Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)
1975-04-28 / 98. szám
* Színe és Bemutatjuk a Domus * Áruházai a munkahelyen Ar Gazdaságpolitikánkról népszerűén című szabadegyetem következő előadását holnap délután 2 órakor rendezi a TIT Miskolc városi szervezete. Bizonyára sokan lesznek kíváncsiak a témára: dr. Nagy István tanszékvezető tanár a különböző munkahelyi érdekekről beszél. A politikai irányvonal folytatása — ez volt a XI. kongresszust megelőző vita alapvető igénye, középpontba kerülő egyik gondolata. A kongresszuson ez a törekvés — mint Kádár János elvtárs fogalmazta vitazáró beszédében — „kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes és következetes végrehajtásának követelményével”. Helyet kapott ez a követelmény a kongresszus határozatában is, mely a párthatározatok egységes értelmezésére és egységes cselekvésére kötelezi a párt valamennyi tagját és tisztségviselőjét. Ha egy határozat értelmezése körül zavar, meg nem értés támad, annak több oka lehet. Körülményeink összetettek, bonyolultak; emiatt többnyire a tennivalók is azok, s a felületesség, vagy a képzetlenség könnyen előidézheti a leegyszerűsített értelmezést, néhány — hamarabb szembetűnő — feladat egyoldalú kiragadását. Közrejátszhat az is, hogy a döntéseket előkészítő demokratikus vitákban gyakran különféle álláspontok ütköznek. Oka lehet továbbá az emberi gyengeség, — az a meg nem engedhető magatartás —, miszerint az álláspontokat követő döntésből egyesek azt ragadják ki, azt tartják fontosnak, amit előzetesen ők hangoztattak. Ám torzíthat a csoportérdek prizmája is, s emiatt bekövetkezhet a vállalat, a szövetkezet, az egész ágazat, vagy az adott társadalmi réteg közvetlen érdekeit érintő határozati pontok felnagyítása, illetve figyelmen kívül hagyása. Mindebből az a tanulság adódik, hogy a pártmunkában nem szabad sajnálni a határozatok egységes és helyes értelmezésének kialakítására fordított időt. Nem jó dolog, hogy néhol éppen ezt az időt „takarítják meg”. Szerepet játszik. - ebben az idegenkedés a párttagokat kiskorúnak tekintő módszerektől, a valamikori „szájbarágó” munkastílus érthető elvetése. Ám a határozatok gondos tanulmányozása, az egységes értelmezés céljából történő alapos megvitatása a legkevésbé sem „szektás” vagy „primitív” módszer, hanem egyszerűen a sikeres végrehajtás elemi feltétele. Félrevezető dolog arra hivatkozni, hogy „a párttagok tudnak olvasni”, hiszen nem arról van szó, hogy ismerik-e a határozat betűit, hanem, hogy a szellemét, a tartalmát egyöntetűen értelmezik-e. Ezt az egységet pedig céltudatosan ki kell alakítani, nem sajnálva az időt és az energiát. Nem szabad sajnálni a fáradságot attól sem, hogy a párt- szervezet fellépjen a csoportérdekkel, vagy a személyes presztízs sugallta egyoldalú értelmezésekkel szemben. Elegendő erőnek kell lennie minden pártszervezetben, minden kommunistában ahhoz, hogy a párthatározatokhoz való viszonyában a közérdeket tekintse irányadónak. „Az ettől eltérő magatartás —, hogy a kongresszus határozatát idézzük — minden esetben vonjon maga után kommunista bírálatot, számonkérést, felelősségrevonást.” A párt tagjaiban megvannak ezek a tulajdonságok. De a kommunista jellemvonások állandó „karbantartása”, erősítése a pártszervezetekben folyó nevelő munkának mindig is lényeges része volt. Nem jó gyakorlat, ha erre évente csupán egyszer — a beszámoló taggyűlés idején — fordítanak figyelmet. A határozatok végrehajtása természetesen nem csupán az egyénre, hanem a pártszervezet egész kollektívájára hárul. E kollektíva tevékenységének szervezésén nem kis mértékben múlik egy-egy döntés, elhatározás sorsa. Ennyiben a kö* vetkezetes és egységes végrehajtás követelményeket támasz' a munkastílust, a munkamódszereket illetően is. Még mindig kísértő gond, hogy a helyzet elemzésére sokszor jóval nagyobb erőt fordítunk, mint a feladatok végrehajtására, az ehhez szükséges feltételek megteremtésére. Már a X. kongresszus is bírálta a pártmunkának ezt a gyöngéjét, mégsem állíthatnánk, hogy kiküszöbölésében átütő sikert értünk el. Pedig meg kell érteni, hogy munkánkat elsősorban a gyakorlat minősíti. Ezért'egy-egy pártszervezet, de az egyes pártmunkás tevékenységének is elsősorban a határozatok megvalósulása lehet az értékmérője. Ha ezt a mércét következetesen alkalmazzuk, hamarabb elérhetjük, hogy a pártszervezetek tagjai, tisztségviselői energiájuk java részét a cselekvésnek szentelik, alapvető feladatuknak a párthatározatok gondos végrehajtását tartják. Ennek eredményeként kevesebb lesz az ülésezés és a papírmunka, csökken az adminisztrálgatá? és a hivatalnoki munkastílus. Mindez megteremti annak a feltételeit, hogy a demokratizmus és a centralizmus egysége magasabb színvonalon érvényesüljön pártunk életében. S mivel az emberek a politikáról — jogosan — elsősorban annak gyakorlati megvalósulása alapján alkotnak véleményt, a végrehajtás egységesebbé és következetesebbé tételével tovább erősödik a pártszervezetek tekintélye, a párt befolyása és vonzóereje. GYENÉS LÄSZLÖ Egv játékos, aki mer Ady-híd. Szeles szombat délelőtt, forgalom. Hárman jönnek, ölelkezve, kicsit, vagy a kicsinél kicsivel jobban kapatoson. — Tessék a borítékos sorsjegy! Tessék, ma mindenki nyer... A három, ember megáll, • besorol és vár türelemmel. — Adjon tízet! — Mennyit? — Nem, tizenötöt ... Hangosan és látványosan elosztják maguk között a sorsjegyeket. de nem bontják ki. Elmennek a sarokig. Néhányon utánuk indulnak, nézni, hogy mit ér a tizenöt sorsjegy, márpedig ahol három embert másik három néz, ott már megtorpan a többi. Nem nyert... Nem nyert... Nem nyert... Repülnek a cédulák. Már a tizenegyedik repül, amikor. — Nyertem! — Mutasd! — Száz forintot nyertem... — Megisszuk! — Hogyne. Hozz még tízet... Nyerek hozzá... A három embei egy órán át játszott. Pusztán a szélnek köszönhető, hogy nem egy papírdombról kellett lemászniok a végén. És nyert is az öregember, öt forintokat, nyolc forintokat, de talán húszast is. Mi körülállták és néztük. Valaki kiszámította, hogy már túl van a kétszáz forint nyerésen is. — Hozz még tízet ... A papírt, jóllehet idén már bőven van szeméttartó a környéken, de még az udvarias felszólítás sem hiányzik, hogy a szemetet oda kell dobnunk, már nem is dobták el. Ügy felpeckelték a levegőbe, hadd vigye a szél. Délben az állomáson láttam az öreget. A társát kérlelte erősen, ‘'ogy adna neki egy forintot, mert akkor venne még egy darab sorsjegyet... B. G. ár zni elsoíÉá ítésziillséd Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság területén mind a Bodrog, mind pedig a Tisza gátjain vasárnap már csak elsőfokú készültséget tartottak. A Bodrog Felsőbereczkinél a tetőzés óta egy és háromnegyed métert apadt, a Tiszán pedig a Leninváros és Ároktő—Üj- lőrincfalva közötti szakaszon tartanak elsőfokú ügyeletet. Vasárnap a folyók gátjain 450-en voltak szolgálatban, s egyes helyeken, ahol az erős szél hullámveréseket okozott, fóliákkal védték: a gátszakaszokat. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság területén vasárnap már 28. napja tartott az árvízvédelmi készültség. • Az ékszerdoboz ragyogású földszinti bemutatóteremben a hagyományos és a legmodernebb stílusú tűzpiros, narancs, kék, mustár színekben pompáznak a lakószobabútorok, kényelmes fotelek, fekhelyek, asztalkák. Érdekek Hetényi Gáborné, a Bútorértékesítő Vállalat propagandaosztályának vezetője a Kanizsa Bútorgyár „Kata” lakószoba berendezését mutatja, amely előreláthatólag az egyik legnépszerűbb darabja lesz az áruháznak: — Ezen a szinten a lakószobák és kárpitozott garnitúrák mintadarabjai láthatók. A bejárattól balra rendeztük be a virágsarkot. A vendégek a helyszínen vásárolhatnak virágösszeállításokat is az új bútorhoz. Az első emeleten a lakószoba- és kárpitozott garnitúrákon kívül lakástextil-, díszmű-, csillárosztály, gyermekbútorok és konyhaberendezések találhatók. Itt működik majd a lak- berendezési tanácsadó is. Szántó György, a Bútorértékesítő Vállait vezérigazgatója: — Az új lakásokba költő-, zők bútorkereslete az elmúlt években' rohamosan növekedett, ezért szorgalmaztuk az ötezer négyzetméter alapterületű, reprezentatív áruház felépítését. Az előzetes felmérések szerint jövőre 400—450 millió forintos forgalmat bonyolítunk le. Pataki László, a BIK igazgatója: — Egyelőre 47-féle lakószoba, öt gyermek- és hat konyhagarnitúrából választhatnak vásárlóink, ez a régi bútorboltban található áruNéhány évvel ezelőtt láttam egy kabarétréfát a televízióban. Az úgynevezett „meghallgató embereket” figurázta ki. Hogy kik ezek a „meghallgató emberek”? Bizonyára önök is találkoztak már velük. Ülnek valahol egy íróasztal mögött — mindegy, milyen funkcióban —, minden panaszt készséggel meghallgatnak, minden panaszossal együtt éreznek és jóindulatukról biztosítják. Aztán eltelik néhány hét. néhány hónap és a panaszos meglepődve tapasztalja, hogy semmi sem változott. Ha számon kérik ügyüket a „meghallgató emberen”, az mindig kibújik valamilyen mondvacsinált indokkal az ígéret teljesítése alól. És még lelkiismeret-íur- ualása sincs, mert úgy véli, hogy az ígéret önmagában is humánus. Napjainkig tovább tökéletesítették módszerüket a „meghallgató emberek”. Mostanában azt csinálják, hogy még szinté be sem fejezte sirámait a panaszos, máris felemelik a telefont, vagy beszólítják a gépírónőt és tollba mondják a valamelyik felsőbb fórumnak címzett kérelmet. A segítséget kérőt ez a gyors és határozott intézkedés ámulatba ejti, hálára kötelezi. Érzelmeit az sem változtatja meg, ha ugyanaz történik, mint az idézett kabarétréfában, azaz nem történik semmi. Eszükbe sem jut, hogy az imponáló gesztus' mögött nem volt fedezet. Nem volt természetesen kockázat sem. mert kérni bárki kérhet bármit. Legfeljebb elutasítják. Az viszont már nem a protektort terheli. A panaszos élete fogytáig hálás szívvel emlékezik rá és azokat szidja, akik a kérést elutasították. Tavaly körülbelül hétezer levél érkezett a városi tanács lakásügyi hivatalához — mind-mind lakáskérelemmel —, és e leveleknek körülbelül 50 százaléka teljesen megalapozatlan volt. Olyanok írták, akik nem illetékesek arra, hogy beleszóljanak a lakáselosztásba, és főleg indokolatlan előnyökhöz akarták juttatni pártfogoltjukat. A lakáshivatal és a mellette működő társadalmi bizottság tagjai — némi túlzással — úgy tartják, hogy lassan mindenki lakáselosztással foglalkozik Miskolcon. Tételezzük fel, hogy a notórius levelezők, telefonálók, követelődzők egy része jóhiszemű. Maga is elhiszi, hogy ily módon segíthet. De még így is azt kell mondanunk, hogy igen sokan csupán olcsó népszerűségre vágynak. Mert végül is könnyebb megírni — megíratni! — egy néhány soros levelet, mint nemet mondani a hozzájuk fordulónak. Ügy vannak vele, hogy inkább a tanácsot, pontosabban a lakáshivatalt szidják, mint őket. Régep elmúlt az az idő, amikor ilyen módon előnyökhöz lehetett jutni, vagy juttatni valakit. A sók ezer megalapozatlan levél tehát csupán felesleges gondot okoz az egyébként is túlterhelt lakáshivatali dolgozóknak. Hiszen ha csak iktatják és rövid válaszlevélben nyugtázzák a kérelmet, akkor is évről évre megszámlálhatatlan órát fordítanak a teljesen felesleges munkára. Ennél is fontosabb azonban a téma morális oldala. Hiszen a „meghallgató emberek” mai utódai visszaélnek az emberek bizalmával, csalódást okoznak nekik, és a protekcionizmus szellemét éb- resztgetik. fjekes) # .4 földszinti \nintateremben látható a Tutaj’’ garnitúra, valóban tutaj nagyságú franciaággyal ... # A reprezentatív áruházban gólja ki a vásárlókat Horváth Rezső, az áruház igazgatója: *■ — Ami itt látható, minden a vásárlók rendelkezésére áll. Június végéig újabb 80 millió forint értékű árukészlet érkezik, többek között 330 gyermekszobabútor. Szakítottunk a régi eladási formákkal; a vezérkártyán feltüntetett jelzések alapján keressük ki a raktárból a vevő által megjelölt cikkeket. száz fős eladószemélyzet szoligénybe vehető az elszállításnál a boy szolgálat; ha valaki maga gondoskodik erről, az időpontról előzetesen kiértesítjük. Sérült, hibás bútor nem kerülhet forgalomba, száz eladó és a gyorsított kiszolgálási forma garantálja, hogy nem lesz fennakadás az árusításban. ^ V. R. ffe A bútorokhoz a helyszínen csillár is kapható, 350 forintba kerül a legolcsóbb és 25 00Ó-be a legdrágább. készlet hatszorosa. Az áruház fő feladata a modern, tetszetős, de a dolgozók pénztárcájához illő cikkek árusítása. •sím*
