Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)
1974-11-06 / 261. szám
3)e A szovjet katona, aki a magyar mezőgazdaságban kortynyi teát hörpint a vizeskanna fedeléből, biztosan felsóhajtott: „De jólesik . .” És mi, akik a segítséget kaptuk, ugyanígy sóhajthatunk: „Köszönjük, a segítség nagyon jólesett!’’ Nem forintban kifejezhető értékekről van szó. Nemcsak azokról, és nemcsak egyetlen alkalomról. (Kerényi László felvétele) rr Őszinte számvetés Beszélgetés párttitkárokkal in. A titkárok véleményét voltaképpen Lőcsei András szavaival is összefoglalhatjuk: „Amilyen kritikus és önkritikus lesz a vezetőség beszámolója, olyan aktív lesz a taggyűlés.” Szinte mindenki hangoztatta egyetértését azzal az elvárással, hogy mindegyik párttag véleménye ott legyen a beszámolóban, kollektíván készüljön a beszámoló, adjon számot — őszintén és , alapos elemzéssel, okfejtő módon — az elvégzett és az el nem végzett munkáról a párthatározatok szellemében és jelölje meg a feladatokat. Helytállás, példamutatás „Mindezzel természetesen én is egyetértek — fűzte hozzá Kiss Károly —, számot kell adni mindenről, és számon kell kérni mindenkitől. De hadd fűzzem ehhez hozzá; ne csák a megbízatások alapján kérjük számon egy-egy párttag tevékenységét. A szervezeti szabályzat alapján azt is kérjük számon, ami a párttag állandó kötelessége: az életmód, munka, hűség és elvhűség, példaadás... ami feltétele annak, hogy valaki párttag lehessen!” A példamutatást, a helytállást — a kommunista életmódot a szóban lévő párt- szervezetekben a következőképpen értékelik. (Csupán néhány példát.) Lőcsei András: „A pártszervezetünkben kialakult szellem a kommunisták példamutatására ösztönzött.” Ádám Mátyás: „Hasonló a helyzet nálunk is. De egy-egy vonatkozásban nem kifogástalan. Vezető beosztásúakról nem szívesen mondanak véleményt, mert Megsokszorozódott a közművelődési könyvtárak nemzetiségi könyvállománya — ezt tükrözi a Könyvtártudományi és Módszertani Központ legutóbbi felmérése. Békés megye községi könyvtáraiban például átlag 1220 ♦zlovák nyelvű könyv találgató, Hajdú-Bihar és Csong- rád megye községeiben átlagosan 850 román nyelvű könyvből válogathatnak a attól tartanak, anyagi retorzió éri őket. Nem általános ez, de így sem lehet szó nélkül elmenni mellette.” Glósz Ferenc: „Nálunk a pártszervezetnek — a kommunistáknak — tekintélye van. A pártnak nagy a vonzereje. Hogy mivel bizonyítom ezt? Például a pártba jelentkezők számával. Vagy azzal, hogy taggyűlések után a pártonkívüliek őszintén érdeklődnek: miről volt szó, ami őket is érinti, ami vállalati ügy, született-e olyan határozat, amiben ők is segíthetnek.” A kommunisták munkája, magatartása, helytállása, nyíltsága, pártossága — egyszóval pártszerű élete az, ami bizonyíthatóan húzóerőt jelent. S igaza van annak a pártitkámak, aki azt mondta: ez a téma nem maradhat ki a beszámolóból. „De- hát annyi a mondanivaló, annyi mindenről kellene beszélni. Mit hagyjunk el? S mi legyen, a legfontosabb? Legyen-e például külpolitikai beszámoló?” Hogy mi legyen a beszámolóban és mi maradhat el — azt kizárólag az alapszervezeti vezetőségek dönthetik el. A sajátosságoknak, ismereteknek, szükségnek, igényeknek megfelelően. Ehhez csak tanácsot lehet adni, de határozott véleményt nem. A titkárok a pártélet egyik jó módszereként emlegették, hogy — a rendszeresség és a folyamatosság igényével — a felsőbb pártszervek egv- egy tagja állandóan segíti őket. Ez a segítség most, a beszámolók elkészítésekor is adott. A kollektív bölcsesség azonban mindig jó tanácsadó Önmagában is. És; ha nem is teljes, de őszinte és konkrét a beszámoló, a többit majd kiigazítja a tagság. Ez biztos. Hogy miért helybeliek. A nemzetiségi lakosság igényeit is szem előtt tartó művelődéspolitikáhk eredményeként csaknem 300 könyvtárban mintegy 1400 ezer kötetnyi nemzetiségi könyvállomány teremt jó lehetőséget arra, hogy a túlnyomóan falun élő német, szlovák, délszláv stb. nemzetiségeink is anyanyelvükön művelődjenek, ápolják hagyományaikat. biztos? „A tagság várja, hogy a pártvezetoség őszintén elmondjon mindent. Tulajdonképpen szeretné visz- szahallani a maga őszinte szavait, amiket a pártcso- portülésen, az egyéni beszélgetéseken elmondott. Az őszinte szavakra további őszinte szavai lesznek.” Erkölcsi elismerés Majdnem három órán át tartott a beszélgetés. Sok mindenről szó esett, és nagyon sok mindenről nem. Szó volt például a párt- és a társadalmi munka megbecsüléséről. Elhangzott olyan vélemény, hogy: „Anyagi elismerés? Van! De az erkölcsi elismerést nem pótolhatja semmi.” Szó volt arról, hogy a felsőbb pártszervek jól irányítják a pártmunkát. Arról is, hogy jobb az agitáció, pártosabb. Továbbá: több fizikai dolgozót a párt vezetőségekbe, javítani az elvtársi kapcsolatokat, a társadalmi és tömegszervezetekkel való együttműködést. És szó volt arról, mindenekelőtt és egyöntetűen: mind a kilenc pártszervezetben helyeslik a párt és a kormány politikáját, s kommunista felelősséggel igyekeznek végrehajtani. Nem volt szó nagyon sok és nagyon fontos kérdésről, amiről a beszámoló taggyűléseken minden bizonnyal sokan beszélnek majd. Az a jószándék vezetett bennünket, hogy megközelítően — csak megközelítően! — érzékeltessük: e napokban, hetekben, hónapokban rendkívül nagy a felelősségünk. S e felelősséghez gondolatokat ébresszünk. CSALA LÁSZLÓ Villany a lányinak A Duna—Tisza-közén — főként Bács-Kiskun megyében — a tanyarendszerű települések csak lassan szűnnek meg, s különösen a homokvidéken még hosszabb ideig fennmaradnak. Ezért az illetékesek gondoskodnak a tanyák lehetőség szerinti villamosításáról, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szakemberei tervet dolgoztak ki, mely szerint 8—10 tanyán kigyullad a fény. G) arapodó könyvtárak írta: Drótos László, az MSZMP Mhkolc városi Bizottságának első titkára „ ... október 25-én (november 7-én) éjjel kettőkor pontosan a terv szerint megindultak az osztagok, hogy elfoglalják a számukra kijelölt colpontokat. A támadásban két-háromezer matróz, néhány ezer vörösgárdista s vagy húsz századnyi válogatott katona vett részt. Reggelre a Téli Palotán kívül lényegében az egész város a kezükben volt. Tíz órakor Lenin megfogalmazta a Forradalmi Katonai Bizottság kiáltványát Oroszország polgáraihoz: „Az Ideiglenes kormány meg van döntve. Az állam- hatalom a petrográdi proletariátus és a helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át.” Egy ötvenhét évvel ezelőtti eseményt idéznek ezek a sorok. Olyan eseményt, melynek világtörténelmi, jelentőségét ma már senki sem vitatja a világon. A jelenkori világ — mindannak széles körű, diadalmas vállalása, amit Lenin előre megmondott, amikor a világforradalom, a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom jövendő fejlődéséről szólt. „Csak a proletár, a szocialista forradalom vezetheti ki az emberiséget az imperializmus és az imperialista háborúk .zsákutcájából” — írta Vlagyimir Iljics 1917 májusában. „Bármilyenek legyenek is a forradalom nehézségei és esetleges átmeneti sikertelenségei, vagy az ellenforradalom hullámai, — a proletariátus végső győzelme bizonyos.” A leküzdhetetlen forradalmi optimizmus és a proletariátus végső győzelmébe vetett hit, a realista lenini szemlélet jellemző vonása. Ez a szemlélet ma is rendkívül értékes, és a cselekvés vezérfonala. Folytonosan növekszik a munkás- osztály, elsősorban pedig élcsapata, a nemzetközi kommunista mozgalom létszáma és szervezettsége. Jelenleg világszerte 90 párt tevékenykedik, melyek csaknem ötven millió kommunistát egyesítenek. Ezek a pártok — különböző nemzetközi tanácskozásokon — megerősítették elhatározásukat, hogy a marxizmus—ieninizmus elvi alapján fogják még szilárdabbá tenni egységüket és együttműködésüket. Fél évszázad alatt tehát megdönthetetlen erősségű világrendszerré vált a szocializmus. A világíorradalom az emberiség több mint egyharmadára kiterjedt, s ezt' a forradalmat nem lehet elhessegetni, mint valamilyen illúziót. A szocialista világ fejlődésének üteme túlszárnyalja a kapitalista világ fejlődési ütemét. Lenin rámutatott, hogy amíg az orosz munkásoknak hihetetlenül nehéz körülmények között kellett végrehajtaniuk a forradalmat, addig más országokban — október győzelmének eredményeként — köny- nyebben, „emberibb úton” fognak megvalósulni a forradalmak. A magyar nép — melynek legjobb fiai vállvetve harcoltak az orosz proletariátussal, hogy megőrizhessék október vívmányait, nemcsak egy nemzet, hanem a világ valamennyi elnyomottja számára — 1919- ben megízlelte a munkások és parasztok teremtette hatalom ízét, s Horthyék uralmának szörnyű negyedszázada alatt sem felejtette el a Tanácsköztársaság felemelő napjait. Érthető hát, hogy boldog örömmel fogadta a felszabadító Vörös Hadsereg katonáit, akik harminc esztendővel ezelőtt — véres harcok árán, áldozatot nem kímélve — hozták el számunkra a szabadságot. Legújabbkori történelmünk fejlődését alapvetően az határozta és határozza meg, hogy tagjai vagyunk a Szovjetunió vezette szocialista tábornak, hogy pártunk magáévá tette a lenini tanításokat. A szocialista tábor nemcsak a termelés gyorsabb fejlesztésében állja a versenyt a tőkés országokkal (a KGST ma a Főid leggyorsabban fejlődő ipari körzete), hanem állja a versenyt más „pályákon” is, biztosítva az ember jogát a munkához, pihenéshez, személyiségének kifejlődéséhez, az emberhez méltó életformához. A nemzetközi erőarányokban a hatvanas évek végén jelentős változás következett be a haladás és a béke erői javára. Ezt tapasztaljuk például, ha a világpolitika egészére ható szovjet—amerikai kapcsolatokat vesszük szemügyre. Azt azonban tisztán kell látnunk, hogy a békés egymás mellett élés nem jelenti az enyhülésnek „sima diadalútját”. A chilei gyalázatos fasiszta puccs egyértelműen példázza, hogy a szélsőséges reakció erői — nem utolsósorban azok a csoportok, melyek mögött nemzetközi monopóliumok, katonai érdek- csoportok állnak — minden alkalmat és lehetőséget felhasználnak. A lenini külpolitika — a feszültség enyhítése és a békés egymás mellett élés fejlesztése — feltételezi a különféle ellenséges elméletek és eszmék ellen, a marxizmus—ieninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveinek védelmében vívott aktív és elvi harcot. Napjainkban az ideológiai harc szerepe és súlya növekszik. A technikai eszközök tökéletesedése, a modern tömegtájékoztatás, hírközlés szinte korlátlan lehetőségeket kínál ellenségeinknek. Nyugaton arra számítanak, hogy az áruforgalom növekedésével együtt ideológiájukat, antimarxista nézeteiket is széles körben exportálhatják a szocialista országokba, hogy felszíthatják az önző nacionalista szándékokat, megbonthatják az internacionalista egységet. Népünk felkészült az ideológiai harcra. Ezt a harcot csak kiművelt emberfők, marxista világnézetű és hitű dolgozók vállalhatják. Mint ahogy termelési kultúránk és közművelődésünk fejlesztése sem képzelhető el sokoldalúan művelt, szilárd világnézetű emberek nélkül. Miskolc jelentős változáson ment keresztül az elmúlt harminc esztendőben. Megduplázódott lakóinak száma, átalakult a lakosság összetétele. A mennyiségi változás minőségileg is újat hozott. Az új üzemek, vállalatok, oktatási intézmények felépítésével Miskolc munkás- és diákvárossá vált. A nagy építkezések, a fejlett ipar, a jelentős kereskedelmi élet hatására Miskolc dinamikusan fejlődő, élénken lüktető város lett. A munkásság létszámának növekedésével együtt nőtt a munkások általános, politikai és szakmai műveltsége. Különösen jelentős az érettségizett szakmunkások számának növekedése. Mindemellett a munkások művelődési igénye jelentős differenciálódást mutat. A felszabadulás óta örvendetes változáson ment keresztül az értelmiség is; jelentős tömegeik már a mi rendszerünkben szereztek képesítést, magasfokú szakmai, politikai felkészültséggel rendelkeznek. Ifjúságpolitikai és nőpolitikái határozatunk jól segítette a tudati változásokat. A lehetőségeink azonban még nincsenek eléggé kihasználva. Nagyon fontos, hogy pártunk tudomány-, oktatás- és közművelődés-politikai határozatait a lehető legnagyobb körültekintéssel hajtsuk végre. Nagymértékben függ ettől műszaki fejlődésünk, gazdasági stabilitásunk. • Jobban ki kell használnunk a munkásközösségekben — különösen a szocialista brigádokban — rejlő lehetőségeket. Az eddigi munkaversenyek, s a kongresszusi és jubileumi felajánlások ékesen bizonyítják, hogy politikailag elkötelezett, szakmailag jól felkészült munkahelyi kollektívák állnak országos célkitűzéseink szolgálatában. „Minden nemzet el fog jutni a szocializmushoz — állapította meg Lenin —, de nem teljesen egyformán jutnak el oda, mindegyik a maga sajátosságaival fogja gyarapítani az élet szocialista átalakítását.” A mi utunk alapvetően harminc esztendővel ezelőtt határoztatott meg, s az elmúlt másfél évtizedben egyenes vonalú ez az út. A Magyar Szocialista Munkáspárt, híven internacionalista elkötelezettségéhez, s fii gyelembe véve országunk sajátosságait, következetesen valósítja meg — a magyar nép teljes támogatását élvezve —' a szocializmus építésének feladatait. Jó érzés tudni, hogy a mi városunk dolgozói jelentős részt kértek és vállaltak ebből a munkából. Egy emberöltővel ezelőtt — a iéíf Palota még a kormánycsapatok kezén volt, a msnsevikek és a szocíál forradalmi ~ok jobbszárnya tiltakozásul a felkelés '~"rn. elhagyta a kongresszust — Lenin előterjesztésére három határozatot hozott a Szovjetek II. Összorosz Kongresszusa: a békéről, a földről és a szovjethatalomrói. Ezzel az orosz forradalom történetében új fejezet kezdődött. S nemnesak az orosz forradalom történetében. A szocialista forradalom túllépett a szovjet szocialista köztársaság határain... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján egy erős világrendszer tagjaként iirm «mehetünk.
