Déli Hírlap, 1975. március (7. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-24 / 70. szám

870 résztvevővel Erő és líra Diáknapok Miskolcon # A díszkut környékén még munkások dolgoznak, a szobor azonban, melyet felszabadulásunk 30. évfordulóján avatunk fel, már felállíttatott. Varga Miklós Emberpár című térplasz- tikája a két miskolci nagyüzem, az L KM és a Dl GÉP dolgo­zóinak segítségével készült. (Farkas Ida felvétele) Kapuk előtt Tegnap délelőtt kezdődteK meg az országos diáknapok­ra készülő középfokú okta­tási intézmények szólistái­nak és csoportjainak művé­szeti bemutatói Miskolcon. A kétnapos versenysorozat mezőnye rendkívül népes. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye 58 középfokú tanintéze­téből 40 iskola jelentette fce részvételét. Vers- és prózamondók, szólisták Kilenc művészeti ágban összesen 870 diák méri össze szellemi erejét. A legnépe­sebb az idén is a vers- és prózamondók tábora; ebben a kategóriában 108-an in­dulnak. Őket közvetlenül a diákszínpadok követik, de igen sokan jelentkeztek a szólóénekesek versenyébe is. Ami pedig a hangszerszólis­tákat illeti, főleg zongoristá­kat kell majd meghallgat­nia a zsűrinek. Egvetlen mű­vészeti ág van csupán, me­lyet nem több csoport kép- f visel. Ez a bábjátszás, mely a diáknapok programjában most szerepel először. A művészeti bemutatók hivatalos megnyitója vasár­nap reggel kilenc órakor volt a Molnár Béla Ifjúsági Házban. Ezután több hely­színen és több kategóriában megkezdődtek a versenyek. A vers- és prózamondók az ifjúsági házban, a szóló­hangszeresek és a kamara­Visszatért Norilszkba a szovjet zeneszerzők zene- és népművészeti munkacsoport­ja, amely több mint 200 nép­dalt, népmesét, mondát, né­pi rigmust, találós kérdést gyűjtött a dolganok, tiye- nyecek, evenkek és a ketok, zenekarok a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kolában léptek, illetve tép­nek fel. A versenyben -észt vevő egyetlen bábcsoport ugyancsak az ifjúsági ház­ban kapott helyet. Pol-beat. folk-beat Ma délelőtt folytatódott a vers- és prózamondók ver­senye, délután pedig a diák­színpadok (16 együttes) be­mutatóira került sor Az ének. zene kedvelői a zene- művészeti szakiskolát, míg a néptánc iránt érdeklődők az Ady Endre Művelődési Há­zat kereshetik fel. Egyéb­ként a mai nap nagy nép­szerűségre számot tartó be­mutatói között első helyen említhetjük a „városi nép­zenei együttesek”, a pol- beat és a folk-beat csopor­tok bemutatkozását. A zsűrik egy-egy művé­szeti ág bemutatkozása után azonnal minősítik a fellépő szólistákat, illetve együtte­seket. A legjobbak arany, ezüst, illetve bronz fokoza­tú kitüntetésben részesül­nek. Közülük kapnak majd meghívást a május 29—jú­nius 1. között tartandó sá­rospataki diáknapokra a leg­jobbak. A művészeti bemutatók értékelésére, illetve az ered­mények ismertetésére visz- szatérünk. Gy — vagyis Kelet-Szibéria népei között. Több, eddig ismeret­len, vagy igen ritka hang­szert is sikerült felkutatni, köztük szarvasagancsból ké­szített fuvolákat, fa- és roz­máragyar zümmögőket, hal­bőrös dobokat és érdekes, húros hangszereket. „Megszülettem a történe­lembe vályogfalak repedései­ből” — írja tizenkilenc éve­sen Balogh Attila, akiről azt közli versei előtt Békés Gá­bor, hogy „az 1957-es Heine- Medin járvány áldozata”, ez „meghatározza élményvilágát, életérzését”. Hozzátehette vol­na még: továbbá azoknak a készen vett mondatoknak al­kalmazása, amelyeket állan­dóan hall, olvas, érzékel. Va­lahogy hasonlóan vélekedhe­tünk a novellista Bereti Gá­bor írásáról, amely a hang­zatos „A szivárvány fekete színű, címet viseli, vagy Galyó Géza, Cseh Károly, Darvasi Szab. Ede, File Jó­zsef és Fehér Miklós versei­ről. Fiatal emberek írásait közli a Molnár Béla Ifjúsági Ház kiadványa, a Kapuk előtt 8. füzete,1 de ezek a fiatalok máris modorosak, mégpedig a „befutott” írók manírjait utánozzák. Tehetséges embe­reknek vélné őket az olvasó, ha nem lenne egyformán csengő, egyfajta színre fes­tett minden írásuk, ha nem viselné magán — teszem azt — Bereti novellája a Gelléri Andor Endre kezdte és az utóbbi időben Fejes Endre utánozta „mélyhúrú” stílust, ha nem lennének a versek is könnyedén odavetett „után­érzések”. Nem akarnám kedvét szeg­ni fiatal embereknek, de a Kapuk előtt nyolcadik füze­tének termése csak akkor hasznos, ha szerzőik nem szánják másnak, mint ami: szépreményű ujjgyakorlat­nak ugyanazon a zongorán. MATE IV AN Szovjet népi mondák, hangszerek Vörös Csorna Jó órája beszélgetek már vele Kulich Gyuláról, az 1937—Í0. közötti évek if­júmunkás-mozgalmának egyik legjelen­tősebb vezetőjéről a róla elnevezett fő­városi kollégiumban, amikor rádöbbe­nek: Csorna Gyula is nagy szerepet ját­szott az 1945 januárjában Dachauban meggyilkolt kommunista ifjúsági vezető jellemének alakításában. Nem ő hoza­kodott elő ezzel, úgy kell „kiszedeget­nem” belőle, a 73 éves pedagógusból. — A tanára voltam, ám a tanítványává váltam — összegezi kettejük viszonyát. Nem akármilyen múlttal a háta mö­gött indult el pedagógusi pályáján. Ad­dig megjárta a lelkesedések, tenniaka- rások — és a félelmek útját. Egy hét híján 17 esztendős, amikor kikiáltják a Magyar Tanácsköztársaságot, a prole­tariátus veszi kezébe a hatalmat. S ő, a máramarosszigeti tanítóképző har­madéves növendéke már az első napok­ban érzi. tudja: övéi. a kiszipolyozottak fogtak hozzá új világ teremtéséhez, amelyben nincsenek születési előjogok, hanem az érdem a munkáé, a becsü­leté. Az övéi — hiszen milyen sors ju­tott részül neki is? Hatéves, amikor tbc-ben meghal édesanyja, s tizennégy, amikor két ember életének megmentése következtében teljesen nyomorék, fél­vak emberré lett hivatalszolga édesapja is eltávozik az élők sorából. (Akinek a nagyapja egyébként unokatestvére volt Körösi Csorna Sándornak.) A még jóformán kamasz azokban a hitet, lelkesedést szülő és cselekvésre ösztönző napokban városa forradalmi diákbizottságának vezetője, s szerkesz­tője a Diákszó című, szintén forradalmi lapnak. Most is könnybe lábad a szeme, ha azokra a napokra, arra a 133-ra gondol. S akkor is, ha a proletárdiktatúra le­verését idézi fel. Kétféle indítéka van könnyeinek: a büszkeség és a gyász. Ám megkeményedik ismét, ahogy ecse­teli további sorsát. Menekülés, bujkálás, nyolc hónapon át béreskedés egy ta­nyán, majd átszökés az országhatáron, á tanítóképző befejezése Kiskunfélegy­házán, a polgári iskolai tanárképző el­végzése Budapesten, — 22 éves koráig ezek életének főbb állomásai. A békéscsabai polgári iskolába kerül, de — mert kiderül, hogy minek a szol­gálatában állt diákkorában — öt és fél esztendőn át csak évről évre kap tanári megbízatást, holott nem egy protekcióst oklevél nélkül is kinevez a miniszté­rium. Neki ez a titulus jut: a vörös Csorna. De büszke rá. S ha fennhangon nem hirdetheti is a legszentebb eszmét, mint történelemtanár a pedagógia esz­közeivel beleplántálja fogékony tanít­ványaiba. Elsősorban a legfogéko­nyabba. az élénk eszű, jelesen tanuló, félárva Kulich Gyusziba, aki lígy megy mindig az iskolába, hogy előbb odahaza segít mosónő édesanyjának a szoba- konyhás lakás és a három kisebb test­vér rendbe hozásában. Kapcsolatuk 1938-ig áll fenn. Gyula — amikor már a fővárosban az illegális kommunista párt egyik vezetőjeként te­vékenykedik — valahányszor felkeresi édesanyját, mindig meglátogatja nád- fedeles házban lakó tanárát is. Ám — a konspiráció szigorú szabályainak meg­felelően — még neki sem ejt egyetlen szót sem a föld alatti mozgalomról, noha a sok mindent sejtő Csorna Gv' már évekkel ezelőbb részletesen feltárta előtte a proletárdiktatúra alatti tetteit. Az említett esztendőben Mezőberény- be, majd Marosvásárhelyre helyezik a forradalmár tanárt, 1944-ben azonban fasiszta- és háborúellenes kijelentései miatt menekülni kényszerül Budapestre, onnan Balatonfüredre. S vinnék ki Né­metországba, de az országhatáron töb- bedmagával megszökik, szovjet katonák segítségével hazatér. Pihennie kellene már, hiszen 15 éve szívbeteg. De nem... — Amikor megtudtam, hogy Kulich Gyula, akit pártunk nevelt forradal­márrá, soha nem térhet haza, úgy érez­tem, legkedvesebb tanítványom helyett is csatasorba kell állnom. Helytállásá­val nekem is példát mutatott — mondja. Es Szegeden 1945-től részt vesz a pedagógusok szakszervezetének szerve­zésében, a dolgozók oktatásának kibon­takoztatásában, polgári, majd általános iskolai igazgató, szakfelügyelő és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság titkára. Hét évvel később már a fővárosban vezetője az egyik diákotthonnak, ame­lyet elsőként avatnak kollégiummá, s az ő kezdeményezésére felejthetetlen tanítványáról neveznek el. Naponta 10—12 órán át pedagógusi, négy órán keresztül pedig pártmunkát végez. Már 66 éves, nyolc kitüntetés tulajdo­nosa, és hévvel folytatná két átlagem­bernek sem kevés ténykedését — szív­infarktusa miatt' azonban megálljt pa­rancsolnak neki, nyugdíjazzák. Ennek hét esztendeje. De búcsúzásunkkor, mielőtt frissen, fiatalosan felszáll a Máriaremetén levő Nyugdíjas Pedagógusok Otthonáig vivő autóbuszra, most is ezt mondja: „Né­hány, a szocialista emberformálás segí­tésével kapcsolatos feladatomat szeret­ném még elvégezni.” Miközben alázatos tisztelettel nézek utána, a magamnak feltett kérdésen tűnődöm: hány élete van a forradal­márnak? TARJÁN ISTVÁN Alekszandrovék Utoljára 1965-ben jártak itt. Most újra eljöttek, ün­nepelni a felszabadulás 30. évfordulóját, köszönteni a jövő évtizedeket tervező XI. kongresszust. Alekszandrovék — úgy emlegetjük őket, mint jó szomszédokat, közeli bará­tokat. Ügy fogadjuk őket, mint ünnepre érkezett ked­ves rokonokat. Szíves fogadtatásban, per­sze, másutt sincs hiány. Pá­rizsban, ahol most voltak hatodszor, egyvégtében 63 előadást tartottak. Egyszer, évekkel ezelőtt a francia tengerparton gazdag, előkelő publikum nézte az előadásu­kat. Egy újságíró kérdésére — „Hogy tetszenek a dalo­ló, táncoló vöröskatonák?” — azt válaszolta valamelyik milliomos, hogy félelmete­sek, annyi erő árad belőlük, hogy az már ijeszt. Mégis miért jöttek el, miért hall­gatják végig a műsort? „Mert lenyűgöző. Soha ennél szebb félelem nem volt!” — hangzott a válasz. Nekünk ugyanez az erő — a megnyugvás. Mindnyájun­kat sodor magával. Az Er.tel Színház, az Opera, Salgótar­ján, Fehérvár, Kecskemét közönsége derűs, szép él­ménnyel lesz gazdagabb ezekben a napokban. Már az a néhány ezer szerencsés, aki nézőjük lehet. Hiszen nálunk is szerepelhetnének sorozatban hónapokig, akkor sem fogyna el az érdeklő­dés. Lassan fél évszázada már, hogy a parasztfiúból lett moszkvai karmester és zene­HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Népzene. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.10: Szabó Ferenc: Három dal Radnóti Mik­lós verseire. — 14.21: Sztambui rózsája. Operettrészletek. — 14.39: Emlékezés a leiszabadu­lásra. Rádiókompozíció Füst Mi­lán írásaiból. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. Kollégiumi órák. — 15.50: Dalok. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Gyermekdalok. — 16.21: A ma­gunk érdekében, a magunk vé­delmében. Kapusi Rózsa műsora. — 16.41: Ravel: Couperin emlé­kezete — szvit. — 17,00: Hírek. — 17.05: KülpoUtlkal ílgyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. Portré muzsikával. — 17.40: Filmklub. — 18.00: Fiatalok Vá- mosorosziban. Riportműsor. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Népdalok. — 20.00: Országos zenei művelt­ségi verseny. Liszt és kora. — 21.30: Mikrolánc. Petress István műsora. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.20: A1 Bano énekel, Tony Osborne zenekara játszik. — 22.40: Tudósítás helyett . . . Evi­lági papok. — 23.00: Operarész­letek. — 24.00: Hírek. — 0.10— 0.25: Dzsesszfeívételeinkböl. Petőfi rádió: 12.00: Kamaraze­ne. — 12.43: Filozófusok a köz­oktatásért. Jegyzet. — 13.00: Hí­rek. — 13.03: Goldmark: Falusi lakodalom — szimfónia. — 14.00: Kettőtől ötig ... Kívánságműsor. — 17.00: Senki többet? Harmad­szor! Szellemi árverés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 18.20: Kálmán Imié: Cigányprímás — keringő. — 18.30: A Nemzetközi Rádióegye­tem műsorából. — 10.00: Schu­mann: Gyermekjelenetek. — 19.19: A rock mesterei. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hí­rek. — 20.10: Uj könyvek. — 20.13: A szivattyú. Rádiójáték. — 20.54: Nyolc rádió nyoi: dala. Közös szórakoztatózenei műsor. — 21.24: Gésák. Operettrészietek. — 21.53: Oj lemezeinkből. — 22.30: Bartók: Hegedű szólószonáta. — 23.00: Hírek. — 23.15: Verbunko­sok. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés — hírek. — 17.35: Ké­pek — községeinkből. — Me­gyeszomszédoknál. — Népdalok — Borsodból. — 18.00: Borsodi tükör. (A földekről jelentjük: Az „Alkotó Ifjúság” pályázati kiállítása a Borsodi Szénbá­nyáknál; A Miskolci Ingatlan- kezelő Vállalat KISZ-bizottságá­nál.) — Kórusmuzsika. — Nap­jaink kérdései. Pillanatképek a kongresszusról. Jegyzet. — Me­gyei sporteredmények. — Slá­gerkoktél. Szlovák televízió: 15.20: Hírek. — 15.25: Pedagógusoknak. — 16.25: Csehszlovákia—Finnország jégkorongmérkőzés. — 19.00: Hír­adó. — 20.00: A mi fiaink. Tv- film, 2. rész. — 21.05: Híradó, sport. Kiállítások: Kossuth Művelő­dési Ház (10—18): „Kelet felől” — dokumentációs tárlat. ■ T tanár, Alekszandr Vaszilje- vics Alekszandrov megalakí­totta a Vörös Hadsereg há­zában kis együttesét. Nyolc dalos, két táncos, egy har- monikás és egy prózai elő­adóművész mutatta be a krasznodári katonákról szóló első összeállítást. Akkor szü­letett meg utánozhatatlan és eredeti előadói stílusuk. Tíz év múlva a világsaj­tó is lelkesedett értük, Pav­lova és Nizsinszkij, Saljapin és Sztravinszkij feltűnéséhez hasonlították berobbanásu- kat a világ előadóművésze­tébe. A. V. Alekszandrov ekkor már a Szovjetunió népművésze volt. Néhány év múlva ő komponálta a szov­jet népek közös himnuszát. A háború alatt 1200 al­kalommal szerepeltek, jó­részt a fronton küzdő kato­nák előtt. Alekszandrov mel­lett ott dolgozott fia, Borisz. S amikor elhunyt, 1946-ban ő vette át az együttes ve­zetését. Borisz Alekszanárovícs Alekszandrov vezérőrnagy kiváló muzsikus. Kompozí­cióiban egyszerűségre és vi­lágosságra törekvő. Azt vall­ja, hogy minden műfajban, a legnépszerűbbekben is al­kalmazkodni kell a változó korok változó igényeihez — de mindig a hagyományok szilárd bázisán. 1950-ben lett állami díjas, 1958 óta a Szovjetunió népművésze. Biztos kézzel irányítja az együttes pedagógiai és mű­vészi munkáját, őrzi a ne­mes hagyományokat, és gon­doskodik megújításukról. F. L FILMSZÍNHÁZA* BAKÉ: Hogyan mondjam meg gyermekemnek? Mb. szí. NSZK-film 16 éven felülieknek! Kezdés: f4, hn6 és 8 órakoi­KOSSUTH: Lányok az aknamezőn Szí. szovjet film Kezdés: f3 órakor Eper és vér Szí. amerikai film Kezdés: hn5 és 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB: A kis lovag I—II. Mb. szí. lengyel film Dupla helyár! Kezdés: 5 órakor FÁKLYA: A 22-es csapdája Mb. szí. amerikai film Kezdés: f5 és Í7 órakor 18 éven felülieknek! PETŐFI: A fenevad Szí. szovjet film Kezdés: Í5 és Í7 órakor SZIKRA: Fél évszázad korkülőnbség Mb. szovjet film Kezdés: 3, 5 és 7 órakor TANC8ICS: Isten hozta, őrnagy úri Szí. magyar film Kezdés: 3, 5 és 7 órakor TAPOLCA, ADY: A látogatók Szí. amerikai film 16 éven felülieknek! Kezdés: 7 órakor IFJÚSÁGI ÉS CTTÖRÖMOZI: Háry János Magyar film Kezdés: 4 órakor Húsz óra Magyar film Kezdés: 6 órakor HÁMOR: Vltya iskolába megy! Mb. szovjet film Kezdés: 6 órakor KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15 - Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Harsán a kürtszó! A Gyermekrádió mű­sora. — 8.57: Budapesti tavasz. Részletek Karinthy Ferenc re­gényéből. I—II. — 9.17: Népda­lok. — 10.00: Hírek. — 10.05: Is- kolarádló. Énekóra. Orosz tár­salgás. — 10.33: Zenekari mu­zsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Legénybúcsú. Operettrész­letek. — 9.00: Hírek. — 9.05: Gordonkamuzsika. — 9.50; Kri­tikusok fóruma. — ÍO.OO: A zene hullámhosszán. — Közben 11.00: Hírek. — 11.43: Expedíció az időben. I. Kőhíd a völgy fe­lett. Televízió: 8.05—8.40: Élővilág. — 9.05: Környezetismeret. — 9.53—10.30: Történelem. — 11.dő­li. 35: Földrajz. Illüii Ml'liBMIIil

Next

/
Thumbnails
Contents