Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-27 / 22. szám

Zárszámadás A biharnagybajomi Dózsa Termelőszövetkezet tagsága tegnap jubileumi közgyűlé­sen emlékezett meg a ter­melőszövetkezet megalakulá­sának 25. évfordulójáról. Ez alkalommal vették számba a múlt évi eredményeket is. Ez volt Hajdú-Bihar megyében az idei év első tsz-zárszám- adás. A jubileumi közgyűlésen kitüntették a termelőszövet­kezet alapító tagjait, s a leg­kiválóbb dolgozókat pedig megjutalmazták. Egyetlen másodperccel... Az 1974-es év egy másod­perccel hosszabb volt az előzőnél. Erre a döntésre jutott a Nemzetközi Időiro­da, mert csak így lehetett kompenzálni a nap mint nap mért idő és az asztronómiai idő közötti eltérést. Karácsonytól már rendszeresen fogad vendégeket a sze­rencsi Huszárvár. A húsz szobában összesen 45 szálláshely van. A szálló árai szolidak, a szobák a C kategóriába tar­toznak. A környezet kellemes, s ebben az évben tovább gaz­dagítják a vár körüli parkot. (Herényi László felvétele) IS vegyesipari vállalat tervei Igazi acélból való Nekünk is van bicskánk l A diósgyőri vasasok úgy tartják, hogy bicska nélkül nem ember az ember' Jó az, ha a bicska mindig kéznél van: lehet vele szaionnázni. üveget nyitni, faragni, véde­kezni. Akinek bicskája '-an, az már nincs egyedül, s aki­nek kohász-bicskája van. az tudja és tudhatják mások is, hogy hová tartozik. Csütörtök óta nekem is van bicskám. Fényes, mint a tükör, éles, mint a beret- va, igazi acélból való. A.ttói a brigádtól kaptam, amely idestova egy éve már. hogy befogadott. írhattam volna, hogy tiszteletbeli taggá foga­dott, de ez túl merev, túl hivatalos megállapítás. Igaz. nem egy helyen dolgozunk, de ugyanolyan jogok illet­nek meg, mint a többieket, s ugyanúgy köt a kötelesség, mint másokat. Ottvagyok a brigádértekezleteken, alá­írom a jelenléti ívet, kérde­zek, javaslok, ha kell, mint a többiek. Fizetem a nem­hivatalos tagsági díjat. (A havi tíz-húsz forintok már szép summára rúgnak, ebből futja a közös kirándulások­ra, egy-egy pohár sörre.) A bicskát csütörtökön ad­ta át a brigádvezető. Meg­ölelt, hátba veregetett, jó egészséget kívánt... Aztán egy forintot kért. A bicská­ért. Hagyomány, máig is őr­zött szokás, hogy a diósgyő­ri munkás jelképes árat ksr azért, amit balkézről csinál. Még az asszonyt is megii- zetteti, ha egy derelyevág.íi visz haza. Boldogan szurkoltam le a jelképes árat a valóságban is jelképes zsebkésért. Mert jelkép ez a kés. Tudom, aligha fogok vele szalonnaz­ni, üveget nyitni, farigcsál­ni, de hivatkozom majd rá. az odatartozás bizonysága­ként- Büszke vagyok rá. hogy kohász-bicskám vdn. büszke vagyok, hogy bará­taimnak vallhatom azokat, akik könnyebben forgatják az ötkilós kalapácsot, mint a tollat, akik műszak után Vimmel mosnak kezet. ■ ■ A Lenin Kohászati Művek energia gyáregységének két brigádja, az Április 4. és a Lenin brigád, a múlt héten a lap szerkesztőségében járt. Illetve megtisztelte a szer­kesztőséget azzal, hogy a 20 ember a Sajtóházban tartot­ta az idei első brigádérte­kezletet. Bizony, a jelenléti ív több nevet tartalmazott, mint ahány tagja van a két testvér-kollektívának. Az új­ságírók is feliratkoztak a '.is­tára, beírták a nevüket a naplóba és — ez is rendha­gyó dolog — kézjegyükkel látták el az 1975. évi válla­lási listát. A közös vállalá­sokat ugyanis közösen kell aláírni... Mert az történt — s talán ezzel kellett volna kezdenem —. hogy a két brigád létszáma a múlt he­ten hárommal nőtt. így most már négy újságíró mondhat­ja magát brigádtagnak. A részletekkel nem aka­rom untatni az olvasót, hi­szen a közös program mar a brigádok belügye. Elhatá­roztuk, hogy segítjük egy­más munkáját, s mi a mű­helybe megyünk, ők a szer­kesztőségbe jönnek, gondola­tot és eszmét cserélni, meg- hányni-vetni közös dolgain­kat. ahogy az barátokhoz, elvtársakhoz illik. A kohász-bicska fényes, szépmivű szerszám. És éles is. Vágni is. szúrni is lehet vele, de kenyeret szelni, sza- lonnázni, sípot faragni is. Szeretnénk jól forgatni ezt a bicskát. S úgy becsülni, hogy megbecsülésükre, bi­zalmukra méltók legvünk. BRACKÓ ISTVÁN Még több szolgáltatás a lakosságnak Jó évet zárt a Miskolci Ve- gyespiari Vállalat. Pedig «zgmtalan nehézséggel is szembe ellett nézniök ta­valy. Mindezek ellenére Tóth József igazgató és Orosz Zol­tán főmérnök azzal számol­nak, hogy a tavalyit megha­ladja a vállalati eredmény, s több mint két hét körüli részesedést fizethetnek. A vállalat tevékenységében nőtt a lakossági-fogyasztási szol­gáltatások aránya — és te­gyük hozzá, minősége is. LAKÁSKARBANTARTÁS — Egy kicsit minden év­ben előbbre lépünk — mond­ja a vállalat igazgatója. — Tavaly a lakossági-fogyasztá­si szolgáltatások még mint­egy egyharmadát tették ki egész tevékenységünknek). Számos iskola, óvoda, intéz­mény, lakás felújítását vé­geztük el. Igaz, mindenütt nem győztük a munkát, hi­szen például a felújításra al­kalmas nyári iskolai szünet­ben csak nyolcvan festő állt rendelkezésünkre, s ez eleve meghatározta lehetőségeinket. k A vállalat idei terve 9,5 millió forint értékű lakossá­gi-fogyasztási szolgáltatás el­végzésével számol. Ebből minden eddiginél többet, 4,8 millió forint értéket képvisel a lakáskarbantartás. PÉNZ KELLENE FEJLESZTÉSRE Orosz Zoltán főmérnök így indokolja ezt: — A kisebb munkák nem érdeklik a nagyobb építőipa­ri vállalatokat. Nem éri meg nekik, vagy egyszerűen a nagyberuházások miatt nincs rá kapacitásuk. A lakosság viszont joggal igényli (s ter­mészetesen az iskolák, óvo­dák, intézmények is), hogy az ő kisebb ügyeikkel is foglal­kozzanak. Ezért fejlesztjük tovább lakáskarbantartó te­vékenységünket. Felkészül­tünk a padlószőnyegek javí­tására, ragasztására és a ta­pétázásra. Február 5-én ta­pétázó tanfolyamot indítunk. őszintén elmondták a vál­lalat vezetői azt is, hogy a lakossági-fogyasztási szolgál­tatások nem túl sokat hoznak a vállalatnak A IV. ötéves tervidőszak­ra 2 millió forint támogatást kaptak a városi tanácstól, de még így is a kelleténél ke­vesebbet költhettek fejlesz­tésre. NÉPSZERŰ VOLT A HITELAKCIÓ — Törjük a fejünket, ho­gyan végezhetünk több, s jobb szolgáltató munkát — mondja Tóth József. — Ta­valy például egész évben vál­laltunk 2000 forinton felüli lakáskarbantartást OTP hi­telre is. Az első kísérlet ered­ménye; 400 000 forint. Mindig finomítjuk a belső anyagi ér­dekeltségi rendszerünket is. * A Miskolci Vegyesipari Vál­lalat jó évet zárt, de nehéz év elé néz. Nekik is be kell vezetniük az országos szak­mai bértáblázatot, gépesíteni­ük kell a szakipari szolgál­tató munkát. Bíznak abban, hogy gazdájuk, a városi ta­nács ic odafigyel majd év közben adódó nehézségeikre. (nyikes) r* Ősi várak „ragasztója” Ismét bővült a műanyag­vegyészet termékeinek, a po­limereknek alkalmazási kö­re. Az Uzbég Tudományos Akadémia Régészeti Intéze­tének kutatói az ősi műem­lékek — a hirtelen hőmér- séklétváltozástól, esőtől és széltől rogálódó — falainak megerősítésére használják fel ezeket a termékeket. A módszert a Szapalltepa erőd falainak konzerválása során próbálták ki. Ez a műemlék 4000 évvel ezelőtt épült. Az erőd vastag, nyerstég­lából háromsorosán rakott falait átitatják — a legki­sebb repedésbe és pórusba is behatoló — vegyszerrel, amely a közép-ázsiai heves napsugárözönben megszilár­dul. A kísérletek bebizonyí­tották, hogy a műanyaggal átitatott tégla igen szilárd és ellenálló. Fejezetek a magyar antifasiszta ellenállás történetéből VII. Kapcsolatok a hadseregben MAGYARORSZÁG- német megszállása után a párt Köz­ponti Bizottsága elérkezettnek látta az időt a fegyveres harc megszervézésére is. Ezt a gon­dolatot fejezte ki az a felhívás is, amelyben a párt a leg­kíméletlenebb harcot hirdette a megszállók ellen: „Ne le­gyen se éjjele, se nappala ha­zánk földjén a német meg­szállóknak! Ne hagyjatok ne­kik egy nyugodt pillanatot sem! Gyújtsátok rájuk a há­zat, pusztítsátok őket tűzzel- vassal!” 1944 áprilisában a Központi Bizottság napirendre tűzte a Katonai Bizottság felállítását is. Megszervezése azonban néhány hónapot késett, mert a Központi Bizottság sorait letartóztatások tizedelték. Ek­kor fogták el Kádár Jánost is, a párt vezetőjét, aki út­ban volt J igoszlávia felé, hogy Tito partizánjaival a szorosabb kapcsolatot kiépít­sék és konkrét segítséget kér­jenek a magyar fegyveres el­lenállás megszervezéséhez is. A letartóztatások, majd a Tfc&gyar Front megalakulásá­val megsokszorozódott teen­dők átmenetileg levették na­pirend "1 a Katonai Bizottság megszervezését, Ez azonban nem jelentette azt, hogy a párt a fegyveres harc előké­szítéséről lemondott volna. Már a nyár folyamán több — r sikertelen — kísérlet tör­tént fegyveres alakulatok lét­rehozására. Egyik ilyen szer­vező útja során „lepték” meg a nyomozók Ságvári Endrét, aki a veiül- vívott tűzharc­ban mártírhalált halt. A kommunista párt a fegy­veres harc előkészítése mel­lett egyik fonto" feladatának tartotta a hadsereg németel­lenes szárnyának megnyeré­sét. Ezért javaslatára a Ma­gyar Front létrehozta a kato­nai propagandabizottságát, amelynek vezetője a kommu­nista Pálffy György, volt ve­zérkari százados lett. Cso­portja irányításé al a röpira- tok tömege jutott cl — a de­mokratikus erők által eddig jórészt elhanyagolt területre — a hadsereg körébe, és fej­tett ott ki — a vezérkar sza­vaival élve — veszélyesen bomlasztó tevékenységet. Nem véletlen az sem, hogy a Magyar Front c. illegális , újság beköszöntő számában a hadseregre ír' lyította a fi­gyelmet, mondván: „a nemzet jó vagy balsorsa ma a had­sereg kezében va ”, „A ma­gyar hadsereg' előtt két út áll — írta a lap. Az egyik ki. amelyen a hadsereg eddig haladt... Ez a hadsereg pusz­tulását és a nemzet érdekei­nek elárulását jelentené. A másik út: szembefordulni a német megszáll ókkal és ki­verni őket a magyar föld­ről... ” f PÁLFFYÉK nemcsak pro-» pagandavonalon értek el si­kereket, hanem komoly kap­csolatokat teremtettek főtisz­tekkel is. összeköttetéseik a vezérkarig, sőt Horthy szű- kebb kabinetjéig terjedtek. Ezek jelentős szerepet ját­szottak a kiugrási előkészü­letekben, később pedig a Kiss János altábornagy kö­rül gyülekező hazafias tisz­tek szervezésében. (Folytatjuk) PINTÉR ISTVÁN Iskola, lakások, l ö/művek Százharminc millióval gazdálkodik Sárospatak Nagy érdeklődés kísérte Sárospatak város Tanácsá­nak az új évben tartott első ülését. Á végrehajtó bizott­ság tevékenységéről és a közművelődés helyzetéről be­nyújtott jelentést vitatta meg a tanára, majd a város 1975. évi költségvetési és fejlesz­tési tervének ismertetésére került sor. A negyedik ötéves terv eleve úgy készült Sárospa­tak számára, hogy a beru­házások nagy része az utolsó évre, 1975-re húzódik át. Ez a magyarázata annak, hogy ebben az évben mintegy 130 millió forinttal fog gazdál­kodni a város. Ennek túlnyo­mó részét; 81 millió forintot a fejlesztési alap foglalja magában, s ennek is a 70 százalékát célcsoportos la­kásépítésre fordítják. A vá­ros belső területén 46, az új lakónegyedben 113 lakást kell átadni az év végéig. A központban és a Felszaba­dulás téri új lakótelepen is néhány tucat lakás már be­fejezés előtt áll. és többnek az építését is megkezdték. A város vezetői bíznak benne. hogy a megyei tanácsi épí­tőipari vállalat dolgozóinak tervszerűbb és lendületesebb munkája lehetővé teszi a még hiányzó lakások idei át­adását. Befejezéshez közeledik egy 200 személyes általános isko­lai diákotthon és egy új szak­munkásképző intézet építése. Ebben az évben elkészül az új lakótelepen egy 50 szemé­lyes óvoda. Űj kenyérgyár­ral is gazdagodik a város, s új üzemházat kap az ÉMÁSZ, a Geika és a Pa­tyolat. új helyiségbe költö­zik az OTP-íiók. Befejezik a Rákóczi út teljes korsze­rűsítését — a csatornaháló­zat, a villany- és telefonká­belek föld alá 'Helyezésével. A vízvezeték-hálózat bőví­tése, járdák, parkok, játszó­terek létesítése, az egészség- ügyi és közművelődési ellá­tottság további javítása sze­repel még Sárospatak város Tanácsának 1975. évi 130 millió forintos költségvetési és fejlesztési tervében. Akko­ra összeg ez, amelynez tog- hatóan történelme folyamán még sohasem rendelkezett ez a nagy múltú város. Autókiárusítási „karnevál” Ismertük eddig a hires nizzai virág karnevált, a velencei, lampionos ünnepélyt, most azonban valami újat kell meg­tanulnunk. Az amerikai autóértékesítö „karnevál" fogalmát. Az ipari forradalom óta sok meglepő újdonsággal szolgáló amerikai ipar ezúttal valami egészen „újjal” lepi meg a világot. Az autóértékesítési „karnevál” ugyanis nem látványos pa­rádét ígér, hanem egyszerűen autót — leszállított áron. Az energiagondok, az olaj árának emelkedése sokat hoz ugyan az arab olajat kitermelő amerikai mammutvállalatok- nak, de felkopik tőle az álla az autógyáraknak. A közönség ugyanis nem veszi az új kocsit, nincs pénze benzinre. Ez pedig közvetlenül 750 ezer, közvetve pedig vagy 12 millió amerikai dolgozót érint. A „karnevál" tehát nem annyira felvonulás, hanem inkább gyászmenet: az autógyárosok gyászmenete az olcsó piac felé, hogy valamit megmentsenek abból, amibe az autó került és ne kelljen nagyarányú elbocsátásokkal bizonyítani, hogy nincs többé jóléti tőkés állam... (máté)

Next

/
Thumbnails
Contents