Déli Hírlap, 1975. május (7. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

Á «ft 1 Műheíy az i maiméban A kapubejáratnál egymást követően fordul be a ZIL és az egylovas szekér. A befor­duló szekér mögött valóságos autó-hadsereg dudál, türel­metlenkedik. A forgalmas Bú­za tér után egy kortynyi múlt a Búza téri kovács műhelye. A ZIL továbbmegy, a műhely az udvar egy kis részét veszi csak el. Üllő cseng, izzik a szén, a tűzben a vas, de a fújtatót nem kezeli már kíváncsi gyerek, kormos arcú kisinas. Parányi villanymotor búg, ez kényelmesebb. —• Akár hiszi, akár nem, embert se kapni már ilyenre. Mindenki azt mondja, hogy kivesző mesterség ez, pedig... * Az idős mester. Kave­csánszky Imre hatvanötödik éves. Az ujjain számolja, hogy van még egy patkoló kovács Diósgyőrben, van a víkendte­lepen... És nincs is több. A többi műhely elmerült az idő sodrában. . — .Elég is ez már. Ami ló még maradt, azzal elbírunk. Az autónak nem kell patkó, de amióta ennyi autó van, autógumiból ütünk párnát a patkóra, hogy ne csússzon a ló... Petrovics László lovat va­saltat. A kis szürke türel­mesen állja. Kékesi Károly maga is kovács. Bejön segí­teni néha, de ott áll civilben, azaz utcai ruhában a felső- zsolcai Kácsi László is. Ko­vácsok fia, kovács maga is. Vallatják a szekerest — Aztán megéri a ló? — A. eg}' kis gyümölcsö­söm van, Oda jó. Különben a három kisfiam lovagol rajta. * A betévedő kovácsokat a műhely hangulata vonzza. Kékesi bácsi nyugdíjas. — Volt egy barátom. Azt mondta, eleget dolgozott. Az­tán alig kapta meg a nyugdí­jat, meg is halt. Mozogni kell még valamit... — Nézni is jó — mondja Kácsi László. Két kalapács cseng az ül­lőn. Szép a ritmus, egyetlen ütés se maradhat ki. Mondom is, hogy szép. Konferencia a személyzeti és az oktatási munkáról Az LKM es a DIGÉP ren­dezésében az előbbi vállalat vendégházábar. ma délelőtt 10 órakor a személyzeti és az oktatási munkáról kétna­pos konferencia kezdődőit, amelyen a Köió- és Gép­ipari Minisztéri\m irányítá­sa alá tartozó It vállalat 45 személyzeti és otatási ere­zetűje vesz részt. Elsőnek Fejér Ar^j a p>u_ nai Vasmű személzeti és oktatási igazgatója a sze­mélyzeti munka kitejeszté- se a fizikai dolgodra” címmel tartott előadásomé, lyet délután vita követ. i0l- nap Eperjesi István, a K;m személyzeti és oktatási osztályvezetője a személy., ti munka demokratizmusán tart vitaindító előadást. A BNV-ről jelentjük fl vevők, az érdeklődők egymásnak adták a kilincset — Nem hallott akkor ma­ga hármas kovácsot. Amikor három kovács áll az üllőhöz. Olyankor énekel a vas __ — De hol van már olyan? — Alig van ló. Régen több mint tíz vállalatnak is dol­goztam. Ma már alig-alig ... — Nincs munka? — Azért van még. — Ka- vecsánszki bácsi kalapácsa megpihen egy percre. — Tud­ja, sohase éleztem még ennyi szerszámot, kapát, kaszát, mint manapság. Igaz, én már a koromra megkaptam az adó- mentességet, de a kiskertek most is eltartanának egy ko­vácsot. Ez a kasza a bőrgyár igazgatójáé, az a másik ... * Újra szekér fordul. Csak a patkó lazult meg, aztán kér­dezni jönnek, hogy mikor hozzák a lovat. Kint percen­ként megy el egy-egy gép­kocsi. A beszélgetők már 1925-nél járnak: — Tűzembernek hívták, aki úgy forrasztott vasat. Száz kovácsból tíz ha tudta. Ma hegesztenek __ — Aztán, mintha inga lenne, újra elő­relendül az idő. Az 1929-es patkolótanfolyamtól a há­borúig : — Tízezer patkót kellett megcsinálnom akkor... — Aztán a máig: — És még mindig bírom a kalapácsot... Lendül a tűzember kala­pácsa. Engedelmesen alakul a vas, izzik a szén, s csak az emlékekben énekel három ko­vács kalapácsa. Mikor lesz elég üdítő ital? Az elmúlt hetekben akado­zott az üdítőital-ellátás. Mi­ért? — kérdeztük a Bocsi Sörgyár főmérnökétől. Megtudtuk, hogy az üzem­ben befejezés előtt áll egy újabb, 15 ezer palack órán­kénti teljesítményű töltőgép- sor-szerelése. A bőcsiek ezt Pécsről kapták, ahol július közepén kezdi meg az üze­melést egy új 30 ezer palack óránkénti teljesítményű auto­mata gépsor. Addig megyénk­ből kell ellátni a pécsi kör­zetet is pepsi-colával, ami azért is nehéz, mert jelenleg csak a régi, 15 ezer palack óránkénti teljesítményű gép­soruk üzemel. Várhatóan jú­nius elején működni kezd a másik, hasonló teljesítményű gépsor. Attól kezdve csökken­nek a gondok, ugrásszerű vál­tozásra azonban csak a pécsi gépsor üzembe helyezése után számíthatunk. * Városunkban az Ital- és Ve- gyicikkgyárban is készítenek üdítőitalokat. A gyár igazga­tónője elmondta, hogy ko­rábban azért nem tudtak ele-' gendő üdítő italt szállítani, mert nem volt elég üveg rak­táron. Ez a probléma meg­szűnt, ám az üzem 24 óra alatt mindössze 58 ezer pa­lack üdítő italt tud gyártani, ami kevés — figyelembe vé­ve a bocsi gondokat is. Gyenge a közvilágítás Több olvasónk panaszolta, hogy nem kielégítő a közvi­lágítás a Tátra és a Torontáli utcában. Técsi Zoltán, az ÉMÁSZ üzemviteli osztályának he­lyettes vezetője szerint a pa­naszok jogosak. Az ÉMÁSZ azonban csak tanácsi meg­rendelésre tudja sűríteni a lámpákat, vagy korszerűbb világítótestekkel felcserélni a régieket. Amennyiben ezt a tanács megrendeli, soron kí­vül eleget tesznek a kíván­ságnak. Természetesen addig is folytatják a nyolc napon­ként szokásos ellenőrzéseket, s a kiégett, vagy eltört égő­ket kicserélik. — Hasonló panasszal for­dultak hozzánk a Kilián- és a bolgárföldi lakótelepről: — Nekik is csak azt tudom válaszolni: nincs anyagi fede­zetünk beruházásra. Pana­szukkal tehát — azt javaslom — forduljanak a tanácshoz. Ha viszont hibát észlelnek, s jelentik, 24 órán belül kija­vítjuk. fi kettős jelölés Az ország 36 kettős kép­viselő-jelölése közül egy esik Miskolcra. Amikor a két je­löltet állító jelölő gyűlésnek vége lett, a jelenlevők véle­ménye az volt: Hámori Jó­zsef és Kalló István nagyjá­ból egyforma eséllyel indul­hatnak június 15-én, a 3. sz. választási kerület képviselő­ségéért. Hámori József mel­lett szól, hogy 8 éve vesz részt a parlament munkájá­ban, rutinra tett szert. Kal­ló István előnyei között el­ső helyen említik nagyszerű helytállását a városi tanács végrehajtó bizottságában. Munkahelyükön mindketten kiemelkednek: Hámori egy­szerű kohásztechnikusDÓl küzdötte fel magát kohó­üzemvezetőnek; Kalló állami díjas hengerész, s a KB kongresszusi oklevelével és a „Szakma Kiváló Brigádja” címmel kitüntetett szocialis­ta brigád vezetője. Egyéb­ként mindketten számos ki­tüntetés tulajdonosai. Hogyan fogadták a kettős jelölést, s hogyan látják esé­lyüket a kohász—hengerész „párharc” érdekeltjei ? — Számomra nem újdon­ság a kettős jelölés — mond­ja Hámori József. — Négy éve is egy remek hengerész, Kádas Imre volt a másik je­lölt. Akkor én győztem. Most...? Maga az, hogy (Folytatás az 1. oldalról) A BVK és a TVK pavilon­jában ezrek és ezrek győződ­hettek meg arról, hogy Bor­sod vegyipara nemzetközi mércével mérve is jelentős helyet foglal el. A Titer un nagy siker — Nap mint nap jöttek a bel- és külföldi partnerek — mondotta Kocsán Béla, a Ti­szai Vegyikombinát pavilon­igazgatója —, s egyre-másra írtuk alá a szerződéseket. Ezek között első helyen em­líteném a nyugatnémet Tero- son céggel már korábban megkötött, a járműipari se­gédanyagok gyártásáról szóló megállapodásunk bővítését. Hamarosan újabb négy ilyen termék gyártását kezdjük meg Leninvárosban, például a hűtővédő anyagét, az al­váz- és motortisztítóét, a szél- védőüveg-tömítőét. Rendkí­vüli az érdeklődés a vásári nagydíjat nyert Titeron csa­lád iránt, amely 80 villamos­szigetelő zománclakkból áll. Az idén 1000 tonnát gyártunk belőle. Jövő évi tervünk már 1600 tonna, s ez lehetővé te­szi a termékcsalád tagjainak exportálását is. Műanyag a bútoriparnak A Borsodi Vegyikombinát szerepléséről Vas Géza be­szélt: — Mi nem koncentráltunk a szerződéskötésekre. Viszont számos távlati megállapodást kötöttünk, több termék mű­anyagból történő gyártására. Közös műszaki fejlesztési ter­harmadszor jelöltek képvi­selőnek, óriási megtisztelte­tés számomra. A kettős jelö­lést én jónak tartom, ez a demokratizmus egyik legtisz­tább megnyilvánulása. Tu­lajdonképpen az lenne jó, ha még több kettős, vagy eset­leg hármas jelölés lenne. Ha június 15-én nem én győ­zök, bennem nem lesz tüs­ke. Ugyanúgy fogok dolgoz­ni szeretett városomért, mint eddig, mondhatnám, már belső kényszerből fakadóan. — Számomra is óriási megtiszteltetés a jelölés — szögezi le Kalló István, az LKM hengerdéjének állami díjas szocialista brigádveze­tője. — A közéleti munka nem idegen számomra, hi­szen mint a városi tanács végrehajtó bizottsága tagjá­nak számos nagy horderejű, az egész várost érintő kér­désben kellett és kell fele­lősséggel állást foglalnom. A jelölés megtiszteltetés a bri­gád számára is, akik egy szálig eljöttek a jelölő gyű­lésre, sőt a brigád nyugdíja­sai is. Hámori Jóskát régóta ismerem, mi nem vagyunk ellenfelek, csak ellenjelöltek A kettős jelölés demokrati­kus forma. S bár igaz, hogv egyikünk veszíteni fog. még­sem lesz vesztes. Ha engem választanak meg, minden veket készítünk, így több im­port alumínium- és fenyőárut olcsóbb, a BVK-ban készülő műanyagtermékkel helyette­síthetünk az V. ötéves terv időszakában. Ez óriási devi­zamegtakarítást eredményez­het. A jövőben még több mű­anyagot alkalmazunk a nyí­lászárók készítésénél. Az IKARUS-nak és a bútoripar­nak máris többféle műanyag- terméket szállítunk. Leendő partnerek Érdeklődést keltettek a KGM borsodi vállalatainak termékei is a tavaszi BNV-n. Az LKM, az ÖKÜ, a Borsod- nádasdi Lemezgyár és a De­cember 4. Drótművek színvo­nalas kiállítással szerepeltek. — Konkrét üzletet nem kö­töttünk — mondották a drót- gyáriak —, hiszen 1975-re a gyár teljes kapacitását lekö­tötték. Mégis, egy sor válla­lat érdeklődő szakembereit fogadtuk, akiknek a figyelme mindenekelőtt szegecselt kö­teleinkre irányult. Ez azzal magyarázható, hogy minden vállalatnál sok emelőszerke­zet, daru üzemel, s működ­tetésükhöz ezek a kötelek nél­külözhetetlenek. — Nekünk is inkább a jö­vőt kellett nézni, amikor a szakemberekkel, üzletkötők­kel tárgyaltunk — mondotta Irmai István, az LKM sze­repléséről. — Tovább erősöd­tek meglevő kapcsolataink, és számos új partnerrel, a jövő vevőivel is hasznos beszélge­téseket folytattunk. erőmmel azon leszek, hogy megfeleljek a bizalomnak. A „páros” javában készü­lődik a választásra. Első vá­lasztási gyűlésükön Hámori József mondott beszédet, s Kalló István szólt hozzá; tegnap délután pedig meg­cserélődött a szerepkör. Ezenkívül még öt rétegtalál­kozón köszöntik választói­kat. — Már most látjuk — mondják mindketten —. hogy akármelyikünk győz is június 15-én, nagy munka vár rá. A körzetben többek között olyan feladatok meg­oldását kell segíteni, mint a Gömöri felüljáró és a Ti­szai pályaudvari Y-hid meg­építése, a Martintelep gond­jainak csökkentése, és így tovább. S azt is mondhat­juk, hogy bár az LKM-ben dolgozunk, bármelyikein k ugyanolyan lelkesen fogja képviselni a körzetben dol­gozó, élő vasutasok és más szakmabeliek érdekeit, mint­ha velük, közöttük dolgoz­nánk. Győzzön a joboik! — szo­kás mondani. A 3. sz. or­szággyűlési választási Kerü­let két jelöltje közül azon­ban bármelyik is kapjon ke­vesebb szavazatot június Iá­én, azzal nem lesz rosszabb! Egyetértéssel veszi tudomá­sul a választók akaratát. Ny. I. (bartha) .......... .......­Ficzek úr Ficzek úr, a törekvő, ámde mindig alulmaradó cipészmes­ter mindannyiunk kedves ismerősévé vált, hiszen nemrégi­ben láthattuk a tévében Hidas Antal felejthetetlen regény­hősét. Ez a kis suszter megpróbált versenyre kelni a kapita­lista cipőgyárával és a fényes cipőszalonokkal. A nagy hal felfalja a kis halat, — az akkori kor törvényei szerint —, és Ficzek úr tragikomikus bukásra van ítélve. Sorsa be is tel­jesedik. Ha ma élne Ficzek úr, bizonyára megbecsült kisiparosként működne, s nem kellene a hitelezők és szőrös szívű háziurak elől menekítenie családját. De azért ma is mulatságos, ha a kisiparos versenyre kel mondjuk a bútoriparral és a keres­kedelemmel. A következő apróhirdetéssel találkoztam a minap: „Figye­lem! Domustól 3 percre rekamié, sezlon, ágybetét eladó. Fü­zes u. 21. Vadászi kárpitosnál.” Nem állítom persze, hogy manapság nem él meg a bútorasztalos, a kárpitos, hiszen van aki egyéni ízlése szerint kívánja elkészíttetni a rekamiét, fo­telt, vagy úgy véli, hogy a kisiparos beleteszi az ágybetétbe mindazt, ami bele jár. Például azok az igazi szép, világítós rekamiék. melyek sokak számára fölöttébb vonzóak, alig- alig lelhetők föl az állami üzletekben. Még jobban okoskodik az a kisiparos, aki a bútorok javí­tására specializálja magát. Mert sajnos, egyik-másik garni­túra — a szállítás, raktározás során — kisebb-nagyobb sérü­léseket szenved. Ám a szóban forgó hirdetés mégis mosolyra ingerli az em­bert. Pontosabban a kárpitos lakhelyének ilyetén meghatá­rozása: „Domustól 3 percre...” Ennyire bízik magában a hirdető? Nem Ficzek úr szelleme kísért az „apró” sorai kö­zött? Ha én lennék a Domus Áruház vezetője akkor felvenném a kesztyűt, és — kerül, amibe kerül — feladnám a követke­ző apróhirdetést: Vadászi kárpitos műhelyétől 3 percre meg­nyílt az ország egyik legkorszerűbb bútoráruháza, a Domus, j (békés) I (nyikes) „Egyikünk sem lesz vesztes” a választás demokratizmusát erősíti

Next

/
Thumbnails
Contents