alkudoznak a szigorú mamával: „ha a lubickolás tíz perccel hosszabb lehet­ne ...” A napimádók közt ta­lálkoztunk Guba Máriával, Nádudvari Hajnalkával és Il­dikóval, akik már napok óta kijárnak ide. Ma délutáno- sok, hát még ráérnek mun­kába indulni. Egyébként is mm ök hárman már mindennapos vendégek a strandon... ilyenkor délelőtt barnít leg­jobban a nap ... A hejőcsabai cementmű konténeres teherautója után haladunk a kőbánya felé. A SZOT-üdülő A-épületét nem­régiben kozmetikázták. Ép­pen most szerelik le az áll­ványzatot. Az autóskemping tárt kapujánál letérünk a benzinszagé országúiról. Az árnyas fák alatt éppen a mo­tel társalgóját és az ajtókat, ablakokat festik. A nyíregy­házi konzervgyárból érkezett lányok a kisházak előtt sep- regetnek. — Április 15-én nyitottunk. Az előző évekhez képest már eddig is emelkedett a for­galmunk. A tegnapi statisz­tikánk 830 „vendégéjszakát” mutatott ki. Az idén első­sorban iskoláscsoportok, de holland, jugoszláv, román turisták is megfordultak ná­lunk — mondja Tersztyánsz- ky György gondnok. — Má­jus 1-től üzemel a büfénk, a tejvendéglő is kinyit napo­kon belül. Panelházainkban 110, motelszobáinkban 92 fé­rőhely áll a látogatók ren­delkezésére. A nyári hóna­pokra már rengeteg előjegy­zés érkezett. Az Edénkért építését az idén be kellett volna fejezni, ami nagyban mentesített volna minket... — Tegnap fél 11-ig még azt mertem volna mon­dani, hogy elkészült az új autóskemping, de sajnos, műszaki problémák jöttek közbe, így már bizonyos, hogy az idén nem fogadhat vendégeket az Éden — tájé­koztat Urbán János, az ide­genforgalmi hivatal beruhá­zási főelőadója. Hát igen, vannak még hi­bák, de egy-két kivételtől eltekintve Tapolca felkészült az ' idegenforgalmi idényre. Mi sem mondhatunk mást, mint az egykori krónikás: „Addig is míg e szép tervek sikerülnek .ajánljuk a gyógy­erejű fürdőt lapunk olvasói becses pártfogásába.” (varga) Az egész környéket belátni a Júnó-szálló tizenkettedik emeletéről... (Solymos felv.) Műszeres műssahi vizsgalat Közútjainkon sok olyan személygépkocsi közlekedik, amely a tüzetes műszaki vizsgálatoknak aligha felelne meg. A Magyar Autóklub miskolci szervezete segíteni igyekszik tagjainak, hogy fe­lülvizsgálhassák gépkocsijuk állapotát. «Ingyenesen áll ren­delkezésükre május 10-án, 11-én, 12-én, 24-én és 25-en a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár melletti parkoló­ban a klub műszeres felül­vizsgáló gépkocsija. Hegyen, völgyön cimborák Ma délután 6 órától a Vörösmarty Művelődési Ház ifjúsági klubja és magányo­sok klubja közös rendez­vényt tart, melyen dr. Ho­moki Nagy István Hegyen, völgyön cimborák című film­jét vetítik. A négy részből álló sorozat első részét (Gyöngyvirágtól lombhullá­sig) nemrégiben mutatták be a művelődési házban. Szesz helyett tej Az alkoholellenes küzde­lemben jelentős eredménye­ket értek el az UTASELLÁ­TÓ Vállalat miskolci területi igazgatóságának dolgozói. A Tiszai pályaudvaron például — ahol korábban áldatlan álla­potok uralkodtak — a sön- tésekben és a kimérőkben megszüntették az égetett sze­szes italok árusítását. Ugyan­csak beszüntették a 2 literes­nél kisebb palackozott italok forgalmazását. A közelmúlt­ban egyik veszteséges pavi­lonjuk helyén tejbüfét nyi­tottak; a forgalom a koráb­binál a másfélszeresére emel­kedett a pavilonban ... NépMMsáp eovííiles ülése A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége mellett műkö­dő gazdaságpolitikai, falu- és szövetkezetpolitikai, tele­püléspolitikai és művelődés- politikai társadalmi munka­köz -égek ma reggel 9 órá­tól r II. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtár tanácstermé­ben együttes ülést tartanak. A megjelentek tájékoztatót hallgatnak meg az MSZMP XI. kongresszusa határozatai­ból adódó megyei gazdaság- politikai feladatokról, majd megismerkednek — Csontos Kálmán munkacsoport-veze­tő ismertetése alapján — a megyei műszaki szaktanács- adó munkacsoport tevékeny­ségével. Szó lesz többek kö­zött a társadalmi munkában készülő tervezési munkák el­számolásáról, valamint a szakmai irányelvek közlésé­ről. A egyetem kísérleti üzemében Beszélgetés a sokszögesztergáról Mindenki dicséri, de... Déli-Kárpátok Ma délután 5-től a Déli- Kárpátokról tart előadást Bogsán Gyula, a TIT mun­katársa, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház fiatal uta­zók klubjában. — Mi 1972-ben vásároltuk a sokszögesztergát. Kitűnően bevált, az egyik legfontosabb alapgépünk ma már. Korsze­rű és termelékeny forma­gyártást lehet végezni ^ele. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kizárólag a műszaki újdonságok iránti fogékony­ság késztetett bennünket ar­ra, hogy megvegyük, öblös­üvegeket készítünk, és lé­pést kell tartanunk a piac gyorsan változó igényeivel. Kapóra jött, hogy 1971-ben a televízióban láttam egy rö­vid riportot a sokszögeszter­ga működéséről és a felta­lálóról, Gellért Károlyról. Jól „ráéreztünk”, azaz helye­sen éreztük meg, hogy éppen ez a gép kell nekünk. SALGÓTARJÁNBAN BEVÁLT Kazinczy Gyula, a Salgótar­jáni Öblösüveggyár főmérnö­ke — mint a műszakiak ál­talában — nem szereti a nagy szavakat. A miskolci feltaláló gépéről azonban vé­gig felsőfokban beszél. Jól­lehet, a sokszögeszterga fő alkalmazási területe nem az üveggyártás; itt inkább csak sokoldalúságát bizonyítja. Salgótarjánban sokféle po­hár és más üvegáru formáját esztergálják e géppel. Ha a társgépekkel kombinálják a munkáját akkor — a főmér­nök szerint — szinte végte­len lehetőségeket kínál a formakészítésre. Szedelényi Ottó, a Diósgyő­ri Gépgyár gyáregységveze­tője (náluk mindössze né­hány hónapja működik egy sokszögeszterga, a szerszám- gyártáshoz -használják) így nyilatkozik: HA VENNÉK A FARADSÁGOT ... — Túljutottunk a kísérle­tezés időszakán és nyugod­tan kijelenthetem, hogy a gép Elvárható időjárás Tessék elhinni, ké­rem, annyi minden függ az időjárástól, hogy szinte felsorolni is lehetetlen. A mező- gazdaság, a meteoro­paták hangulata, a fagylaltárusítás, a sör és üdítő italok for­galma, a strandok be­vétele, a kirándulók kedve, a mogorva fő­nök homlokán a fel­hőképződés, a piaci árak ... és így tovább. A májustól — szerin­tem és még sokak szerint az a legszebb hónap — még valami függ. Nem, nem a szerelemre gondolok. Az természetes, hogy „ ... májusban min­denki nagyon szerel­mes”. (A május a to­vábbiakban csak kép­let!) Arra gondolok, amit — ne tessék di­csekvésnek venni! — tegnap délelőtt fedez­tem fel. Baktatok az utcán, pardon a Széchenyi úton. Élvezem a langy- meleget, az Avasról leszálló orgonaillatot és érzem, amikor egy- egy fuvallat felkapja a járművek égéster­mékét s a magasban néhányes tinédzser. Csak így: szia! Mi ez a közvetlenség, ha nem május varázsá­nak hatása?! Szia, mondom én is, és hozzáteszem a szok­vány kérdést (a hogy vagy után): hová, hová? Csak ide, az izéékhez, tudod, érte­kezletre — és hogy biztosan tudjam, hová, a háta mögé bök. Na, szia! Milyen kedves ez a Pömpörőczy igazgató- helyettes. (Krétakör Tröszt.) A nevemet ugyan nem tudja, mert Gézukámnak szólított, de a lényeg, hogy most mégis meg­ismert. Andalgok tovább. Ez egészen biztos, mert Somsem Ádám, a Rézmozsár Szövet­kezet főkönyvelője így köszön rám: Andal- gunk? Andalgunk! A májusi napfényben? A májusi napfényben. A dolgozó ember meg rohan a dolgai után, hogy szolgálja a köz­érdeket?! Kérdezi és állítja egyben. Ö a dolgozó ember. Kezé­ben tölcsérfagylalt, mondja, s én engedve a kérésnek, némi bo­nyodalmak árán lefej­tem magamról a má­zsás súlyt. Utána­nézve látom, hogy a sarkon — biztosan ott adtak randevút egy­másnak — belekarol a férjébe, Bojtorján Jenőbe, aki a Fözz- neki Ehetőt Vállalat eminens vezetője. Kedves-huncut módon mindketten megfe­nyegetnek. Mondjam tovább? A piacon, gyalogosan, helyes kis kosárral a karján, Z uzamája Zoltánnéval találkoz­tam. Még a köszöné­semet is fogadta. (Máskor csak a gép­kocsivezető szokta vi­szonozni!) A boríté­kos sorsjeggyel pró­bálkozók között Prag­matika Sándor főhi­vatalnokot fel, aki kodva mutat a dü­hödtek által eldobált sorsjegyek szemóthal­az Üttalanító és Gö­dörvájó Vállalat egyik vezetője majdnem ki­ficamította a lábát egy, a járdán mások által már régóta tisz­telt kátyúban. De mit fecsegek én itt össze-vissza? Mi köze mindennek a fölfedezésemhez? Na­gyon is sok! Kérem, én e személyeket eső­ben, hóban, hidegben, borulásban soha nem láttam gyalogosan, csakis és kizárólag az állam tulajdonát ké­pező gépkocsikban. Ez a verőfényes nap sok­sok üzemanyag-meg­takarítást eredménye­zett! Ez egy. A máso­dik pedig: mivel gya­logosan nem lehet csak úgy „kiintegetni” vagy elfordulni, akar­va, akaratlan ápol­niuk kellett emberi fedezem kapcsolataikat — még- méltatlan- az utcán is — mindazokkal, akiket valamelyest is ismer­nek. Végül a harma­mazára: Nahát, hogy dik: <az életben jár­odébb löki Szentpéter csakugyan igyekeznie felé. (A községre gon- kell. Hogy el ne ol­dotok!) Bámulom a kirakatokat. Nem az áru érdekel. A tablók. Már ott vannak. S rajtuk: ekkor és ek­kor találkozunk. Valaki a voltamra csap. Szia! ötvenegy­vadjon. A cukrászda ajtaja előtt egy hölgy esik a nyakamba. S ha már ott van, ott is marad kicsinyég. „No­no, szerkesztőkém, el­engedne végre?” — mik vannak!? Az egyik bolt közelében Stempanfeld Alajos kereskedelmi főfő ép­pen a fülét dugta be, mert valamiféle har­sány kifakaaás éppen a beosztását érintette, egy elégedetlen vá­sárló révén. Legjob­ban azonban két do­log tetszett. Phump Egonra — jogász — ráfütyúlt a rendőr. Nem sokkal később va” észrevették közü­lük néhányon olyas­mit, ami objektíve, az ő szubjektumuktól függetlenül is van, létezik. Ö, te csodálatos má­jus, te napfényes ég­bolt! Jó, ha néha ki­csalod az embert az emberek közé. Egy kis egészséges sétára... cs. L tökéletesen beváltotta a re­ményünket. Jelentős marós- és lakatos-kapacitást tud­tunk megtakarítani vele és ez azért is jó dolog, mert az említett szakmákban kró­nikus létszámhiány van. — A vállalat más üzemei­ben nem lehetne használni az esztergát? — Szerintem lehetne. Még inkább, mint nálunk. — Akkor miért nem alkal­mazzák? — Visszatérő kérdés ez, hiszen az elmúlt öt- év alatt nem sikerült elérni, hogy sorozatban gyártsák ezt a kitűnő találmányt. Ha konst­ruktőreink vennék maguk­nak a fáradságot, és alapo­sabban megismernék a sok­szögeszterga előnyeit, ak­kor ... NEM KÖNNYŰ ELFOGADTATNI — De mi az akadálya, hogy megismerjék? Hiszen a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem, ahol a feltaláló mint műszaki tanácsadó dol­gozik, s ahol az eszterga né­hány példányát előállították, nincs messze a gépgyártól. Kérdésemre egyesek csen­desen mosolyognak, mások tanácstalanul széttárják a karjukat. Valaki végül meg­szólal: — Nem könnyű meg­ismertetni és elfogadtatni az újat. — Valahogy nem érezzük az érdekeltséget — fűzi hoz­zá Gellért Károly. Ez a kis beszélgetés nem alkalmas fórum mélyenszán- tó közgazdasági vitára. Arról azért szó esik, hogy a Diós­győri Gépgyár halaszthatat­lan feladata, hogy korszerű­sítse gyártmányainak tekin­télyes hányadát. A körülöt­tem ülő műszakiak egyhan­gúlag úgy vélik, hogy ebben segíthetne a sokszögeszterga. A JOVÖ SZAKMUNKÁSAINAK Dicséretes, hogy a talál­mány előnyeit felismerte a 100. sz. Szakmunkásképző In­tézet vezetősége. Molnár Jó­zsef műszaki igazgatóhelyet­tes egy szerződéstervezetet mutat, mely a legjobb úton halad a megvalósulás felé. Lényege, hogy az egyetem segítségével az iskola adap­tálja^ a sokszögeszterga haj­tóművét a náluk már évek óta gyártott egyetemes esz­tergagépre. Először csak 11 darab sokszögeszterga készül­ne az intézetben melyből ötöt az egyetemnek adnának, ötöt megtartanának maguk­nak, egyet pedig a Zalka Máté Szakközépiskola venne meg. Az értékesítésre termé­szetesen sok más lehetőség is kínálkozik, ha sikerül — és miért ne sikerülne? — az adaptáció. De talán nem is az a leg­fontosabb e szerződésben, hogy legalább kis szénában elkezdődhet a sokszögeszter­ga gyártása, hanem az, hogy a jövő szakmunkásai az új­jal, korszerűvel ismerkedhet­nek. Ha megkötik, örülhetünk tehát e szerződésnek, de nem takarhatja el előlünk a lé­nyeget: az egész népgazda-, ság számára fontos talál­mányt csak akkor tudhatjuk egyenes úton, ha egy nagy gépgyártó vállalat (például a profilgazda SZIM) végre meg­kezdi a sorozatgyártását. A Nehézipari Műszaki Egyetem a tőle telhető esz­közökkel propagálja az esz­tergagépet, hiszen az idézett beszélgetések is az egyetem tanműhelyében zajlottak le. Délelőtt ankét keretében is­merkedhettek a meghívott szakemberek a sokszögmeg­munkálással, délután pedig gyakorlati bemutatóra került sor. BÉKÉS DEZS3 Wen ^ és 1975-ben r. %* A heő-tapolczai fürdő T7„l, V /“S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents