Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-18 / 270. szám

Bőrkötény és védőszemüveg nélkül... CT Éjszakai őrjárat a Dt&ÉP-ben A Diósgyőri Gépgyár dolgozói a párt XI. kongresszusára vállalták, hogy mindent megtesznek a balesetek számának csökkentéséért. A gondolatmenet ésszerű: ha kevesebb a baleset, kevesebben esnek ki a termelésből, vagyis jobbak a vállalati eredmények. Az elhatározást újabb vállalások követték, amikor a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa meghirdette a munkavédelmi negyedévet. (Mint ismeretes, a DIGÉP a versenyben egy évvel ezelőtt a 3. helyen vég­zett.) A vállalások teljesítését mind a szakszervezeti bizott­ság, mind a munkavédelmi osztály segíti és ellenőrzi. Külö­nösen fontos szerep jut az éjszakai munkavédelmi szemlék­nek. Egyik nap éjszakai szem­lére kísértük el dr. G. J.-né ügyeletes orvost, E. J.-et, a munkavédelmi osztály cso­portvezetőjét, Ny. Z.-t, az szb munkavédelmi felelősét, és D. D. tűzrendészeti elő­adót. Éjjel fél tizenegy. A H-egy- ség üzemedben szinte nappali fénynél dolgoznak az embe­rek. Tisztaság, rend minde­nütt. A világítás megfelelő, 18 éven aluli nincs műszak­ban. A kívülálló úgy vélné, minden a legtökéletesebb rendben van. A szakembert azonban nem lehet becsapni. — Ott egy fúrógép sötét­ben van — mondja Ny. Z. S mintha csak éppen ránk várt volna, a homályba bur­kolt géppel dolgozó ember keze megcsúszik a munkada­rabon. Akár baleset is tör­ténhetett volna... Az ada­tok a jegyzetfüzetbe kerül­nek. Remélhetőleg holnap éj­szaka már megvilágítják ezt a munkahelyet is. Az egység segélyhelyén reggel hattól éjfélig két bal­esetet jegyeztek fel. Egy szem- és egy kézsérülést. Még erről beszélgetünk, amikor az L- egységbe érünk. Ez is úgyne­vezet „elif’üzem. Ám meg­lepődve tapasztaljuk, hogy vállig érő hajú fiatalemberek dolgoznak a gépek mellett. Mikor megkérdezzük, haj­hálóval nem lenne-e bizton­ságosabb a munka, csak meg­rántják a vállukat. Veszélyesebb vizekre eve­zünk. Végigjárjuk az E-egy­séget, majd a kerékpárüze­met. Ibt aztán már akad ten­nivalója a munkavédelmi őröknek. Az éles szerszám, a gyorsan körbeforgó munka­darab ezernyi veszélyt jelent. Most azonban semmi rend­ellenességet nem észlelünk. Nem így a szomszédos fő­egységben, ahol egy öreg sza­ki védőszemüveg nélkül kö­szörül. — Nem fél, hogy baja esik a szemének? Felvonja a vállát: — Nem én. Így szoktam meg. Az üzemben még egy sú­lyos hibát veszünk foce: a vonszoló kocsi kötele nem leszkedik a sínek közé. — Holnap megjavítjuk mondják. A kovácsüzem és süllyesz- ték megmunkálója. Reng alattunk a föld. A kemen­cékből kékes-sárgás fények csapnak elő. Mi ijedten hú­zódtunk arrább, az itt dolgo­zók v'iszont már észre sem veszik. Annyia, hogy a köte­lező lábszárvédőt és bőrkö­tényt sem használják. Itt is találunk egy szemüveg nélkül köszörülő kérfi.t, aki sopán­kodva mutatja: tönkrement a szemüvege. Ä kérdésre, hogy miért nem cserélte ki, nem tud felelni. Itt, a közelben augusztus 8-án a biztonsági rendszabályok be nem tartá­sa miatt halt meg egy 18 éves fiatalember. S ugyanitt lát­juk azt a darut is, amely­ről egy agyonkopott kötél csüng alá, s amelyre — sza­bályellenesen — ékszíjjal és kampóval akasztja rá a sú­lyos terhet egy nagyhajú le­gény. — Már két éve így csinál­juk — mentegetődzik. — Ta- • Ián csak nem lesz baj ez­után sem... Talán... Éjfél elmúlt, vége a szem­lének. A jegyzetfüzetekben sok-sok bejegyzés. Remélhe­tőleg intézkedés követi őket. NYIKES IMRE A frontbrigádok vállalása Kedvezőtlen első félévi eredményein mindenképpen javítani akar a Miskolci Bá­nyaüzem. Ebben a frontbri­gádok is támogatják a veze­tők elképzeléseit. A 34/8-as front szocialista kollektívái például a terület lefejtése S során 105 százalékos tervtel- i jesítést vállaltak. A vetőközi f 1. front jobb homlokánál dől- - gozó szocialista brigádok azt ajánlották fel, hogy a ter­vükben meghatározott 1975. január 15-i határidő helyett az év utolsó napjára befeje­zik területük lefejtését. Ezt követően átköltöznek majd a 4/6 számú front jobb oldalá­ra, ahol 1975. december 31- ig dolgoznak majd. A brigád már most vállalta, hogy ez idő aiatt 103 százalékra tel­jesítik majd tervüket. Előadói est Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas érdemes mű­vész önálló előadói estjére kerül sor ma este nyolc órai kezdettel Ózdon, a Kun Béla Művelődési Házban. Közre­működik Mikes Lilla és Bí­ró Attila. Az előadást Csák István rendezte, karnagya Bíró Attila lesz. + Két dudás egy csárdában..'. Az irhabunda aligha tartozik az ifjúsági divatbizottsáj aján­latai közé Mit kínál as IDB? Bunda - versenyen kívül Egy mégoly jó, nagy remé­nyekre jogosító kezdeménye­zésnek is lehetnek vadhajtá­sai. Aki ezeket nyesegeti, az nem a fa ellen teszi, hanem érte. Helyeslő egyetértéssel ol­vastam a Népszabadság va­sárnapi glosszáját, s néhány passzust már csak azért is idemásolok, mert — bár a divatról van szó — több ez, mint amit az ember a di­vatról hallva általában gon­dol. DIVATOS HOLMI, FIATALOKNAK íme az idézet a „Luxus — bakfisoknak?" című szurká­ból. „Mit vegyen magának a kislány, ha megnő? Egyetlen kirakatból is felöltözhet. Po­tom 538 forintért vehet ci­pőt, 560 forintért táskát, di­vatos nadrágkosztümöt más­fél ezerért, szafarit 3350-ért, s ha hidegre fordul az idő, hozzácsap még tízezret és ir­habundába bújik...” A kommentár felesleges. Az Ifjúsági Divatbizottság luxus áruházi ajánlata csak a tehetősebb jövedelmű szü­lők csemetéinek ajánlható. Tömegigényt aligha elégít ki ez a kollekció. Az Ifjúsági Divatbizottság egyébként is azt tűzte zászlajára, hogy a fiatalt, az átlagfiatalt ízlésre nevelje, és segítse ruházko­dását, úgy, hogy az ipart, a kereskedelmet a fiataloknak tetsző és az ifjúság pénztár­cájához mért holmik forgal­Idegenforgalmi tájékoztató kézikönyv készül Dr. Fodor Jánosnak, a Sió- tour vezetőjének szerkeszté­sében készül annak az ide­genforgalmi tájékoztató kézi­könyvnek a 4. kiadása, amely ismerteti az országban mű­ködő 22 idegenforgalmi hi­vatal tevékenységét. A tájékoztatóból megtud­hatja az érdeklődő, hol, mi­lyen szálláslehetőségek kí­nálkoznak. A fizetővendég­látó szolgálaton kívül a mo­telek, az üdülőházak, a tu- ristaszállólc és a kempingek hálózatáról is részletes tájé­koztatást nyújt a könyv. Eqy óra a harminc évből Órányi beszélgetés, néhány oldal kusza jegyzet. Meg a találkozás él­ménye. Kevés. Túl kevés ahhoz, hogy egy portréba sűrűsödjék harminc ke­mény esztendő öröme, búja, küzdelme; hogy hű kép kerekedjék egy művelt, szorgos asszonyról; hogy egyszerre lát- tassék a közelmúlt, amely egyben leg- újabbkori történelem s benne milliók közül egy, aki maga is formálta és teszi jelenleg is. „Mi a történelem? Az emberiség sorsa. Szeretem Tolsztojt, Graves-t, Remar- qúeot. De igazából Marx írt történelmet. Nem csak múltról és jelenről. A jövő­ről!" A szobába tiszta fény vetődik a no­vemberi égről. A beszélő arcán tiszta, nyugodt mosoly. „Hogy tudtam-e én ezt már harminc évvel ezelőtt is? Amikor a pártba je­lentkeztem? Nem. Hiszen még majd­nem kislánynak számítottam. Az ösztön vitt a pártba. A segíteni akarás, egy szerencsétlen ország sorsa. Néha meg­érzés dolga a helyes cselekvés. Helyesen cselekedtem. A többi már magától adó­dott. 1944. olilóber 9-én kezdtem a vas­gyári kórházban, a következő évben már az egészségügyi szalzszervezetben dolgoztam, végeredményben azóta is, bár az intézmény neve más lett.” Minden más lett. Ö maga is. Tudato­san cselekvő ember. Egy az asszonyok közül, akinek van véleménye, van okos és okosító szava. Volt és van hite. So­hasem, csalódott? „A hitemben soha. Az emberekben? Nagyon, nagyon ritkán. Szerencsém volt. Mindig jó környezetben dolgoztam. Nem, nem voltam alkalmazkodó. Az al­kalmazkodás alakoskodással jár. Őszin­teségre törekedtem. Szerencsém volt...” Szerencse? Végtelen türelem, állhata­tosság. Azt mondja, az élet értelme a harc a jobbért. Közhely? Aki komolyan gondolja, másként nem fejezheti ki ma­gút. Így mondja: mindig adni, ha le­het, egyre többet. Politikusán indokol, tényekkel, nem elvonatkoztatva. Vallja, hogy a nőnek politizálnia kell. „Természetesen. Nekünk itt, a Társa­dalombiztosítási megyei Igazgatóságon könnyebb: többségünk nő. Huszonhárom tagú pártalapszervezetünkben is csak nyolc férfi van. Itt az egyenjogúság is egyszerűbb. Ahol több a férfi, ott úgy velem, többet kell a nőnek politizálnia is. Tettekkel, szavakkal. A változás? Hát persze. Mindig, minden változik. A megítélés is. Akad, aki önmagától rájön a dolgokra. Mondok egy esetet. Régebben — bizony, elég régen... — volt egy férfi kollégám. Azt mondta: a nő csak masamódnak, varrónőnek, cuk­rászdái eladónak való. Mire aztán meg­nőtt a három kicsi lánya, megváltozott a véleménye is. Ezzel nem azt mondom, hogy bízzunk lényeges kérdéseket az időre. De kell idő bizonyos dolgok meg­értéséhez.” S neki — szokványos kérdés —, neki, a feleségnek, az édesanyának, a dolgo­zónak, az elfoglalt társadalmi munkás­nak jut-e másra is órája, perce a szűkre szabott időből? „Kevésalvó vagyok. Pihentet a könyv, a zene, a család (a gondokkal együtt). Tudja, mire kell nekem idő? Ne ne­vessen ki: a gondolkodás regenerációjá­hoz. Persze, furcsán hangzik. Az elmé­lyedést, az önmagunkba mélyedést ér­tem. Hogy rendszerezni tudjak. Hogy látni tudjam a szépet és a, csúnyát, a jót és a rosszat, a tökéletest és az el- hibázottat. Az összefüggéseket. És min­dent a helyére rakhassak. Erre idő kell. Kell, hogy legyen idő! Ebben is szeren­csém van. Néhány órai alvás ele­gendő .. Nem tűnik fáradtnak. A bevetődő fény felhőtlen arcra hull. Elégedett? „Amit megtettünk, azzal igen. Amit megtehettünk volna, azzal nem. (Köz­vetlen környezetemben. Az elmúlt négy évre céloz, ugye?) A feladat a követ­kező négy évre? Azt pontosan tudom. Dolgozni. Becsülettel, szorgalommal. Mindannyiunkért, a gyermekeinkért, a gyerekemért.” Az életében rendszert alkalmazó, vi­lágos fejű asszony. Aki tudja mit, mi­ért tesz. És: hogyan tegye. „Amikor reggelenként eljövök hazul­ról, az ajtóból visszanézek, rendben van-e minden? Amikor a munkahe­lyemről hazamegyek, itt — képleteseb­ben — teszem ugyanezt. A kettő együtt adja az igazat, az örömet. Az embernek mindig tudnia kell... ért engem, ugye?" Órányi beszélgetés, néhány oldal kusza jegyzet. Mi maradt ki? Szinte minden, ami nagyon fontos, ami okok összefüggésének magyarázata, ami ön­nön tetteink és szavaink igazolása, ami sok-sok küzdelem eredményének indok­lása. S ami a gyöngének vélt asszony erejét példázza ... Bánhidi Józsefné erős asszony. Har­minc éve párttag, húsz éve egyfolytá- 5 zépár-kategóriás” termékek mazására ösztönözze. Egyéb­ként az IDB harcolta ki — írja a Magyar Ifjúság leg­újabb száma —, hogy évről évre készítsenek ifjúsági di­va tkollekciót, mutassák bé a' fiatalok előtt... ír. Ml VAN AZ ÜVEG MÖGÖTT? ” „,,,w.r; A szándék helyes, kár te­hát ezt megkérdőjelezni lu­xusáruk kínálatával. Nem kell Pestre menni, elég meg­nézni Miskolcon a Bajcsy- Zsilinszky úti gyermekruhá­zati bolt kirakatát. Az IDB emblémájával szignált kira­kat ötezer forintnál drágább irhabundát kínál. Illetve ezt már nem az IDB kínálja, ha­nem az üzlet. Az igazsághoz tartozik, hogy a valóban pompás bun­da csak néhány nappal ez­előtt került az üveg mögé. Akkor ugyanis, amikor a ki­rakatot lefényképezték, hogy a felvétellel részt vegyenek az IDB által szervezett or­szágos kirakatversenyen, még valóban kisebb számok vol­tak az árcédulán. Persze, a ruhák is mások voltak. Az eredeti felhívás szerint: a verseny október 14-től 27- ig tart, s kizárólag olyan cik­kekkel lehet benevezni, ame­lyek a 13—30 éves korosztály számára készültek; feltétel, hogy divatosak és a középár­kategóriába tartozók legye­nek. ÁRCÉDULA ÉS EMBLÉMA A Borsodi Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat piacku­tatója készséggel elmondta: a kirakatverseny célja (130 áruház és szaküzlet méri össze kirakatát), hogy a bolt áruajánlatát megismertesse a fiatalokkal. Magyarán: nem valami egyszeri árubeszerző akció demonstrálásáról van szó, hanem a már meglevő és (merjük remélni) növekvő színvonalú árukészlet propa­gandájának és a figyelemfel­keltésnek egyik módszeréről. Nem tudom, megnyugtat­ja-e ez a-magyarázat az IDB emblémáját és az - irhabunda árcéduláját összevető vásáiC lót. Ez már különben is „versenyen kívüli” látványos- . ság... Itt a tél, közeleg a. karácsony. Maradjon a bun­da. De az IDB emblémáját — amely legfeljebb a „kő­bán párttitkár. Szereti Tolsztojt, Gra­ves-t, Remarque-ot. A történelemformá­lást Marxtól tanulta. CSALA LÁSZLÓ forgalmazását szentesíti — be kellene venni a kirakat­ból. (brackó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents