Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-12 / 60. szám

várospolitikai I Kedv is van, pénz is van de... Építkezés — magánerőből Kertváros? Benépesült az Avas. Metszik a szőlőt, ássák a zöldségágyásokat a telkek sarkában. Füstöt hord a szél: égetik a venyigét. Az elővigyázatosak már a bogarak ellen permetez­nek. Dél körül kis tüzek gyúlnak. szalonnát csurdítanak a munkától fáradt, a friss leve­gőtől zsongitott emberek. S miután estefelé rákattintották a lakatot a szerszámoskamra ajtajára, az út menti sövényeken kipattanni készülő rügyek búcsúztatják őket. (Farkas Ida felvétele) Két kongresszus között Hányán v hogyan élünk? ADH fóruma Kedv is van, pénz is van, de nincs hol — e talányos mon - dattal lehet jellemezni hosszú évek óta a magánlakás-épí­tést Miskolcon. A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén (a következő ötéves terv előkészítése volt a téma) abban mindenki egyetértett, hogy jó lenne, ha mi­nél több — a legvérmesebb remények szerint kétezer — la­kás épülhetne 1976 és 1980 között magánerőből. A feltételek megteremtésének módjáról azonban már megoszlanak a vé­lemények. Mint minden valamirevaló, statisztikán alapuló elmél­kedést, kezdjük ezt is a né­pesség számának ismerteté­sével. Borsodnak 1974. év végén 783 400 lakója volt, 6600-zal több, mint 1970. ja­nuár 1-én. A növekedés üte­me már az előző tervidő­szak alatt is alacsonyabb volt, mint az azt megelőző időben, s a mérséklődés most tovább folytatódott. A né­pességnövekedés nagyrészt a varosokat érintette, így a városi lakosok száma 24 ezerrel gyarapodott, mialatt a községekben élőké 17 ezer­rel csökkent. Az adatok a Központi Sta­tisztikai Hivatal a napokban megjelent „A két kongresz- szus között” című kiadvá­nyából valók. A 670 oldalas könyv a megyék és a fővá­ros két kongresszus közötti változásáról, fejlődéséről szá­mol be, a számok beszédes nyelvén. Százezer ingázó Az elmúlt négy év népes­ségnövekedését teljes egé­szében a természetes szapo­rodás adta. A megye ván­dorlási mérlege 1965-től egy­re nagyobb veszteségeket je­lez. Az elmúlt négy esztendő átlaga évenként 3500. Borsodnak már nincs ak­kora szívóhatása, s ezt jól érzékeltetik a munkaügyi adatok. Korábbi felmérések szerint az aktív keresőknek csak 73 százaléka dolgozott állandó, vagy ideiglenes la- k óhelyével azonos települé­sen, 93 ezer ember — az ak­tív keresők közül minden negyedik — más településre (ebből 5600-an más megyé­be!) jár naponta dolgozni. Az ingázók száma (az eljá­rók és a megyébe1 bejárók együttesen) meghaladja a százezret. Ebben a tekintet­ben Borsod a harmadik Pest megye és a főváros után. A keresetekről és az egy főre jutó jövedelemről a III. ötéves terv időszakát érté­kelve így ír a borsodi hely­zetről az idézett kiadvány: ... dinamikusan növeke­Ket év alatt, 1973—74-ben 32 százalékkal nőtt a fizikai munkások bére a Tokaji Vas- és Fémipari Szövetke­zetben. Emellett, a rekonst­dett a foglalkoztatás színvo­nala és emelkedtek az átlag- keresetek is. A megye la­kosságának jövedelme jól érzékelhetően nőtt. Ennek ellenére az egy lakosra jutó jövedelem nagyságát tekint­ve a megye az utolsók kö­zött foglal helyet. A lema­radás okai között szerepelt a nők alacsony foglalkozta­tási színvonala, az eltartot­tak magas aránya, a mező- gazdaság viszonylag kedve­zőtlen adottságai, és a fog­lalkoztatási struktúrának az átlagkeresetek szempontjá­ból hátrányos változása.” Keresők és eltartottak A korábbi helyzetelemzés szolgálta a mostani tervidő­szak tennivalóinak alapdo­kumentumát. A mostani tervidőszak első három esz­tendejében az ipari munkás­ság átlagbére 17,1 százalék­kal emelkedett, bár a me­gyében képviselt 20 iparág közül 18-ban még mindig alacsonyabbak az átlagkere­setek. mint a megfelelő or­szágos átlag. Áll ez a meg­állapítás a mezőgazdaság, a kereskedelem és a nem ter­melő ágazatok dolgozóinak bérére is. A lakosság személyes jö­vedelmének alakulását az is befolyásolja — állapítja meg a KSH kongresszusi kiadvá­nya —, hogy Borsodban ked­vezőtlen a kereső—eltartott arány is. A megyében 100 keresőnek 92 személyt kell eltartania, 10-zel kevesebbet ugyan, mint 1970-ben. de még mindig 19-cel többet, mint országosan. Egy év, négyezer autó Az üzletek forgalma éven­te átlagosan csaknem 10' százalékkal nőtt Borsodban. Néhány figyelemre méltó, örvendetes tendencia: Zöldség- és gyümölcsfélék­ből nyolc kilogrammal nőtt rukció első lépcsőjében, szá­mos szociális létesítményt: öltözőt, fürdőt, étkezőt ala­kítottak ki, illetve bővítet­tek a fejlődő szövekezetben. az egy főre jutó fogyasztás. Jelentősen emelkedett a fél­kész és késztermékek, vala­mint az előre csomagoltáruk forgalma. A mezőgazdasági üzemek és az áfészek üzemei és boltjai nem csupán vá­lasztékbővítő szerepet tölte­nek be, hanem egészséges versenyre késztetik az állami vállalatokat. Figyelemre méltó, hogy a vendéglátóipar forgalma a tervezettnél gyor­sabban fejlődik, mégpedig úgy, hogy az ételforgalom növekedése meghaladja az italokét. És végül egy sokat mondó szám: az elmúlt esz­tendőben 4000 borsodi vásá­rolt autót. B. I. A Széchenyi utcai OTP pénztáránál tengerész egyen­ruhás, öles termetű ügyfél várakozik türelmesen sorára. Aranyszalagos váll-lapja mu­tatja: kapitányi rangban van. A karján egy széles és egy keskeny aranysáv fut körbe. — Ez a két sáv a hajó­zási felügyelői munkakört je­lenti — magyarázza Zemlé- nyi István, aki 1973 óta van ebben a beosztásban az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál. . Időnként odalép a pénztár ablakához, de türelemre in­tik. pár percig még várnia kell. — Pedig sietek nagyon; ha­marosan a megyei tanácson kell lennem, ahol kitüntetik az őszi árvíznél kiemelkedő munkát végzetteket. — Mi volt a feladata ak­kor? — A hajózási műveleteket irányítottam. Azt hiszem, er­ről nem kell bővebben be­szélni, mindenki ismeri, mek­kora veszélyt jelentett, mi­csoda feszült pillanatokat okozott az a hatalmas víz. — Mi dolga lehet egy ten­gerésznek épp az OTP-ben? — A napokban sikerült kéz alól vennem egy S 110 L-es Skoda gépkocsit, így már nincs szükségem a gépkocsi­nyeremény-betétkönyvemre, kiveszem a pénzt, ha már úgyis Miskolcon járok. Annyi bizonyos, hogy Mis­kolcon évről évre kevesebb a beépíthető szabad terület. Köztudott, hogy a célcsopor­tos, azaz tanácsi beruházás­ban épülő lakások helyét is szanálással kell megteremte­ni. A végrehajtó bizottság egyik tagja azt javasolta, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne telkeket kialakítani a Martintelepen. László László, az építési és közleke­dési osztály vezetője vála­szában elmondta, hogy a te­lepen igen költséges közmű­vesítéssel lehetne csak ma­gánerős építkezéshez terüle­tet biztosítani. A tervek sze­rint a Komlóstetőn, az Avas keleti oldalán, Szirmán és Görömbölyön terem­tenek lehetőséget azok számára, akik a saját házukban kívánnak lak­ni. Az említett helyek rendezési és telekalakítási tervei még az idén elkészülnek, és hoz­zálátnak a területek kisajá­tításához is. Építési lehető­ség kínálkozik az említette­ken kívül az Avas déli ol­dalán, a Derkovits utcában takarékosan Az ELZETT Művek sátor­aljaújhelyi gyáregysége az idei takarékossági terv sze­rint ötmillió forinttal csök­kenti a termelés önköltségét az anyaggal, az energiával és a vízfogyasztással való taka­rékosság révén. — Két éve hajózási fel­ügyelő Tokajban. Előtte mer­re járt? — A tengerészekről azt tartják, hogy babonás népek. Én nem vagyok az: 13 évig voltam a DETERT-nél. Szó szerint a világot jártam. —Utolsó tengeri útja? — Sajnos, az éppen nem tengeri volt, hanem folyami. Romániába, Csemavodába vittünk olajat. És éppen a „Miskolc” teherhajón, mely­nek a parancsnoka voltam. ■ ■ — Minden öreg tengerész­nek van egy története... — Kevés hajós mondhatja el magáról, hogy találkozott Zeusszal. Hát én találkoztam őfelségével. Egyik alkalom­mal valahol a Földközi-ten­geren jártunk. Éjjel, nem sokkal egy óra után fölmen­tem a fedélzetre ellenőrizni. Egy pillanatra megálltam a hajó korlátjánál és szinte vé­letlenül fölnéztem. Látom: egy fényes csík közeledik a hajónk felé a koromsötét ég­ből. Nem sokkal fölöttünk szétrobbant. Minden irányban vakítóan fényes villámok ci­káztak szét. Gömbvillám volt. Ezt szokták úgy ábrázolni, hogy Zeusz a kezében tart egy köteget belőle. Mindany- nyiunk szerencséjére, a ha­jónkat nem érte el egy sem; megúsztuk a Zeusszal való találkozást. (sólymos) és környékén, valamint a Ruzsinnak nevezett város­részen. Az utóbbi területek rendezési és telekalakítási terveit is készítik, ám az előközművesítés anyagi fe­dezete még nincs biztosítva. A tervekről elismeréssel szóltak a végrehajtó bizott­ság tagjai, de szinte kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy további városrészeken kell területeket feltárni a ma­gánerős lakásépítés céljára. Igen ám, de hol? Nem először került szóba az az érdekes elképzelés, hogy vegyenek számításba a város közigazgatási hatá­rán túl fekvő területe­ket is. Az agglomerációs övezetben fekvő községek jöhetnek el­sősorban számításba — pél­dául Felsőzsolca —, azok te­hát, melyek Miskolc vonzás- körzetében vannak, s ahon­nan több ezren járnak be dolgozni naponta a megye- székhely üzemeibe. A világ számos nagyváro­sa körül alakultak ki kert­város jellegű lakótelepek. Előnyük, hogy bő teret nyújtanak ahhoz, hogy a la­Méhészeti Méhészeti múzeum nyílt a grúz fővárosban, Tbilisziben. A több száz kiállítási tárgy között ős­régi méhkasok, különböző for­májú kaptárait, méhészfelszerelé­sek, méhészeti termékek, köztük mézből és viaszból készített or­vosságok szerepelnek. Külön kiállítási részt rendeztek be a híres, 15 országba exportált grúz szürke méhnek. Ez a méh- fajta több aranyérmet szerzett az erfurti, a bukaresti és a moszkvai nemzetközi kiállításon. Társított szabással, gazda­ságosabban dolgozzák fel ezentúl a bőröket a Minősé­gi Cipőgyárnál, aminek nyit­ja a nagyvállalati központ és a gyáregységek közötti anyagfelhasználási kooperá­ció. Az alapgondolat az volt, hogy ami az egyik üzemnél hulladék, abból másutt még teljes értékű termék készít­kóházat kert is övezze, s a napjának nagy részét zsú­folt nagyvárosi körülmények között töltő ember kedvére kertészkedhet. Hátrányuk viszont, hogy nincsenek bekapcsolva a városi közlekedésbe. Így azoknak a számára, akiknek nincs magángépko­csijuk, meglehetősen fárasz­tó az utazás. További hát­rány — most már Miskolc környékére konkretizálva a mondandót —, hogy a fal­vak közművesítése messze elmaradt a nagyvárosé mö­gött. Ha tehát az agglome­rációba kívánnak előkészíte­ni telkeket a magánerős építkezéshez, akkor tetemes költséggel kell számolni. De bármilyen nyomós él­vek szólnak is az újszerű — legalábbis nálunk újszerű — elképzelés ellen, előbb-utóbb komolyan kell foglalkozni ezzel a gondolattal. Tudo­másul kell venni, hogy lé­tező igény a kertes családi- ház-építés. Az elmúlt évek­ben szép, a tájba jól illő lakóházterveket dolgoztak ki, és az OTP vezetői a megmondhatói, hogy sokan rendelkeznek a szükséges anyagiakkal is. Persze ma még az az el­sőrendű kérdés, hol lehet feltárni Miskolc közigazga­tási határain beiül újabb te­rületeket, hogyan lehet fel­lendíteni a városban sok évi stagnálás után a magánerős építkezéseket. BÉKÉS DEZSŐ múzeum Külön tárlókban láthatók a mé- heket ábrázoló, vagy méhészeti témájú bélyegek, borítékok, ex- librisek és cimkék. Külön vit­rint kapott a külföldi szakiroda - lom is. A múzeum irányítása alatt módszertani munkaközösség dol­gozik. A munkaközösségben hi­vatásos és amatőr méhészek, fő­iskolai hallgatók véleményt cse­rélhetnek problémáikról, s elő­adásokat hallgathatnak meg. hető. Az ötlet gyakorlati megvalósítására elsőként a szigetvári cipőgyár vállal­kozott, amely a csizmákat készítő budapesti gyáregy­ségtől átvett szabási hulla­dékból csinos, jó minőségű szandálokat állít elő. Az anyagfelhasználási kooperá­cióba a többi egységet is be­vonják. felvételre keres betanítóit gépmunkás munkakörbe: O dróthúzó, • kötél- és kábelgyártó gépekre, háromműszakos, teljesítménybéres munkaterületre, 18. életévüket betöltött és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező férfi és női munkavállalókat. Emelkedett a bérük Találkozott Zeusszal A „Miskolc’ parancsnoka Hulladék, nyersanyag

Next

/
Thumbnails
Contents