Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-06 / 4. szám
a miskolciaké a szó Papír a műszerfalon Éljünk — Pecsenyeveréb ? A napokban figyeltem fel rá, hogy a műszerfalon, az utas felöli részen magát kelletve vilit egy kis papírszeletecske a vállalati személygépkocsiban. Rajta mindössze ehnyi: Maximális sebesség lakott területen: 60 km ó. Országúton: 100 km ó. Autópályán: 120 km ó. Jó figyelemfelkeltő az utas oldalán. A gépkocsivezető tisztában van a sebességkorlátozó rendelettel. Utasa viszont nem mindig. Hányszor, de hányszor siettetjük a gépkocsivezetőt, szidjuk a „márkát”, mert lassabban megy az általunk kért sebességnél. Ugyanakkor nem gondolunk arra, hogy szabályok is vannak a világon. Ezek a szabályok december 15-én ismét változtak. A személygépkocsik sebességét a fentiekben határozták meg a közlekedésrendcszet illetékesei. Hogy szükség volt rá, talán mondanunk sem kell. Tragikus balesetek sokasága bizonyíték erre, ahol a jegyzőkönyvben szinte mindenütt ezt olvashattuk: nem az útviszonyoknak megfelelően vezette gépkocsiját; a karambol oka: gyorshajtás. S igen sok eset volt — bevallva vagy beváltatlan —, amikor a gyorshajtás okozója az utas volt. Amikor megfeledkezett a szabályokról, s a gépkocsivezetőt nagyobb sebességre serkentette, mert. •. Nézzünk magunkba, s valljuk meg, szinte valamennyien tettünk már hasonlót. Most ez a kis papír figyelmeztet. Figyelmeztet a szabályokra, arra, hogy ne siettessük a gépjárművezetőt; arra, hogy a gépkocsivezetőt is, minket is hazavárnak! Együtt ünnepeltünk' A Miskolci Közlekedési Vállalatnál régebben nehezen maradtak meg a dolgozók, valóságos „átjáróház” volt a vállalat. Ez már megszűnt. Hogy mennyire második otthonuknak tekintik a vállalatot, ennek egy nagyon szép példáját adta meg a karácsony. A Marx téri végállomás pihenőjében gyönyörű kétméteres fenyőt állítottak fel, és ehhez indítók, ellenőrök, busz- és villamosvezetők, takarítók mind-mind hozzájárultak. És valóban kellemes, családias hangulatot teremtettek. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a szolgálatot teljesítőket meglátogatta a vállalat igazgatója, a buszsofőrök főnöke és a KISZ-titkár. Kívánjuk, hogy az elkövetkező új évben is erőben, egészségben végezzék munkájukat, melyhez jó munkánkkal igyekszünk mi Is hozzájárulni. Az MKV Marx téri dolgozói Szemetelnek, zajt csapnak A Vászonfehéritő utcában hosszú garázssor épült. Elölről jói is mutat, no de a hátulja? A tulajdonosok ugyanis ide hordják ki a szemetet. Egy új lakótelep tisztaságára jobban kellene vigyázni... És még valami: a gépkocsitulajdonosok többsége nincs tekintettel lakótársai nyugalmára. Késő este és sokszor már hajnalban is a túráztatott kocsik zörgése veri fel a környék csendjét. Az itt lakók több figyelmességet kérnek és várnak az autótulajdonosoktól! — írja S. ,Kálmán olvasónk. Nem történt szabálytalanság A lapunk december 5-i számában „Várakozás a sorompó előtt” címmel megjelent panaszra a MÁV Miskolci Igazgatósága a következő választ küldte: ..A sorompókezeiesf szabályozó szolgálati utasítás előírása szerint a főjelző es az utána általános fékűttávol- ságban lévő sorompó között olyan szerkezeti függésnek kell lenni, hogy a jelzőt csak a sorompó lezárása u*án lehessen továbbhaladást engedélyező állásba állítani. A fenti szerkezeti előírás következésképpen maga után vonja, hogy a sorompót olyan időben kell lezárni, hogy emiatt a vonat sebességét ne kényszerüljön csökkenteni, illetve ne kényszerüljön megállni. A műszaki előírások szerint a sorompót négy perccel a vonat kiszámított érkezési ideje előtt le kell zárni. Ehhez szükséges még hozzáadni a kezeléshez szükséges időt is, amely egy-két percben van meghatározva. Ezek figyelembevételével gyakorlatilag a vonat várható érkezése előtt, már öt-hat perccel meg kell kezdeni a sorompó lezárását. A cikkben említett vágánykocsi közlekedése Nyékládháza állomásra abban az időben történt, amikor a sorompó rárva tartását a gyorsvonat tette szükségessé, s nem a szolgálati vonat, melynek közlekedtetéséhez egyebekben üzémi érdek fű máik.” (A Búza téren fényképezte: Szabados György) Ezt mondja a jogszabály A SZAKSZERVEZETI TÁRSADALMI ARELLENÖRZÉS de ne éljünk vissza a „zebra joggal ! Előrebocsátom, nem tartozom az autótulajdonosok egyre növekvő táborához, tehát nem „hazabeszélek”, amikor az alábbiakat szóváteszem. Közlekedési „eszközöm” a természetadta két lábam, valamint a várost behálózó autóbuszjárat és a Villamosvasút. Ha ráérek, vagy bevásárolni valóm van, akkor szép nyugodtan, mondhatnám: ráérősen sétálok végig az utcán, bebetérve a vásárlásra kiszemelt boltokba. Egészen más a helyzet akkor, ha sietek valahová vagy munkából igyekszem haza. Ilyenkor igénybe veszem valamelvik tömegközlekedési eszközt. Am ekkor éri az embert egyre-másra a bosszúság. A belvárosban, különösen a Centrum Áruház előtti gyalogátkelőhelytől egészen fel a Kossuth moziig, igen sok esetben meg kell állni a zebra előtt a járműveknek, hogy a fegyelmezetlen vagy figyelmetlen járókelőknek szabad átkelést biztosítsanak. Sokszor tudatosan nem veszik figyelembe, hogy mégiscsak annak a járműnek van áthaladási elsőbbsége, amely az emberek százait viszi a munkahelyére vagy munka után haza,- otthonába, nem beszélve arról, hogy ezek menetidőhöz vannak kötve. Egyesek úgy viselkednek az átkelésnél, mintha valami halaszthatatlan, életbevágóan fontos eseményről maradnának le, ha megvárnák, amíg a busz vagy villamos elhalad előttük. Sokan még testi épségüket is veszélyeztetik egy-két másod- percnyi előnyért. Vannak aztán olyanok is, akik valósággal sportot űznek abból, hogy időlegesen feltartják a forgalmat, tetszik nekik, hogy addig leáll a forgalom, amíg ők átsétálnak a túloldalra. (Mert valóban sétálnak!) A járművezetők munkája nem könnyű, még normális körülmények között is Idegfeszltő. Állandó figyelmet igényel, nem lehet elmélázni, mert könnten megtörténhet a baleset. Szépszép, hogy a KRESZ messzemenően gondoskodik a járókelők élet- és balesetbiztonságárűl, de vajon hová fog vezetni ez a túlzott figyelmesség, ha a gyalogosok így visszaélnek a „zebra adta” joggal. Ilyenformán semmiesetre se fog csökkenni a Járművek menetideje, utasaik pedig egyre későbben érnek útS- céljukhoz. Itt vetődik fel bennem az a gondolat: nem kellene nagyobb előnyt biztosítani a közút! járműveknek? P. I. Miskolc Az árstabilitás fokozására vonatkozó ICB-határozat segítése, a szervezett dolgozók érdekében a SZOT elnökségének határozata szerint meg kell szervezni a szakszervezeti társadalmi árellenőrzést. A társadalmi árellenőrzés kiterjed: a fogyasztási cikkeket gyártó termelő vállalatok központjaira; a lakosság részére szolgáltatásokat végző vállalatok központjaira; a fogyasztási cikkeket értékesítő kis- és nagykereskedelmi vállalatok központjaira és külön állami felhatalmazás alapján a szövetkezetekre (mg. tsz kivételével), valamint a kisiparosokra. A társadalmi árellenőrzés elvi irányítását és koordinálását az Árhivatallal együttműködve a SZOT végzi. A minisztériumi vállalatok társadalmi ellenőrzését a minisztériumokkal együttműködve a szakszervezeti központok végzik. A tanácsi vállalatok, szövetkezetek és a kisiparosok társadalmi ellenőrzését pedig a megyei tanácsokkal együttműködve az SZMT-k, SZBT szervezik meg. A szakszervezeti társadalmi ellenőrzés a jelzőrendszer szerepét tölti be. Súlyos szabálytalanság vagy törvény- sértés esetén a társadalmi ellenőrök javaslata alapján az illetékes szakszervezeti szervek jogi szankciók alkalmazását is kezdeményezhetik. A társadalmi árellenőrök az ellenőrzés során betekinthetnek az ellenőrzött szerv azon irataiba, amelyek az ellenőrzéshez megítélésük szerint szükségesek. Az ellenőrzött szerv (személy) a társadalmi ellenőrzés elől nem zárkózhat el, annak érdemi elvégzéséhez a szükséges felvilágosítást és segítséget köteles megadni. Ugyanúgy e munkát a vállalati szakszervezeti szervek messzemenően segíVeszélyes A Baross Gábor utcában nem égnek a közlekedést irányító lámpák. Valósággal művészet a láthatatlan zebrákon való átjutás. Feltétlenül meg kell várni, hogy baleset történjen? Sürgős intézkedést várunk testi épségünk megóvása érdekében. F. E. Miskolc Gyorsan intézkedtek A Tizeshonvéd utcai aj bérházak előtt van már szemetesedény. Nem azt mondom, hogy most már mindenki ide dobja a szemetet, de legalább a lehetőségét biztosították azzal, hogy a. Déli Hírlapban megjelent kérésünkre valósággal „postafordultával” válaszoltak, illetve intézkedtek. Az it: lakók nevében köszönjük. Szerkesszen velünk! A korszerű háztartás egyre több félkész, konyhakész ételt, konzervet igényel, mert így értékes órákat takaríthat meg a háziasszony. Kellemesebb ezt az időt tévénézésre, esti sétára fordítani. Az élelmiszeripar újdonságok sorával jelentkezik, hogy megkönnyítse az otthoni sütés-főzés gondját. Az úgynevezett natúr konzer- vek mellett már a melegítés után nyomban fogyasztható, ízesített kolbászos lecsók, fűszerezetten tartósított főzelékek kaphatók. A háziasszonyok közül még ma is sokan szeretnek maguk készíteni esténként a családnak egyféle meleg ételt és ezeket a családtagok vagy a maguk ízlése szerint sütik-főzik meg. Elkel ilyenkor a tubusos ízesítő, hozzávaló. Hol vannak a hagymakrémek — kérdezi levelében T. Gyu- láné Munkácsy utcai olvasónk. — Amíg lehetett kapni, mindig szívesen hoztunk haza néhány tubussal. Kitűnően bevált mint ízesítő és megkímélt a hagymatisztitás- tól, ami egyetlen háziasszony számára sem szimpatikus, sőt engem negyven év után is mindig könnyekre ingerel. Utánanéztünk T. Gyuláné kérésének és megtudtuk, hogy a hagymakrémek kereslet híján tűntek el a boltokból. Nem kaptak megfelelő propagandát a gyártó vállalatok részéről és egy idő elteltével jelentős mennyiséget kellett kiselejtezni. Pedig mi sem mutatja jobban, hogy ezek a krémek kitűnően beváltak, mint hogy a vendéglátóipar ezeket változatlanul használja. Éttermekben, ahol kilószám kellene rendszeresen tisztítani, vágni a hagymát, a tubusos készítmények tökéletesen beváltak. Szakemberek szerint a néhány forintos áron forgalomba hozott krémek igazi tartalma több kiló hagymának felelt meg. Az ízesítők közül mindössze a piros arany, a tormakrém és a reszelt torma hódít változatlanul. Ezekből százával fogy a boltok polcairól. Mivel a hagymakrémek gyártása folyamatos, nincs akadálya, hogy visszakerüljön a polcokra — ha az eddiginél nagyobb kereslet mutatkozik irántuk. A hagyományokhoz sok mindenben ragaszkodó magyaros konyha azért sem fogadta be könv- nyen ezeket az újdonságokat, mert egy időszakos hagymahiány után a piacon, a zöldségesboltokban bőségesen kapható volt, s kapható ma is olcsón vöröshagyma, fokhagyma. N. J. teni kötelesek. F. L.-né Dr. Sass Tibor Miskolc, Tizeshonvéd u. tó. Megkésett kurácsonyi levél Elmúlt a karácsony és Ön talán már el is feledte tettét. Engedje meg, hogy ezúton „köszönjem meg” azt a meglepetést, mely látogatása után ért. Mert mi történt? Minden szándékom ellenére megajándékoztam önt és családját egy szépen fejlett ezüstfenyővel. Igaz, hogy nem kérte, csak átugrott a kerítésen, három baltacsapás és vissza a kocsiba. Szép, gyors munka volt. önnek is kijár, a fenyőfa, azonban ez a fa. amíg élt, sok-sok füstöt nyelt el és tiszta levegőt adott cserébe. önnek is. Ahhoz, hogy egy ezüstfenyő ilyenné fejlődjön, tíz esztendő kell. Előre is sajnálom, hogy jövőre már nem tudok ilyen szép fával szolgálni önnek. Szűcs Ferenc Mályi-tópart. Kittenberger K. u 2. I Kitűnő volt a húsellátás Bizonyára nemcsak nekem, de valamennyi miskolci háziasszonynak, akik a karácsonyi, szilveszteri ünnepekre húst, húskészítményt vásároltak feltűnt: milyen bőség van a boltokban. Éz elsősorban azért volt meglepő, mert az utóbbi időben bizony hozzá kellett szoknunk az eladó válaszához: sajnos, 'nem tudok szolgálni vele. Most azonban a szebbnél szebb húsok, hen. tesáruk kínálták magukat a pultokon. Kaphattunk karácsonyi, szilveszteri kocsonyába valót, virslit, hurkát, kolbászt, no és a különböző húsáruk is kielégítettek valamennyiünket. Nem véletlen, hogy alig volt sorbanállás. Kellemes ajándék volt ez — úgy vélem — valamennyiünk számára az Allatforgalmi és Húsipari Vállalattól — írja O. E. miskolci olvasónk. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORM TELEFON: 1*111
