Déli Hírlap, 1975. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-27 / 22. szám

Ködös utazás Sínautó a bánrévei vonalon Ma már nem megy szen­zációszámba, ha repülővel, vagy mondjuk szárnyas ha­jóval indul útnak a ripor­ter. Az a közlekedési eszköz azonban, mellyel én utaz­tam Miskolcról Bánrévéig és vissza, megérdemli, hogy be­mutassam. A MÁV Miskolci Igazgató­ságának sínautója (szaknyel- ven: vágánygepkocsija) leg­alább 33 éves. Tóth Err.ű 25 éve jár vele, de már ő is csak hallomásból tudja, hogy a második világháborúban eltulajdonították a németek, s a felszabadulást szilánkok­tól szaggatva érte meg. Ezenkívül mindössze négy ilyen kocsi van használat­ban az országban Tóth Ernő szerint És bár külleme nem túl tetszetős — leginkább egy esetlen nagy fekete bo­gárhoz hasonlít —, 80—90 kilométeres óránkénti se­bességre is képes. A fűtése meg egyenesen kiváló. A gépkocsivezető — kifogyha­tatlan a szóból, ha kedvenc járművéről beszélhet — a fűtőberendezésről is érdekes történetet tud. Soron kívül jutottak hozzá, mert egy Af­rikába exportált Ikarus au­tóbuszba hütő helyett fűtő berendezést szereltek téve­désből. Még jó, hogy észre­vették az utolsó pillanatban! Csak aztán jöhet, mehet a vonat A MÁV Miskolci Igazga­tóságának háromtagú ellen­őrző brigádját kísérem el erre az útra. Utitársaim: Krausz Kálmán forgalmi vo­nalbiztos, Halas György for­galmi vonulfelügyelő és Trencsánszky Géza oktatási főelőadó. Arra kíváncsiad, hogyan tartja;, be az állo­mások dolgozói az utasok és a vasutasok biztonságát vé­dő rendszabályokat. Tejfehér köd üli meg a Sajó-völgyet. A köd pedig a vasutasok legádázabb ellen­sége. A kisebb állomások még nincsenek ellátva ín- tegra-domino rendszerű for­galomirányító berendezéssel, s ezeken a munkahelyeken bizony minden vonat érke­zése és továbbindulása előtt a vasutasoknak végig kell járniuk mindkét irányban az állomáshoz tartozó sínpá­lyát. Csak azután kap zöld utat a vonat, ha jelzik: sza­bad a pálya. Karanyicz Mihály, a sajó- ecsegi állomás főnöke is a ködre panaszkodik. Nem ma­ga miatt. Több olyan idős váltókezelő van náluk, aki bizony naponta 24—25 kilo­métert is kénytelen talpalni az utasok biztonsága érde­kében. Csak az a sis sak...! A berentei szénpályaudva- ron elsősorban az a tét, hogy a Szuhakalló, Edelény és Lyukóvölgy felől érkező ra­kományok gyorsan indulja­nak tovább az ország külön­böző tajai felé. Legfeljebb 20—30 méterre lehet ellátni és a laikus is könnyen elképzeli, milyen nehéz ilyenkor a mozdony­vezetők, a tolatást irányító vasutasok munkája. Zokszót mégse hallunk, legfeljebb annyit, hogy a kötelezően előírt műanyag sisak sérü­léstől megvédi ugyan a fe­jet, a hajnali hidegtől vi­szont nem. Nagyon várják már az ígért új típust, mely­ben állítólag meleg bélés is lesz. Utunk során többször ta­lálkozunk vágányépítő mun­kásokkal. Az ellenőrző bri­gád elégedetten nyugtázza: mindannyiszor, hogy ki van téve a mozdonyvezetőt jó előre figyelmeztető tábla (Emberek a sínek között!) és őrt is állítanak a brigá­dok. Így kellett volna december 2-án Mezőzomborban is. Ak­kor nem következik be az a baleset, mely három csalá­dot fosztott meg örökre a férjtől, apától. A vizsgálat még nem zárult le, de any- nyi máris bizonyos, hogy több ember kisebb-nagyobb mulasztása összegeződött, s idézte elő végül a tragédiát. A határon A végállomás Bánréve. Forgalmát, jelentőségét te­kintve Hidasnémeti után a második számú határállomá­sa a miskolci igazgatóság­nak. Hortobágyi János állomás­főnök: — Havontar 6—7 ezer te­hervagon érkezik a határon túlról, illetve indul Szlová­kián át, távoli célja felé. A KGST-integráció fejlődésé­vel együtt nő a határállo­más szerepe Is. A soron kö­vetkező feladat — a gépi adatszolgáltatás bevezetése után — a kocsiellenőrzés gé­pesítése. Dobák Ferenc, az állomás párttilkára arról beszél, hogy milyen jól együttműködnek a szlovák vasutasokkal. Kö­zösen dolgozzák ki évről évre a munkaverseny cél­jait, mert páros versenyben vannak a határon túliakkal. Most éppen náluk van a szép vándorzászló, melynek átadása minden évben alka­lom egyben a baráti szálak erősebbre szövésére iá. A túloldalon sokan tud­nak magyarul, hiszen az ot­tani állomásfő:: ököt például Szabó Lászlónak hívják. De azért hasznosnak ígérkezik a bánrévei vasutasok számára szervezett szlovák nyelvtan- folyam. * Telefon Ózdra. Kicsit irigykedve halljuk, hogy ott már süt a nap. Mi visszafe­lé is végig ködben utazunk, A-z országúton ilyenkor ki­csit „szorít” az ember. A sí­neken egy pillanatra sem hagy el a biztonságérzet. Tudom, hogy sok száz em­ber katonás fegyelme, óra­mű pontosságú, összehangolt munkája vigyázza utunkat. BÉKÉS DEZSŐ Magyar drámák a Szovjetunióban Mai magyar drámák — ezzel a címmel látott nap­világot Moszkvában a ma­gyar irodalom 15 kötetes könyvtárának soronlevő kö­tete, melyben tíz magyar színművel ismerkedhet meg a szovjet közönség. A kötet Darvas József, Németh László, Dobczy Imre, Rubay Miklós, Illés Endre, Örkény István, Gyárfás Miklós, Gyurkó László, Fejes Endre és Vészi Endre egy-egy drá­máját tartalmazza. Ezekben a napikban lá­tott r: pvilágot a szovjet fő­városban Illés Béla váloga­tott műveinek gyűjteménye és Hidas Antal Márton és barátai című regénye is. Megalakul a Herman Ottó Társaság A Magyar Madártani Egyesület, dr. Jánorsy Dé­nes professzor elnökletével, tegnap tartotta évi közgyű­lését. Ezen elhatározták, hogy a márciusban összeülő vá­lasztmány elé javaslatot ter­jesztenek a Herman Ottó Társaság megalakításáról. A társaság az európai hírű tu­dós emlékét lesz hivatva ápolni és fenntartani. Szor­galmazni fogja Herman Ottó sírjának rendezését, szak­könyveinek újbóli kiadását. Üdülőtelep lesz Szajki-erdő A vasi hegyhát egyik leg­szebb tája a 3500 hektár ki­terjedésű, hat község hatá­rában fekvő Szajki-erdő. A festői szépségű tájon alakul ki Vas megye egyik legláto­gatottabb üdülőtelepe. Sorra épültek a tájba illő hétvégi házak, az erdőkben sétauta- kat képeztek ki, padokat, asztalokat helyeztek el, par­koló- és játszóteret létesítet­tek. Nem elég kiblcelni Egy asszony keresi igazát immár bárom éve. Ha csak magáért tenné, akkor is tiszteletre méltó volna szívós ki­tartása. Vannak, akik már-rnár úgy vélekednek róla: ho­lend. Holott a fanatikusok hite hajtja: az élete árán is be­bizonyítja, hogy amit mond: IGAZ! Sokat dolgozó tnunkásnő. Átlagon felüli intelligenciával, fejlett igazságérzettel, a közösségért vállalt bátorsággal, s három szép gyermekkel áldok. Három éve kezdte meg hadakozását új munkahelyén. Ész­revette, hogy néhányan hozzányúlnak a rájuk bízott pénz­hez. Észrevette, hegy soraikban vannak kivételezettek, „KB I-esek”. Észrevette, hogy jobb beosztást lehet „venni” egy- egy féldeciért. Gyötörte a sajnálat az új dolgozókért, akiket úgy dobáltak egyik helyről a másikra, hogy meg sem kér ­dezték tőlük: vajon a távoli és ideiglenes telephelyen le tuaják-e hajtani fejüket valaho á? Észrevette, szóvátette, jelentette. Kálváriája leírásához kö­tet kellene. Tíz kilót fogyott, idegeit gyógyszerekkel tartja uralma alatt A bejelentetteket megölő ellenségeivé tette, sorsa pedig sok jószándékú munkástársát elriasztotta. Már- már szólni nem mertek hozzá sem, nemhogy mellette. ' -»• Emberi gyarlóság: jobban felháborodunk azon, ka valaki az üzemen belül valamelyik dolgozótársa pénztárcájába nyúl, mint azon, ha a vállalatéból emel el valamit. Az elsőre rá­nyomjuk a tolvaj bélyegét. A második esetben néha „tapin­tatosan” hallgatunk. A magántulajdont sértők leleplezése di­csőség. A társadalmi tulajdon ellen vétőkre rámutatni — nem mindig kelt rokonszenvet. Ka egy öltözői tolvajt lopáson kapnak, erkölcsi egységben ítéljük el, s nem mondjuk: „Ugyan! Ez nem az én dolgom, em szólok bele.” Am ha a közös tulajdon dézsmálóját érik tette.\ olykor sandábban nézünk leleplezőjéré, mint arra, aki mindnyájunk vagyonát veszélyezteti. # Az asszony mellől is már-már elhúzódtak a tisztességesek. Három hosszú év kellett ahhoz, hogy megértsék: nekik is elő kell állni a véleményükkel. Egyetértésükkel erősíteni, tényékkel igazolni, a túlzástól megóvni kell — nem az asz- szonyt! — azt az igazságot, amiért hadakozik. S amikor hosszú hallgatás után lelkiismeretű« megnyitotta a bátor és őszinte szó zsilipjét, maguk csodálkoztak tán leg­inkább, hogy mily sok mindent tartott bennük féken az átmeneti kockázatvállalástól való félelem. Megértették: nem ülhetnek páholyban, nem nézhetik a kívülállók eleganciájával, hogy egyetlen ember szálljon új­ra és újra síkra mindannyiuk érdekéért. Nem e-iőg kibicelni. Megértették: értük és nem nyugalmuk ellen folytatja kés­pengén táncoló vitáját az az asszony. S ha a maguk bőrén is érzett igazáért ők is szót emelnek, nem kell pirulva fo­gadniuk a háromévi küszködés-eredményét. (radványi) Nap fürdő a tisztásokon Tavasz a téli üdülőkben is A tavaszias időjárás janu­ár utolsó vasárnapján kirán­dulók ezreit csalogatta ki a szabadba. A Balaton déli partjára vonaton, gépjármű­ik Kamaszok (Kerényl felv.) A Polónia, sokak egybe­hangzó véleménye szerint, a város egyik legszínvonala­sabb étterme. Hűséges törzs- . közönsége egyaránt becsüli tisztaságáért, jó konyhájáért és a felszolgálók udvarias magatartásáért. Az étterem szomszédságában levő kávé­házat nemrégiben újjáépíttet­te a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és ügyanebben az épületben önkiszolgáló rend­szerű éttermet, valamint pin­cesörözőt rendezett be. A megszerzett hírnév és a ven­déglátó-együttes központi he­lye kötelez. Bizton remélhet­tük tehát, hogy a „Polónia- ház” minden vendéglátó üze­mének színvonala legalább megközelíti majd az éttere­mét, jóllehet, az elvárások sok tekintetben mások pél­dául egy sörözővel szemben. * ■ A kávéház és az önkiszol­gáló étterem — véleményünk szerint — többé-kevésbé meg­felel az előzetes várakozás­nak. Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a söröző­ről, mely nevéhez híven, egy­re inkább „gödör” benyomá­sát teszi az esti - érákban a v endégre. A lépcsőn aláeresz- kedőt sűrű füstfellegben im­bolygó részegek hada fogad­ja, a pult el'' t úgy pálinkáz- nak népes csoportok, mint va­lami talponállóban. A múlt hét keddjén e so­rok írója budapesti vendégét kalauzolta a városban és vesztére, meghívta egy pohár sörre a „gödörbe”. Azért tet­te, mert úgy vélte, a söröző olyan, mint amilyennek an­nak idején a lapok — köz­tük a Déli Hírlap is — beha­rangozták. A vendégnek nagyon tet­szett a berendezés. Nem tet­szett viszont, hogy mindösz- sze egyetlen fajta kimért sört ajánlott a pincér. Semmiféle étellel nem tudott szolgálni, még egy pogácsával sem. S a kilöttyentett italokban für­dő asztallapot csak többszöri felszólítás után volt hajlandó letörölni. A szomorú tapasztalatokról beszélgettünk Fehér László- néval, a Polónia-házban le­vő üzletek vezetőjével is. Meglepő dolgok derültek ki. Mindjárt az. hogy az emlí­tett napon és napszakban, volt harapnivaló a sörgöder- ben! A pincé csupán kényel­mességből (?!) tagadhatta meg ezek felszolgálását. A szegé­nyes sörválasztékot azzal in­dokolta a ve 2tőnő, hogy nem kapnak anny' fajtát, ameny- nyit szeretnének. Tény vi­szont, hogy az említett na­pon csapolt és üveges Kini­zsi sörön kívül egyfajta NDK- sörük is volt. Miért titkolta el a választékot a pincér? Ismét rejtély... Elgondlokoz- tató viszont a vezetőnő ama megjegyzése, hogy ha egyszerre gyengébb és jobb minőségű, azaz olcsóbb és drágább sört is csapolnak, akkor ezzel visszaélésre nyí­lik alkalom. (!) Ó tudja, ő ismeri az embereit. Ám ta­lán mégis inkább a sze­mélyzetet kellene jobb: n megválogatni, mint a válasz­tékot csökkenteni. Arra a kérdésre, hogy mi­ért tartanak tömény szeszt a sörözőben. Fehér Lászlóné azt válaszolta — diplomatikusan —, hogy az üzletet szerinte is „el lehetne ezek nélkül ve­zetni”. Talán nem tévedek, ha válaszát úgy értelmezem, jómaga sem ért egyet azzal, hogy tömény szeszt is mérje­nek. * Helytelenítjük az ilyen üz­letpolitikát, de nem hallgat­hatjuk el azt sem, hogy a sö­rözőt — az esti órákban ré­szeg társaságok, az élő fába is belekötő galerik árasztják el. (Szilveszter éjszakáján át­meneti időre be is kell tt csukni az üzletet, hogy meg­szabaduljanak a torő-zúzó társaságtól.) A sörgödör te­hát azért sem lehet olyan üz­let, mint szeretnénk, mint amilyennek egy belvárosi üz­letnek lennie kellene, mert vendégei között akad jó né­hány, mások szórakozását megrontó garázda ember. Viszont épp n ők azok, aki­ket nem annyira a sőt, mint inkább a pálinka csábít! B, P. [ veken érkeztek a víkende- zők. A nyaralótulajdonosok hozzáláttak a tavaszi nagy- takarításhoz, metszették a gyümölcsfákat, vetették a kora tavaszi növényeket. A siófoki Napfény-szállóban tegnap száznál több hazai és külföldi vendég élvezte a kellemes időjárást. A sza­badban töltötték napjukat a téli üdülőkben pihenők is. Élénk volt a hajóforgalom: telt fedélzettel közlekedett Siófok—Balatonfüred—Ti­hany között a Csobánc mo­toros. A Széchenyi kompha­jó Szántód és Tihany között több mint 200 gépkocsit szál­lított. Sokan keresték fel Somogy megye más kirán­dulóhelyeit, táj”édelmi kör­zeteit is. Tavaszias forgalom volt Sopronban, s a Feríő-tó vi­dékén is. Valósággal meg­szállták a kirándulók a pan­nonhalmi várat, a fertődi Eszterházy-kastélyt, a nagy­cenki Széchenyi Emlékmú­zeumot, s horgászok százai töltötték pecázással a napot a Győr környéki, illetve a szigetközi vízpartokon. Teg­nap délután a soproni he­gyekben — négy-ötszáz mé­ter magasban a tengerszint fölött — szinte májusi volt az időjárás, így sokan nap- fürdőztek a szélvédett tisz­tásokon. Februárban megkezdődik a nyugdíjasok kedvezményes üdültetése, főként a gyógy- üáülőhelyeken, Bükfürdőn és Harkányfürdőn. A 10 szá­zalékos kedvezmény lehetővé teszi, hogy akár 700 forintért ’s üdüljenek a nyugdíjasok egy héten át az IBUSZ-sza!.

Next

/
Thumbnails
Contents