Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-12 / 36. szám

Niem „szürke eminenciások99 111, Az irodai túlórákért a sok betegszabadságot és egyéb távollétet, a „maszek-bürok­ráciát” — vagyis az önad­minisztrálást —, a kollektív felelősség hiányát, a sokkép­pen jelentkező „üresjáratot” — a presszózást-fecsegést, s a slendriánságot, figyelmet­lenséget okolja a beszélgetés során a középüzemi igaz­gató. Am szerinte, ha na­gyobb figyelemmel, nagyobb intenzitással dolgoznának az irodisták, még akkor is na­gyon sok minden hiányozna ahhoz, hogy ideálisnak — vagy legalábbis azt megkö­zelítőnek — nevezhessük a „tisztviselői” szemléletet. — Nem vagyok nőellenes; bár úgy tűnhet mindabból, amit kifogásolok. Különösen pedig azért nem, mert köz­tudottan túlnyomórészt nők dolgoznak az adminisztratív és alkalmazotti státusokban. Amit elmondok, az saját ta­pasztalatom, de tudom, hogy nem csupán nálunk van így. Sokszor bosszantó a kívül­álló számára, hogy például a hivatalban dolgozó nők legritkábban egymás között gyakorolják az egyenjogúsá­got... Ki tud jobban affektálni? Kinek a férje kicsoda, ki honnan jött, kinek milyen toalettje van, ki tud jobban affektálni? Sokan sajnos ezt nézik, s nem azt: ki tud jobban dolgozni. — Ha végre megszűnnék az „én tisztviselő vagyok” szemlélet minden irodá­ban ... Ha végre az irodis­ták is kíváncsiakká vájná­nak arra: mit is jelent az egész üzem számára az, amit ők számokban fejeznek ki. Ha gyakrabban volna rá példá, hogy munkájuk ész- szerűsítéséért, a fölösleges adminisztráció ellen emelné­1A DH várospolitikai nek szót. De nem a presszó­ban, hanem a munkahelyü­kön. Mert a presszókban fe­ketekávéval kötött „vérszer­ződések” — amelyek másnap sajnos éreztetik hatásukat a munkahelyen is! — nem al­kalmasak arra, hogy jó ala­pot vessenek a kollektív szellem kialakulásának. De arra igenis, hogy egyesekkel szemben melegágyai legye­nek — nem a megértésnek —, az elnézésnek! Ha az igazgató ilyen sö­téten, s szerinte jól látja a helyzetét, vajon mit tesz a megváltoztatásáért vagy mi­ért nem tesz érte? Törődnek-e velük? Furcsa módon kielégítő magyarázatot a kérdésre nem sikerült kapni. Annyi mindenesetre kitűnt a be­szélgetésből : ahol ennyi a hiba, ott valami nincs rend­ben a kollektív vezetésben. Ezt valahogy így érzékel­tette az igazgató: — Ügy tűnik, hogy a vál­lalati szervezet „piramisá­nak” csúcsán az igazgató áll. Holott a munkaköri el­határolások miatt az egyes területek vezetői igyeksze­nek a maguk hatáskörében a saját elképzeléseiket meg­valósítani .,. Ami persze magyarul azt jelentené, hogy a legjobb tö­rekvések is hajótörést szen­vedhetnek egy-egy munka­köri vezető makacsságán. S valljuk meg: szomorú volna, ha így volna. És túl egysze­rű ok a túlórák és a bürok­rácia magyarázatára. Vala­hol ott lehet a hiba, amit az igazgató is pengetett: az ad­minisztrációs és alkalmazotti státusban levők valahogy ki­kerültek a társadalmi „látó­szögből”, s talán ezért érzik kevésbé a felelősségüket a termelőmunka iránt. Esetleg arról van szó, hogy az ő problémáikkal kevesebbet törődnek a vállalatoknál? (Folytatjuk) RADVANYI ÉVA fóruma Interjú Rózsa Kálmánnal Az V. ötéves terv irényelvei Tehermentesítő út, uszoda A városi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban meg­tárgyalta az V. ötéves terv irányelveit. Igen, irányelveit, bár az előterjesztés a tervjavaslat címet viselte. Az olvasó azt hiheti most, hogy teljesen fölöslegesen finomkodunk a fo­galmazással, pedig alapos ok van arra, hogy helyesbítsük a címet. Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke is ezzel kezdi a beszélgetést: Egyelőre ötlet Régi bútort ad újat kap! A Bizományi Áruház Vál­lalat igazgatója érdekes öt­letét közölte velünk; hasz- náltbútor-akciót szeretnének indítani, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal közösen. Ennek lényege a következő volna: a bizomá­nyiban átvett régi bútor árát nem fizetnék jki az eladó­nak, hanem azt a BIK bú­torüzletében beszámítanák az új bútor árába. Gönczi János, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosz­tályvezetője így vélekedett erről: — Mi minden olyan ak­ciót támogatunk, amely a vásárlók érdekeit szolgálja. Elvileg semmi akadálya az akciónak, de részletesen kell tárgyalni róla. Az egyedüli gondot talán az jelentheti, hogy a vásárlók többsége OTP-hitellevélre veszi meg a bútorokat. Kérdés: hogyan tudja az OTP beszámítani a régi bútor árát ily módon? Adámi Tibor, az OTP hi- íelosztály-vezetője: — Nem új az ötlet, hogy a készpénz ne kerüljön ki a vásárlóhoz —, aki egyébként is új bútort szándékozik venni —, hiszen a televízió, a hűtőgép esetében már megvalósitottuk ezt. Célsze­rű lenne azonban a búforral a Domus Áruház megnyitá­sát megvárni, mert — min­den bizonnyal — az új, az OTP-t megkerülő átutalási rendszerbe a bútor is beke­rül majd. Ez jelentősen egy­szerűsíti a vásárlók hitellel kapcsolatos ügyintézését és megvalósíthatóvá tenné az említett bútorakciót is. Az ügyfelek szempontjából te­hát feltétlenül kényelmes eljárás lehet. (tóth) A hi és a visít Az ember és a modern technika című szabadegye­temi sorozat következő elő­adását pénteken délután 5 órakor tartják a TIT termé­szettudományi előadójában. Bucher József mérnök A hajó és a vasút című elő­adását filmek vetítésével teszi szemléletessé. — A városi tanács végre­hajtó bizottsága és — ebből értelemszerűen következik — a városi tanács »am fogadott el eddig tervjavaslatot. He­lyes tehát, ha irányelveknek nevezzük azt az anyagot, melyről a végrehajtó bizott­ság ülésén vitatkoztunk, hi­szen anyagilag még nincse­nek megalapozva azok a lé­tesítmények, melyeket a szakosztályok az előterjesz­tésben feltüntettek. 0 Magyarán m«ndva: még nem tudja a tanács, hogy mennyi pénz jut Miskolciak az állam kasszájából a követ­kező ötéves tervre. — Igen, így van. Csak az év második felében tisz­tázódnak pontosan anyagi lehetőségeink. A cél csak az lehetett eddig, hogy megha­tározzuk a városfejlesztés főbb teendőit, pontosam fel­mérjük helyzetünket és szá­mot vessünk reális igénye­inkkel. Reális alatt a legsür­gősebb városfejlesztési te­endők értendők. Az igények között ugyanis számos olyan létesítmény is szerepelhet, melynek megvalósítására előreláthatólag csak 10—15 év múlva kerülhet sor. 9 Az előterjesztésben és ■ vitában Is szó esett bizonyos irányszámokról. Ezek is vál­tozhatnak még? — A tervezőmunka meg­könnyítésére a főhatóságok és a megyei tanács irány­számokat közölt velünk. Fel- tételezésünk szerint azonban még ezek is változnak. Mind. össze annyit állíthatunk, hogy a várható összegek le­hetővé teszik majd. hogy Miskolc továbbra is dinami­kusan fejlődjön. £ A most folyó ötéves terv végrehajtását megnehezítette, hogy menet közben módosíta­ni kellett például a lakásépítés tervszámait. A kővetkező öt­éves terv reálisabb alapokon I nyugszik majd? Fejezetek a magyar antifasiszta ellenállás történetéből XXI. A MÓKÁN fegyveres akciói AMIKOR A KORMÁNY elrendelte a gyárak lesze­relését és velük együtt a munkások elszállítását, a MÓKÁN vezetősége ez el­len is fellépett. Kapcsola­tot teremtett a gyárak mű­szaki vezetőivel, katonai pa­rancsnokaival és közösen megakadályozták, illetve kés­leltették a gyárak leszere­lését, a lakosság áttelepíté­sét. A Diósgyőri Vasgyár dol­gozói családtagjaikkal együtt Lyukóvölgyben és a környé­ki erdőkben kerestek me­nedéket. Az iparvidéken a lakosság ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a né­met hadseregcsoport vezető­je megfelelő karhatalmat követelt az erdőkbe vonult munkások eltávolítására. Jellemző, hogy Hans Friss- ner náci tábornok memoár­jában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felke­léséről ír, amely — szerin­te — a nácik amúgy is sú­lyos katonai helyzetét e tér­ségben katasztrofálissá tette. 1944 NOVEMBERÉBEN a MÓKÁN fegyveres csoport­jai a vasgyárban, Miskolcon és a környező vidéken rend­szeres akciókat hajtottak végre. Megtámadták a né­met és magyar katonai őr­ségeket, zavarták az össze­köttetést. Akcióik eredmé­nyessége különösen megnőtt akkor, amikor Szabó Lajos nemzetőrökből álló százada is csatlakozott a MOKAN- hoz. November közepén a tér­ségben a németek helyze­te egyre tarthatatlanabbá vált és komolyan számoltak azzal a veszéllyel, hogy a szovjet csapatok támadásá­val egyidejűleg a borsodi partizánok hátbatámadják őket. Ezért november 17-én a német véderő falragaszo­kon jelentette be, hogy a „közös hadviselés érdeké­ben” túszokat szednek és azokat kivégzik, ha a la­kosság továbbra is akadá­lyozza a város védelmét és az „ellenséget” segíti. A né­metek szorongatott helyze­tükben nem merték fenye­getésüket beváltani, s ez a körülmény is növelte a MÓKÁN befolyását. NOVEMBER VÉGÉN a MÓKÁN a szovjet hadse­reg támadásának segítésére — A jelenlegi ötéves terv­időszakban az említett zök­kenőket részben az okozta, hogy nem voltak eléggé reá­lisak a tervek, részben pe­dig az, hogy menet közben kellett korrigálni az árvál­tozások miatt. Azért remél­hetjük, hogy nem ismétlőd­nek ezek a bajok, mert az Országos Tervhivatallal, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal, valamint a megyei tanáccsal szorosan együttműködve végeztük, il­letve végezzük a tervezési munkát. Segítséget jelente­nek az új műszaki és gaz­dasági normák is. 0 A végrehajtó bizottság Illésén többen megfogalmazták, hogy szűk az építőipari ka­pacitás. Tovább növelt a gon­dokat, hogy a központi keret nem egyenletesen oszlik meg a tervévek között. Az építők alig-alig tudnak megfelelni annak a követelménynek, hogy az idén kell felépíteni az öt évre tervezett lakásmennyi­ségnek körülbelül 25 száza­lékát. A kérdés tehát az: ho­gyan lehetne arányosabban elosztani az építési feladatokat? —■ Azt nem remélhetjük, hogy az igényeinknek meg­felelő elosztásban állnak majd rendelkezésünkre a pénzeszközök. Áthidaló meg­oldás lehet viszont, hogy a nem tanácsi beruházásban megvalósuló lakásépítés zö­mét a tervidőszak első két évére ütemezzük. Gondolok itt mindenekelőtt az OTP- társasházakra. Ilyen értelmű tárgyalásokat folytattunk nemrégiben az OTP vezetői­vel. 0 Ha már a társasházakat említettük... Hogyan áll a komlós etői munkáslakás-épftés ügye? Néhány héttel ezelőtt beszéltem a Miskolci Építő­ipari Vállalat vezetőivel, iftik akkor még kétségbe vonták, hogy 197S-ban minden feltétel adva lesz a komlóstetői épít­kezés megkezdéséhez, — Álláspontunk ismert: 1976-ban munkáslakásokat kívánunk átadni a Komlós- tetőn. Ehhez kohósalak - blokkgyártó üzemet kell épí­teni és felkészítjük az emlí­tett építővállalatot a mun­kára. Bízunk benne, hogy a Miskolci Építőipari Vállalat vezetői és dolgozói — meg­értve az akció politikai je­lentőségét —most már teljes erővel dolgoznak a feltéte­lek megteremtéséért. 0 Nem vonja el ez a mun­ka a vállalat erejét a felújí­tásoktól? — A kérdés jogos. A fel­újítási kapacitás fejlesztésé­re ugyanis csak korlátozott anyagi eszközök állnak ren­delkezésre. Véleményünk szerint szükség lesz arra, hogy más vállalatok, illetve szövetkezetek is besegítsenek ebbe az igen fontos munká­ba. Megjegyzem, hogy első ízben készül Miskolcon őt évre szóló felújítási terv, és kidolgoztattunk az eddigiek­nél korszerűbb, gazdaságo­sabb tatarozás!, felújítási módszereket. Gondolok itt elsősorban arra. hogy nem egyes épületeket, hanem ut­carészeket, háztömböket újí­tanak fel egyszerre. 0 Az e lökés rí tő-terv e*ő munkában, úgy tűnik, »4 ka­rúk némi előnyt szerezni, leg­alábbis az elmúlt tervidősza­kokhoz viszonyítva. KeméUiet- jük-e, hogy zökkenőmentes lesz a rv. ötéves tervről az V-re való átállás? — Kétségkívül korábban kezdtük és nagyobb körülte­kintéssel végeztük a terve­zést, mint mondjuk a jelen­legi tervidőszak előtt. Több pénzünk is van az V. ötéves terv előkészítésére. Ha még­sem olyan ütemben halad az előkészítő munka, mint sze­retnénk. az nem az anyagia­kon, sokkal inkább az épí­tőipar telj esi tőképességér. múlik. A közművesítéssel bizony elég lassan haladunk. 0 Bár még kevés a bízta# pont, három olyan fejlessáéat témáról jó lenne szót ejteni, mely a város lakocaéfcáaak régi és véleményem szerint jogos kívánsága. MegépM-e ttz északi tehermentesítő út, lesz-« végre fedett uszoda és mű­jégpálya? — A népgazdaság anyagi erejét figyelembe véve, a következő ötéves tervben is elsősorban az alapvető la­kossági igények kielégítése lesz a cél. Tehát a lakás­építés, közművesítés, közle­kedés, stb. A közlekedési vi­szonyok javítása érdekében feltétlenül meg kell építeni az északi tehermentesítő utat, és jelentős támogatásra van szüksége a Miskolci Közlekedési Vállalatnak is járműparkja fejlesztéséhez. A sportlétesítmények közül a legfontosabbak azok, me­lyek az úszásoktatás, az úszósport szolgálatában áll­nak. Készül a tanulmány- terve egy 25 méteres fedett gyakorló uszodának, mely­nek helyét még nem jelöl­ték ki. Ezenkívül kisebb tan­medencét létesítenek a Gyer­mekváros, a belvárosi álta­lános iskola és talán még egy iskola mellett. Jogos kí­vánsága Miskolc lakosságá­nak a műjégpálya is. Ennek az anyagi fedezetét azonban ma még nem látjuk bizto­sítottnak. BÉKÉS DEZSŐ A CSŐSZER azonnali belépéssel lelvesz HNB minősítéssel rendelkező iv-lánghegesztöket központifűtés-szerelőket és csőszerelőket. Munkásszállást, különélési pótlékot biztosítunk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen vagy írásban: Leninváros, Új Hőerőmű, a CSŐSZER munkaerőgazdálkodásán. elhatározta, hogy feltérké­pezi a német és magyar tü­zérségi állásokat, s az azok­ról készített térképet átjut­tatja a szovjet csapatokhoz. A MÓKÁN vezetői úgy vél­ték, ezzel megvédhetik a város épületeit is a sok kárt okozó, de elkerülhetetlen ágyútűztől. Baria Anna if­júmunkáslány vállalkozott a veszélyes út megtételére, a térképnek a szovjet csa­patokhoz való eljuttatására. A németek rémülten látták, hogy a szovjet tüzérek egy­más után lőtték ki ágyúi­kat. A szovjet felszabadító hadművelet során a MÓ­KÁN egyes csoportjai fegy­veresen segítették a városért vívott harcot. A MÓKÁN és az általa befolyásolt lakosság jelen­tős szerepet játszott abban, hogy a németek makacs vé­dekezése ellenére a Vörös Hadsereg nagyobb veszte­ség nélkül vonulhatott be a városba — olvasható a Mis­kolc felszabadulása után ki­adott TASZSZ-jelentésben. (Folytatjuk) PINTÉR ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents