Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-12 / 291. szám

Lillafüred, fölött az alagútnál gyűjti a kilométereket az útellenőrzés kocsija Hallt, itt útellenőrzési fiyékládházától Hollóstetőiq A KPM Közúti Igazgató­ságának sárga mikrobuszai állandóan úton vannak: az úte-llenőrző szolgálatot lát­ják el megyénk közúti ér­hálózatának legfontosabb vonalain. Felszerelésükhöz tartozik a lapát, az ásó, a színes fólia, létra, korlátok, táblát tartó oszlopok stto. A nyékládházi szakaszmérnök­séghez tartozó ügyeletes ko­csi reggel 7 órakor kezdte el a szolgálatot. A kocsiban Derekas Ernő útellenőr és segítőtársa, Tóth ' József. Őket kísértük el tegnapi út­jukon. Nyékládháza felől az egyik tábla tartó oszlopot kellett kicserélni. Kidöntik a táblát — A nagytestű teherautóik — főleg szabálytalan előzé­sek alkalmával — gyakran okoznak ilyen károkat. A jármű lökhárítóján ilyenkor karcolás is alig marad, ám a forgalomban részt vevők számára rendkívül fontos fi- gyelmezetető táblák tönkre­mennek. — mondja Derekas Ernő, majd így folytatja: — Talán mondani sem kell, hogy aiz esettel mát sem törődve, továbbhajta­nak. Ha egyengetni nem le­het az oszlopot, újat állítunk a helyébe, de erre most nem volt szükség. A kistokaji elágazásnál sár borítja az utat. Teherko­csik kerekei hordták fel a közeli építkezésről. Előke­rülnek a lapátok és a ve­szélyesen síkos útszakasz újra tiszta lesz. , — Ha nem lehet ilyen könnyen eltakarítani a sa­rait nyomtatványt adunk at a fuvarozó vállalatnak, ter­melőszövetkezetnek — ma­gyarázza Tóth József. — Ha két órán belül nem intéz­kednek, beszólunk a sza­kaszmérnökségre az URH- rádión és ők egykettőre el­végzik az út letisztítását. A költségeket persze a vétkes vállalatnak kell megtéríteni. Nyáron gyakori... — Nyáron gyakori, hogy a vihar az útra dönti a fá­kat. Ilyenkor hozzáfogunk az elvontatáshoz, vagy ha kell szétfűrészeljük a fa tör­zsét, úgy visszük el az út­ról. A járőr’kocsi négykerék- meghajtásos, ott is elmegy, ahol a többi jármű már kép­telen továbbhajtani. Derekas Ernő elmondja — amíg Miskolcon át Lillafü­red felé haladunk —, hogy az útügyi szolgálat létreho­zása előtt Szolnokon tanfo­lyamon vettek részt és töb­bek között elsősegélynyúj­tás is szerepel a tananyag­ban. Az ehhez szükséges fel­szerelés is megtalálható a kocsiban. Feltöltik a kátyút Ha esők után kátyúkat fedeznek fel, megkezdik a feltöltést és mire az első járművek arra jönnek, nem kell kerülgetni a tengelytö­rő gödröket. Balesetnél, út­hibáknál terelő korlátokat raknak ki, ha kell, a náluk levő fóliás j közúti táblákkal segítik a forgalom zökkenő- mentes lebonyolítását. A kisebb teherbírású hi­daknál több felelőtlen gép- járművezető nem tartja be a súlykorlátozási tilalmat és kerülő nélkül szeretne to­vábbmenni. — Előfordult már, hogy kihívtuk a bemérő kocsit, például a bocsi hídhoz, hogy a könnyelmű gépjárműveze­tők komolyabban vegyék a figyelmeztetést. Lillafüred felett egy táb­lafelerősítés után folytatta útját az útellenőrző kocsi. Az URH-s rádiókészülék hangszórójából a sátoralja­újhelyi kollégák időjárásje- leintését hallgattuk, amit déltájban adnak a központ­nak. .. A szerpentinen kocsik előznek bennünket, az út jó. A járőrkocsi azonban csak lépésben halad, hogy legyen idő megfigyelni a táblákat, a festéseket. NAGY JÓZSEF Renoválják a Palotát Jól halad a lillafüredi Pa­lotaszálló renoválása. A SZOT üdülőkarbantartó részlegének 120 munkása dolgozik a 40 esztendős épület falai között; közülük 60-an a palotában laknak. Leivel juíalom gépkecsivezetöknek A budapesti Lengyel Kul­turális Központban kedden megjutalmazták azokat, akik a lengyel gépjárművek ma­gyarországi népszerűsítését elősegítették, így többek kö­zött a Mogürt, a Merkur, az Autóker, az Afit és az Or­szágos Mentőszolgálat képvi­selőit, valamint azokat a gépkocsivezetőket, akik a Polski Fiat személygépko­csikkal balesetmentesen és nagyjavítás nélkül érték el a 200 000 kilométeres teljesít­ményt. A lengyel gépjármű­gyártó vállalatok igazgatói 60 személyt részesítettek el­ismerő oklevélben, illetve jutalomban. A magyar gyártmányú al­katrészekért, részegységekért cserében a lengyel fél 1975- től személygépkocsikat szál­lít. Egyelőre 400 Fiat 126 p-t, 1976-ban pedig 2000-t szállítanak. Felhívás A Vakok és Csökkentlátók Szövetségének vezetősége fel­hívja azon tagjainak figyel­mét, akik éves villamos­vagy autóbusz-bérlettel ren­delkeznek, hogy az 1974. évi bérletigazolványok csak ez év december 31-ig érvénye­sek. Ezért kérjük, hogy az 1975. évre szóló bérletüket tagja­ink december 27. és 30. kö­zött szövetségünknél ve­gyék át. Kövek, virágok, fák A természetvédelem társadalmi munkásai-X- Ezentúl évről évre Pro Natura emlékéremmel tünteti ki az Országos Természetvé­delmi Hivatal elnöke azokat, akik kiemelkedő természet- védelmi tevékenységet foly­tatnak. Királykút-forrás, tiszapal- konyai tölgyes, jósvafői 500 éves hársfa — lélekvidámító ezekről csak hallani, beszélni is, amikor az ablakon a nagy­város ködös, füstös téli ege néz be. Persze, akik itt ülnek a megyei tanács termében, nem hangulatemelő, nyár­idéző társalgást folytatnak. Azért veszik sorra a megye természeti kincseit, hogy vé­deni lehessen őket, hogy örülhessenek nekik késő uno­káink is. A megyei tanács természet- védelmi bizottságának ülésén vagyunk. Ez év szeptembe­rében alakult újjá a bizott­ság és a mostani, tulajdon­képpen első igazi munkaülé­sén már van miről számot adni. Szeptember óta a földtani, vízvédelmi, tájvédelmi és biológiai szakcsoport tagjai sokat fölkerestek a nyilván­tartott természetvédelmi rit­kaságok közül és ezen az ülé­sen számolnak be róla, mit tapasztaltak, mit javasolnak. Beteg a hars-matuzsálem A telkibányai Királykút- forrást semmi sem fenyegeti, ám a közelében levő jeges­barlang (egyedülálló az or­szágban) is megérdemelné, hogy az óvandó ritkaságok közé sorolják. Jósvafő egyik nevezetessége, a fél évezre­des hársfamatuzsálem már nem sokáig állja az idő roha­mát. Megcsonkult és el is pusztul, ha nem segít rajta az ember. Határozatba foglalta­tik: meg kell vizsgálni a szakembereknek, milyen gyógykezelést igényel. A Szo- molya és Cserépváralja hatá­rában található kaptárkövek nemcsak azért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet és védelmet, mert különleges geológiai képződmények, ha­nem azárt is, mert sok száz évvel ezelőtt az oldalukba vésett üregekbe (kaptárakba) méhcsaládokat telepített az e tájon élő nép. Cédrus a pincében Alaposaji megfontolják a bizottság tagjai, mi legyen a sorsa annak a megkövese­dett cédrustörzsnek, mely je­lenleg egy sajókeresztúri ma­gánpince falában van. Ha itt marad továbbra is, csak né­hány szakember nézheti meg. Érdemes lenne tehát köny- nyebben hozzáférhető helyre szállítani, akkor is, ha ily- módon kiszakítanák eredeti környezetéből. Mindenki egyetért abban, hogy a megyében levő kasté­lyok pgrkjai az eddiginél sokkal több gondoskodást ér­demelnének. Elhanyagolták őket az elmúlt években — néhány kivételtől eltekintve — a helybeliek, sőt eltüzeltek olyan faritkaságokat, melyek­nek a pótlása szinte lehetet­len. 1 „Mentsük, ami még menthető" — fogalmazta meg valaki mindgnnyiunk véle­ményét. Sajnos, a természetvédelem társadalmi munkásai terep­szemléik alkalmával nagyon sok helyen tapasztalták, hogy szemétlerakó helynek hasz­nálják azokat a területeket, melyek növény- és állatvilága- ritkaságszámba megy. Ez az elszomorító tény is belefogal­mazódik a tanács számára készülő határozati javaslatba. A pönci útraester tréfája H. Szabó Béla, Észak-Ma- gyarország természetvédelmi felügyélője arról számol be, hogy jól haladnak az előké­szítő munkálatok és előrelát­hatólag 1976-ban megkapja a büszke nemzeti park címet a Bükk-fennsík, majd Agg­telek vidéke. Már jövőre táj­védelmi körzetté nyilvánítják a lázbérci víztárolót és kör­nyékét, a következő években a Zempléni-hegységet és a Bodrogköz egy részét. Hangos derültséget kelt az a javaslat, hogy hántolják ki Szép Ilonka sírját, mely Tel­kibánya határában található. Ha ugyanis tényleg itt pihen a legenda szerint J/látyás ki­rály szívét is elnyerő szépség — hangzott az indoklás —, akkor a sír védetté nyilvání­tandó. Nos, ha megtörtént, más tájon történt a királyi vadász halhatatlan szerelmi kaland­ja. A megyénkben levő sír­hant — bár ünnepséget is rendeztek a környéken a 30-as években — egy gönci útmester műve. Nemrégen halt meg a jó öreg, de előtte bevallotta: a szép legenda meghatotta és úgy gondolta, e helyen is megtörténhetett éppúgy, mint másutt. * Még akkor is mosolyog mindenki, mikor Juhász And­rás elnök a zárszót kimondja. Jó magunkkal vinni ezt a hangulatot a borús téli ég alá. BÉKÉS DEZSŐ ii. A „társadalom” a státuszösszetetíők homogenizálása irányá­ban legfeljebb egy normatív, erkölcsi nyomást fejt ki, ám — s ez az, ami a szociológia szempontjából napjaink társadalmá­ban különösképpen izgalmas — ez a „nyomás” gyakran a legkülönfélébb útvesztőkbe sodorhatja az embert, gyakran patológiás helyzetekbe kényszerítheti a kellő önállósággal, személyiség-autonómiával nem rendelkezőket. Ismeretes pél­dául, hogy olyan marginálisnak mondható tulajdonság, mint a bőr színe, szintén státusz-ismérvvé válhat, és komoly szo­ciális konfliktusokhoz vezethet. (Az Egyesült Államokban a fekete bőr hosszú időn át — s jórészt még ma is — eleve inkongruens státusz-ismérvnek számított.) Ez persze nem minden környezetre igaz, s ez is mutatja, hogy a státusz-össze­tevők együttjárása, ennek társadalmi elvárása mindig nagyon is konkrét társadalmi feltételektől determinált (meghatáro­zott), s azok változásával változik, változtatható. Ezzel azonban rendkívül bonyolult problémához jutottunk: arról van szó, hogy az egymásnak megfelelő — és társadal­milag így megszokott — státusz-ismérvek „felbontása” és új típusú kapcsolataik kialakítása hallatlanul nehéz társadalmi, társadalompolitikai feladat. Gondoljunk például arra, hogy bizonyos szakmák, foglalkozások státusz-összetevői — és ezzel presztízsük — történelmileg rendkívül nagy állandóságot, makacs változhatatlanságot mutatnak. A „suszter, maradj a kaptafánál” jelenségkör tartozik például ide: ha a „suszter” megjelenik mondjuk a televízió nyilvánosságában és pl. egy átfogó kultúrpolitikai koncepciót terjeszt elő, akkor megint- csak valamilyen „meg nem felelést” érzünk. Világos, hogy miről van szó: egy pozicionálisan „alacsony” elhelyezkedésű személyt — vagy csoportot — kívánunk szóhoz, s ezzel tár­sadalmi megbecsüléshez, elismertséghez juttatni. Ez a tény­kedés azonban nem mindig vezet a kívánt eredményre: ebben az esetben ugyanis arról van szó, hogy nem az egyén vagy csoport státusz-összetevőit változtatjuk meg (jövedelem, élet­mód stb.), hanem közvetlenül, társadalmilag presztízst „uta­lunk ki” neki, amely a státusz-összetevőiből önmagában nem következne, s amelyet a társadalom épp ezért szokatlannak, gyakran abszurdnak „érez”. Ebből persze még nem következik, hogy aktív, tudatos tár­sadalompolitikával ne lehetne javítani, teljesebbé tenni az egyén státuszát. A státusz-ismérvek variálásával, bizonyos státusz-jegyek társadalmi hasznosságának és fontosságának szívós és meggyőző, folyamatos demonstrálásával, vonzóvá tételével lehet elérni eredményeket. Gondoljunk arra, hogyan változott bizonyos szakmák presztízse az elmúlt két évtized­ben — és hogyan stagnál másoké. Ismeretes, hogy az utóbbi időben nagymértékben megnőtt a szolgáltatónak nevezett termelési szektor jelentősége. Ra­gadjunk ki innen egy példát: a kozmetikus — mondjuk — egyebek mellett szőrt távolít el, ami éppenséggel nem eszté­tikus munka. A kozmetikuspálya mégis túlzsúfolt, presztízse mindinkább növekvőben van. Igen érdekes ez a helyzet azért is, mert pl. éppen a szolgáltatások mutatják-meg, hogy a tár­sadalom egy-egy foglalkozás esetében mely státusz-ismérveket kezel közömbösen, melyektől tekint el, milyen új típusú státusz-megfeleléseket enged kibontakozni. Véve a javító­szerelő munkát, avagy a vendéglátóipart: olyan státusz-ismér­vek, amelyek hagyományosan kiemeltek, megkülönböztetettek voltak — pl. a származás, a magas iskolai végzettség, a vég­zett munka jellege stb. —, e terepeken csaknem teljesen hiányoznak. E szakmáknak nő a presztízse, s ez egy másik, nagyon fontos jelenségre irányítja a figyelmünket: működnek olyan társadalmi presztízs-struktúrák, amelyek bizonyos stá­tusz-ismérvek hiányát — a ,szép” munka, sőt, esetleg a nagy kereset hiányát — kompenzálják. Van, aki a kis fizetés elle­nére szívesen tanít az egyetemen, az egyetem presztízse miatt. Ebben az esetben a presztízsen keresztül történő ellenszolgál­tatás „kiegyenlítő” jellegéről beszélhetünk. A presztízs persze nem „lóghat a levegőben”, s ezért éppen a pedagóguspálya mutatja: a deklarált társadalmi megbecsülés, ha nem jár szé­lesebb státusz-fedezettel, önmagában csöppet sem emeli az itt dolgozók „státusz-tudatát”. Mindezzel persze csupán felvetettünk néhány problémát, azon igyekvéstől vezetve, hogy a státusz és presztízs szocio­lógiai kategóriáinak használhatóságát és lehetőségeit jelezzük. PAPP ZSOLT II státusz A megújuló Búvár „Üj folyóiratunk, amely­nek a Búvár nevet adtuk, nevét a szó legtágabb értel­mében értelmezi. Elvezeti az olvasót a tudásnak és kép­zeletnek arra a tág mezejé­re, ahol természetbúvárok lesik az élet, a világ tit­kait. . Ezekkel a mondatokkal köszöntötte olvasóit negyven esztendővel ezelőtt Lamb­recht Kálmán, a kiváló ter­mészettudós, aki a Búvár cí­mű népszerű tudományos folyóiratot alapította, szer­kesztette. A felszabadulás után a Búvár 1956-ban jelent meg először, kezdetben mint a TIT biológiai —, két eszten­deje pedig mint az Országos Természetvédelmi Hivatal természet- és környezetvé­delmi folyóirata. Újbóli élet- rehívója, jelenlegi főszer­kesztője: dr. Lányi György biológus. Az 1975-ös eszten­dő jelentős változást hoz az eddig kéthavonta megjelenő folyóirat életében: januártói kibővített, új formában, is­mét havonta jelenik meg. — Ha írásainkkal sikerül megértetni a természet bo­nyolult rendszereinek nagy összefüggéseit, továbbá a környezet pusztításának, szennyezésének súlyos követ­kezményeit, máris sokat vál­toztattunk az emberek kör­nyezetszemléletén — mon­dotta dr. Lányi György a megújuló folyóirat célkitű­zéseiről. — Másik fontos fel­adatunknak tartjuk — mint eddig is —, hogy szép tá­jaink és azok élővilágának bemutatásával ezek szerete- tére neveljük az embereket s ezzel kialakítsuk a termé­szetvédelem nélkülözhetetlen társadalmi hátterét. Gondo­lunk a természettől távol élő városlakókra is, akiket környezetük problémái egyre inkább foglalkoztatnak. Kü­lön rovatokat indítunk a házi kertészkedők, akvaris­ták, ebtenyésztők, díszma­dár-kedvelők részére, bízva abban, hogy a folyóirat töb­bi cikkét sem lapozzák at közömbösen. L. I.

Next

/
Thumbnails
Contents