Déli Hírlap, 1975. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-07 / 32. szám
Sok a hórukk-ember Felnőnek Tanácskozás a környezetvédelemről A légszennyezés adatbankja (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy figyelemmel hallgatták a résztvevők Polgár Iván tudományos munkatárs előadását a levegőtisztaság-védelem információs rendszeréről, az országos adatbank létrehozásáról. Az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézet munkatársa előadásában vázolta a légszennyezők egységesített nyilvántartási rendjét. Az alapadatokat idővel számítógépes módszerrel dolgoznák fel. Ehhez viszont szükség van az országos adatbankra. Dr. Szita Lajos, az NME adjunktusa „Környezet- szennyezés és korrózió egymásra hatása a bányászatban és a kohászatban” címmel tartott előadást. A „B” szekció a bányászat környezetvédelmi kérdéseivel és feladataival foglalkozott. Ennek keretében hangzott el Szép Endrének, az Országos Érc- és Ásványbányák • Hegyaljai Művei főmérnökének előadása „Az OÉÁ Hegyaljai Művei környezetvédelmi tevékenysége” címmel. Nagy érdeklődéssel hallgatták a szakemberek a dr. Patvaros József egyetemi docens és dr. Földesi János egyetemi tanársegéd (NME) közös munkájáról szóló ismertetést. A kohászati üzemek környezetvédelmi kérdéseit, feladatait ölelte fel a „C” szekció munkája. Hirsch Lajos, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet tudományos osztályvezetője a vaskohászati üzemek porkibocsátásáról, s a porleválasztó berendezésekről beszélt. Gábor Béla, a Lenin Kohászati Művek műszaki tanácsadója előadása bevezetőjében megái’apította. hogy az ipar fejlődésével növekszik a felhasznált víz meny- nyisége, és növekednek a víz minőségével szemben támasztott követelmények is. „A kohászati vízgazdálkodás fejlődése a környezetvédelem szolgálatában” című munkájában rámutatott arra, hogy , az ipar számára rendelkezésre álló vízkészletek csökkennek. Ahhoz tehát, hogy ez az ellentét feloldódjon, alapvetően új víz- és szennyvízgazdálkodási rendszert kell kialakítani. A környezetvédelmi konferencia mai, utolsó napján ismét szekcióüléseket tartanak, majd plenáris ülésen összegzik az elhangzottakat. T. Z. Éipigelelés a lakóházakban Sok gondot okozott már az előregyártott elemekből készült lakóházakban, hogy a zajok zavarták a lakók nyugalmát. A BÁÉV alsózsol- cai házgyárának vezetőjétől megtudtuk, hogy a házgyári rekonstrukció során erre is gondoltak és most a legmodernebb hang- és hőszigetelőt alkalmazzák. A 15 centi- méteres vasbeton oldalfalak a levegőben terjedő hangokat nem engedik át, így csak a kopogó hangok ellen kellett szigetelniük. Ezt úgy oldották meg, hogy a födémrészen habalátétes pvc-t, valamint szőnyegpadlót alkalmaznak. Ezáltal szinte teljesen megakadályozzák a zajok, hangok terjedését. a feladatokhoz Ketten ebédelünk a Júnó- szálló éttermében Molnár S. Istvánnal, a szálloda igazgatójával. S ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy ebben az étteremben 120, a szemközt nyílóban (a „Matyóban”) 80 ember számára teríthetnek, akkor hatásos képet kap az olvasó arról, mennyire nincs kihasználva a város szép új szállodája. Ám ez így, ahogy elmondtam, csak féligazság. A szállodában már jóval több a vendég. A kedves mosolyú titkárnő, Kovács Gyuláné az imént újságolta, hogy 108 szobájukból mindössze hat üres ma. Két szovjet turistacsoport tartózkodik náluk, itt szállt meg a televízió forgatócsoportja, csakúgy, mint az egyetemen rendezett környezetvédelmi tanácskozás delegációja. Ez is igaz, de ez meg túl szép lenne. * A porta, ahol első benyomásait: szerzi a* vendég. A nyelvtudás itt elengedhetetlen követelrnépy. (kerenyi László felvételei) Péntek, hetipiac Hátizsákok, fonott kosarak, fehér vászonbatyuk, vulkánfíber kofferek, bevásárló szatyrok... Egymás sarkát tapossuk a betonon. Olyan most a piac, mint egy naív festő képe. A Szárnyas-bolt kirakata mögött libabőrös csirkék csupaszkodnak, meg pulykacomb harmincnyolcért, libacomb harminchatért. Teljes gőzzel üzemel mind a hat pecsenyesütő. Itt vannak a szabolcsiak is. A standokon alma. alma, alma ameddig a szem ellát. Háromötven a rózsakrumpli, nyolc forint tíz deka sóska, harmincöt a su- sinka kilója. Itt-ott felparázslik egy-egy csomó tavalyi paradicsom. Kapós a hagyma, a vörös-, és a fokhagyma is. A gyümölcsbolt előtt hamvas karfiol, káposzta, citrom, narancs faládákban. Az enyhe szellő meglengeti a piros paprikafüzéreket. A hajnali hidegektől feldagadt orrú kofák hangos szóval kínálják áruikat. Az AGROKONZUM standján 1,70 a szárnyasboltban 1,10 a TÁV zöldség-gyümölcs pultján 1 forint a tojás darabja. Odébb, a ponyva alól tinórugom- bák kandikálnak ki. — Mibe jön ebből egy kilónyi? — bökök rá. — Ez nem eladó. A sógornak hoztam Aszalóról, maroknyi az egész — válaszol az irhaködmönös bácsi. — Tessék valami mást... A Tokaji Tiszavirág Halászcsárda halsütője alig látszik, annyian ácsorognak körülötte. Akinek kedve szottyan, átlép a borkóstolóba, ahol egy egészségtől majd’ kicsattanó arcú ember fennszóval dicséri a rusz- lit: — Nincs jobb ennél, ezt én mondom, aki szeretem a gyomromat — magyarázza teli szájjal, közben a nagy beszédben majd’ lenyeli bekattintott nikkel halasbicskáját a ruszli helyett. A Vásárcsarnokban — ahová „Kutyát, kerékpárt, motorkerékpárt, taligát bevinnni szigorúan TILOS!" — pang a halpiac. Pedig nyári délutánokon hány pecás besuttyan ide, hogy hazatérés előtt megtöltse iszák- ját... A hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Tsz akváriumaiban nyugodtan csillogtatják pikkelyeiket a pontyok, mintha csak éreznék, nincs nagy vész. A szomszéd standon, úgy látszik, szünetel a kiszolgálás. Az eladó kulcsot keresgél ingerülten. — Nyugodjon meg, asszonyom, majd előkerül a hatforintos hordóskáposztából... — szólal meg egy borízű hang. A csarnok előtt rakodók traccsolnak, sütkéreznek a napon. Üvegből isszák a sört. Időnként tétován lépnek egyet jobbra-bal- ra. mintha indulni akarnának, merthogy kevés a sör, sok a munka. — Nem a lutrin nyertem én se... — sziszegi fojtott hangon egy nem éppen megnyerő arcú fiú. Valami láthatatlan árura alkudoznak, körbeállják a harmonikanadrá- gos, gavallércipős tini-legénykék. Közben leszólongatják a mellettük elhaladó nőket a „bibircsókolom a kezét asszonyom" szövegeikkel. Föntről, az eresz széléről a mindentudó galambok válaszolnak nekik, a maguk módján ... VARGA RUDOLF Ha pontoson akarom érzékeltetni, milyen is a Júnó forgalma, akkor Molnár S. Istvánt kell idéznem, aki szerint 59,5 százalék a kihasználtság mutatója, s ez vidékig viszonylatban, a téli hónapokban jónak mondható. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Júnót múlt év szeptemberében nyitották és az azóta eltelt idő túl rövid volt ahhoz, hogy felfedezzék az utazási irodák. És felfedezzék a miskolciak. Hiszen a Júnó étterme, eszpresszója, drink-bárja kellemes környezetet nyújt a hét végi kikapcsolódáshoz. Az ellenérv az lehet, hogy szép, szép, de meglehetősen drága. A szálloda, mint ismeretes, az A/II. kategóriába tartozik és ez igen előkelő hely a rangsorban, mindössze két szállodatípus, a „luxus” és az A/I. előzi meg. Egy kétágyas szoba — reggelivel — egy napra 410 forintba kerül. Hozzátéve, hogy a szobákhoz fürdőszoba kapcsolódik és rádió, valamint telefon is szolgálja a vendég kényelmét. Az étterem, az eszpresszó illetve a bár elsőosztályú. Az árak tehát itt is meglehetősen magasak, ám aki havonta egy-két alkalommal jól akarja magát érezni annak megéri. Kiutazni Tapolcára és a Júnóban elkölteni egy jó ebédet, vagy eltölteni egy kellemes estét, valóban programszámba megy. Néha megengedhetjük magunknak. A szállodát nem azzal a céllal építették egyébként, hogy egy étteremmel, presz- szóval, bárral több legyen a városban. A nyári hónapokban hazai és külföldi turistákat fogad, s otthont adhat azoknak, akik például a tudományos tanácskozások alkalmával városunkba látogatnak. Nagyon kellett egy ilyen reprezentatív szálloda Miskolcnak! A baj inkább az, hogy mellette nincs még legalább két olcsóbb, a kispénzű turistáknak, fiataloknak megfelelő szállodánk. A Lídó jó, de kicsi, a város régi szállodái pedig mélyen alatta vannak a mai követelményeknek. Am a helyzet előnyösen változik, hiszen — mint a közelmúltban beszámoltunk róla — elkészültek a DVTK- stadion mellett felépítendő Hotel Express tervei, ez az ifjúsági turizmus fellendítését szolgálja majd, és reméljük, néhány éven belül legalább még egy szállodával gazdagodik Miskolc vendéglátóipara, amit — az eddigi elképzelések szerint — a Sportcsarnok közelében építenek fel. A Júnót a húszonévesek szállodájának nevezhetjük, dolgozói életkorát tekintve. 183 embert kellett felvenni az ősszel és az igazgató őszintén elismeri, hogy még nem sikerült minden posztra olyan embert találni, aki egy ilyen színvonalú szállodában tökéletesen helytáll. A portások az összes világnyelvet beszélik. főiskolát végzett emberek. Sokan szót tudnak érteni a külföldi vendégekkel a pincérek közül is. Ám a tervezett intenzív nyelv- tanfolyamra azért nagy szükség van! A vendéget ellátó, kiszolgáló fiatalok többsége szakképzett, ám pályakezdő ember. Nehéz volt az indulás és jogos kifogások is illették a Júnót, ám — magam is tapasztaltam — az itt dolgozó fiatalok igyekeznek és nem kétséges, hogy a tavasz- szal induló turistaszezonra íclnőnek a feladatokhoz. (békés) A Júnó télen A hangulatos (drink-bár fehér szőrmével borított székei szinte csalogatják az embert. Nehéz kezdet után Mennyit ér öt perc? Ha egy, ezer munkást fog- lah.oztató üzembe öt perccel tovább tart a reggeliidő vagy a cigarettaszünet. akkor a munkaidő-veszteség kétezer órára rúg havonta. De a tétel fordítva is igaz: ha az anyaghiány, gépállás miatt kieső munkaidőalapot naponta és személyenként öt perccel csökkentjük, akkor kétezer órát nyerünk, azaz any- nyit, mintha — minden egyéb tényezőt változatlannak véve — tíz új munkást alkalmaztunk volna. Csábít az óriás Amikor Karakas László munkaügyi miniszter legutóbb Miskolcon járt, a borsodi vezetőkkel a foglalkoztatottsági gondokról tárgyalt. Aki csak kicsit is fogékony a napi hírek iránt, tudhatja: a „foglalkoztatottsági gond” egyet jelent azzal, hogy kev- vés a férfi munkavállaló, s általában nehézséget okoz a teljes női foglalkoztatottság biztosítása. Miskolc abból a szempontból ir nagyvárosi rangú, hogy minden munkaképes férfinak kenyeret tud adni. A betöltetlen állások száma több százra tehető, és semmi garancia nincs arra, hogy ez a helyzet változni fog. Sőt! A borsodi nagyberuházások szívóhatása már most komoly fejtörést okoz a vállalatok ..munkaügyiseinek”. Sokan kacsintgatnak a bükkábrányi óriás felé. Az energetikai kombinát majdani építése csábító lehetőség, s ezt jól tudja az a néhány ezer lakatos. hegesztő, kubikos is, aki Mezőkövesd környékéről Miskolcra jár d.'^ozni. Kevesebben, de többet 1 ,a a rendelkezésre álló munkaerőt adottnak vesszük (mert mi mást tehetnénk?), kkor a szorító gondokon csak az ésszerűbb elosztás enyhíthet. A munkaügyi miniszter elmondotta, hogy ma Magyar- országon 1,1 millió anyag- mozgató van. Ez pazarlóan magas szám. A korántsem óhajt, sokkal inkább kényszerű szükséget jelentő prognózis szerint öt esztendő alatt háromszázezerrel kell csökkenteni a hórukk-emberek számát, de úgy, hogy a kevesebb anyagmozgató a jelenlegi súlynak a kétszeresét teljesítse. A gépesítés az egyetlen járható út. A befektetés, amely gyakran nem több egy emelőtargonca vagy szállító csigasor áránál, még mindig keveiebb, mint az a veszteség, amelyet a -sak egy műszakban járatott méregdrága berendezések termeléskiesése okoz. Az->z, a géppel „kiváltott” segédmunka sokszorosar kamatozik a minőségileg más, termelékeny eszközöket igénylő szakmunkán. lenni kell Leírva, elmondva egyszerűnek tűnik a recept. A vállalatvezetők a megmondható hogy a megvalósításnak gyakran olyan feltételei vannak, amelyek meghaladják egy-egy termelőkollektíva lehetőségeit. De a vállalatok nem is ma. adna: egyedül. Szabadjon csak a folytonos munkaerőgondokkal küzdő kereskedelemre hivatkozni. A nehéz fizikai munkát kiküszöbölő segédmunkát pótló konténerizáció jelentős állami támogatást élvez. Tudjuk, szólni könnyebb, mint cselekedni. De szólni sohasem késő. Tenni pedig muszáj, és erre em. ;ak az egyre gyarapodó álláshirdetések figyelmeztetnek. Jó lenne a „Dolgozókat alkalmazunk” feliratú táblát az utcáról az üzembe vinni, és öt perccel megrövidíteni a reggeliidőt vagy a cigarettaszünetet. B. I.
