Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-05 / 54. szám
Ki volt az újító? Ü»'_i TjUjU ífS'-rs onycdaimak yehámozó gép körül A gesztenyepüré nagyüzemi „gyártása” során az egyik legnehezebb művelet a főtt gesztenye héjából való kibontása. Ezt oldotta meg Lövey József, miskolci cukrászmester újítása, amelyet még 1932. november 26-án nyújtott be a Miskolci Vendéglátóipari Vállalathoz. A vállalat az újítást elfogadta, bevezette, s az ügyes gépnek csakhamar az egész országban híre ment, Alfg két-három év alatt 11 vállalat kötött szerződést a miskolci újítóval, köztük olyan nagyok, mint a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat, a Budapesti Vendéglátóipari Tröszt, a Hűtőipari Országos Vállalat, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat. Mindez azért érdekes, mert a Lövey József által megszerkesztett gép körül néhány évvel ezelőtt váratlan bonyodalmak kezdődtek. A szálak !cra vezetnek... Lövey Józsefnél két éve megjelentek a „VOSZK” Kereskedelmi, Ipari és Szolgál tatcf Szövetkezeti Vállalat képviselői. Elmondották: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével eladnák a Lövey-féle főtt- gesztenye-héjeltávolító gépet a Szovjetuniónak, ahol több ezer hektáros szelídgesztenyések vannak, s a gép üzemeltetése hatalmas élőmunka-megtakarítást eredményezne. A „VOSZK” azonban lelkiismeretesen utánanézett Lövey József gépe történetének, s ekkor derült ki, hogy a berendezést az esztergomi—pilismaróti Lenin Útja Termelőszövetkezet már szabadalmaztatta. A szabadalmi leírásban az állt, hogy a szabadalom tulajdonosa a termelőszövetkezet, feltalálója pedig Szample Tibor, a pilismaróti termelőszövetkezet üzemvezetője. Kiderült az is, hogy Pilismaróton egész gépsorok végzik a szelídgesztenye feldolgozását. Természetesen Lövey tisztázni szerette volna az ügyet, hiszen az ő általa feltalált gép és Szample Tibor „találmánya” (?) a legapróbb részletekig megegyezett. A termelőszövetkezet, mint a találmány tulajdonosaa, először tiltakozott. Szample Tibor pedig állította, hogy ő a feltaláló. A dokumentumok sokasága bizonyítja, hogy a találmány benyújtásának időpontjában a gesztenyehámozó gép már az egész országban üzemelt. De nyilván nem véletlenül keresték meg Lövey Józsefet Miskolcon a „VOSZK” emberei sem. A felek megegyeztek Lövey József ugyanis a Budapesti 16, sz. (Nemzetközi) Ügyvédi Munkaközösségi Szabadalmi Irodához fordult, amelynek nyomozását hosszú hónapokig tartó tárgyalások követték a Lenin Ütja Tsz és Lövey József között. A vitázók végül is megegyeztek. A köztük létrejött szabadalmi átruházási szerződés többek között kimondja: „A szövetkezet a 160 539 lajstromszámú 1970. évi május hó 13-i elsőbbségű, „Szerkezet főtt gesztenye héjának eltávolítására” című magyar szabadalom tulajdonosát 50 százalékban Lövey Józsefre, ellenszolgáltatás nélkül átruházza”. Az 1974 végén született megállapodást már az sem teszi semmissé, hogy a pilismaróti szövetkezet 1975. január 1-ével megszűnt működni, beleolvadt a sárisápi „Lenin Ütja” Termelőszövetkezetbe. Az elmúlt év végétől a szövetkezet és a miskolci feltaláló 50—50 százalékban ré- szesülnek a gesztenyehámozó gép értékesítési hasznából is. Ez mindkét félnek jó, ráadásul Lövey József erkölcsi elégtételt is kapott, hiszen a szabadalom most már az ő nevét is viseli. NYIKES IMRE Hét véoén a kötélpályán A szénszállító kötélpályarendszereket maximálisan kihasználják Borsodban. A Lyukóbányától Berentéig húzódó több mint nyolckilométeres szakasz állandó ellenőrzése és karbantartása nagy munkát igényel. A karbantartók munkájukat többnyire a szállítások szünetében, hétvégeken tudják elvégezni. Ebben segítenek a KOSZGÜ szocialista brigádjai, akik vállalták, hogy a szaktanfolyamok elvégzése után „kiegészítő” műszakokra bennmaradnak, hogy segítsék a hét eleji zavartalan indítást. Kiállítás a Vörösmarty ban Munkánk, eredményeink Matyó húsvéti tojás A mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet keresett exportcikke a kézzel festett húsvéti tojás. A szövetkezet az ügyes kezű matyó hímzőasszonyokból külön részleget hozott létre, amely tízezer „hímes tojást” készít exportra. A kézi festésű és az ősi matyó formakincs felhasználásával „telepingáit” húsvéti tojások külföldre szállítását megkezdték. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának „Munkánk és eredményeink a X. és a XI. kongresszus között” című vándorkiállítását tegnap délután nyitották meg a Vörösmarty Művelődési Házban. A kiállítást — amelyen megjelent Nemeth Antal, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese és Győri Erzsébet, a városi párt- végrehajtóbizottság tagja — Makkai László, a MÁV Miskolci Igazgatósága pártbizottságának titkára nyitotta meg. i A gazdag anyag az országos eredmények mellett bemutatja megyénk négyéves fejlődését is. Megtudjuk többek között, hogy Borsod lakossága 1974-ben már elérte a 783 ezret, s az ország iparában foglalkoztatottak 8,3 százaléka megyénkben dolgozik. A szocialista szektor különböző területei közül különösen szembetűnő a beruházások értékének dinamikus növekedése. Mindennél többet mond, hogy megyénkben a IV. ötéves terv időszakában több mint 50 milliárd forint • értékű beruházás valósul meg, 60 százalékkal több, mint a III. ötéves terv időszakában. Színvonalas anyag illusztrálja a miskolci vasúti csomópont fejlődését, dolgozóinak eredményeit is. A színes tablók hű képét adnak a szocialista építőmunka eredményeiről, amelyekből a miskolci vasutasok a csomópont jó hírnevéhez méltóan vették ki részüket pártunk két kongresszusa között. A kiállítás március 8-ig naponta 9-től 18 óráig tekinthető meg. A Lenin Kohászati Művek kollektívája az MSZMP XI. kongresszusának és hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben az 1974. évi tervet a felajánlott 6,5 milliárd helyett 7,3 milliárd forintra teljesítette. (Képünkön: kokillába önti az acélt Turcsányi Zoltán öntő.) Műszakváltás a kohászatban Jó estéi, reggel! A pirkadat álombéli csöndjét. a szelíd, hajnali eget kettéhasítja a gyárduda éles hangja, amikor a dohogó, dübörgő, fújtató üzem egy szuszra kiiélegzi hatalmas tüdejéből a fáradt levegőt. Mintha a gyár szíve is megállna egy percre. Vége az éjszakai műszaknak. Hara- pósabbak ilyenkor az emberek, nehéz a szó is — hát nem élnek nagy beszéddel. Éjfél után megnőnek, meghosszabbodnak az árnyak, álom alvás, ébredés, ébrenlét közt ez a legnehezebb idő. Fejfájás, szédülés, egyensúlyzavar, rövidzárlat van az agyban, dé állni kell a sarat, gvűrni az ipart, nehogy hiba legyen. Győzködni, hogy a fáradtság kismiska csak, viccelődni, nehogy lezáródjanak a súlyos szempillák. Rágni az egyik cigarettát a másik után és arra gondolni ezekben a nem szeretem órákban, amikor csak csetlik- botlik az ember, hogy a kéz és szerszám közt a legfőbb kapocs: a munka, meg nem állhat. Aztán a gyárduda hangja, az utolsó beidegzett mozdulatok, az öltöző — a kitérdelt nadrág, a kajla kalap a szekrénybe kerül —, és jólesik a fürdőben a víz Csökkentik a sekjtet Kiemelt programjaink egyike a járműprogram. Teljesítésében jelentős szerep hárul a Diósgyőri Gépgyárra. A gépgyáriak már számtalan példáját adták, hogy a velük kooperáló gyártó vállalatok számíthatnak segítségükre. A DIGÉP melegüzemi szocialista brigádjai most — hogy még inkább segítsék a járműgyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyagok határidőre történő gyártását — a visszaáramló selejt háromszázalékos csökkentését vállalták. (elvételre keres: betanított gépmunkás munkakörbe: 9 drótháló, • kötél, és kábelgyártó gépekre, három műszakos, teljesítménybéres munkaterületre, 18. életévüket betöltött és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező férfi és női munkavállalókat. a fáradt izmoknak. Jó estét,, reggel! — köszönnek a gyűrött arcú emberek a napvilágra, amikor kilépnek a gyárkapun. Akkor érkeztek ők, amikor tegnap a városra ráomlott az este. Az első buszok, a hajnali villamosok pislogva megindulnak. A tejcsárda melletti fűszerbolt előtt, meg amott a bodegánál többen ácsorog- nak. — Folyik már a kiértékelés a „csillagvizsgálóban” — mosolyog Béres Zoltán mű- szakvezető, aki 30 éve dolgozik az LKM nemesacélkovácsolóművében. — Amióta idekerültem, mindig három műszakban dolgozom, de azt mondom: nem lehet megszokni ezt soha. Ilyenkor én vagyok a műszak gazdája. Erkölcsileg, anyagilag én felelek az embereim előtt. Egy órával műszakkezdés előtt már bejövök. Az anyagellátásnak folyamatosnak kell lennie. Mostanra aztán már zsibog a fejem a fáradtságtól. Itt lakom a Kiliánban. fél órán belül otthon vagyok. Amikor benyitok. még alva találom a feleségem, a kislányom, a nagyfiam már ébren fogad. Megvárom, amíg elmegy a család, aztán én is pihenni térek. Délben van egy kis munkám: mosogatás, takarítás. Szívesen csinálom, csak porszívózni nem szeretek... — Hosszú volt az éjszakánk — mormolja Geller Sándor. a háromtonnás kalapács manipulátor-kezelője, miközben kidörzsöli a fáradtságot. az álomport szeme sarkából. — Tizenkét évig kézikovácsoló voltam, aztán" levizsgáztam a gépből. így könnyebb a munka, gép nyúl a kemencébe, az viszi az anyagot a pöröly alá. de hiába. ezt a munkát csak kovács szakember végezheti. Ismerni kell a vas lelkét. Két-három milliméteres méretpontossággal dolgozunk 35—40 fokos melegben. Vakít az izzó acél, káprázik a szemem, de szemüvegben lehetetlen dolgozni. Itt lakom Üjgyőrben, a Szabadság útján. Mire hazaérek, a feleségem reggelivel vár. Annyi időnk van csak, hogy együtt bevásároljunk, aztán már csak délután találkozunk... ■ ■ Pausz Béla szocialista brigádvezető az 1300 kilogrammos pörölynél kézikovácsoló előmunkás. Rakamazról jár be minden nap, négy órája telik el vonatozással. — Jó másfél órám van még a Tiszáin a vonatindulásig. Ilyenkor a kollégákkal megbeszéljük az éjszakai munkát, mit lehetett volna jobban... Van, aki alszik, vagy olvas, akinek nincs kedve diskurálni... összeszokott társaság a miénk, ismerjük egymás gondolatát is. Otthon még van egy kis ház körüli tennivalóm, aztán indul a feleségem meg a gyerekek. A kisebbik fiam még csak ötéves. Kilenc körül lefekszem én is. kell az a hat-hét óra pihenés a munkához, mert én nemcsak irányítok, fizikai munkát is végzek. Ha nem pihenem ki magam, három körül, a kritikus Időben nagyon nehéz. Aztán még elő kell készíteni a váltóm tiszaiénak az anyagot, ne álljon meg a világ. Ilyenkor jó lenne megállni egy kicsit, de hát sürget az anyag. Tavaly 152 tonna acél volt a vállalásunk, amit 162.3 tonnára teljesítettünk. Az idén a kongresszusi munkaversenyben még jobb eredményt akarunk elérni... VARGA RUDOLF Építész Egyiptomban Ma délután ismét megnyílik a Miskolci Művészklub, amely a Galériában végzett felújítási munkák miatt néhány hétig zárva volt. Ezen a napon Plesz Antal tervezőmérnök tart színes, diavetítéssel illusztrált élménybeszámolót egyiptomi útjáról. Az előadás fél 5-kor kezdőd dik.
