Déli Hírlap, 1974. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-30 / 304. szám

I > Boszorkányperek 5. Mi is mondott Könyves Kaiman? #- Az elefánt-védjegyes egérfogók a világ sok országába eljutnak. A Miskolci Vasipari Szövetkezet mártabányai üzemében évente 1,6 millió darab állatcsapdát szerelnek össze az ügyeskezű asszonyok. (Kerényi felv.) Mongóliától Svájcig Exportáló miskolci szövetkezetek t zó lehetőségeit hogyan hasz­A magyarországi boszor­kányperek viszonylag későn váltak tömeges méretűvé Németországban, Spanyolor­szágban már javában lobog­tak a máglyák, amikor a bu­dai tanács, 1421-ben kiadott rendelete még csak pellen­gérre ítéli az első alkalom­mal boszorkányságon kapott személyt. Az ítélet nagyon enyhe, a későbbi vérengzé­sek ismeretében szinte hu­mánus volt, mert a kikötés csak péntek reggeltől délig rendeltetett el. Az első ha­zai boszorkányról 1517-ben történik említés, de az ira­tok csak az 1615-ös brassói égetésről maradtak fenn. Fejeket ásnak el Nagyonis kétes értékű a dicsőség, de a magyarországi boszorkányhajsza új voná­sokkal gazdagította a bo­szorkánykultuszt. Az ördög hazai szövetségesei szárazsá­got okoznak, mégpedig úgy, hogy tyúk-, ló- vagy ember- fejeket ásnak el. Vajat csi­nálnak a vízből, béka vagy kutya alakjában elszívják a tehén tejét, megfúrják a szőlőtőkét, a törökökhöz va­rázsolják a termést. Az 1739-ben kiadott csá­szári rendelet roppant szi­gorú: a boszorkányság po­koli bűne tűzhalállal büntet- tetik, s ugyancsak máglyaha­lál vár azokra, akik éjsza­kánként részt vesznek az akasztófák alatt, az ördög által tartott mulatságokon, vagy akik jégverést, zivatart, sáskajárást, s egyéb csapá­sokat idéznek elő. A ma em­bere értetlenül csóválja a fejét, tudva azt. hogy Köny­ves Kálmán királyunk már 1100 táján azt mondotta, hogy: boszorkányok pedig nincsenek. Igen ám, csak­hogy Könyves Kálmánra hi­vatkoztak az ördögűzők is! A maga korában haladónak számító Kálmán királyunk ugyanis másként értette ezt az oly gyakran citált mon­datot, mint mi. A király va­lóban nem hitt a strigák (éjjel járó, vámpírszerű, em­bervért szívó lények) léte­zésében, de igenis hitt az olyan, nagyonis emberformá­jú varázslókban, akik az ör­EieilrÉ a csecsemőién Előfordul olykor, hogy egy csecsemő elpusztul, mert vagy túl sok vagy túl kevés oxigént kap. A' veszély elke­rülésére egy marburgi orvos­házaspár: Albert és Renata Huch dr. szerkesztett egy gombnagyságú elektródát, amely anélkül tudja mérni a vér oxigéntartalmát, hogy valahol vért „csapolna” a szervezetből. Az elektródát ott illesztik a bőrre, ahol az a legközelebb van egy vér­edényhez. Itt számlálja a bő­rön áthatoló oxigénmoleku­lák számát, és regisztrálja az esetleges változásokat. Nehéz lefolyású szüléseknél is fon­tos szerepet kaphat az elektróda. Ha ugyanis „riasz­tó jelzést” ad, az orvosok még idejében beavatkozhat­nak és megmenthetik a szü­letendő gyermek életét. dög segítségével mindenféle ártalom előidézésére képe­sek. Hatvan kemény pálca Az utolsó hazai boszor­kányégetés 1745-ben, Nagy­károlyban volt. Két asszonyt vetettek a tűzbe. (A francia enciklopédisták már javában dolgoztak a felvilágosodás csúcspontját jelentő . művü­kön!) A máglyák tüzét Má­ria Terézia tiltó rendelete lohasztotta le, de a képzelet tüze tovább lángolt. A bírósági perek jó része még mindig boszorkányper, ám a következmények és az ítéletek már egészen mások, mint néhány évvel koráb­ban. Példaként említjük, hogy a miskolci ifjú Béres Jánost, aki nemes Habsi An­na asszonyt „másoknak hal­latára Vén Boszorkánynak mondani, Tűz alá ítélni és eczersmind ördög atta mon­dással káromlani bátorko­dott” a vármegye megbün­tette. „Csak 60 kemény Pál- cza ütések után” bocsátot­ta el. Az ugyancsak miskolci Ko­vács Zsuzsát „ki magát tá- tosnak mondani merészelte”, 25 korbácsra ítélik. Korbá­csot kapott Kőműves Zsuzsa is, aki „a Miskólczon lakozó Ecsegi Szőcs Juditot” táltos- sággal rágalmazta meg. Fekete statisztika Magyarországon a boszor­kányhamvasztó tüzek 200 éven át égtek. Több mint fél ezren kerültek bíróság elé a boszorkányosság vádjá­val. Közülük — bár a forrá­sok adatai nem esnek egybe — 192 személy ítélete szólt máglyára, vagy fővesztésre, 151 vádlott sorsa ismeretlen, a többit felmentették, vagy megúszta kisebb büntetéssel. A hazai fekete statisztika semmiség a nyugaton zajló vérengzéshez képest. Felje­gyezték, hogy egy német vá­rosban. Quedlinburgban 1589-ben egyetlen napon 133 embert égettek meg. A bo­szorkányság vádja miatt meggyilkolt áldozatok száma összesen mintegy háromszáz- ezerre rúg. Háromszázezer ember halt tűzhalált ötszáz év alatt! BRACKÚ ISTVÁN (Folytatjuk) Itt az év vége. A miskolci ipari szövetkezetek is készí­tik már a számvetést: telje­sítették-e vállalt kötelezett­ségeiket, feladataikat? Három olyan szövetkezetnél jártunk, amelyek tevékenységében, gazdálkodásában az export is szerepet játszik. Arra ke­restünk választ, hogyan se­gítette az export a szövet­kezet eredményeit, s milyen reményekkel néznek az 1075- ös esztendő elé? Plusz nyolcmillió lóriul A Miskolci Háziipari Szö­vetkezetnél jó hangulatban zárják az esztendőt. Felavat­ták új üzemházukat, teljesül­nek terveik. Különösen dina­mikus fejlődés tapasztalható az export teljesítésében. Az év elején még azt tervezték, hogy az idén 32 millió forint értékű kötöttárut, bébiruhát, s egyéb terméket gyártanak külföldi megrendelőiknek. Az exportból származó bevéte­lük azonban eléri a 40 mil­lió forintot. A 8 millió,(fo­rint plusz teszi lehetőve azt is, hogy 44 millió forintos éves tervüket 50 millió fo­rintra teljesítsék. Külföldi vevőik elégedettek, a Mis­kolci Háziipari Szövetkezet termékeit szívesen továbbít­ják a külkereskedelmi válla­latok. — Mongóliától Svájcig, a Szovjetuniótól Franciaorszá­gig szállítunk különböző ter­mékeket — mondja Jambrik Gézáné, a szövetkezet elnö­ke. Máris bőségesen elláttak bennünket megrendelésekkel 1975-re. Ezért jövőre már mintegy 46 millió forint ér­tékű exportterméket szeret­nénk gyártani. Nyolcszázaíétos béried eszlés A Miskolci Textilkonfekció Szövetkezet is teljes mérték­ben teljesítette ez évi export- kötelezettségeit. Három fő vevőjük: egy nyugatnémet, egy holland és egy svájci cég dolgoztat velük, ami kedve­ző a szövetkezet számára. A három neves nyugati cég máris lekötötte a miskolci Palóczi utcai üzem teljes, 1975-ös kapacitását! — A sok nehézség ellené­re is jó évet zárunk — mond­ja Szegedi Józsefné elnökhe­lyettes. — Rajtunk múlik, hogy a jövő esztendő kedve­A/on vitatkoznak egyes orszá­gokban az egészségügyi és élel­mezésügyi hatóságok, hogy mennyi az a higanymennyiség, amely még nem veszélyezteti a fogyasztók egészségét. Kanadá­ban és az Egyesült Államokban 0,5 milligramm. Svédországban és Finnországban 1,0, Norvégiá­ban 1,5 milligramm a törvénye­naljuk ki. A szövetkezetnél a hangulat jó, a tervezett 8 százalékkal szemben 8 száza­lékos bérfejlesztést valósí­tottunk meg. Előnyösebb üzlet várható A Miskolci Vasipari Szö­vetkezet, a Ferunion Külke­reskedelmi Vállalaton keresz­tül, az idén is több külföldi megrendelőnek gyártott pat­kányfogókat. Nem kevesebb, mint 8 millió forint értékű patkányíogót értékesítettek 1974- ben külföldön! S ebben az évben megkezdte a ter­melést az a kis üzem is, ame­lyet Nigériába telepítettek. A szövetkezet öt dolgozót kül­dött ki a második félévben a nigériai üzem beindításá­hoz, akik közül ma már csak egy teljesít szolgálatot a tá­voli afrikai országban. — Előzetes értesüléseink szerint jövőre nem gyártunk patkányfogót — mondják a szövetkezetnél. — Helyét minien bizonnyal más ter­mék foglalja majd el. Szö­vetkezetünk jelentős közve­tett exportot is lebonyolít. Más vállalatokkal együttmű­ködve dolgoztunk péidáuj az idén Csehszlovákiának, Sza- úd-Arábiái)ak. Most folynak a tárgyalások arról is, hogy 1975- ben mi készítenénk a KGST-országok összefogásá­val épülő orenburgi gázveze­ték felvonulási épületeinek acélváz szerkezetét. Ha a megrendelést valóban mi kapjuk meg, lesz munkánk jövőre is bőven. (njikes) sen megengedett higanymennyi­ség l kilogramm halban. Min­ket, magyarokat egyelőre nem fenyeget „higanymérgezési” ve­szély, hiszen nálunk nagyon ala­csony a halfogyasztási fejadag. Egy svéd vizsgálat szerint ugyan­is naponta 350 gramm halat le­het fogyasztani egészségünk ve­szélyeztetése nélkül. A boszorkány mindenre képes. Arra is, hogy megfejje az ajtófélfába ütött fejsze nyelét. Mennyi higany lehet a halakban? Leánycsalogató „Gentleman, 30 éves, jelentékeny vagyon birtokosa, nőül venne olyan fiatal úrihöl- gj/et, aki legalább 3000 font hozománnyal rendelkezik.” Íme, a házassági apróhirdetés őse, amely 1695-ben jelent meg egy londoni, magyarra fordítva — „A gazdálkodás és kereskedelem megjavítását célzó gyűjtemény” cimű újság­ban. Mint Ráth-Végh István híres, Szerelem, házasság című könyvében írja: „a közönség nem akarta bevenni a furcsa újdonságot. Azt hitték, a szerkesztő tréfája az egész.” Ámde a házassági apróhirdetés — miután kiderült, hogy csakugyan sikerült a gentle­man házasságát ennek révén nyélbeütni — „elfoglalta helyét az elismert közhasznú in­tézmények sorában”. És hogy mennyire, arra legékesebb bizo­nyíték; ma is tart népszerűsége. S micsoda remekbeszabott magányosok, micsoda töké­letes — ámde meg nem értett — egyedül- levők próbálkoznak — olykor hihetetlen ki­tartással — megtalálni a mesebeli boldog­ságot e közhasznú intézmény segítségével! A sziporkázóan ötletes szövegelésben főként a férfiak tesznek ki magukért. Valahogy így: „Magányos vadgerle keresi párját. Azt a 25 évesnél nem idősebb, diplomás, jó lábú, karcsú, lehetőleg szőke hosszú hajú, ép fo- gazatú, üde leheletű, kimondottan csinos és ápolt, intelligens, zenét kedvelő, lehetőleg több nyelven beszélő, a háztartási munkát kedvelő, jól főző, lelkiekben gazdag, megértő leányt, aki gyermekeinek jó anyja, neki hű­séges felesege tud-na lenni. Berendezett két- szoba-hallos lakás szükséges jeligére.” Tulajdonképpen klasszikus a szöveg. Tisz­teletreméltó igényességről árulkodik. Mert mit is mond: hajlandó vagyok bármilyen szép­séges fiatal nőnek adni a nevem, nyújtani a kezem, aki jól keres, aki kiszolgál, aki otthont ad. Csak egy a bökkenő: ma már elavult az ilyen „vadgerle”. Nem vonzza a minden feltételnek megfelelő leányokat. Nekik is vannak elképzeléseik a maguk jö­vendő „vadgerléjéről”, s valamit csak vala­miért hajlandók adni. Az ilyen szövegre te­hát nem mennek lépte. Másként kell tehát megfogalmazni a leánycsalogatót. Valahogy úgy, ahogyan egyik napilapunk december 19-i számában közölt apróhirde­tésében: „Két vezető beosztású fiatalember, 22 és 23 évesek, 166 és 180 cm magasak, keresik korban hozzájuk illő, komoly gondolkodású ' lányok ismeretségét, házasság céljából. »Megtaláltalak 16 499« jeligére a kiadóban.” Hát igen. Ez már döfi! Ez az igazi Leány­csalogató ’74—'75! Ebben van romantika: „Megtaláltalak”! Van biztatás: 22 és 23 éve­sek! Van objektivitás: 166 és 180 cm maga­sak! Van választási lehetőség: Kettő! És van ajánlat: vezető beosztású! És van perspektíva. Mert ugyebár, aki már 22—23 éves korára vezető beosztású, az 30 éves korára már fővezető lehet. Aztán — határ a csillagos ég! Dilemma: kit vagy mit vezetnek?! Dehát ez csekélység... ! (rév a)

Next

/
Thumbnails
Contents