Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-08 / 262. szám
Tolmács nélkül Katowicéi patikusok kiállítása Tornász Jura képének címe: Táj A novemberi Napjaink Féner Tamás bányászportréja látható irodalmi és kulturális lapunk címoldalán; az izmos, eres munkáskar tartotta lámpa mintegy bevilágítja közéletünk és irodalmunk berkeit. (A lap esztétikailag és technikailag — mint ez a felvétel bizonyítja — nemcsak elbírja, hanem olykor-olykor meg is követeli az igényes grafikák mellett a fotót.) Az „induló jegyzet” mintegy mottója lehetne a lap általános törekvéseinek. Akácz László „Beállósok és kovászemberek” címmel arról szól, hogy ne válasszuk a könnyebb ellenállást; tenni, segíteni csak az tud, aki maga is az örökös készenlét — tegyük hozzá, nyugtalanság — állapotában él. A Napjaink mostani számának két kitűnő publikációjáról (melyeket aktuália történelmi lecke nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy a költő mit, milyen körülmények között, s miért vállalt. Radnóti számot vetett a halállal, mint Papp Lajos írja „Az utolsó utat, az utolsó énekek útját így, a halálra eltökélten járja végig”. Tanulság: hogyan lehet a gyilkos és törvénytelen korszakban felmutatni az értékek rendjét, a külső és belső tisztaságot. Ugyancsak örömmel olvastuk Oltyán Béla Déry Tiborról írt kéttételes tanulmányát, mely nemcsak a „beavatottaknak” jelenthet élményt, hanem az íróra egyre inkább kíváncsi olvasótömegeknek is. S mindjárt itt említjük meg Iszlai Zoltán Kultúrkör című írását, mely kicsit arra ad választ, hogyan is állunk az olvasó néppel; nem a mozgalommal, hanem az Anna ír erről, aki egyik csoportvezetője volt az Ady Endre Művelődési Ház által szervezett olvasótábornak. IJol és mikor, s főleg miként „kapassuk” rá a gyerekeket az önálló gondolkodásra, milyen a szellemi arculata egy alkalmi gyermekközösségnek? — és sorolhatnánk tovább azokat az izgalmas kérdéseket, melyeket Nádudvari Anna említ. Felelni nem könnyű, s nem is lehet egyértelműen. De hogy jobban meg kell fogni a gyerekek kezét — akiktől sokat várunk és kérünk —, az nem lehet kétséges. Tanítani kell őket és tanulni kell tőlük. Gazdag a lap kritikai rovata, igényes a versválogatás és a grafikai anyag. „Kitekinthetünk” a kárpátukrajnai magyar irodalomra és hagyományaira, találunk izgalmas olvasmányt A névadó: . Váci Mihály Váci Mihálynak, a közelmúltban elhunyt szabolcsi származású költőnek nevét vette fel a Tiszavasvári Gimnázium. A névadó ünnepségen dr. Margócsy József, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatója méltatta a fiatalon elhunyt költő életét, munkásságát, majd a gimnázium énekkara, irodalmi színpada, a nagyközség pedagógus kórusa adott műsort. Ez alkalommal a gimnázium tanulói találkoztak Váci Mihály hozzátartozóival. Búcsú az iskolai csengőtől Többnyire egy művész kiállításához, egy alkotónak azonos stílust képviselő tárlatához szokott szemünk először ismerkedik azzal a változatossággal, amit a katowicei grafikusok kiállítása jelent. A lengyel testvérváros művészei ugyanis sokan vannak, egyéként legalább két lappal képviseltetik magukat, és ahány grafikus, annyiféle elképzelés, forma, szín és technika, amit elénk tárnak. , A grafikát a közönség szempontjából kétarcúnak tartjuk. A modern sokszorosító eljárások segítenek, hogy az ebben a műfajban alkotók képei nagyon sok emberhez eljussanak és miután viszonylag olcsók is, könnyen megvásárolhatók. Népszerű ez a művészeti ág. Másrészt a grafika az, aminek formanyelvét tanulni kell ahhoz, hogy igazán értse is az ember. Megkíván egy bizonyos időt, amíg biztosan meg tudjuk állapítani, hogy ez vagy az a kép jó-e. Nos, ez utóbbi szemAz Ex libris Kazimierz Mozdzierz munkája. Kiváló fémgyűjtők A Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőházban szerdán a fém- és hulladékanyag-gyűj- tésben, annak szervezésében kiemelkedő munkát végző pedagógusokat tüntették ki. Molnár Sándor, az Északmagyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Rövid bevezetőjében szólt arról, hogy az elmúlt iskolai évben a pajtások egymillió hatszázezer forint értékű hasznos anyagot gyűjtöttek, s ezzel jelentősen hozzájárultak az ipar nyeresanyag-szükségle- tének kielégítéséhez. Megyénk úttörői többek között 738 tonna papírt, 222 tonna textil- és 1747 tonna vashulladékot gyűjtöttek. Az országos gyűjtőversenyben megyénk négy iskolája, illetve úttörőcsapata ért el kiemelkedő eredményt. Ezt követően' „Kiváló Fémgyűjtő” miniszteri kitüntetést adtak át 30 pedagógusnak — közöttük kilenc miskolci úttörőcsapat-vezetőnek, gyűjtésfelelősnek. pontból tanulságos igazán a vendégművészek kiállítása. Az embernek az az érzése, hogy a rendezők szándékosan segíteni akarnak a nézőnek. A nagyon konkréttól, a figurális kompozícióktól vezetnek az elvon- tabb, mélyebb gondolati tartalmú, eszköztárában talán nehezebben érthető, megfogható, az élményhez a néző fantáziáját, beleérző képességét _is igénylő ábrázolásmódig. Ha a látogató hálás ezért a „segítségért”, még nagyobb figyelemmel fogja végignézni a Városi Könyvtár József Attila Klubkönyvtárának kiállítótermében egy hete nyílt tárlatot, és jól jár, mert felismeri, hogy nem erről van szó. A sokféleség csak azt bizonyítja, hogy Katowice abban is „testvér” Miskolccal, hogy sok képzőművész él ebben a városban is. A konkrét emberi viszo- szok, szituációk ábrázolása mellett szólnak a képek a munkáról, a környező világról, a sziléziai tájról. Beszélnek az emberről, és — mintegy modem korunk jelképeként — okos társáról, a gépről. De egy-egy művész sajátos képzeletvilágának nyomában járva találkozunk a fantasztikummal, ennek ellenpólusaként a poézissel, vagy éppen a legkézzelfoghatóbb valódisággal. És a nagy anyagban egy képpel legalább, amely előtt hosszasabban is elálldogálnak, ami igazán tetszik, és éppen hozzánk szól. Hiszen minden művészet egyetemes, tolmács nélkül is érthető... (M—) tásuk még izgalmasabbá tesz (külön tanulmányt lehetne írni. Radnóti-stációk címmel Papp Lajos tárja fel — bőséges dokumentáció birtokában, de egészen sajátos módon — Radnóti Miklós életének utolsó emberi, s alkotói szakaszát. Ez A rádió november 11-i „veszprémi napján” mintegy 14 óra terjedelemben, jelentős részt elő adásban a Kossuth és a Petőfi hullámhosszán veszprémi műsort közvetítenek. Veszprém különböző pontjairól már hajnaltól élő közvetítésekben jelentkeznek a rádió munkatársai. Délelőtt az ősi iskolavárosból, nagynevű hajdani diákok tanulmányainak színhelyéről sugároznak irodalmi összeállítást. A délelőtti „kulturális krónikában” költőkkel, pedagógusokkal, újságíróikkal, orvosokkal, levéltárosokkal beszélgetnek, Veszprémből jelentkezik ezúttal a „Ki nyer ma?”. A szakemberképzésről, a vegyipar és a kutatás egyszerű olvasó fogékonyságával. A mi véleményünk is az, mint a cikkbeli újságíróé: ezt minden kritikusnak és írónak el kellene olvasnia. És az olvasóvá nevelés ? „Rejteki tapasztalatok” című jegyzetében Nádudvari együttműködéséről lesz szó abban a műsorban, amely a Nehézvegyipari Kutató Intézetet, a Vegyipari Egyetemet, a fűzfői Nitrokémia és a Péti Nitrogénművek vezető munkatársait kapcsolja össze. Ugyancsak ezen a délutánon dr. Polinszky Károly oktatási miniszter védnökségével Veszprémben, Keszthelyen, és Tihanyban dolgozó és fővárosi tudósok várják a meghívott közönség kérdéseit a „tudományos stúdió” vendégeként. Néhány veszprémi zenei műsor elhangzása után Simon István vezetésével nyilvános irodalmi estet tartanak. Este a veszprémi Petőfi Színház művészeinek tolmácsolásában Lengyel József „Üjra a kezdet” című drámáját hallhatjuk. November 11-én, hétfőn Veszprémi nap a rádióban Az író nem partner? A Magyar Ifjúság (1974. november 1.) „Mi beteg, ki beteg?” című interjújában tíz — a magyar labdarúgásban közvetlenül érdekelt —- ember mondja el véleményét Végh Antal „vékony, mindössze 175 oldalas könyvecskéjéről”. A riporter először a szerzőt faggatja. Egyik kérdése különösen izgalmas: — „Honnan vette a bátorságot, hogy a labdarúgásról írjon?” ** Lám csak, a könyvet olvasva erre nem is gondoltunk. Honnan veszi egy magyar író a bátorságot 1974-ben, a saját hazájában, hogy a fociról írjon? Nem tehetünk mást, mint tudomásul vesz- szük, hogy az írók már olyanok, akik sok mindenhez bátorságot vesznek. Ilyen volt már (jóval a futball és Krisztus előtt) például Arisztophanész is ... Na de csak koptassák a tollúkat, nekünk nem partnereink. Kiknek? Itt álljunk meg' egy pillanatra. Jól emlékszem, s gondolom, mások sem felejtették el, hogy mikor Végh Antal néhány évvel ezelőtt megírta a Valóságban penész- leki riportját (az írás egy szabolcsi kisközség szociális elmaradottságáról szólt), a helybéli „edzők” és „kapitányok” ugyanazt mondták, amit most a labdarúgás egyik vezéregyénisége: Végh nem partner. Mint bebizonyosodott, az ilyesféle arisztokratikus elzárkózás nem szerencsés dolog. Nem kedvez ennek a magatartásnak a társadalmi közeg, melyben élünk. De hát miért nem partner Végh Antal? Mert nem focista? Nem ismerik, nem is látták vagy csak pár percet beszéltek vele? Talán a könyveit sem olvasták? Az az érzésem, hogy ■ nálunk sokan úgy tesznek, mint Flóri. A magyar labdarúgás egykori büszkesége ugyanis így nyilatkozik: „...nem olvastam el az egész könyvet, csak azokat a passzusokat, amelyek engem érintenek.” (A magyar foci helyzete nem érinti, csak néhány passzus.) Sokan megkérdezik, hogy ért-e egyáltalán Végh Antal a futballhoz? Annak ellenére, hogy az író a riporter „körösztkérdésére” — vállalkozna-e egy tudósítás megírására, amit közvetlenül a mérkőzés végeztével kellene telefonba mondani, pontosan 60 sorban — igennel válaszol, nem ez a leglényegesebb. A fontos az, hogy a közélethez (már pedig a futball különböző vonatkozásai nálunk ebbe a szférába tartoznak) van-e fogékonysága, milyen szándékkal és mekkora felelősséggel nyúl a témához. Így vizsgálja a kérdést, nehéz lenne tagadni az író partnerségét. Aki persze tévedhet, túllőhet a célon, és lőhet ágyúval verébre. Akit ennélfogva felelősségre is lehet vonni. Csak egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni megnyilatkozásait. (gyarmati) / Fekete Gyula tollából (Egy korty tenger) s egy esszét (Ároktő, 1944), melyben Gulyás Mihály — történelmi tanulságaival együtt — eleveníti fel a felszabadulás három évtizeddel ezelőtti eseményeit. Gv— A lengyelországi Poznan egyik iskolájában az óraközi szüneteket jelző megszokott csengetés helyett fényjelzést vezettek be. Az órák kezdetét a folyosókon elhelyezett különleges lámpák felgyulladása jelzi. Az újítás mind a diákok, mind a •tanárok körében kedvező fogadtatásra talált. Puccini Szombattól a rádióban megismétlik a Puccini művészi pályája című előadás- sorozatot a november 29-én kezdődő Puccini-ciklus előzoperai menyeként, amelynek keretében a szerző halálának SO. évfordulója alkalmából szinte valamennyi Puccini-opera elhangzik. PÉNTEK Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Nóták. — 13.45: A főváros vonzáskörében. Marion János riport] ar II. rész. — 14.00: Csicse- ri bolt. A Gyermekrádió műsora. — 14.25: „Nyitnikék”. Kisiskolások műsora. November 7.— 15.00: Hírek. — 15.10: Magyarán szólva. Grétsy László és Bélley Pál műsora. — 15.25: Kóruspódium. A Józsefvárosi Kamarakórus énekel. — 15.35: Magyar fúvószene. — 15.49: Az élő népdal. Patvarc. Dr. Manga János műsora. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Pedagógusok. Kelemen Kata műsora. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Mozart: D-dúr hegedűverseny. K. 218. — 17.47: Láttuk, hallottuk — a színházba^ és a moziban. — 18.07: ,.Fehér éjszakák”-fesztivál Le- ningrádban. — 18.43: József Attila verseiből. — 19.00: Esti Krónika. T— 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Világjáró írók. Irodalmi összeállítás. — 20.30: Hírek. — 20.33: Benkő Dániel lanton játszik. — 20.45: A pódiumon Sylvie Vartan. — 21.26: Háttérbeszélgetés. Külpolitikai műsor. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Ady Endre—Bartók Béla: Három őszi könnycsepp. — 22.55: Meditáció — egy új szakma emberi kapcsolatairól. — 23.05: Népdalcsokor. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25; Éji zene. Petőfi rá^ió: 12.00: Zenekari muzsika. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Zord folyó. Siskov regényének rádióváltozata. — 19.22: Üj könyvek. — 19.25: Jekatyeri- na Novickaja zongoraestje. — Közben: 20.00: Esti Krónika II. — 21.00: Citeramuzsika. — 21.15: Katedra. Pedagógusok műsora. Jutalmazás, büntetés. — 21.35: Páholyból. Tudósítások a köny- nyű múzsa otthonából. — 22.35: Októberben hallották először . . . Tánczene. — 23.00. Hírek. — 23.15: Ys királya. Részletek La- lo operájából. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsor- ismertetés — hírek. — 17.35: Művelődés Borsodban . .. Film és oktatás. — 18.00: Borsodi Tükör. (Az éves terv befejezése elő^t az Avas Bútorgyárban; Kohász Galéria nyílt Miskolcon; Befejeződtek a pályaválasztási vetélkedők.) — 18.15: Üj felvételeink. — Művészportrék. Bemutatjuk Lázár Katalin színművésznőt. — Hol töltsük a hétvégét? Túrajavaslat és sportműsor. — A dzsessz kedvelőinek. Televízió: 17.13: Műsorismertetés. — 17.15: Hírek. — 17.20: A Vahs folyó völgye. Szovjet rövidfilm — 17.45: Az öröklődés titkai. II. rész. Szakasztott az apja... — 18.25: öt perc meteorológia. — 18.30: A megvalósulás útján. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A napsugár nyomában. Ismeretterjesztő filmsorozat. VI. rész. Jégkorszak az Egyenlítőn. — 20.30: Gulliver a törpék országában. Szatíra Jonathan Swift regényéből. — 21.40: Rendezte: Horváth Adám. Vitray Tamás műsora. — 22.10: Tv-híradó 3. Szlovák televízió: 14.55: VSS Kosice—Slavia Praha labdarúgo- mérkQzés. — 16.50: Hírek. — 16.55: Mese. — 17.15: Kerületeink életéből. — 17.50: Tv-híradó. — 18.00: Esti mese. — 18.10: önök kérték. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Kisíilmek. — 20.35: Szeretni az embert. Szovjet film I. rész. — 22.05: Szerpentinek I. rész. — 22.30: Vidám divatbemutató. — 23.10: Az orosz és a szovjet zene napjai. Miskolci Nemzeti Színház (7): Yerma. Vörösmarty bérlet. Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században. — Műtárgyak megmentése. — Miskolci Galéria (10—18): Máger Ágnes festőművész és Marosits István szobrászművész kiállítása. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Battonyától Nemesmedvesig. Bélyegkiállítás. — Herman Ottó Múzeum (10—18): Ember és munka. — Szlovákia népművészete. — Herman Ottó-emlékház (10— 18): Herman Ottó élete és munkássága. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Nagyezsda (mb. szí. szovjet). — Kossuth (f3, hn5, 7): Halló, itt Iván cár! (mb. szí. szovjet). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Iván gyermekkora (mb. szovjet). — Fáklya (f5, f7): Ne hagyd magad, Pitkin! (angol). — Petőfi (f5, f7): Légy jó mindhalálig! (magyar). — Szikra (5, 7): A harmadik tettes (szí. NDK). — Táncsics (5, 7) : Kabaré (szí. zenés amerikai, 16 éven felülieknek!). — Hámor (4): Jelbeszéd (szí. magyar). SZOMBAT Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Lányok, asszonyok. — 8 42. Virágénekek. — 9.00: A szovjet gazdasági reform. ív. rész: Változások a tervezésben. — 9.10. Barokk muzsika. — 10.00: Hírek. — 10.05: Légy erős. Yuta! Dagnija Zig- monte rádiójátéka. — 11.09: Pil- langókisaszony. Részletek Puccini operájából. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Kamarazene. — 9.00: Hírek. — 9.03; Az érszűkületről.— 9.08: Részletek Suppé: Pajkos diákok című operettjéből. — 9.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.00: Szombat délelőtt. — Közben 11.00: Hírek. ]
