Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-10 / 83. szám

Az új HCM levegőszűrői Bent voltunk filterben Jól szervezett munka, gépi adatfeldolgozás A raktárak ésszerű kihasználása A füstszűrös cigaretták megjelenése óta a filter szó sem hangzik idegenül. A fil­ter kiszűri a cigarettafüstből az egészségre káros anyagok egy részét, és így védi a do­hányosok szervezetét. A Hejőcsabai- Cementgyár ha­talmas elektrofilterei egy egész város tisztább levegő­jéért létesültek. Természetesen nemcsak a méretekben különbözik az elektrofilter a jól ismert füstszűrőtől. A laikus azt várná, hogy a hatalmas ké­mények tetején találja meg a hangzatos elnevezésű be­rendezést. Az elektrofilte- rek azonban megszűrik a gázokat, mielőtt még a ké­ménybe jutnak. A technológiai folyamatok­ból kikerülő gázokat először alagutakban lehűtik és utá-* na kerülnek az elektrofilter- be. Itt elektromos töltést kapnak a gázban található kisebb-nagyobb porszemek, salakdarabok, és ráragadnak az elektródákra. Az elektró­dákról azután mechanikus úton lerázódik a por az úgy­nevezett porbunkerba és ezt újra feldolgozhatják. A ce­mentgyárban felszerelt elekt- rofiltereket NSZK—magyar kooperációban készítették. A belső darabokat a Lurgi cég gyártotta és szerelői segítet­ték az összeállítást is. ösz- szesen hét ilyen levegőtisz­Az NSZK-beli cég garan­ciát vállalt a munkáért és bízunk abban, hogy a garan­ciális idő lejárta után is megfelelő szakembergárda áll majd rendelkezésre az elektrofilterek karbantartá­sára, javítására. Nagy örömmel mutattuk be ezt a berendezni azon a napon, amikor megkezdőd­tek a melegüzemi próbák. Az új. korszerű gyár kapu­it 615 ezer tonna cement hagyja el, még ebben az esztendőben. (erdős) Felvételünk 80 méter magasban készült. így néznek ki madártávlatból a hatalmas levegőtisztító berendezések.-#• Az elektrofilter belülről. (Solymos László felvételei) tító berendezés működik majd az új gyáróriás terüle­tén. Ezek az Európa-szerte legmodernebb készülékek a gázokban található, szilárd halmazállapotú szennyező­anyagok 99,85 százalékát ki­szűrik. A régi cementgyár kémé­nyein naponta 40 tonna por távozott. Az új gyár teljes elkészülte után évente 1 mil­lió 600 ezer tonna ötszázas minőségű cementet ad majd a népgazdaságnak, azaz négyszer nagyobb lesz a ka­pacitása, mint a réginek. A korábbi, Ciklon típusú szű­rőberendezések működése mellett megnégyszereződne a kibocsátott por mennyisé­ge is. Az elektrofilterek megépítése viszont egytize- dére csökkenti a távozó szennyezőanyagok mennyisé­gét. így a legszigorúbb szabványoknak is megfelel majd. Az elektrofilterek egyébként mintegy 15—20 százalékkal drágították meg a négy és fél milliárd forint értékű beruházást. (Folytatás az 1. oldalról) Hogy milyen nagy szükség van az erők összefogására, azt jól tükrözte Szabó Jó­zsef vitaindító előadása, aki — mint a legjobb magyar vállalat vezetője — a nagy­kereskedelmi raktárak fej­lesztésének szükségességét elemezte. A tanulmány elkészítésé­hez mintául szolgáló Bor­sod—Heves megyei vállalat V. ötéves tervében mint­egy 35 százalékos forga­lomnövekedéssel számol. Ehhez a jelenlegi 44 ezer négyzetméternyi alapterületű raktárak 14 százalékos, 10 évet véve figyelembe pedig 28 százalékos bővítésére len­ne szükség, ami 150 millió forint ráfordítást igényelne. A vállalat 1985-ig viszont várhatóan csak 174 millió forint fejlesztési alappal ren­delkezik, amiből — a forgó­alap feltöltése és különböző elvonások miatt — raktárak fejlesztésére, korszerűsítésé­re legfeljebb 36 millió forint marad. Ez a szükséges összeg alig negyedrésze. A jövőben tehát előtérbe kerülnek majd a raktárak ésszerű kihasz­nálását szorgalmazó és le­hetővé tevő szervezési-ve­zetési intézkedések, a korszerű munkaerőgazdál­kodás, a gépi adatfeldolgozás. Utalt Szabó József igazgató arra is, hogy a raktározási gondok megoldása komplex feladat. Elsősorban is jó tech­nológiát kell kidolgozni, ami­hez korszerű raktárakat kell építeni. Ma ez még fordítva történik nálunk, vagyis: előbb épül a raktár, s ah­hoz dolgoznak ki technoló­giát; baj az is, hogy nincsenek raktárépület típusterveink. S még ez sem ér önmagában semmit, ha nem nő fel az igényekhez a kiskereskede­lem. Hiába igyekszik elter­jeszteni a konténeres szállí­tást a nagykereskedelmi vál­lalat (jelenleg mintegy 100 helyre konténerrel szállítani a két megyében), ha a kiskereskedelem boltjai nem alkalmasak a konté­nerek fogadására. Mindent egybevetve, a gépe­sítés szükségessége mellett még sokáig igénybe kell ven­ni az élő munkaerőt is. Ez viszont igényli a fizikai mun­kát végző ember tevékenysé­gének ésszerűsítését, korsze­rűsítését is. A megbeszélés és az azt követő vita végén dr. Rajnai Rudolf, a kutatási téma ve­zetője annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy a miskolci tanácskozás elérte célját, sokban hozzájárul majd a tanulmány elkészíté­séhez, s végső soron a KGST- országok e területen való együttműködéséhez. Csak a munkahelyről... „Nyugdíjba vonultunk a munkahelyről, de nem vonultunk nyugdíjba a párt- és a társadalmi munkából.” Rácz János, a III. kerületi párt-csúcsvezetőség titkára mondotta e szava­kat a városi pártértekezleten, tizenhárom alapszervezet mint­egy ezerötszáz tagja nevében. Ez a tömör mondat nemcsak a való igazságot fejezte ki. Utalt arra is, hogy városunk nyugdíjas párttagjai jelentős erőt képviselnek mozgalmi és társadalmi életünkben; harcokban edzett elvtársaink óriási tapasztalattárukból önként és őszintén felajánlják mindazt, amit hasznosíthatunk. De nem csupán okos és okosító szava­kat kínálnak, hanem cselekvő részvételt is, a rájuk jellemző lelkesedéssel, azzal a buzgósággal, amely évtizedek alatt a vérükbe ivódott; azzal az áldozatkészséggel és vállalással, ami értelmet adott küzdelmüknek. Azokért, akik a helyükbe léptek __ De mit is beszélek! Hiszen éppen arról van szó, hiszen éppen csak annyi változott, hogy manapság nem a pénztáros adja, hanem a postás hozza a jól megszolgált fizetséget — olykor talán kissé keveset —; a többi a régi, ezért pedig sohasem járt fizetség. Néhány szám — sokkal többet jelent statisztikai adatnál! — jelzi, mennyire igaz az, amit Rácz János elvtárs mondott a pártértekezleten. Kedves öregjeink közül — szabad legyen így mondanom a legnagyobb tisztelet célzatával — kettő területi csúcstitkár, a három kerületben huszonkettő csúcs­vezetőségi, százhetvenegy pedig alapszervezeti vezetőségi tag. E helyeken a pártcsoportbizalmiak száma kettőszázötven­nyolc. S még hol vannak azok a tízek és százak, akik a ta­nácsban, a népfront-bizottságokban, társadalmi és tömegszer­vekben ügyködnek nagy buzgalommal, fáradhatatlanul!... Hogy mikor, hol és mit tesznek? Ki tudná azt felsorolni. .. Figyelemmel kísérik a gyarapító munkát, szóval és tettel se­gítik a város fejlesztését, szervezik a társadalmi akciókat, amelyből ők is részt vállalnak, agitálnak, kritizálnak, dicsér­nek és ösztönöznek. Ha úgy hozza sora: zsörtölődnek. Egy­szóval úgy, mint régen, csak most nem ugyanott s talán más módon és lényegesen más körülmények között. De elismerésre méltóan! Március végén az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehet­tem az I/10-es — 164 tagot számláló! — pártszervezet kis ünnepségén, amelyen a 45-ösökre és a korábbi párttagokra emlékeztek. Ott akkor az a gondolat érlelődött bennem: va­lamelyiküket megkérem, beszélgessünk, hadd írhassak róla, rég- és közelmúltjáról, jelenéről. Aztán, amikor húszán, har­mincán körülültük az asztalt, rádöbbentem: vagy mindegyik­ről, vagy senkiről. Egy idős, de nagyon energikus „spanyo­los” a vállamra csapott: „öregem, legalább annyi eszed lett volna, hogy elhívsz magaddal egy fotóst, hogy lefényképez­zen bennünket. így együtt. Ki tudja, jövő ilyenkor... Így együtt vagyunk mi igazából azok, akik voltunk s akik let­tünk.” Kitűnő riportalany lett volna. Vagy például a titkár, akiről alig tudja valaki, hogy miniszterhelyettes fia van... Vagy az az idős elvtárs, akit hordszéken vittek el a tag­gyűlésre ... S ha ebben az írásban — amelyben az iméntiek miatt szándékosan kerülöm a neveket — mégis szerepel egyetlen név, az csupán azért van, mert — mindegyikük helyett — kimondta azt, amit tudunk, s amiért hálásaknak kell len­nünk: csak a munkától vonultak vissza, a közélettől nem. Ök — kevés kivételtől eltekintve — erejükhöz, egészségi állapotukhoz mérten, szorosan tartják a kapcsolatot az élet­tel. Azokat pedig, akiket évei a munkahelyükhöz kötnek, éppen a becsülés szálai fűzzék hozzájuk még szorosabbra. Ne csak akkor, amikor újabb és újabb munkát kérünk tőlük. Olyankor is, amikor tanácsra, biztató szóra van szükségünk. És még valamit. Kicsinyke helyiségeikben — ezek most már az ő igazi munkahelyük! — szívesen vannak együtt. De — így mondták — náluk a vendég is családtag. így mondták. Talán a régi munkatársakra gondoltak, akik­nek még sokára viszi a postás a nyugdíjat... CSALA LÁSZLÓ Album a fonoda 20. születésnapjára Kiváló vállalatok, szövetkezetek A Könnyűipari Minisztéri­um a vele együttműködő szakszervezetekkel egyetér­tésben, 1974. évi munkájuk alapján a legjobb eredményt elérő minisztériumi és taná­csi vállalatoknak, valamint szövetkezeteknek „Kiváló” címet adományozott. Kiváló tanácsi vállalat lett megyénkben a Borsod me­gyei Kézműipari Vállalat. Kiváló szövetkezet címet kapott a Hegyaljai Ruházati Szövetkezet (Sátoraljaúj­hely), a Miskolci Háziipari Szövetkezet a Matyó Néo- művészeti és Háziipari Szö­vetkezet (Mezőkövesd) és a Borsod megyei Fodrász Szö­vetkezet. Tíz nap múlva megnyitják Április 20-án megnyitják a tapolcai autós-kempinget. A panelházak festése, helyre- állítása már megtörtént. Az első autósvendégek már be is jelentették, helyigényüket a tavaszi-nyári szezonra. Kékkártya­egyezmény Április 8-án és 9-én Bu­dapesten értekezletet tartot­tak az európai szocialista országok — Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szov­jetunió — biztosító intéze­teinek vezetői. A nemzetközi biztosítási értekezleten a szocialista or- s-rígok között érvényes kék- kártya-egyezmény időszerű kérdéseiről tárgyaltak. A szocialista országok biz­tosító intézetei több mint 10 éve fogadták el a kékkár- tya-egyezményt. Azóta a fe­lelősségbiztosítás alapján, egymás országaiban kölcsö­nösen rendezik a külföldi gépjárművek által okozott károkat. Az együttműködést néhány éve bővítették. A biztosítók a kékkártya-egyez- mény alapján segítséget nyújtanak egymásnak a CASCO-károk rendezésében is; a külföldön történt bal­eseteknél megelőlegezik a gépjármű továbbhaladásához szükséges javítás költségeit. Díszes album jelenik meg a miskolci pamutfonoda fenn­állásának 20. évfordulójára. A számos nőt foglalkoztató fonodában 1955. május else­jén indultak meg a gépek; A gyártörténet-ismertető dí­szes album bemutatja az itt dolgozók életét, munkáját, hétköznapjait. A tanácsok és a lakosság kapcsolata A Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Hazafias Nép­front országos titkársága nyolc városban és négy bu­dapesti kerületben gyűjt anyagot a városi-kerületi ta­nácsok és a lakosság kapcso­latáról. A felmérés eredmé­nyeként a két szerv ajánlást jelentet meg, összegyűjtve abban a hasznos tapasztala­tokat. Tegnap délelőtt Nyéki Jó­zsef, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő- munkatársa rövid értekezle­ten ismertette a felmérés célját. Elmondotta, hogy a lakosság és a tanács kapcso­latainak kulcsa a népfront és a tanácsok viszonya. A nép­front kerületi, körzeti bizott­ságai, a tanácstagok, a lakó­bizottságok jó együttműkö­dése szükséges ahhoz, hogy az információk, kérések és elvárások szabadon áramol­janak a tanács és a lakosság között. A megbeszélésen, amelyet Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára nyitott meg, részt vett és felszólalt dr. Tóth István, a városi tanács végrehajtó bizottságának tit­kára, Káli Lajos, a HNF vá­rosi bizottságának elnöke, valamint több meghívott ta­nácstag kerületi és körzeti népfrontvezető, lakóbizottsági elnök is. Elhangzott több olyan gyakorlati példa, ja­vaslat, kérés is, amely be­épülhet a központi aján­lásba. Környezetvédelem és takarékosság A levegőszennyeződés —• becslések szerint — évi mint­egy 6 milliárd forint értékű kárt okoz a népgazdaságnak az épületek korróziójával, a füstölgő óriáskémények kö­zelében húzódó termőföldek hozamának csökkentésével és több más módon. A környe­zetvédelem azonban sokba kerül az ipari üzemeknek, hi­szen a füst szilárd szennyező- anyagait megkötő berendezés ára több tízmillió forint. Ezért a vállalatok gyakran inkább fizetik a büntetést — és tovább szennyezik a kör­nyék légterét. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szakemberei most olyan ta­nulmányt készítettek, amely­nek a gyakorlati alkalmazása nemcsak a környezetvédel­met szolgálja, de a technoló­giákba építve. 3—4 százalékos évi több száz millió forint ér­tékű megtakarítást is ered­ményezhet. (nyikes)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents