Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1974-12-03 / 283. szám
Tenezóasiíal melleit Epy ház születése A szakma fiataijfi és idősebbjei — valami régi zsurnaliszta reflexnek engedelmeskedve — idézték nekem Juhász Gyula szép versét: „ ... Ez a jövő nagy menedéke / Embert egekbe emelő. / A munka a rend és a béke, / Az életünknek lelke ő — — mikor hírét vették az alapkő letételének. , Ez a két. sorpár pillanatnyilag nekem túl sok és túl kevés. Így lehet ezzel minden miskolci. Ezárt hát becsuktam a kedves kötetet, s i-ókcercsóem a tervezet. — Balra az első asztal — igazít útba a portás, s jó, hogy megkérdeztem, mert az SSZAKTERy hatalmas — mi ez, terem, csarnok, — helyiségében nyolcvanan dolgoznak. — Komplex-iroda — mondja vendéglátóm, Dézsi János, s mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez. Körülbelül arról van szó, hogy valaki „bedob” ide egy igényt, s milliókat érő terv lesz belőle. A mérnök szemléletes skicceket „dob” az asztallap sima felületére. Közben magyaráz: — ez a GONDOLAT ugyebár. Ebből lesz egy kétdimenziós produktum, amit persze már három dimenzióban kell tudni. A végeredmény: köb- méter/sec. — Követsz? — Ameddig tudlak .. Dézsi János most különösen elemében van. Nem csoda, ezekben a percekben fejeztek be egy három és félmilliárdos munkát. — Több száz ilyen rajzot csináltunk — mutatja. — És négyszáz oldalas a leírás. — Hányadik munkád ez? Többször nekirugaszkodik, de nem sikerül összeszámiál- ni. — Egy biztos, tábla sehol nem jelöli a nevemet, pedig 16 év alatt csak csinált az ember egyet s mást. A táblát — „ez egyik vesz- szőparipám”, — én juttatom eszébe. Többször is figyelmeztetve, hogy csak semmi szerénység! Vagy talán — ítélje meg az olvasó — a megyei könyvtár, a diósgyőri stadion, vagy akár a nyomda- saj tóház együttes nem érdemel akkora figyelmet sem, hogy a gyerekeink, unokáink tudják: ki mikor tervezte, építette? — De hát megérik egyáltalán ezek a létesítmények az unokáinkat? — A vasbeton objektum kát a megrendelő terveztetMár a makett is korszerű művelődési intézményt sejtet. heti ötven évre épp’ úgy, mint kétszázra. Például a könyvtár monolit-vasbeton szerkezete 200—300 évig minden további nélkül bírja. — Ha ebből az anyagból építik a volt „Lovardát” ... — Csakhogy az bauxitce- mentöől épült. ‘ Ez az anyag nem védi a vasat, s egy idő után felmelegszik. Ezért kellett a Lovardát lebontani... Egy új épületre, amit Ve- sjs Művelődési Háznak nevezünk, már hosszú évek óta vár legalább százezer ember. Tegnap letételett az alapkő. Akik az ünnepi aktuson részt vettek, a nedves téli időben 'bizonyára azzal melegítették magukat, hogy gondolatban felépítették a HÁZ-at. A valódi terv ritkán múlja felül a képzeletet. Az új művelődési intézmény nem lesz csodálatos palota, de még hosszú ideig korszerű építményeink közé tartozik majd. Mellettünk még nyolcvan ember zümmög, de mintha egyedül volnánk. Az építés pár négyzetméternyi kis bo- xa alkotóműhellyé válik. Kezdem érteni,. hogy sok minden nem az elkülönített párnázott ajtajú dolgozószobákon múlik... Részlet a dokumentációból: „A művelődési központ beruházására 1953-ban, az I.KM névadó ünnepségén ígéretet kaptak a város és a1 gyárak dolgozói. 1970-ben tanulmányterv «készült a művelődési centrum kialakítására .. . Az előirányzott költség Z70 millió forint volt 1970. évi árszinten ... 1972-ben készült el a csökkentett igényű (59 millió forintos) tervdokumentáció, immár kiviteli szinten.” Azt hiszem, az álmokat sor ha nem szabad letagadni, s nincs is miattuk miért szégyenkezni. Tudják ezt is rólunk az unokáink, hogy még racionálisabbak legyenek, s álmodok annyira, hogy megvalósítsák a mi álmunkat. A helykijelölést szigorú gazdaságossági megfontolások okolták. A terület egy része beépítetlen, az I.KM tulajdona, másrészről pedig igen lazán telepített családi házas övezet... A távlati elképzelések szerint a terület magas beépítésű lakó és intézmény jellegű épületekkel lesz betelepítve.” Lassan elborítanak bennünket a rajzok és a fotók. Kiderül, hogy Dézsi János A Vasas Művelődési Ház emeleti alaprajza. Az emeleten helyezkednek el a „szakköri övezet’’ helyiségei. rendkívül ért a színházi funkciójú objektumokhoz. (Máskor az derül ki, hogy az iskolákhoz, raktárakhoz, trafóházákhoz, nagyüzemi istállókhoz ért.) — A sokoldalúan szervezhető tér kialakítása a színháztervezés örök problémája. Tudniillik a színházi rendeltetésű termet lehet többcélúan felhasználni, de fordítva soha. Például mozi, koncert, kiállítás céljaira épített teremben nem lehet jól színházat játszani, de ezek a funkciók megvalósíthatók a színháznak tervezett flexibilis térben. Részlet a dokumentációból: „Az előadói térben 329 fő fixen beépített lejtős lelátón nyert elhelyezést. A szinoadi elrendezéstől függően mobil székeken további 280—380 néző eide', M ize lehetséges... A teljes nézőtéri felület felett levő „technikai” szint hang-, fényvariáclóknt tesz lehetővé. Az emeleten összenyit- T- ■•t*í k'”bo’—t M-kíte”""” ki. Ezek az övezetek lehetőséget biztosítanak a szórakozásra, játékra, oktatásra, képzőművészeti tevékenységre, irodalmi rendezvényekre és táncra.” Félretesszük a dokumentumokat, s így, hogy már semmi nem köt bennünket; álmodozhatunk. A tervező kamaraszínházi előadásokról, tévéfelvételekről beszél. Én pedig . gondolatban Juhász Gyula szavait ismételgetem... Ki alszik az ágyban? Ki rohan a sportpályára? EGYÉVESEK Az elnevezést: gyermekvaros Főt, Eger — régebbi intézmények kölcsönözték, de tartalommal már ők töltötték meg Miskolcon. Mit értenek alatta, mit jelent itt, a tapolcai műút melletti nagy házban ez a jogalom? Dr. Dobos László igazgató szerint: Egy intézményen belül biztosítjuk a háromtizennyolc éves gyerekek neveléséhez, oktatásához szükséges feltételeket. Lélektani szempontból szerencsés az elnevezés, gyerekeink örömmel mondják, hogy ide tartoznak. Az ö „városuk”, az ö világuk, ahol jogaiknak érvényt szerezhetnek és dolgozni is kötelességük. Ki alszik az ágyakon, kinek a babája ül majd a polcon ? Ki bömbölteti a magnót, ki rohan a sportpályán, ki ül az iskolapadban? Egy éve a teljesen kész, palikatiszta, de steril és személytelen épületben az érkezőkre várva kérdezgettük így magunkat. Stílusosabbak voltunk, mint hittük volna. A házi televízió szignálja a hét törpe lesz, a gyermekváros indulójában is „róluk szól a mese”. A gyerekekről, akik a szövegét szerezték, a kicsikről, akik először énekelték... GYARMATI BÉLA Hatan ültek körülöttem, de mintha tizenhatan beszéltei; volna egyszerre. Ha megá ja, ha nem írja, — igyekeztek dönteni helyettem. Jó, jó és a gyermekváros becsülete? Arra nem gondolsz? Ez a kérdés rendet csinált. A gyermekváros becsülete. A gyermekvárosé, ami szerintük azért város, mert akkora területen terül el, mint egy lakótelep. Modernebb, mint a többi intézmény és nekik ez tetszik a legjobban Mert itt úgy élnek, mint a testvérek. — Ha most azt mondanák, hogy válasszak, hol szeretnék lakni, én ezt választanám. — Miért? A város kulcsa Egy napra a fiataloké a város — hirdeti vastag betűkkel az ifjúsági önkormányzati ná|j programfüzete. Immár hagyomány, hogy a város felszabadulásának évfordulóján jutalmazzák meg a legeredményesebben dolgozó fiatalokat, és ma nyújtja át a város kulcsát egy napra az ifjúság képviselőjének a tanácselnök. Az ünnep napján érdemes elkészíteni a Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért mozgalom rövid számvetését. 1970. május 26-án szülelett a következő határozat: „A KISZ városi bizottsága kezdemenyezése alapján a városi tanács és a Hazafias Népfront kommunista vezetői közösen dolgozzák ki azokat a feltételeket, amelyek alapján a fiatalok nagyobb tömegét lehet bekapcsolni a közéleti tevékenységbe, a város építésébe, szépítésébe. Közösen munkálják ki a Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért mozgalom beindításának lehetőségeit.” A határozat megszületése után az ifjúsági szövetség munkatársai kimunkálták a mozgalom tervezetét és határozatba foglalta azt a városi KISZ-bizottság végrehajtó bizottsága. Az azóta eltelt négy esztendő már a megvalósulás szép időszaka volt. Mielőtt az épületekben, létesítményekben megtestesült eredményekről szólunk, ki kell emelnünk, hogy a mozgalom hatására a város fiataljai közül egyre többen kapcsolódnak be a közéleti tevékenységbe: Miskolc politikai, kulturális és sportéletébe; a város építésének, szépítésének munkálataiba. A mozgalmon keresztül fiataljaink tízezrei tanulták meg szeretni a várost és észrevehetően erősödött az egészséges lokálpatriotizmus. Ezt egyébként kétségbevonha- tatlanul bizonyította a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében tegnap délután megtartott aktívaértekezlet, melyen a fiatalok részvételét a várospolitikáról és a városfejlesztésről volt szó. A mozgalom összefogó erejének szép példája az idén felavatott Gárdonyi Géza Ifjúsági Park. Itt már az első idényben fiatalok ezrei találtak tartalmas kikapcsolódási, szórakozási lehetőséget. Tegnap adták át a jubileumi óvodát, melynek építéséből oroszlánrészt vállaltak a KISZ-fiatalok. Játszóterek, sportudvarok készültek társadalmi munkában az elmúlt években. Az új lakótelepek kis ligetei és a tapolcai parkerdő is a fiatalok kezenyomát viseli: nagy sikerű volt az FM—MF idei fásítási akciója. E mozgalom kezdeményezésére kezdődött meg az avasi kultúrpark tervezésének munkája is. Persze, azt is észre kell vennünk, hogy a íeladatterv egyes pontjai még nem valósultak meg. Már az 1970-es célkitűzések között szerepelt például a sokat emlegetett miniuszoda építése. Az ifjúsági klubok patronálásából is tevékenyebben vehetnék ki részüket az FM—MF aktívái. Felesleges tovább idézni a teendőket, hiszen a mozgalom vezetői is jól ismerik ezeket. Az ünnepi krónikás feltétlenül sikeres évről adhat számot a mozgalom születésnapján. Ma egy napra tehát megkapta a város kulcsát a Városi Ifjúsági Bizottság elnöke. Az FM—MF eddigi eredményei azt bizonyítják, hog}' a fiatalok egész esztendőben azzal a tudattal dolgoznak Miskolcért, hogy ez a jelképes kulcs mindig náluk van; érzik és tudják, hogy övék ez a város és maguknak építik. ERDŐS ÁKOS — Egy gyerekre több váltás ruha jut mint otthon. Ez a saját ágyam és van zuhanyozó. Tessék elhinni, sok az olyan család, ahol nincs tévé, nincs rádió. — Itt sokkal jobban törődnek velünk, több kedvezményt kapunk. A fiúk nyolcas csoportjában fél hétkor van a vacsora. Már indultak, de aztán elegáns gesztussal visszaültek a helyükre. Ha vendég, van az más. — Csak azért vagyunk éhesek, mert most jöttünk haza Aggtelekről. Félnapos kirándulás volt. A stúdió építkezéséért kaptuk. — Ha lenne öt percetek, mit mondanátok? Hol látszik, hogy itt éltek egy éve? — Tessék csak hátrafordulni! Azt a terepasztalt mi csináltuk. Nem igaz, hogy mi munka, pepecselés, Tóth László tanárnak mennyi hozzáértése, a fiúknak mennyi lelkesedése van a több méter hosszú építményben. A legkisebbek vacsora/ tak. — Egy vendég van! — Nem, kettő! — Laci bácsi' és egy vendég! A kicsi igazságát elismeri a többi is. Igazgató- bácsi nem vendég, de az ismeretlen is elég kedves: fényes gömb lóg a nyakában. — Ez nii? Adsz puszit? Eszembe jut, hogy az egyetemváros lányaival is meg kellett értetni: itt mindenki egyforma, nem jó a kicsiket kényeztetni. Tudom, hogy minden pedagógiai érzék híján, de adok puszit. Kettőt is. Magnóról hallgatjuk vissza az úttörő-otthontanács legutóbbi ülésén elhangzottakat. — Szakkörelvonás, kimenő-elvonás, a pedagógiai tanács elé kell állnod. És természetesen visszamész és bocsánatot kérsz! Súlyos büntetés, mert gyerek szabta gyerekre és a társak színe előtt olyan nehéz megállni. A befejező szentencián is csak most mosolyognak a felnőttek. — Ez volt az utolsó dobásod! Fészekrakásról, különböző egy szintre hozandó szokás- és magatartásnormákról szól az egyéves munkáról beszámoló jelentés. Nyíló értelemről, közepes tanulmányi átlagról. Üj létesítményekről, tízegynéhány szakkör munkájáról, innen elkerült gyerekek leveleiről... Arról, hogy majdnem mindig elég a többiek figyelmeztetése. Az utolsó előtti „dobást” nem követi az utolsó. MAKAI MÁRTA Jubiláló iskola A miskolc—diósgyőr-vas- gyári kohászati üzemek szomszédságában 1949-ben kohó- és öntőipari szakközépiskola nyílt. Az országban egyedülálló ilyen intézmény negyedszázados fennállásának jubileumi ünnepségét szombaton tartották meg Miskolcon, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának székhazában. Virág Mihály, az intézet igazgatója megnyitó beszédében többek között arról szólt, hogy az intézet eddig több mint háromezer kohász- és öntőszakembert adott a magyar iparnak. Ezeknek nagyobb része, alaptudását hasznosítva, a közvetlen termelésben helyezkedetett el, más részük pedig főiskolán, valamint egyetemen szerzett magasabb képesítést. Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese ünnepi beszédében arról szólt, hogy a szaktantárgyi ismeretek alapos elsajátítása mellett az intézetben végző növendékekre, akik középvezetőként működnek majd az üzemekben, nem kis feladat hárul a szocialista brigádok segítésében. Ezen belül is kiemelte azt a fontos feladatot, hogy a közművelődési párt- és kormányhatározatnak eleget téve, kövessenek el mindent a munkások műveltségi fokának emeléséért. Az ünnepségen a jubiláló iskolát köszöntötte Moldován Gyula, a Miskolc városi Pártbizottság titkára, majd pedig a negyedszázados fennállását ünneplő iskola nevelőinek és oktatóinak átadták a kitüntetéseket. Idegen nyelvű könyvek A Könyvtáros című folyóirat egyik legutóbbi száma a miskolci Szabó Lőrinc könyvtár idegen nyelvű részlegét mutatja be. 1974 második fél évében idáig 100 ezer forintot fordítottak idegen nyelvű könyvek beszerzésére és ezzel e részleg állománya nyolcezer kötetre emelkedett. Mint dr. Pálinkás Györgyné elmondta, immár több mint félezer olvasója van a nem magyar nyelvű könyveknek, folyóiratoknak.
