Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-04 / 259. szám

A művészeiért s Tokajért... Reflexiók, tanulságok Vendégjáték után Vidéki városoknak ritkán adatik meg (legalábbis Ma­gyarországon), hogy világhírű együtteseket lássanak vendé­gül. Sajnos nem hízeleghe­tünk magunknak azzal, hogy ismertük már korábban is a leningrádi Gorkij Színházat; de tudtuk, mit várhatunk, mit kaphatunk a Miskolcra is ellátogató együttestől. Fur­csa és ellentmondásos dolog, hogy míg Nvugat-Európa nagyvárosaiban hatalmas tá­bora van ennek a színház­nak, s persze a magyar fő­városban is, addig a miskol­ci közönséget most kellett meghódítani. (Más dolog, hogy a színháznak — akár világhírű, akár nem, estéről estére meg kell küzdenie a közönség elismeréséért.) Valahogy úgy vagyunk ez­zel a vendégjátékkal, mint mikor valaki kap egy gyű­rűt, amit természetes gesz­tussal húz az ujjára. s csak később veszi észre, hogy a foglalatban csillogó valami briliáns. Érdekes, hogy külföldi tur­néján a színház — melynek jelentős érdemei vannak az orosz klasszikusok korszerű színrevitelében — két kis nemzet drámáját mutatta be. (A Viharos alkonyat előadá­sáról, amit a pesti közönség láthatott, majd később ...) A gazdag repertoárból nagyon is alapos megfontolás után választotta Tovsztonogov, a színház főrendezője éppen ezt a két művet. A színház­nak tudniillik alapvető cél­kitűzései közé tartozik a nem­zeti drámák felkarolása, s a szovjet színházművészet ezekkel való gazdagítása. Nem nehéz kitalálni, hogy a Hanuma című grúz zenés játék bemutatásával a főren­dező annak a népnek akart adózni, melynek körében if­júságát és pályakezdő éveit töltötte, s mely gazdag ha­gyományaival, ősi kultúrájá­val megtermékenyítette Tovsztonogov művészetét is. A Hanuma — pantomim-be­tétjeivel, s a grúz folklórból táplálkozó gesztusrendszeré­vel — jóvak izgalmasabb volt annál, mint amit a mű me­séje sejtetett. Az előadás pél­dája annak, hogyan teremt­het a színház újjá egy sajá­tos világot, s miként hordoz­hat korszerű fomában egye­temes igazságokat egy XIX. században fogant történet. S itt szólunk a Tovszto- nogov-műhelyről is, melyből csak míves figurák s produk­tumok kerülnek ki. Ismere­tes, hogy a legmélyebb elem­ző munkával, az artisták gya­korló szorgalmával és preci­zitásával készülnek a Gorkij Színház produkciói. A tehet­ség a mesterségnek olyan a1 após ismeretével párosul, r.ni nálunk bámulatot kelt. ' ilágos. hogy csak ez az út ■ rzethet el az igényes, tisz­ta eszmeiságű színházművé- tethez. Jó érzés volt látni, rogy a leningrádi együttes mennyire fellelkesítette a mi színészeinket, rendezőinket is. S most nézzük a másik be­mutatót.! Tovsztonögov rend­kívül nagyra becsüli Örkény Istvánt. (Ezt sajtótájékozta­Uíszelőadís A Magyar Szocialista Mun­káspárt Borsod megyei és Miskolc , városi Bizottsága, Borsod megye és Miskolc vá­ros Tanácsa a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 57. évfordulóját ünnepelve no­vember 6-án, szerdán 18 óra­kor díszelőadást rendez. Ün­nepi köszöntőt Sallós Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója mond, majd váro­sunk művészeti együttesei és hivatásos művészei mutatkoz­nak be alkalmi műsorukkal a színházban. jjc Jelenet a Tátikból. Mariska: M. A.' Prizvan-Szokolova és Tót: J. A. Lebegyev tókon soha nem mulasztja el megjegyezni.) A Tóték elő­adásából az is kiderült, hogy miért. Mert nagyon kevesen fogalmazták meg hasonló mó­don az erőszak elembertele- nítő drilljét. Tovsztonogov őrnagya nem magyar tiszt (nem is egészen német, még ha az egyenruhája erre em­lékeztet, akkor sem), hanem fasiszta. Egy olyan eszme prófétája és persze rabja is, aki az abszurditásig képes manipulálni környezetét. A rendező a sokkolásig elmegy a dobozolással. Fasiszta re­gimentek masírozását véljük hallani a vágógép csattogása közben. A kés nem vág, (nem okos és értelmes eszköz), ha­nem lesújt. Üjra és újra fel­emelkedik és nem hasítva, metszve, hanem roncsolva vágódik bele az anyagba. A dobozolok pedig bábok; ér­telem és akarat nélkül vég­zik a motorikus cselekvést. S mikor összeroskadnak, ref­lexeik akkor is ‘tovább élnek; kezük (immár öntudatlanul) a besulykolt mozdulat sze­rint jár. Sokkal több ez, mint egy biológiai törvényszerűség felismerése. Tovsztonogov ar­ra figyelmeztet bennünket, hogy a fasizmus által belénk vert szörnyűségek bizonyos reflexekben tovább élnek, él­hetnek az emberiségben. A Viharos aHíonyatotr mi nem láttuk, de tudjuk, hogy Rahmanov művét átdolgozta a színház. — Helyenként el­avultnak találtuk — mondta Tovsztonogov. Mi is, csak mi nem mertünk hozzányúlni. Is­mét egy tanulság: tabukat, dogmákat nem fogadhat el a szocialista színház. (gyarmati) a szaKKozi mint a gimnazista Az oktatáspolitikai elhatá­rozásoknak megfelelően meg­változott a gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulóinak aránya. Jelenleg a fiatalok nagyobb része — 53.2 száza­léka — jár a szakközépisko­lák első osztályába, míg a gimnáziumokba 46,8 százalé­kuk iratkozott be. Jellemző, hogy 1970-ig minden eszten­dőben a gimnáziumokban kezdték meg többen tanulmá­nyaikat, és a szakközépisko­lákban kevesebben. Azóta évről évre apad a gimnazis­ták aránya a szakközépisko­lások javára. Mindez nemcsak az oktatáspolitikai céloknak felel meg, hanem a diákok ér­deklődésének is: a gimnáziu­mokban még a szükségesnél is kevesebben jelentkeztek — ,40.6 százalékos arányban — míg a szakközépiskolákba a túljelentkezés változatlan volt, a középiskolákban to­vábbtanulni szándékozó diá­kok 59,4 százaléka ebbe az iskolatípusba adta be jelent­kezési kérelmét. 20 millió külföldi tanul oroszul Űj, 10 hónapos tanfolyam nyílt meg a külföldi orosz nyelvtanárok számára Moszk­vában, a Népek Barátsága Házában. Az évente megren­dezett tanfolyamok megszer­vezését az tette szükségessé, hogy külföldön egyre jobban nő az érdeklődés az orosz nyelv iránt. A legutóbbi ada­tok szerint több mint 80 ál­lamban 20. millió ember ta­nul oroszul. Moszkvában nemrég nyílt meg a Puskin Orosz Nyelv­intézet, amely tan terveket dolgoz ki, tankönyveket állít össze, diafilmeket és más tansegédeszközöket készít az oroszul tanuló külföldiek szá­mára. Sok országba rendsze­resen küldik az Orosz nyelv című folyóiratot. Miskolci töríénelkék ON A minap olvastam a miskolci Széchenyi utca és Kossuth Lajos utca sarkán csúfol- kodó telek újpbb beépítési tervéről. Próbá­lom felidézni, mik is voltak itt hajdan. Va-. lantikor volt közvetlenül a Kossuth Szálló mellett egy műszerészmühely. A másik sar­kon meg ott állt az úgynevezett Lengyel-ház, sarkán az étteremmel, amely valamikor Borsvezér söröző, a felszabadulást kővetően pedig Székeinkért volt. (Még rágondolni is jó, hogy a negyvenes évek végén mennyi újságíró, színész érkezett ide abonensként, s ebédért, vacsoráért mindössze 2.60-at kel­lett fizetni.) Később itt volt a Béke étterem. Aztán volt még ezen az utcarészen egy vil­lamossági szaküzlet, egy virágbolt, egy szűcs­üzlet, egy nagy textilbolt. A szűcsüzlet ki­rakatában volt kitéve sok évtizeddel ezelőtt az az érettségi tabló, amelyből a járókelők megtudhatták, hogy a nyolcadik gimnázium vége felé járok. Később, mint igen sokan emlékeznek, egy illatszerbolt, virágbolt, egy Patyolat-felvevőhely, meg egy papírüzlet volt ezen a soron. És ott volt a Kori. a haj dani nagymúltú Rábel cukrászda. Élt majd­nem 150 évet. Olvastam róla, hogy esetleg valahol visz- szaállítják, műemlék jellegű cseresznyefa biltorzatát hasznosítják. Eszembe jutott né­hány apró történet, néhány törzsvendég az utolsó évekből. Három jóbarát gyakran időzött itt: Bán- hidy Jóska bácsi, az öreg színművész, Pászti Tibor, a színház operatársulatának volt tag­ja. Arday Aladár, akiről talán nem is kell elmondani, ki volt, mi volt a színháznál. Egy rövid esztendő alatt haltak meg mind­hárman. Jóska bácsi 85, Pászti Tibi 57, Ar­day Aladár 48 éves volt. Egyszer nem ízlett a kávé Jóska bácsinak. Kért egy üres po­harat, s megkérte Pászti Tibort, menjen át a szemközi csemegeboltba, s hozzon onnan neki egy jó kávét. Ezt más vendég aligha merte volna megtenni. De Jóska bácsi any- nyira törzsvendégnek számított, hogy bizo­nyos különleges jogai voltak. Nem is mert senki illetéktelenül az asztalához ülni. De aki egyszer odaült, nem is kívánkozott más­hová. Több mint hatvan esztendei színész­pálya anekdotái keringtek állandóan az asz­tal fölött, s ha az újságírónak a színházból valakivel dolga volt, csak itt kellett keresni. Csakúgy, mint a képzőművészeket, vagy a nemreg elhunyt Komáromy Jóska bácsit, a múzeum igazgatóját, igen sokszor a lyukas­órás pedagógusokat, mert ez az egykor szesz­mentes cukrászda szinte klubszerűén nyúj­tott helyet a csendes beszélgetésre vágyó embereknek. Vaskos kötetet töltenének meg az apró kis esetek, sztorik, amelyek a nagymúltú cuk­rászda 150 évétől, de különösképpen az utolsó évtizedétől elválaszthatatlanok. Most csak egyet említek. Vagy tizenöt évvel ez­előtt, amikor tűzzel-vassal szorgalmazták, hogy a magyar ember Almuskát igyon, a Roriban is kitettek néhány üveggel a pult­ra. Egyszer Horváth Kálmán bácsi, akit ma is a pincérek mintaképének állíthatok, oda­jött az asztalunkhoz felvenni a rendelést. Mondtam, hogy kérek egy almuskát. Gépie­sen rábólintotta az igent, elindult, hogy ki­hozza a rendelést. Néhány lépés után meg- ullt, fejét csóválva visszajött: — Elnézést, szerkesztő úr, ilyen még nem fordult velem elő. Nem értettem pontosan a rendelést. Tessék elképzelni, azt halluci- náltam, mintha almuskát tetszett volna kér­ni!? Az almuska megbukott. Senki se sajnálja. De a Rorit igen! BENEDEK MIKLÓS Tenkács Tibor kiállítása Október 26-án, szombaton délután 5 órakor nyitották meg Budapesten az Ajtósi Dürer sor 15. sz. alatti I. István Gimnáziumban Ten­kács Tibor Tokajban élő fes­tőművész-tanár kiállítását. A megnyitóbeszédet Varga Ga- borné, az országgyűlés alel- nöke, a Borsod megyei Ta­nács elnökhelyettese tartotta. „Magyarországon tízezer kiállítóművész van, így csak­nem minden napra jut egy- egy kiállítás. Az sem szo­katlan, hogy vidéki művé­szek a fővárosban mutassák be alkotásaikat. Viszont, ha ez a művész visszatér szü­lővárosába, egykori iskolá­jába, ez még racionális ko­runkban is megható.” így kezdte Varga Gáborné me­leg hangú, baráti megnyitó­ját. S valóban! Kortársak, iskolatársak, barátok szoron­gatták a művésztanár, Ten­kács Tibor kezét, gratulál­tak 'képeihez. Megható volt az is, amikor Tokaj szülötte a Budapesten élő, dolgozó Záborszky István vezette or­szágos, sőt világhírű iskolai zenekar — sokoldalúságát bizonyítva — Corelli, Bartók és Mozart egy-egy művével köszöntötte az iskola volt diákját, a pesti születésű, Tokajban élő Tankács Ti­bort. < Tenkács Tibor 1913-ban született Budapesten. A Kép­zőművészeti Főiskolán töb­bek között Benkhard Ágost és Lyka Károly tanítványa volt; 1941 óta állít ki. A megye, sőt az országhatáro­kon túl is ismerik, hiszen a Nemzeti Gelériában és a bécsi Albertmában is talál­ható képe. Tenkács mint rajztanár is sokat tett az if­júság képzőművészeti neve­léséért, és azért, hogy a mű­vészet közkinccsé váljék. Megszervezte a tokaji mű- vésztelepet és a „Kiváló együttes” címmel kitünte­tett, ötszáz tagot számláló Zilahy György Művészetba­rátok Körét. A közéletben is részt vesz, számos funk­ciója van. Szereti a „válasz­tott hazát”, Tokajt és sokat tett is érte. A félszáz kiállított mű nagy többsége melegbama és sárgás árnyalatú, nagy természetszeretetről tanús­kodó, tájkép. A rézkarctól kezdve sok anyagban és technikával dolgozik, legsi­kerültebbek mégis temperái és gouache-jai. (antal) HÉTFŐ Kossuth rádió; 12.90: Hírek. — 12.2«: KI nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Me­zők, falvak éneke. — 13.«: Vá­laszolunk hangatóinknak. — 13.55: Édes anyanyelvűnk. — 14.00: Országos zenei műveltségi verseny. Liszt, és kora. Az írás­beli válogató kérdéseinek is­mertetése. — 1K15: Polkák. — '14.23: Szép ez is! Emlékezés. — 14.34: Irodalmi évfordulónaptár. — 15.00: Hírek. — 13.10; Iskola­rádió: A nagy francia forrada­lom. — 15.50: Mihály András— Gál Zsuzsa: Emiék és intelem — kantáta. — 16.00: A világgazda­ság hírei. — 16.05: Külföldi nép­zenei műsor. — 16.25: A Szovjet Rádió napja. Tiraszpoli esték. Riport. — 16.45; Pataki Kálmán operettfelvételeiből. — 17.00: Hí­rek. — 17.05: Külpolitikai figye­lő. — 17.20: A hét rádióhallga­tója. Fortré muzsikával. — 17.40: Filmklub. — 18.00: A Szovjet Rádió napja. Húszas stúdió: A barátság kapujában.. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sport­híradó. — 19.40: A Rádió Ka­barészínházának humorfeszti- válja. II. forduló, 5. rész — 21.00: Hírek. — 21.03: A Szov­jet Rádió napja. A leningrádi bigband játszik. — 21.30: Mik- rolánc. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: A Szovjet Rádió napja. A Moszkvai Rá­dió új felvételeiből. — 22.40: Lisszaboni nosztalgiák. Róbert T.ászló műsora. — 23.00; Szabó Ferenc műveiből. — 23.30: Rész- letrek Gilbert operettjeiből. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Kö­rusmuzslka. Petőfi rádió; 12.00: Mozart ka­marazenéjéből. — 12.43: A világ legnagyobb hordója. Nagy Pi­roska műsora. — 13.00: Hírek. 13.03: Országos zenei műveltségi verseny. Liszt Ferenc és kora. — 13.13: Szimfonikus táncok. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­tés. — 14.00: Kettőtől ötig... A rádió kívánságműsora. — 17.00: ötórai tea. — 13.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: A ma hullámhosszán. IX. rész: A szocialista erkö’csröl. — 19.00; Nyári Károly népi zene­kara játszik. — 19.19: A rock mesterei. — 19.54: Jó estét, gye­rekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: írj könyvek. — 20.13: A Szovjet Rádió napja. Kabalevszkij: Co­las Breugnon. — Közben 20.58: Dsida Jenő versei. — 22.36; A hanglemezbolt könnyűzenei új­donságai. — 23.00: Hírek. — 23.15: Verbunkosok. — 23.30: A hét zeneműve. Sbsztakovics: I. szimfónia. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30 Műsoris­mertetés. hírek. — 17.35: Képek községeinkből (Lakásépítés fa­lun.). Suha Balogh József mező­kövesdi népművész facimbal­mon játszik. — 18.00: Borsodi Tükör (Megvénk folyóiről jelent­jük: Az őszi mezőgazdasági munkákról: Segítenek a fizikai dolgozók mun’-akörüln-ínyelnl. 18.T5—19.00: Hangfogó” — Zenei vetélkedő T. — Napjaink kérdései (A kicsinyes szemle­let). — Megvet soorteredmények. — Ünnepi tornabemutatóra ké­szülnek. — Slágerkoktél. Szlovák televízió: 14.45: Haladó tapasztalatok iskolája. — 15.33: Pedagógusok műsora. — 16.40: Fair play. — 17.10: Sport. — 17.48: Tv-híradó. — 18.00: Esti mese. — 18.10: Jó hangulatban. — 18.50; Testedzés. — 19.00: Tv­híradó. — 19.45; A karnevál első napja. Színházi közvetítés. — 21.35: Tv-hírado. — 22.00; Párt­művelődés. Kiállítások: Kossuth Művelő­dési Ház (10—18): Battonyától Nemesmedvesig. Bélyegkiáliitás. Filmszínházak: Béke (f4); Az édes szó; szabadság! I—II. (mb. szí. szovjet, dupla helyár! — (7); A látogatók (szí. amerikai, 16 even felülieknek.) — Kossuth (f3, hnö, 7) : Bredow lovag nadrágja (mb. szí. NDK). — Hevesi Iván Filmklub (Í5, f7) ; A nap vé­ge .. . (svéd). — Fáklya (f5, f7) : Meghívó szombat délutánra (szí. svájci). — Szikra (5, 7); Ma éjjel kár lenne hieghalni! (mb. szí. jugoszláv). — Táncsics (3, 5, 7): A magányos farkaskutya (mb. szí. jugoszláv). — Tapolca- Ady (7); A pap felesege (szí. olasz). — Hámor (4): Az édes szó: szabadság! I—II. (mb. szí. szovj et, dupla hely ár!) KEDD Kossuth rádió; 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Harsén a kürtszó! A Gyermekrádió mű­sora. — 8.55: Rossini; olasz nő Algírban. Kétfelvonásos vígope­ra. — Közben 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarédió. Énekóra.* — Orosz társalgás. — 11.23: Pe;ro- vics Kmil: Fuvolaverseny. — 11.45: Népdalok, virágénekek Petőfi rádió; 8.00: Hírek. __ 8.05: Két zongoraszonáta. — 9.00: Hírek. — 9.03: Nótacsokor. — 9.53: Öda. József Attila verse. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Közben 10.30: Babaszerviz — 11.00: Hírek. — 11.45: Védett'ál­latok — csempészúton. Dr. Anghi Csaba írása. A MISKOLCI VASIPARI SZÖVETKEZET közgazdasági technikumi végzettséggel, öt év feletti ipari bérelszámolói syakorlattal RENDELKEZŐ MUNKAERŐT ALKALMAZ. Az SZTK ügyintézői képesítéssel rendelkező­ket előnyben részesítjük. Fizetés: megállapodás szerint. Jelentkezés: MISKOLC, Partizán utca 7. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents