Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-03 / 78. szám

Keresett, közkedvelt áru a sajóbábonyi vegyiüzemben előállított habszivacs.

Kurt Weill

Hozzálátni

Huszonöt évvel ezelőtt, 1950. április 3-án halt meg — 50 éves korában — Kurt Weill német származású amerikai zeneszerző.

A németországi Dessauban született 1900-ban. Szülővárosában, majd fél évig a berlini zeneművészeti főiskolán tanult zeneszerzést, s 1919-től Lüdenscheidben lett színházi karmester. Tovább folytatta tanulmányait Berlinben, s már akkor feltűnt expresszionista hangszeres műveivel. Nemsokára a sokszor éles társadalomkritikától fűtött, realista jellegű színpadi művészet területére lépett és „aktuális” operáival (németül „Zeito- per”-nek nevezték), valamint daljátékaival világhírnevet szerzett. Ezeknek a zenei nyelvét a kabaré és a dzsessz dallamvilágából, ritmikájából teremtette meg, egyszerű, s éles harmóniai színekkel, valamint kamara- zenekari hangszereléssel.

az újjáépítéshez

1945 áprilisa a korabeli lapokban

1*4$ 4. w*rt>>

» KW«» >yv-*v «£•> * \ "»

«. «•XZ' -yro

Milliárdokat termelt, városokat épített

Borsod vegyipara

Kiállítás a Herman Ottó Múzeumban

Mikor a kiállítás terve hónapokkal korábban megfogant, rendezői arra gondoltak, hogy Borsod (vagy ha tetszik, az ország) harmincéves fejlődésének érzékeltetésére egy ipartörténeti bemutató lehet a legalkalmasabb. Hozzá pedig éppen a vegyiparé, amely létét, nép- gazdasági és nemzetközi jelentőségét az elmúlt harminc évnek köszönheti.

A szemünk láttára szüléitek

A Herman Ottó Múzeum földszinti termeiben látható, Borsod vegyipara című kiállítással nem volt könnyű dolga a szakembereknek, akik az anyagot válogatták és rendezték. Az északi iparvidék központjában élő látogatónak ugyanis már a cim után is sok minden eszébe jut. Az elmúlt évek mindennapjaira, az újságok, a rádió napi híreire emlékszik, ha Kazincbarcika, Sajóbábony, Leninváros nevét hallja. Legfiatalabb iparágunk központjai valóban a szó szoros értelmében a szemünk láttára születtek. Mit lehet ebből most, egy esemény alkalmából néhányszor tíz négyzet- méternyi területen bemutatni?

A Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombinát, az Észak-magyarországi Vegyiművek késztermékei jó ismerősök; mindennapjaink tartozékai. Az üzemek által adott anyagot tehat úgy válogatták a rendezők, hogy az első teremben ezekkel találkozzunk; fogódzót jelentenek a továbbiakhoz. A kívülálló számára bonyolult technológiák makettjei mellett néhány dokumentum idézi a kezdeti időket, a gyárak építését, a későbbi kének pedig, a nemzetközi hírnévnek örvendő üzemek fejlődésének útját jelzik. Egy kistermet annak szentelnek, hogy a vegyipari szakemberképzésről legalább vázlatos képet kapjunk, végezetül pedig az olefin-program megvalósulásának folyamatát érzékeltetik.

Aki a kazincbarcikai országúton jár, esti sötétben mindig megcsodálja a BVK kéményeinek lángcsóváit, tüdejében érzi a vegyiüzem közelségét, érdeklődve nézi ami a bonyolult vezetékrendszerből látható. • Alig pár hete, hogy megjegyezte a híradásokat: átadták rendeltetésének a leninvárosi új olefin- művet. Pár nap múlva pedig-)(- Kép a képben. Felvételünk a Kazincbarcikát bemutató fotókról készült. A Kun Béla teret (képünkön fent) jól ismerik, a loggiás épülettel ezután ismerkedhetnek a fiatal város lakói.

erre figyelt: a Leninváros- ban előállított etilént dolgozza fel Európa legnagyobb ilyen jellegű vegyipari üzeme, a kalusi pvc-gyár, amely évi 250 ezer tonna pvc-t ad a szovjet népgazdaságnak. De mégsem a látványra, a nép- gazdasági mutatókra, még csak nem is a természetesnek vett, régen megszokott késztermékekre gondolunk elsősorban, ha a három borsodi település nevét halljuk.

Méltán büszkék az őslakosok

A régi iparvárosok, Miskolc, Özd mellé már régen odasoroljuk az újabbakat is. Tiszteljük a 20—25 éve Kazincbarcikán, Leninvárosban élő, városteremtő „őslakosok” lokálpatriotizmusát, büszkeségét. A mostani bemutatónak a városok fejlődését érzékeltető, nagy alakú fotói előtt is igazat adunk nekik; pár rövid esztendő alatt milliárdos értékeket termeltek, és ez még csak az egyik része annak az igazságnak, hogy nagy dolgokat vittek végbe. Ök régen tudják, ami bennünk csak ilyenkor tudatosodik; évszázados múlt helyett jövőjük van.

*

A Borsod vegyipara című kiállítás ma déli tizenkét órakor nyílik a Herman Ottó Múzeumban. Megnyitót Bujdos János, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mond. A bemutató szeptember 7-ig tart nyitva; hétfő kivételével naponta 10-től este hat óráig tekinthető meg.

, (makai)

Megbeszéltük, hogy még „előtte” (tudniillik, mielőtt átveszi a kitüntetést) találkozunk. Nem sikerült. Utólag örülök ennek, mert tudom: ezúttal csak azért vállalkozott a beszélgetésre, hogy megtiltson nekem néhány dolgot. Ö, aki mindenre és mindenkire figyel, egyszerre nagyon szigorú lesz (vagy olykor nemtörődöm), ha önmagáról van szó.

Hát most elment, s megvallom, bujkál bennem némi káröröm. Először azért, hogy Feledynek legalább egy napra meg kellett válnia szeretett farmer-gúnyájától, (na dehát minden elismerésért meg kell hozni az áldozatot), másodszor meg azért, hogy távollétében azt írok ... Várjunk csak, mit is? A mindenségit, olyan, mintha itt állna fölöttem; megköti a kezem. A vigasztaló ebben csak az, hogy erősebb tollak is megbicsaklottak már, ha Feledy Gyuláról (vagy hozzá) akartak szólni.

„Tíz levelet is fogalmaztam Neked a »Dániel és a krokodilok« bemutatója óta — írja Gosztonyi János, akinek említett művéről „rajzi széljegyzeteket” készített Feledy —. de átolvasva egyiket sem küldtem el. Csupa olyasmit sikerült csak papírra vetnem, amit Te úgyis tudsz. Akkor meg minek?”

Hogy mi mindent tud, azt csak sejtjük. De még legjobb ismerőseit (pályatársait) is megdöbbenti olykor. „— A kezed ... (s itt most csattanós káromkodás következett), a

Hitlerék hatalomra jutása után Weill Párizsba emigrált, majd 1935-ben New Yorkban telepedett le, ahol a Brodway Teathre számára dolgozva, stílusát a változott igények szerint sokban megújította. Főleg Brecht szövegkönyveire írt műveinek hatása volt rendkívül nagy.

Főbb operái és dal játékai : a Koldusopera modernizált változata, Brecht átdolgozásában, melynek gyors világhírnevét is köszönhette; az ugyancsak Brecht szövegére szerzett Mahagonny, az 1927-ben írt azonos nevű daljáték átdolgozásából; a Lindberg ezredes annak idején világszenzációt keltett óceánrepülése tiszteletére írt kantátája, a Der Lindberg- flug stb. Sok népszerű filmzenét is írt.

kezed — kiáltott fel egyszer fülem hallatára Kass János, mikor látta, hogy miként kunkorodik, bodorodik, szökik, majd csodálatos dallamívekbe feltör az egyetlen pontból indított megszakítatlan vonal.

Virtuozitás? Az is. Sietek azonban megjegyezni: semmi sem áll távolabb Feledy Gyulától, mint a bűvészmutatványok. Akik csodálatos (nemegyszer meghökkentő) formagazdagságát félreértik, azok a legalapvetőbb dolgot nem tudják a művészről. Nevezetesen azt, hogy életeleme az experimentáció. (Tudom, írhatnék egyszerűen kísérletezést, dehát a fenti latin szó Feledy kedvenc kifejezése.)

Nos, ami a kísérleteket illeti, nem is igyekszem (vagy inkább bátorkodom) felmérni azokat. Legyen elég annyi, hogy Krakkótól Velencéig igencsak izgalmasnak találták ezeket, s mostanáig itthon is két Munkácsy-díjjal méltányolták. Én azonban — s talán nem vagyok egyedül — nem a kiállító Feledyt szeretem elsősorban. Hanem azt a sziporkázó szellemű embert, aki valamivel (vitorlás hajóval, kerékpárral, színpadi díszlettel, ezerféle anyaggal, festékbe mártott ujjával) folytonosan experi- mentál.

Ahol Feledy megjelenik, ott a jó, a szép papír nem marad „tisztán”. — Adjatok a kezébe egy ceruzát, s teremt egy világot — mondo„Északi iparvárosaink életéről Budapest alig tud valamit —olvashatjuk a Szabad Szó Salgótarján a „magyar sztachanovisták” bölcsője című cikkében. Pedig kemény munka folyik mindenfelé, melynek eredményét nemsokára az egész ország élvezni fogja. (1945. április 15.)

„Jó hírek jönnek az ország minden részéből — nyugtázza a gazda jóleső örömével Darvas József — hatalmas ütemben folyik a földosztás, s hetek, . néhol csak napok kérdése, hogy a felosztandó birtok utolsó holdjai is a parasztság kezére kerüljön. Az ezer- és tízezerholdas tagokon, ahol nemrégiben még a kastélyok, az „úri lakók”, gőgje, s a majorok, a cselédlakások jobbágy-alázata, vagy lápi tűzként lappangó lázadása feszült egymás ellen, két kibékíthetetlen végletként, most frissen levert munkáskarók sorjáznak” (Szabad Szó, 1945. április 15.).

gatják a pályatársai. S egy- egy kiállításnyi anyagot mégis nehezen lehet vele összeszedetni.

Nem így, ha másról van szó... Akit csak lehet (és persze érdemes), csábít Miskolcra. A József Attila Klubkönyvtár kiállítótermét már csak Feledy-galériának nevezik. Azt hiszem, maga sem tudja, hány tárlatot rendezett s nyitott meg szíves, okos szóval. És ha már itt tartunk: kevés szóval. Mert vi- szolyog a nagy beszédektől, a pátosztól, a látványos ne- kiveselkedésektől. Annyira, hogy olykor már úgy tűnik: mindent csak mellékesen csinál. Így teremtett gazdag grafikai fórumot a Napjainkból, így kacérkodik a. színházművészettel, így utazik Nyugat-Európába „összehozni” egy kiállítást, így kíséri figyelemmel a rövidfilmművészet törekvéseit.

„A teljesen szabad futású vonalakkal is konkrét értelmet keres” — írja róla egyik méltatója. Azt hiszem, ez a leglényege Feledy művészetének és emberségének. Szabadon, lazán futva keresni a dolgok értelmét.

Mostantól a Magyar Nép- köztársaság Érdemes Művésze. Sajószentpéteren is olvashatják majd. Mert siker a siker Torinóban is, az ember azonban mégiscsak a szülőhelynek szeretné magát megmutatni. Ugye, nem tévedek?

(gyarmati)

„Ismét Budapest a magyar politikai élet központja” — adja tud túl 1945. április 15- én a hirt a Szabad Nép, amikor az ideiglenes kormány Debrecenből áttelepül. A Magyar Kommunista Párt a következőket jelöli budapesti és pestkörnyéki képviselőiül az ideiglenes nemzet- gyűlésbe: „Apró Antal festő, Drahos Lajos vasas, ifj. Fock Jenő műszerész, Házi Árpád szabó, Horváth Márton újságíró, Jászai Ferenc fodrász, Kádár János műszerész, Kállai Gyula újságíró, Kiss Károly cipész, Kovács István kárpitos, Köböl János famunkás, Lukács ■ György, Mód Aladár újságíró, Major Tamás színész, Orbán László jogász, Rudas László, Ratu- novszki János textilmunkás, Ratkó Anna textilmunkás, Somogyi Miklós ács, Váradi József textilmunkás. Veres József lakatos és dr. Weil Emil orvos” (Néplap, 1945. április 6.).

A külföld haladó magyar körei osztoznak az itthoniak örömében: „Az angliai magyar tanács — -írja a Szabadság —, mely Károlyi Mihály elnöklete alatt állt, fölhívást adott ki, melyben kifejti, hogy a világ magyarságát örömmel, megelégedettséggel és hálával tölti el, hogy a diadalmas Vörös Hadsereg az utolsó németet és magyar fasisztát kiverte Magyarország területéről. A német birodalom roskadozik a keletről és nyugatról reá zúduló súlyos csapások alatt. A magyar fasiszták rettegve várják a rohamosan közeledő órát, amikor számot kell adni gaztetteikről. A magyar népnek most két főfeladatra kell összpontosítania minden erejét: Tevékenyen részt kell vállalni a németek elleni küzdelemben, hozzájárulni a nácizmus és fasizmus kiirtásához. Másodszor töretlen elszántsággal hozzálátni az újjáépítés nagy munkájához, a föld, a kenyér és a szabadság biztosításához” (1945. április 7.).

A két munkáspárt Májusi Kiáltványa, amely az első szabad május elsejét ünnepli, már a jövőhöz ad programot, amikor leszögezi: „nem lehet újjáépíteni az országot a munkásság és a parasztság szoros szövetsége nélkül... A munkásság és a parasztság megbonthatatlan szövetsége a biztosítéka a magyar demokrácia végső győzelmének.”

(Összeállította: MIKLÖSSY JÁNOS)

Ifjú á ri klubot avattak

Tegnap délelőtt felavatták a 104-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ifjúsági klubját Perecesen. Az új létesítményt társadalmi mun» kában építették.

Szabad futásit vonalakkal

Feledy Gyula: érdemes művész