Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1974-12-04 / 284. szám
Az űrírojkának is tagja volt Három éve Miskolcon, isi a világién Héttő óta ismét emberek járnak a világűrben. Egyikük, Anatolij Filipcsenko — az űrhajó parancsnoka — három évvel ezelőtt Miskolc vendége volt. Mögötte állt már egy nagyobb űrséta, amire 1909 októberében került sor. Filipcsenko ezredes társaival úgynevezett flottarepülésben vett részt öt évvel ezelőtt, ő volt az emlékezetes űrtrojka egyik parancsnoka. Akkor — több értékes kísérlet mellett — a súlytalanság állapotában hegesztéseket is végeztek. A küte- lékrepülés során újabb navigációs és orientációs műszereket próbáltak ki. # Anatolij Filipcsenko három évvel ezelőtt, Miskolcon dedikálta ezt a fényképet. A jeles űrhajós-vendég 1971 áprilisában Jegorov orvoskandidátussal együtt, tartózkodott Miskolcon. A programjuk zsúfolt volt: üzemlátogatáson vettek részt az LKM-ben, munkásgyűlésen a Bartók Béla Művelődési Házban, azután pedig Miskolc nevezetességeivel ismerkedtek. Filipcsenko ezredes fáradhatatlanul érdeklődött ' Miskolc múltjáról, jelenéről. Elutazásuk előtt az űrhajós ezredes a következőket mondta: — Nem titkolt várakozással jöttünk Magyarország második legnagyobb városába es várakozásunkban nem ért bennünket csalódás. Tetszett :: termelőmunka kultúrája, a hagyományokra épülő nehézipar fejlődése. Az itt töltött órákra sokáig szívesen emlékezünk majd. A miskolci emberekkel való találkozásaink maradandó élményként rögződnek. Valaki megkérdezte tőlem Miskolcon, hogy milyen érzés űrhajósnak lenni, de mindjárt hozzátette: igazából arra kíváncsi, háttérbe szoríthatja-e a feladat nagysága az olyan .emberi érzelmeket. mint a félelem, szorongás, kétségek stb. Azt hiszem, kár lenne tagadni, fi tiiszirés liiileiezs! A Miskolcon működő tüdőszűrő állomások vezető főorvosának tájékoztatása szerint 1974-ben Miskolc város felnőtt lakosságának jelentős része nem jelent meg a kötelező tüdőszűrésen. Felkérik ezért a lakosságot, hogy mindazok, akik a tüdőszűrés- re behívót kaptak, de szűrésre még nem jelentkeztek, s mindazok, akik lakásváltozás vagy egyéb okok miatt behívót nem kaptak, december folyamán az I—II. kerület lakói a Zsolcai kapu 28. sz. alatti, a III. kerület lakói pedig a diósgyőrvas- gyári tüdőszűrőállomáson (Kerpely Antal u. 5.) szűrésre jelentkezzenek. hogy az ember a Földön kívül sem szabadulhat meg ezektől az érzésektől. Még akkor sem, ha tudja, hogy a megbízatás mit jelent. Beszélgetésünk végén ezt kérdeztük Filipcsenko ezredestől : — Részt ves^-e még újabb űrrepülésben ? Így válaszolt: — Egyre népesebb a fiatal, kitűnő felkészültségű, műszaki-tudományos képzettséggel rendelkező űrhajós-jelöltek gárdája, akik ugyanúgy, mint hat-hét évvel ezelőtt mi is, életük legnagyobb eseményére készülnek. Az azonban nagyon valószínűnek látszik, hogy magam is részt veszek még űrrepülésben a következő évek során. Akkor még ő sem tudhatta pontosan, hogy erre mikor kerül sor. Most óránként hallhatjuk a rádióban: a Szojuz—16 két pilótájával a fedélzetén sikeresen folytatja útját. Az űrhajó parancsnoka Anatolij Filipcsenko, a Szovjetunió Hőse, aki társával, Nyikolaj Rukavisnyikov- val, a Szovjetunió Hősével, huzamosabb ideig tartózkodott Floustonban. Mostani repülésük a jövő év júliusában sorra kerülő Szojuz— Apolló találkozó főpróbája. NAGY JÓZSEF KGST-Í an ácsk ozás Egerben Tegnap Egerben megkezdődött a KGST háztartási gépek és készülékek állandó munkacsoport nyolcadik ülése. A tanácskozáson nyolc ország — Bulgária, Magyar- ország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia — delegátusai vesznek részt. Az egy hétig tartó ülésszakon a háztartási gépek — a hűtőgépek a mosógépek, a porszívók és a konyhai gépek — gyártásának a korszerűsítési, illetve a szakosítási lehetőségeit vizsgálják meg. Arra törekszenek, hogy a háztartási gépek és készülékek gyártása terén valamennyi tagország számára kedvező, egységes szabványokat jelöljenek meg, ugyanakkor az alkatrészek gyártását tervszerűbbé, és hatékonyabbá tegyék. Ismét A negyedszázados magyar —szovjet műszaki együttműködés egyik fontos állása volt a budapesti trolibuszközlekedés megindítása 1949. december 21-én. A jubileum alkalmából kedden dr. Czére Béla főigazgató kamarakiállítást nyitott a közlekedési múzeumban. A kiállítás a felszabadulás utáni trolibuszközlekedés kialakulását, fejlődését szemlélteti, de az első magyar gyártmányú trolibusz modelljével utal arra is, hogy a harmincas évektől 1944-ig közlekedett troli Budán. Az első szovjet gyártmányú trolikat a 70-es járat vonalán helyezték üzembe. 26 kocsi szállította az utasokat. A kiállítás azt is bemutatja, hogy az évekig „visszatartott” troliközlekedés a környezet- védelem érdekében ismét fellendül. A DH várospolitikai fóruma Sáros a mi utcánk Nem törvényszerű Ismét a szemét-ügyről Ebben az évszakban gyakrabban kell elővenni a cipő- és ruhakefét az ország minden táján, de Miskolcon még többször, mint más városokban. Hogy miért? Többek között azért, mert az építkezések mostanra a város szívéig hatoltak, s a bontók, építők, szállítók sajnos nem sokat hederítenek a köztisztasági előírásokra. Mielőtt azonban az utak tisztaságáról, pontosabban piszkosságáról szólnánk, felelevenítünk egy rokontémát, mely lapunkban már többször szerepelt. A szemét elhelyezéséről, illetve megsemmisítéséről van szó. Belelnek a szemétbányák j Emlékeztetőül: megírtuk, hogy néhány éven belül betelnek a város szemétlerakó helyei. Vagy újabb területeket áldoznak fel erre a célra — ha egyáltalán találhatók még a közelben ilyenek —, vagy meg kell semmisíteni valami módon a szemetet. A tanács vezetői azzal a gondolattal foglalkoznak — írtuk —, hogy szemétégető telepet létesítenek. Hasonló beruházás valósul meg a fővárosban. A cikk megjelenése után Szabó Antal nevű olvasónk érdekes javaslatot juttatott el hozzánk. Szerinte nem égetni, hanem — biokémiai úton — bomlasztani kellene a szemetet. Ily módon a vegyiparban hasznosítható gázt nyerhetnénk a felbomlasztott, komposzttá alakított szemetet pedig trágyáBorsodiak Pozsonyban II. Kalap az „ betűn Pozsony ma is álló, négy- tornyú vára a dunai átkelőhelyeket védte. A nagy vízen az első állandó hidat 1890 decemberében avatták fel. A nevezetes ünnepségen ott volt a névadó, Ferenc József is. Egy jó sétányira a régitől emelkedik az új híd. Annyira jellegzetes, hogy nem hiányzik egyetlen, a városról szóló albumból sem. Ez a kábelhíd testvéröccse az Erzsébet-hídnak. Fiatalabb nála, de a kétszintes vasszerkezetet karvastagságú acélsodronyok tartják. Érdekessége, hogy csak egyetlen tartóoszlopa van, mégpedig a jobbparton. A hatalmas „A” betű tetején, mint valami kalap. presszó, étterem, kilátó várja a városba vetődő idegent. Kevés a szabad idő A Slovnaft vegyiüzem borsodi—miskolci építőmunkásai közül tudtommal egyik sem járt a „kalapban”, mint ahogy színházban, moziban, múzeumban sem voltak. Ne vádolja őket érdektelenséggel az olvasó: reggel hatkor dudál a gyári busz a szálló előtt. A munka, a kábelhíd szerelése, sötétedésig tart. Este ismét autóbusz fuvarozza haza az embereket, s a lefekvésig éppen elég elfoglaltságot ad a vacsorakészítés, tisztálkodás, levélírás. Sokszor szombaton, vasárnap is dolgoznak. December közepére szeretnék összeszerelni és a földbe betonozott pillérekre rakni a kábeltartó hidat. A szálló November utolsóelőtti napján jártam a Presovska utcai Sport-szállóban. A város zajától távoli, csendes kis épületnek két kijárata van. Az egyik az utcára visz, a másik egy futballpályára. A szobák négyágyasak, a fürdőszobák nagyok és tiszták. Csak a szekrény kevés. A sok holmi nehezen fér el... Mert holmi az bőven van. Az otthoni fizetésen felüli, koronában kapott kereset á Priorban, a Dunában és más nagyáruházakban váltódik át a hazaiaknak szánt ajándékká ... Hogy aránylag kifizetődik-e a külföldi munka, arra mindegyik beszélgetőpartnerem egyértelmű igennel válaszolt. Ha az összes keresményt forintra számoljuk át, akkor egy jó szakmunkás havi jövedelme a hat-hétezer forintot is eléri. De egy húszon inneni betanított munkás sem adja alább ötezernél. Kedvencük: a virslis bab ] Ha a város történetét, nevezetességeit nem is ismerik a vendégmunkások, a bevásárlóhelyeket annál inkább. Pontosan tudják, hol lehet jó bőröndöt venni. Most a kétszáz valahány koronás, fekete színű, harmónikaszerűen nyújtható utazótáska a sikk. Minden második pozsonyimiskolcinak ilyen van. A fiatalok műbőrkabátot vesznek, a családosok innen ruházzák a gyerekeket. Törülközőt eleve nem hoznak otthonról, mert itt olcsóbb. A fillérekre is sokat adó számolgatás arra a következtetésre juttatta őket, hogy konzervet sem érdemes hazulról hozni. Kedvencük a virslis bab és a káposztafőzelék, csak a szalonna hazai... Kékedi Tibor öltönynek való ruhaanyagot vett, Tamási Gábor poharakat. Szórakozásra nemigen költenek. Csak sörre. Arra sem sokat, mert a sör olcsó és erős. Viszonzásul a barack- pálinkáért — gyűszűnyi is alig jutott a honvágy-moco- rogtató italból egynek-egy- nek — vendéglátóim elvittek kedvenc helyükre, a Pólóba. Magyarok-szlovákok együtt itták itt a malátalét, ki a széken ülve, ki a falnak támaszkodva. A hetenként egy- szer-kétszer ideruccanó miskolciak „huszonhármasnak” hívják a Pólót. Hogy miért? A nevezetes Búza téri „hu- szonkettes” italmérésre emlékezve. Azt persze mondanom sem kell — a hír gyorsan jár —, hogy már Pozsonyban megtudták, hogy a „huszonkettes” bezárt. A Póló ablakaiból egyébként a sportkombinátra látni. Egyebek mellett itt van az a jégpálya is, ahol annak idején Divin és Nepela edzett, s lett világhírű műkorcsolyázóvá. (Folytatjuk) BRACKÓ ISTVÁN zásra lehetne használni. Nem új ötlet ez, hiszen világszerte — például a Szovjetunióban is — előrehaladott kísérletek folynak a szemét hasonló módon való megsemmisítésére, illetve fel- használására. A levélíró javaslatához mindössze annyit tűztünk hozzá, hogy érdemes lenne a gondolattal foglalkozni Miskolcon is. Alaposan megfontolták? A városi tanács építési és közlekedési osztálya válaszlevelében elvetette ezt a gondolatot. Ellenérvei a következők: ha egyáltalán meg is valósítható a szerves anyagok biokémiai úton való felbontása, ez meglehetősen drága eljárásnak ígérkezik. Ráadásul a házi szemétben a műanyagok mellett sok más olyan anyag (cserép, üveg, stb.) is található, amit nem „szeretnek” a baktériumok. . Mi nem tudjuk eldönteni, kinek van igaza. Mivel azonban pillanatnyilag senki sem tud megnyugtató megoldást ajánlani a házi szemét megsemmisítésére, ugyanakkor az idő sürget, helyesnek tartanánk, ha alaposabban mérlegelnének az illetékesek minden javaslatot. Ezek után pedig beszéljünk a sáros utakról. Rendelet van arra, hogy mind a kivitelező, mind a szállító vállalatok kötelesek megőrizni az utak tisztaságát, illetve eltakarítani az általuk okozott szennyeződést. Hogy eddig miképpen tettek eleget az előírásoknak, arról bárki meggyőződhet, ha megtekinti például a Vörösmarty utcát, melynek környékén az új belvárosi lakótelep épül. A betont körülbelül kétujjnyi vastagon borítja a latyak. Rendet a bontásoknál! Addig, amíg e területen nem változik a helyzet, hiába fáradozik a köztisztasági vállalat, a csatlakozó utcákra is újra meg újra ráhordják a gépkocsik a sarat. Arról nem is beszélve, hogy a sáros, csúszós út balesetveszélyes. Nem a mi dolgunk, hogy megmondjuk, mi a teendő. De ha például kőzúzalékot, salakot, kavicsot hintenének az építkezésekhez vezető földutakra, azaz ideiglenes jellegű burkolatot hoznának létre, akkor bizonyára kevesebb sarat hordanának ki onnan a járművek. Szigorúbban meg kellene követelni a házbontó brigádoktól is, hogy ne hagyjanak ma'guk után föld- és szemétkupacokat a járdán. Egyáltalán nem ártana rendet teremteni a bontásoknál, hiszen —; mint lapunkban is foglalkoztunk vele — a Vörösmarty utcai iskola szomszédságában egy félig lebontott ház omladozó homlokfala hosszú heteken át veszélyeztette a járókelők, köztük a kisiskolások testi épségét (békés) Ok kerültek a dobozra A budapesti Ofszet Nyomdában ezekben a napokban hatalmas, lepedőnyi ívekben nyomják a Szerencsi Csokoládégyár drazsédobozának új csomagoló-borító papírjait. Több fokozatban válogatták ki a dobozra kerülő gyermek-sztárokat. A zsűri döntése alapján végül is a vasgyári Balogh Krisztina és Schramkó Béla győztek a fotóvetélkedőn. Mindkettőjük szülei az LKM dolgozói. ^ ... Szegeden, a Tabán utcában házgyári elemekből épült óvoda. Az új, 100 személyes gyermekintézmény — amely több mint hatmillió forintba került —■_ üzemek, vállalatok összefogásával, anyagi hozzájárulásával épült fel. (Tóth Béla felvétele) I
