Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-03 / 28. szám
Lent még a tavalyi avart gyűjtik, de fönt már a tavaszi rügyek mocorognak. Tapolcán a tel is más Tapolcán a tél is más. A havas hegyoldal régi, igazi januárok emlékét idézi. A fürdő gőzölgő vize hidegebbnek ha- zudja az időt, de a parkban, a fák alatt a lányok már az avart gereblyézik, vesszőkosárba kerül a tavalyi levél, s az ágakon duzzadt rügyek után kutat a szem. Mert a rügyek már mocorognak. Korai tavaszt ígér a madarak messzehangzó füttye. Tapolcán a tél is más. A viztelen tó szemérmetlenül mutogatja medrét. Meztelenségét hiába próbálják menteni a part menti fák, csupasz bokrok. Tavaly egy jókedvű, duhaj vendég kerti széket dobott a tóba. Amott egy rozsdát vedlő szemetes edény látszik. A sárba süppedt, piciny gyerekvödörért egy kisfiú szomorkodik valahol. Tapolcán a tél is más. Aki a ködös, szürke városból jön, azt meghunyorogtatja a napfény. Aki itt sétál, az nem nézi idegesen az órát. Nem siet, nem gázol át a tócsán, hanem komótosan kikerüli. Tapolcán a tél is más. Itt az az esemény, ha kisüt a nap, ha röppen egy kinnal-keservvel összekapart hegolyó, ha meg- nyikcrdul a játszótéren a hinta. Tapolcán héíköznan is vasárnapi kedvű emberek járnak. B. I. jjc Két öreg fa (Herényi László felvétele) Barlangászok Miskolc vízellátásáért Az Ady Endre Művelődési Házban működő Herman Ottó barlangkutató csoport az elmúlt nyáron csehszlovák és lengyel kollégáik közreműködésével a Bükk még feltáratlan barlangjait kutatta. A csoport idén újabb bükki túrára készül, hogy a ‘ karsztvidékről újabb tudományos adatokat gyűjtsön Miskolc vízellátásának javi- 1 tásáért. Díszfák, cserjék A Miskolci Kertészeti Vállalat 130 holdas sajószentpe- » téri faiskolájából látják el jj díszfákkal, cserjékkel Mis- ? kolc és Leninváros parkjait, ' s a két város magánvásár- 1 lóit. Az idei télen 300 ezerrel több facsemetét és 200 ezerrel több cserjedugványt szereztek be. Az őszi és karácsonyi szezonban cserjéből százezres, díszfából húszez- •. rés forgalmat bonyolítottak le. }ad gesztenye exportra t A Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalattól már elszállították a tavaly ősszel begyűjtött, kb. harminc tonna vadgesztenyét. A termés túlnyomó részét a MÉH exportálja' Napi 700 köbméter szemét A Miskolci Köztisztasági Vállalat naponta 6—700 köbméter szemetet szállít ki városunkból a lyukói, repülőtéri és cementgyári szeméttárolóhelyre. Az újonnan beállított Skoda Bob konténeres szemétszállító kocsik — éppen nagyobb űrtartalmuk miatt — jelentősen segítik városunkban a szemételtakarítást. DUBLŐRÖK ÉS CSEREPEK Dublőr-show a sportcsarnokban. Telt ház, az állóhelyek is foglaltak. A közönség halk morajjal és tapssal kíséri a kaszkadőrök produkcióit. Botpárbaj, judó-doba- sok, látványos álverekedések váltják egymást a színen. A karmester Pólyák József. Egyik kezében mikrofon, a másikkal pedig földre küldi tanítványait. Közben pedig magyaráz és magyarázkodik- Beavat a film- bravúrok kulisszatitkai Da es mentegetőzik, hogy most nem láthatjuk) izgalmas mutatványát a szamurájkarddal, no meg elmarad a nagy ugrás is, mert nem hoztak magukkal elég laticelt. Kárpótlásul viszont bemutatják a japán karate legkeményebb eredményeit. Cserepét törnek'. Ötöt, tízet, kéz- éllei, talpéllel, sőt fejjel. Teljes csendet kiérnek az összpontosításhoz — aztán porzik az alkalmi színpad és törnek a cserepek. A közönség hálás. Vastapssal zárul a dublőr-show. De a közönség gyanakvó is. Az előadás után tucatnyian a dobogóhoz mennek, és próbálgatják a cserepeket. A cserepek pedig törnek. Nem kell kétdános ka- ratemeslernek lenni, elég egy közepes erősségű ütés. Még meg sem fájdul tőle a hitetlen próbálkozó keze — mert a cserepek nem olyanok, amilyennek hittük őket. Tisztességes tetőfedő nem használná fel, mert egy kiadós jégeső kilyuggatná. A dublőrök idegesek. Éltess ékelik a színpadtól a nézőket, akik már hat-hét cserepet is széttörnek, minden különösebb erőfeszítés nélkül. A megmaradt rekvizitek gyorsan bekerülnek az Opel Commodore csomagtartójába. A közönség csalódott. Szegényebb lett egy kis illúzióval. Kiderült, hogy a bátor és erős dublőrök egy kicsit becsapták őket. Kiderült a trükk — pedig nemi bűvész- mutatványra invitált a plakát. Talán jobb lett volna, ha Pólyákéit kevesebb cserepet tűrnek, de igazit! Vagy fogadnak néhány ügyes dublőrt, akik helyettük a pódiumra állnak... (erdős) SENKI FÖLDJE? A Miskolci járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondta el a minap, hogy egy furcsa bejelentés érkezett hozzájuk: valaki, vagy valakik illetéktelenül szemétlerakó helynek jelöltek ki Miskolc határában egy területet. A népi ellenőrzésnek meglehetősen nehéz volt kideríteni, hogy végül is kié az a határrész. El lehetne gondolkozni afölött, hogy vannak-e valójában ilyen senki földjének^ nevezhető területek, s ha igen. miért nem tisztázzák a sorsukat annak rendje és módja szerint? Számomra azonban másért érdekes ez az ügy. A nagyvárosokat egyre inkább nyomasztja a szemátelhelyezés gondja. Miskolc szemétlerakóhelyei betelnek néhány év múltán, és mindmáig csak igen homályos elképzelések vannak arra, mi lesz azután. Űjabfc értékes földterületeket áldoznak fel; szemétégetőt építenek sok-sok milliós költséggel; felhasználva a külföldi és hazai kutatások eredményeit, megoldják-e a szemét biokémiai úton való bomlasztását? De ha a szemét jövője bizonytalan is, jelenleg kizárólag az erre a célra kijelölt „bányákba’’ hordja a város naponta is több száz tonnára rúgó hulladékát a köztisztasági vállalat. Miért van hát, hogy a Bükk elhagyatott tisztásain, vagy jóval közelebb, például a tapolcai út mentén időnként óriási szemétkupacokra bukkan az ember? Azért, mert magánosok, de néha vállalatok, intézmények is „feketén” szabadulnak meg a portájukon felhalmozódott szeméttől; éjnek-évadján felrakják egy teherautóra, és kiürítik, ahol tudják. Nekik senki földje az, ahol éppen nem kell a lefüleléstől tartani. Tolvaj módjára lopják felelőtlen emberek tőlünk il i módon az üdezöld pázsitot, a jó levegőt, az egészséges környezetet. Lopnak akkor is, ha tulajdonképpen visznek. Örökét nem lehet állítani mindenhová, de azért nehéz elhinni, hogy soha sincs tanú, hogy semmiképen sem lehetne lefülelni és megbüntetni a szemetelőket. Biztos vagyok benne, hogy ha csak egyszer is megpróbálnák, mondjuk egy tapolcai telken kiüríteni a kocsijukat, rajtavesztenének. Csak az, ami nem kizárólag a miénk, hanem mindannyiunké, egyesek szemében még mindig senki földje... (békés) Szocialista „Rendszeressé kell tenni a nagyüzemi munkások, szociálist;; brigádvezetők meghívását a tanács és más, a várospolitikai kérdésekkel foglalkozó testületek üléseire.” A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta, milyen feladatok hárulnak a tanács: testül .tre, az MSZMP Központi Bizottságának 1974. március 19—2ű-i irányelveiből. A teendőket összesítő jelentésből idéztem a kezdő mondatot. A tanácsteremnek van egy karzata, mely mindig üresen tátong- A határozat azzal biztat, hogy már nem sokáig. Téved, aki azt hiszi, hogy mindössze udvarias gesztusnak szánja a tanács a munkáskollektívák legjobbjainak a meghívását. A végrehajtó bizottság vitájából az kristályosodott ki, hogy az idén mindennapos gyakorlattá kívánják tenni a nyílt várospolitikát. Tavaly — különösen az év második felében — az üzemekben rendezett munkásgyűléseken az egyik fő téma Miskolc jelene és jövője volt. Abban az időben rendezték ezeket a fórumokat, amikor a következő ötéves tervre szóló koncepciókat dolgozták ki a tanács szakemberei. A munkásoktól hallott közérdekű javaslatok — bár sokat csak tíz-tizenöt év múlva lehet majd megvalósítani — segítettek a városfejlesztés gazdáinak. Össze tudták vetni a párt és a tanács vezetői a munkáskollektívák igényeit a tervjavaslat céljaival. Nem első ízben írom le, de ide kívánkozik ismét az a megállapítás, hogy ilyen széles körben még soha nem vitatták meg a városi tanács terveit. A szocialista brigádvezetőket nem passzív hallgatóknak hívják meg. Azt kérik majd tőlük, hogy visszatérve munkatársaik közé, mondják el nekik, mivel foglalkozott a tanácsi testület, milyen kérdésekkel kapcsolatban alakult ki vita, ki hogyan foglalt állást, mire futja majd a pénzből, mire nem és így tovább. Az lenne jó, ha a munkások körében tovább gyűrűznének a tanácsot foglalkoztató témák és aztán visszajutnának a megfelelő információs csatornákon a vélemények. Lehet, hogy egy kicsit misztikusan hangzik, hogy: információs csatornák. A valóságban persze nincs semmi titokzatosság. A párttagság véleménye rendszeresen eljut a városi pártbizottsághoz, s innen a tanácshoz mindaz, ami ^óda tartozik. De van más — az elmúlt évi tapasztalatok alapján jól beváltnak nevezhető — módszer is. A városi pártbizottság és a tanács vezetői, munkatársai többször találkoztak a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár és más' üzemek kollektíváival. Az idén — hallottam a végrehajtó bizottság ülésén — még rendszeresebbé teszik ezeket az eszmecseréket. Jó szolgálatot tettek a Hazafias Népfront kebelében rendezett várospolitikai vitafórumok is. Az az ember, akit nemcsak akkor keresnek fel, amikor valami pluszt kér tőle a város, akit nemcsak mint önkéntes társadalmi munkást vesznek számításba, hanem véleményére. javaslatára is igényt tartanak, szívesebben áll „csatasorba”, lelkesen ültet fát, fabrikál játékot, bútorokat lakótelepe parkjába. És még valamit. A közéleti szerepléstől sok munkásembert az tart vissza, hogy, bár okos gondolatai vannak, nincs rutinja, és elbátortalanodik, ha nyilvánosság előtt kell kifejteni mondandóját. A közéletiségre nevelést is szolgálja a tanács, ha meghívja az ülésekre a szocialista brigádok vezetőit ■ Természetesen nem lehet egyszerre mindet, nem férnének el a teremben. Majd az üzemi kollektívák eldöntik, kik a legérdemesebbek. Azért a meghívásra büszke is lehet az, aki kapja. BÉKÉS DEZSŐ Miről ír a Szpulnyik? A SZPUTNYIK februári száma a többi között érdekes cikket közöl Életszínvonal — közérzet címmel. A cikkíró azt fejtegeti, hogy a tőkés országokban a műszaki-tudományos forradalom a civilizáció újabb és újabb stresz- szeit hozza létre, a szocialista társadalomban azonban ez ismeretlen. Ember és állam címmel tanulságos ^ínyeket olvashatunk arról, hogy a Szovjetunió átlépte az ötéves terv ötödik, befejező évének küszöbét. A cikkből álljon itt néhány adat: az ország 97,5 millió dolgozója közül 47 millió kapott fizetésemelést. 30 millió embernek nőtt a nyugdíja, illetve ösztöndíja. A Szovjetunió 45 millió állampolgára költözött összkomfortos lakásba. A Számok és tények a Zsidó Autonóm Területről c. írás a többi között beszámol arról, hogy 1934-ben alakult ez az autonóm terület, ahol 181 ezer ember él, a lenini nemzetiségi politika normáinak szellemében. Az azóta eltelt 40 esztendő alatt korszerű ipari létesítmények születtek, a termelés 23-szorosára emelkedett. Jelentős a kultúra és a közoktatás fejlődése is, amelyet 136 iskola, 118 művelődési ház, 188 könyvtár, 241 filmszínház fémjelez a többi között. Ezt a beszámolót követi Emberi sorsok címmel egy riport, amely az autonóm terület lakóinak életéről szól. Az Egy ország infláció nélkül c. írás a többi között arra ad választ: megalapozott-e a polgári közgazdászok és politikusok azon állítása, hogy napjainkban az infláció a világ minden országát érinti, és hogy sehol sincs menekvés előle? A cikk szerzője, Alekszandr Birman profesz- szor, a jeles tudós úgy véli, hogy ez az állítás alaptalan. A cikk választ ad arra. hogyan oldják meg a Szovjetunióban a gazdaság stabilitását. A lap kulturális anyagából kiemelkedik a neves szovjet balett-táncosnővel, Maja Pliszeckájával készült beszélgetés, a katonazenekarokról szóló írás. valamint az iskola előtti nevelésről szóló fejtegetés. Gazdagnak mondható a lap sportrovata, valamint az asszonyokat és a kicsinyeket érdeklő, érintő rovat.
