Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-15 / 268. szám
\ Irae, a jubileumi óvoda Tegnapi számunkban közöltük: megtörtént a jubileumi óvoda műszaki átadása. A 200 férőhelyes, az Avas-déli lakótelepen épült gyermekintézményben most a belső munkák folynak, és berendezik a szobákat, ugyanekkor az óvoda környékén tereprendezést végeznek. Az ünnepélyes átadásra december 2- án kerül sor. (Herényi László felvétele) 17 százaléka elfolyik Drága víz, majdnem ingyen Csak a lakó a hibás? (Folytatás az 1. oldalról) A vízmű vállalat adatai szerint a rendelkezésre álló vízmennyiségnek csupán egy- harmadát használhatja fel a lakosság a fennmaradó kétharmad rész az ipari üzemek, közintézmények fogyasztásából és a vízveszteségből tevődik össze. Kétségkívül nagy luxus manapság drága ivóvizet használni fel ipari célokra. Ám eddig a vállalatokat — anyagilag — nem nagyon ösztönözték arra, hogy legalább részben megteremtsék maguknak a munkájukhoz szükséges vízimennyiséget. Gyakori a csőtörés Még fájdalmasabb azonban, hogy a termelt víz- mennyiség több mint 17 százaléka teljesen haszontalanul elfolyik. A végrehajtó bizottság tagjai közül többen is feltették a kérdést: mi okozza ezt a feltűnően nagy veszteséget? László László, az építési és közlekedési osztály vezetője válaszában több okot említett. Az egyik az, hogy még mindig körülbelül f élezer közkút van a városban, amelyek szinte kínálják az illetéktelen fogyasztást, pazarlást, magánosoknak és közületeknek egyaránt. A másik ok, hogy a város vízvezeték-hálózata elavult, gyakoriak a csőtörések, gyakran hosszú órákig, esetleg egy-két napig is gejzírként ömlik a víz, mire sikerül kijavítani a hibát. Végül, de nem utolsósorban jelentős mennyiségű víz pazar- lódik el azért is, mert a lakásokban folynak, csöpögnek a csapok. Volt aki úgy vélekedett, hogy ezért kizárólag a hanyag lakókat kell elmarasztalni. Szerintünk viszont az járt közelebb az igazsághoz, aki így fogalmazott: „A házgyári lakásokban levő víz- vezetékszerelvények minősége erősen kifogásolható. Gyorsan tönkremennek és aki nem ért a barkácsoláshoz, az bizony sokáig keresgélhet, mire talál az ilyen apró-cseprő munkára iparost. Ha pedig ki kell cserélni az egész csaptelepet, akkor sok száz forintunk bánja”. és igen sok megy veszendőbe is. Az már csak ráadás, hogy a hideg-meleg vizzel ellátott házgyári lakásokban minden képzeletet felülmúl a vízfogyasztás. A lakó átalányt fizet és ennek az ösz- szege akkor sem növekszik, ha reggeltől estig nyitva tartja az összes csapot. A fogyasztás méréséhez vízórákat kellene felszerelni, ám ilyenek nálunk nincsenek. Mikor lesznek? Talán néhány év múlva. Addig pedig nem lehet másra apellálni, mint az emberek józan belátására. Biztató kilátások Vízóra nincs Bizony ideje rendet teremteni végre — országosan a vízvezeték-szerelvény- és alkatrészgyártásban. Arról viszont helyben kellene gondoskodni, hogy a tanácsi vállalatok, szövetkezetek bővítsék a vízvezeték-szerelő kapacitásukat és ne legyünk drágán dolgozó magániparosokra utalva. Tehát kevesebb a vizünk, mint kellene, ebből a kevésből túl sokait használ az ipar Értesítjük Miskolc város lakosságát, hogy 1974. november 20-tól december 31-ig az I. kerületi Szabó Lajos utcában útfelújítási munkákat végeztetünk Kérjük a gépjárművezetőket, szíveskedjenek egyéb útvonalakat igénybe venni és az útfelújítás idejére elhelyezett forgalomirányító táblákat fokozottan figyelni. MISKOLCI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT A vízellátás problémáit még ezzel sem zárhatjuk le. Ugyanis nemcsak az a baj, hogy kevés a víz Miskolcon, hanem az is, hogy évről évre romlik a minősége. A víznyelők tisztaságának óvására határozatott hozott a végrehajtó bizottság. Megtiltják például az állatartást bizonyos területeken és felülvizsgálják a bükki vikendházak, üdülők csatornázását is. A kép amit eddig festettünk a város vízellátásáról, bizony elég sötét. Sötét, mert nem teljes. Már az idei év vegén napi 15 ezer köbméter vizet ad a városnak a Her- nád menti csúcsvízmű első ütemben elkészült vééze. A következő ötéves terv során további 35 ezer köbméterrel kívánják növelni a víztermelő kapacitást. Folytatják a csúcsvíamű építését, Sajólád — Bocs — Berzék — Muhi — Ónod térségében a kavicsmezőből körülbelül naponta 20 ezer - köbméter vizet kaphat Miskolc az alsó- zsoloaihoz hasonló vízmű telepítésével. A Garadna-forrás bekapcsolásával pedig napi hétezer köbméter vízzel segíthetik a diósgyőri városrész ellátását. Mindehhez járul még, hogy sok kilométer új vízvezetéket építenek és a Tetemváron, valamint a Görög-hegyen 13 ezer köbméterrel növelik a tárolómedencék befogadóképességét. Röviden a távolabbi tervekről: a Vízügyi Tervező Vállalatnál tanulmány- tervet rendelt a város azzal a kívánsággal, hogy zárjanak fel újabb víznyerő helyeket, hiszen 1935-ig körülbelül napi 150 ezer köbméterre, az ezredfordulóig pedig 250 ezer köbméterre nő Miskolc napi vízigénye. BÉKÉS DEZSŐ Továbbképzés fogorvosoknak A fogászati hónap keretében ma déli 12 órától továbbképző értekezletet tartanak a Semmelweis kórház kultúrtermében városunk fogorvosai. Az ankétnak külföldi részvevője is lesz: dr. Mate— kovits György, a temesvári egyetem munkatársa a nyelvbetegségekről tart előadást. Ezt követően dr. Moór Katalin, dr. Köröndi Mária és dr. Székely Zoltán a gyermek- és felnőttfogászat területét átfogó előadásai hangzanak "el. A továbbképző értekezlet vezetője dr. Fedor József osztályvezető főorvos. Trineci kórus Miskolcon Ma érkezik városunkba a Lenin Kohászati Művek testvérgyára, a trineci Kohászati Kombinát lengyel nemzetiségű Hutnik vegyeskara. Az 50 tagú kórus a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes augusztus végi trineci szereplését viszonozza. Első fellépésük szombaton, a városi sportcsarnokiban lesz, amikor a megyei kórusok értékelő hangversenyének műsorát két számukkal színesítik. Vasárnap Egerben, a várban hangversenyeznék, majd kedden a Borsodi Ércelőkészítő Műben folytatják fellépéssorozatukat. Egyhetes itt-tartózkodásuk búcsúf ellépés éré no v étnber 23-án, szombaton délután 5 órakor, a Bartók Béla Művelődési Központban kerül sor. Munkások a munkásokért Oka van annak, hogy a párt tanulásra, továbbtanulásra ösztönzi a munkásokat. „A munkásosztály megfelelő politikai, szakmai és általános műveltség nélkül nem tudja a szükséges mértékben érvényesíteni társadalmi vezető szerepét. Éppen ezért a munkások műveltségének növelése alapvető társadalmi érdek. Szükség van erre a gazdasági-termelési-tech- nikai folyamatok jobb megértése érdekében, de a politikaiideológiai feladatok teljesítése is ezt sürgeti, E munkában jelentős szerepet kell vállalnia az üzemnek, a munkahelynek.” Sok-sok példát ismerünk arról, hogy a munkahelyek miként segítik a tanuló, továbbtanuló munkásokat. Serkentik kedvüket, könnyítik helyzetüket, erkölcsileg és anyagilag egyaránt éreztetik velük: tanulnod, fejlődnöd kell, s mi többiek mindenképpen melletted állunk. Csakhogy: kik ezek a „mi többiek?” A kérdést követő azonnali válasz természetszerű: a pártszervezet, á szakszervezet, a KISZ és a munkahely gazdasági vezetése. Természetszerű a válasz, de nem egészen pontos. Hiányzik a felsorolásból egyetlen olyan szó, amely idegen hangzású bár, de nagyon is ismert a munkásmozgalomban, s ha az ember utánanéz pontos értelmének, rádöbben: többet kifejez annál, mint amit tud róla. Ebben az esetben a szónak ez a jelentése a legfontosabb: közös, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás. De mi köze a szolidaritásnak a munkások képzéséhez? A szónak magának semmi. Erkölcsi-politikai vonatkozása azonban vizsgatétel. Nem a tanulóé. A környezeté, a munkahelyé, a munkatársaké. Még pontosabban azoké, akik már tanultak, akik majd tanulnak, s akik szolidárisak a jelenleg tanulóval, hogy most tanulhasson. Tanulhasson? Hiszen tanulhat, képezheti magát, biztosították neki a lehetőséget! Igaz. S mégse ilyen egyszerű a dolog... Tanulni is, dolgozni is — kettős igénybevétel. A munkából fáradtan hazatérve újabb munkához, a tanulás munkájához látni — fárasztó. Amíg fiatal valaki, nem érzi úgy a megterhelést; ha már nem fiatal, hamarabb fárad. A fáradtság néha bizony a munkahelyen is meglátszik. Pedig aki tanul, dolgozni is igyekszik, ne mondhassa senki, hogy kihasználja az alkalmat, s a másikra hagyja a nehezét. Mégis megtörténhet, hogy csődöt mond az önérzet, az esetleg fél éjszakán át tanuló munkás a legnagyobb igyekezete ellenére se tudja leplezni fáradtságát, nem tud olyan igazából dolgozni, ahogy azt megszokták tőle. De jól esik ilyenkor — a pillanatnyi csüggedés, megtorpanás perceiben — a munkatársak egy-egy biztató szava! De jól jön a brigád tekintetéből kiolvasható gondolat: no, szaktársak, húzzunk bele ma egy kicsit jobban, helyette is. Van ilyen példa, vannak ilyen példák? Nyilvánvaló. Mármint a szolidaritás, amely nagyon is tudatos, felelősséget vállaló, kötelességben osztozó. Az elvtársi, osztályos társi kéznyújtásnak erőt és szellemet megújító hatása van. Minden segítség, amit a maga műveltségét gyarapító munkás kap a munkatársaktól — egyben az osztály ügyét szolgáló támogatás. Ezernyi módja, mozzanata, lehetősége van annak, hogy a munkatársak segítsék a dolgozva tanulót, tanulva dolgozót. A munkahely jó szellemének ápolásától kezdve, egészen addig a felismerésig, hogy miért kell — mert kell! — kezet szorítani a tanuló munkással egy-egy sikeres vizsga után. Ami neki öröm, az annak is öröm, aki segítette őt. Öröm a kohásznak, az esztergályosnak, a lakatosnak, a hegesztőnek. Csak azért, mert emlékszik rá, hogy ekkor és ekkor, amikor fáradt volt, vagy családi gondok emésztették, vagy idegesebb volt, mert nem értett meg valamit a tanultakból — akkor ő jobban „rákapcsolt”, segítette családi gondjában is, műszak után — mivel ő már tanulta — megmagyarázta azt a fránya matematikai tételt? Nem ezért. Nemcsak ezért! A közös felelősség táplálta becsületért, az emberiességért, az elvtársiasságért — a munkásszolidaritást ért. Ez adja az őszinte, tiszta „nem várok érte semmit” jellegű örömet. Nem várok érte semmit? Én egyedül nem. Együtt igen. Azt várjuk érte, amiért segítettünk, segítjük, nogy tanuljon. Miért segítettük és segítjük? Azért, hogy osztályunk rendelkezzék — az általános értelemben vett — művelt emberfők sokaságával, s így még jobban betölthesse társadalmat vezető szerepét. Hiszen a tudás egyet jelent a szellemi és anyagi erővel, s a kettő együtt biztosítja a haladást. CSALA LÁSZLÓ Készültségben a sószórók, hóekék — Mától kezdődően 1975. március 15-ig ügyeletet tartunk, ahol készséggel adunk felvilágosítást az érdeklődőknek a megye közúthálózatának mindenkori viszonyairól — kaptuk a tájékoztatást Varga Józseftől, a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságnak vezetőjétől. Megtudtuk továbbá, hogy a megye fűútvonalain, a nagyobb forgalmat lebonyolító bekötőutakon és az ipari termelés szempontjából jelentős utakon a síkosság elleni védekezést őrjáratos szolgálat biztosítja. A főútvonal-hálózaton a hóesés kezdetével egyidőben az őrjáratos szolgálat gépei gondoskodnak kisebb mennyiségű só kiszórásáról, majd a burkolatra lehullott és megolvadt hóréteg eltávolításáról. Városunk területén ezt a munkát továbbra is a Miskolci Köztisztasági Vállalattal közösen végzik. Az igazgatóság téli felkészülése — az árvíz okozta károk fokozatos ideiglenes helyreállítása melleit — megtörtént. Rendelkeznek a megfelelő saját és más cégektől bérelt gépparkkal, s szerződést kötöttek az Országos Meteorológiai Intézettel, amelynek értelmében mindennap két időpontban előrejelzést kapnak a várható időjárásróL Az állandó prognózis közlése mellett gyors időváltozás esetén a Meteorológia riasztja az igazgatóságot. A mától dolgozó ügyelet munkanapokon 8—10.30 óráig a 15-880 és a 14-442-es telefonszámokon ad felvilágosítást az útviszonyokról. Hófúvás esetén az ügyelet éjjel-nappalira módosul, s ekkor a 34-551-es telefonon lehet hívni őket. X. Z. \
