Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-15 / 87. szám

Füzesabony — E«er A postások is segítenek Jó ütemben haladnak a Füzesabony—Eger közötti vasútvonal villamosítási munkálatai. A beruházás ki­vitelezési ütemének tartásá­ban a MÁV Villamos. Fe'ső- vezeték Építési Főnökség dolgozóit jelentős mértékben segíti a Miskolci Postaigaz­gatóság tervszerű munkája. A Posta dolgozói ugyanis vállalták, hogy az ütemter­veknek megfelelően a ma­gasfeszültségű vezetékéoiiési munkálatok miatt veszélvez- tetett, illetve a villamos üzemmenetre való áttérés miatt zavarásnak kitett hír­közlőhálózatot megfelelően átépítik. Vállalásukat állják is, amit bizonyít, hogy a vasutasok csak dicséről eg szólnak a postások munkájá­ról. Így minden valószínű­ség szerint határidőre sike­rül elkészíteni a csaknem 20 kilométeres villamosított pá­lyaszakaszt. Fonográt­koncert Rövid idő alatt nagy nép­szerűségre tett szert a Fo­nográf együttes, sokszor koncertezett városunkban is. Ma délután két fellépésük is lesz a Bartók Béla Művelő­dési Központban. Először délután 5 órakor, majd este 8 órakor lépnek a beat-ked- velők elé. ★ Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dol­gozói is a nyárra készülnek. Legalábbis ezt bizonyítja ké­pünk: a Tapolca felé vezető műúton a szükséges világí­tás-korszerűsítési munkálato­kat végzik. (Agotha felvétele) Inyesmesterek vetélkedője Ma esle: melegkonyhai szakácsverseny Hazánk felszabadulása 30. évfordulója alkalmából ez év őszén országos cukrász-, hideg, és melegkonyhai sza­kácsversenyt rendez a Bel­kereskedelmi Minisztérium Vendéglátó és Idegenforgal­mi Főosztálya. Emiatt az idén — mivel az országos döntővel egyidőben kerülne sorra — elmarad a Vendé­gül lát Borsod rendezvény- sorozat is. Az országos ver­seny egyik területi döntőjét — Borsod, Nógrád és Heves megye legjobbjainak részvé­telével — tegnap rendezték és részben ma bonyolítják le. Tegnap délelőtt az MHSZ miskolci székházának dísz­termében a három megye legjobb cukrászai és hideg- konyhai szakácsai vetélked­tek. Reggel 9 órától déli 12 óráig bírálta el a zsűri a szebbnél szebb, mutatósnál mutatósabb versenyműveket. Délben Lelik János, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályvezetője nyitotta meg az ínycsiklandó kiállítást, hangsúlyozva, hogy nem vé­letlenül odázódott el az ered­ményhirdetés egy órával. Ilyen nehéz helyzetben még nem volt a területi döntő zsűrije. Minden versenyző tudása legjavát adta, s a legjobbak között csak mini­mális pontszámok döntöttek. Erről beszélt rövid ünnepi köszöntőjében Proháczik Já­nos, a zsűri elnöke is, aki elmondotta: sok hazai és nemzetközi versenyen járt már, s ezekkel összevetve is színvonalasnak ítéli meg a miskolci területi döntőt. Szá­mos meglepetést okozó ver­senymunkával találkoztak, s ennek a magyar gasztronó­mia jövője szempontjából csak örülni lehet. A verseny végeredménye: Cukrászok: 1. Márton Já­nos (miskolci Avas-szálló); 2. Magyar Jánosné (Borsodi Vendéglátó Vállalat); 3. En- gert Éva (Hungar Hotels, egri Park étterem). Hidegkonyhai szakácsok: 1. Szabó István (Miskolci Ven- déglátóipari Vállalat); 2. Kandik Ferenc (Miskolci Vendéglátóipari Vállalat); 3. Lőttéi Zoltán (Borsodi Ven­déglátó Vállalat). Ma este a melegkonyhai szakácsok és felszolgálók csapatversenyével folytató­dik a vetélkedő. A nagysza­bású versenyt a Tokaj étte­remben. a Katowice étte­remben, a Hotel Júnóban és az egyetemvárosi étterem­ben bonyolítják le. Miskol­cot a Tokaj étterembeli ver­senyen az Aranycsillag étte­rem csapata, a Hotel Júnó­ban az Avas-szálló csapata képviseli. , Ny. I. Mi együtt művelődünk 99 Egy este a MEM-klubban — MÉM annyit jelent: „Mi együtt művelődünk” — mondja Marika „néni” mű­vészeti vezető. Itt meg is Kel 1 szakítanunk a beszélgetést. Vagy tíz jókedvű fiú, lány nyomakszik be az Ady Mű­velődési Ház irodájába. Klubtagsági igazolványért jöttek. Szombat este van. kezdődik a foglalkozás. — Hetvenhárom november 12-én volt az első randevú a városközpont fiat.\jaival. Három kislány végigjárta a lépcsőházakat, felkeresték a tizenéves lakókat. Az idén ötvenöt igazolványt adtunk ki, a tagok egvharmada lány. A város le«eslegújabb zeoekara A hatalmas teremben szinte elvesznek a gyerekek. Csak akkor látjuk, milyen sokan vagyunk, amikor a szanaszét kuksolok kórt ala­kítva, összehúzzák székeiket. A néhány perces megbeszé­lés után izgalmasabb téma következik. Gábor, a klub egyik legmozgékonyabb tag­ja, „a város legeslegújabb zenekarát” mutatja be; ti­zenegy és tizenhét év közöt­tiek a „zenészek”. A dobos sajnos osztálykiránduláson van, így ma este Gabi do­bol. Egykettőre előtapsolják a zenekart. Rövid szöszmö- tölés után bele is vágnak egy három akkordból kom­ponált divatos slágerbe. Kiss Molnár István és Gátiján Edit együtt ugrot­tak be a klubba. Most van­nak itt először. Edit a pere- cesi varrodában dolgozik, Pista az LKM-ben lakatos. — Eddig a DIGÉP-klubba jártunk, egy barátom szólt, hogy itt is van buli. Még nem ismerünk senkit. Látás­ból is csak azt a szőke lányt, meg azt a dagadt gye­reket. A társaságban csak jól érezheti magát az ember. Jó volna, ha szórakoztató, meg tudományos műsorokat láthatnánk a jövőben ... A számok közt gyér taps hallatszik. Sikítanak az erő­sítők, mintha tiltakoznának egy-egy hamis hang ellen, de a zenekar állja a sarat. — Szájftnak hívják őket, vagy micsodának... Ez egy csillagnak a neve — magya­rázza Takács László, aki külön-külön ismeri az első alkalommal fellépő muzsi­kusokat. Tilos a rendbontás — Eddig csak a városköz­pontiaké volt a klub, de most már járhatnak más­honnan is azok, akik rende­sek. Mert itt arénának he­lye nincs — hallom Bolekó Sándortól, aki rendezőként vesz részt az esten. Amióta beköltöztek az új bérházba, rendszeresen látogatják a házat. — Civilben mozdony- vezető vagyok az LKM-ben. Ismerem a fiatalok nagy ré­szét. Voltak már itt százöt­venen is, pedig italt nem le­het behozni. Eddig hiányzott a zenekar, most már az is lesz. Épp’ most futott be a harmadik gitáros, ' Lajos. Idáig dolgozott... — Én még holnap is dol­gozom. Ügyeletes lakatos vagyok, nincs megállás — lép hozzánk egy borostás arcú fiú. Vékey Laci — aki a 104- esben építőgép-szerelőnek ta­nul — az egyik legrégebbi klubtag: — Néhány hónapja keve­sebben járnak ide, pedig ta­valy én voltam a százhato­dik tag. Ma úgy látszik, megszaladt, szépen össze­gyűltünk ... A heti munka után Fonó Jancsi régebbi, jól sikerült műsorokról beszél: — Előadást hallgattunk a napi politikai helyzetről, beat-vetélkedőt tartottunk, megemlékezést Pablo Neru- dáról, a költőről, Beethoven- estet, vetélkedőt Miskolc történetéről... A következő, április 26-i klubest témája a csillagászat lesz. A közeli Uránia Csil­lagvizsgálóba készülnek a fiatalok. Barna Tibor vál­lalkozott a szervezésre. Né­hányon egy hortobágyi, vagy egri kirándulás tervét latol­gatják. A színpad előtti placcon egyre többen táncol­nak. Az egész heti munka, tanulás után most úgy is­tenigazából felszabadulnak a gyerekek. VARGA RUDOLF Zenei napok Leninvárosban Leninvárosban, a Derko- vits Gyula Művelődősi Köz­pont színháztermében ma es­te 7 órakor hangversenvt rendeznek, amelyen a fel- szabadulási emlékverseny győztesei lépnek fel. A zenei napok keretében tartják a hangversenyt, mely egyik ki­emelkedő eseménye lesz Le- ninváros idei kulturális prog­ramjának. A nadrágszáron is lángra lobban Gyufát gyűjt Knocz Ernő negyedszázada gyűjt mindent, ami gyufá­val kapcsolatos: 400 000 cím­ke, 15 000 gyufaskatulya, 40 ezer szalongyufa( vagyis nem dobozolt, kettős borító-fedő­ből kitéphető gyufa), továb­bá 1000 különböző fajtájú gyuiaszál alkotja gyűjtemé­nyét. A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT AZONNALI BELÉPÉSSEL felvételt hirdet nagy gyakorlattal rendelkező gyors- és gépíró (titkárnő), autóbuszvezető, kalauz, gyakorlott és gyakorlat nélküli tehergépkocsi-vezető, szállítómunkás és takarító munkakörökbe. Jelentkezés: Miskolc, József Attila út 70. szám alatt (bejárat a Tüzér utca felöl) a munkaügyi osztályon. Sikeres lesz-e a pályafutása? Sokszor keseregtem már azon, hogy a Nagyító című lap — egyébként kitűnő — aru-lesztjét későn kaptam a kezembe. A rossz minősítést kapott cikket ugyan­is régen megvettem. Még nagyobb bosz- szúság, ha emberi és szakmai képességei­met akkor méri saj­nálatosan alacsonyra egy rafinált összeál­lítású teszt (Inter- press Magazin 2. szám), amikor már egy kicsit késő. Örök­lött tulajdonságai­mon („dinamizmus, higgadtság” stb). amennyit tudott, vál­toztatott a hátam mögött hagyott csak­nem négy évtized — jó és rossz irányban egyaránt. Nem ment­ségül mondom, de a fogékony gyerekfej­jel végigélt háború, s az örökké éhes gyo­morral végigélt né­hány háború utáni év nyilván nem a legelőnyösebb pont- számokat hozza pél­dául a fizikai állapo­tomat firtató kérdé­sekre: „gyakran fáj a feje?"... Amin még változtathatok valamicskét, az a pontszámot aligha befolyásolja már dön­tően. így maradt szá­momra a bölcs be­lenyugvás, hogy amennyire e teszt engem minősít, az nem több, hanem in­kább kevesebb an­nál, amennyit eddig elértem. Pedig a nyugállományig hát­ra van még vagy 20 év! No de, amennyire a kísérő szövegből erre következtetni le­het, éppen az a cél, hogy objektív mér­cét adjanak a ke­zünkbe önmagunk értékeléséhez. S ele­jét vegyék ily mó­don, hogy olyan cé­lok után kapaszkod­jon, izzadjon bárki, melyek számára el­érhetetlenek. Jómagámnak is így jutott tudomásomra, hogy semmi esélyem sincs, teszem azt, egy vezérigazgatói székre. Nem azért, mintha valaha is megkísér­tett volna e kíván­ság, de most, hogy ilyen félreérthetetle­nül ráébresztett er­re a teszt, egy kicsit mégis rosszul esik. Hogy vezérigazgató aligha leszek, még hagyján. Például tit­kárnőm sem lesz már ebben a büdös élet­ben. Ezért nyelvöltö- gslésnek is felfogha­tom azt a teszt-kér­dést, hogy szerintem milyen a jó titkár­nő: a) mindenekelőtt szép és reprezenta­tív; b) reprezentatív és szakmai szem­pontból ügyes; c) el­sősorban jó szakem­ber. Mi lenne, ha az ilyen tesztek széles körben elterjednének és olyan komolyan is vennék a tanulsá­gokat, mint az aján­lás szerint illik? — gondolkoztam el, ta­lán csak azért, hogy a magam baját mind­járt megosszam má­sokkal. Nem kétséges, hogy sokakban megbicsak- lana az ambíció, ha így lenne. De lehet-e így? Szerintem mély­ségesen igaza volt annak, aki eleve si­kertelenséget jósolt a szellemi képességet növelő gyógyszerek­nek. (Egyre több hír érkezik arról, hogy előrehaladott kísérle­tek folynak ilyen sze­rek előállítására.) Csodapasztillát ugyanis csak az ven­ne be, aki világosan látná, hogy neki er­re szüksége van. De ki hisz ilyesmit ma­gáról? Nyilván az, aki elég bölcs és szá­mot tud vetni képes­ségeivel. Aki viszont ennyire bölcs, annak aligha kell csoda­pasztilla. A balgák rendíthetetlenül hisz­nek emberi és szak­mai kiválóságukban. Nyilván nem hisznek tehát a legmegbízha­tóbb tesztnek sem, ha ez mást állít. Ki­sebb gondjuk is na­gyobb annál, hogy próbálgassák, ehe­lyett időt. fáradságot és könyöküket sem kímélve magabizto­san törnek céljuk fe­lé. Olykor sajnos el is érik... (békés) A gyufacímkék — vallja Knocz Ernő — az érdekes­ségen kívül sok vizuális is­meretanyagot is közvetítenek a nagyvilágból, tehát gyűjté­sük nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos hobbi is. S ezek az ábrák nem mindig olyan aprók, mint a zsebben hordott átlag gyufadobozon. A 35—40 centis japán óriás gyufaszálakat például jókora, hengeralakú dobozban hoz­zák forgalomba. A legrövi­debbek viszont az alig két centiméterre „nőtt”" spanyol gyufaszálacskák, amelyek nem is fából, hanem viasz­ból vannak. Elég sok gyufacímke áll az idegenforgalom szolgálatá­ban. Az NDK-ban például, egy kis panoráma-autóbuszt készítettek kartonból, le­emelhető tetővel. A túra­buszt utánozó doboz kinyitá­sa után a turista 13 skatu­lya ajándék gyufát talál, va­lamint egy tömör ismertetőt az NDK idegenforgalmi lát­nivalóiról. A lengyelek és a csehszlovákok apró turista­bakancsba helyeznek egy kö- teg gyufát, a szálakat a ba­kancs talpán elhelyezett dörzsfelületen lehet meg­gyújtani. A lábbelit, amely­nek oldalán egy-egy kirán­dulóhely neve áll, emlék­tárgyként árusítják. Van a gyűjteményben ren­geteg színes fejű gyufaszál is, köztük egy holland tabló: háttérben több színű tuli­pánmezőt ábrázoló tájkép, elől pedig a tulipántáblák színének megfelelő fejszínű gyufaszálak. Van aztán úgy­nevezett bengáli gyufa is, amely olyan színű lánggal lobban fel. amilyen színe meggyújtás előtt a gyufa fe­jének volt. Akad itt vihar- gyufa, amit a legnagyobb szélben is meg lehet gyújta­ni, továbbá „Überallzünder”, tehát olyan gyufaszál, ame­lyet nadrágszáron, cipőtal­pon is lángra lobbanthatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents