Déli Hírlap, 1974. november (6. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-22 / 274. szám

jfe Nagyszünetben (Farkas Ida felvétele) STOP! EGY PERCRE! r így vezet — baleset nélkül Autósok, motorosok rovata Borsodban is nőtt a közleke­dési balesetek száma az év ed­dig eltelt időszakában. A sok­sok közlekedési szabálysértés, baleset hallatán már-már arra gondolunk, hogy talán nincse­nek is becsületesen, jól közle­kedő gépkocsivezetők. Pedig jó néhányan vannak, akik több százezer vagy éppen egymillió kilométert tettek meg baleset nélkül. Rovatunkban gyakrab­ban írunk majd róluk. A sort Báder Lászlóval, a megyei párt- bizottság gépkocsivezetőjével kezdjük. Olyan nyugodtan ül min­dig a volánnál, ahogyan csak a sokat tapasztalt, sokat át­élt gépkocsivezetőktől látni. Idestova egymillió kilométert tett meg baleset nélkül. — A statisztika egy kicsit sántít — mondja. — Az egy­millió kilométert ugyanis csak 1950-től kezdve mérik. Én pedig már 1940-ben jogo­sítvánnyal rendelkeztem, s a második világháborúban is vezettem mint katona. Még ott alapelvemmé vált: min­dig csak nyugodtan! Már ak­kor az életemet köszönhet­tem ennek a néhány szónak. Egy erőszakoskodó sorstárs megelőzött, s nem sokkal előttem aknára futott... — „Aknák” természetesen nemcsak a fronton vannak. Az élet nap mint nap elénk rak egyet-kettőt, s aki na­gyon siet, vagy nem vigyáz, könnyen bajba eshet. Ha tudná, hányán nem gondol­ják ezt végig az országuta­kon közlekedők közül! Ez­ért a sok baleset, a sok kár, a sok könny ... — Hogyan vezeiek én? Úgy, mint a többiek, de ami­kor reggel elindulok valaho­vá, mindig azt mondom ma­gamban: ..Lacikám, aztán este haza is kell jönni!” Az utakon nagyon sokféle em­ber közlekedik. Sok a sza­bálytalankodó, a törtető, az erőszakos, a mindenre fity- tyet hányó. Közöttük, vagy velük szemben csak a KRESZ minden előírását maradékta­lanul betartva, nagyon óva­tosan lehet közlekedni. Na­gyon örülök, ha olyanokkal találkozom, akik az én el­vemet követik. Beül a Volgába, s lassan, óvatosan indul. Öt éve van hátra a nyugdíjig Báder Lászlónak«* azt szeretné, ha addig sem érné baleset. Azoknak, akik vele szemben haladnak, eddig sem kellett, s bizonyára ezután sem kell aggódniuk. Ny. I. Bélyeggyűjtés Népgazdaságunk 30 éve és To­kaj a bélyegen címmel bélyeg­bemutatót rendez a Tokaj közsé­gi bélyeggyűjtő kör, a község felszabadulásának emlékére. A kiállítást ma 14 órakor nyitják meg ünnepélyesen az Achim András u. 36. sz. alatti KIOSZ- helyiségben, ahol a megnyitás napján az eseményre utaló al­kalmi bélyegzést fog használni a posta. A kiállítás december 1-ig tekinthető meg. Megjelent a Magyar Bélyegek Árjegyzékének 1975. évi kiadása, mely részletesen ismerteti az 1850. óta használt több mint három­ezer bélyeget. Több sorozatnál és blokknál értékemelkedés tapasz­talható, s ez azt bizonyítja, hogy bélyegeink a nemzetközi piaco­kon is keresettek. A nemrég bezárult AEROFILA ’74 kiállításon számos világritka­ságot láthattak a nézők. A kiál­lított anyagok nagy része olyan történelmi eseményekre utalt, melyeket nem árt felidézni. Egy portugál gyűjtő galambposta, ballon- és Zeppelin-posta boríté­kaiból, bélyegzéseiből mutatott be részleteket. Ausztrál gyűjte­ményben láthattuk az első len­gyel repülőutak egy részének okmányait. Egy belga gyűjtő a Belgium és egykori gyarmata, Kongó közötti légiposta első és későbbi útjainak a dokumentu­mait tárta az érdeklődök elé. Bolgár gyűjtők 3ulgária légipos­tájának történetével ismertettek meg. Számos szovjet és más országból származó gyűjtemény számolt be a szovjet légiposta hosszú és változatos történetéről. V. Gy. Ég és föld között II tokaji tornyon Karácsonyra: 2. műsor A tokaji Kopaszhegyen mindig fúj a szél, még nyári ká­nikulában is, liát még ilyenkor ősslel. A szerelők száz mé­ter magasban dolgoznak. A műszak reggel hatkor kezdődik és este hatig tart. Közben csak egyszer jönnek le az adó­épületig, amikor ebédelnek. A második program adá­sához szükséges 17 méteres toldással együtt a torony magassága jelenleg 113 mé­ter. Innen látni a Magas- Tátra csúcsait, estefelé Sá­toraljaújhely, Miskolc és Debrecen fényei is idelát­szanak. A szerelők többsége a fővárosból jött, számukra hetek, hónapok múltán is csodálatosnak tűnik a pano­ráma a Kopaszhegy tetejé­ről. A fényes, keskeny csík­ká szelídült Bodrog mentén még most is nagy területek­ről csillog fel a víz. Alig több mint félórás szünet kivételével 12 órát töltenek el Lantos lstvánék a torony csúcsán. A mun­kákhoz nélkülözhetetlen, függőlegesen mozgó szerelő­kocsi november első napjai­ban érkezett meg és a szük­séges beállítások után, a na­pokban kezdte meg működé­sét. Ennek' segítségével rak­ják fel a 48 antennaelemet, 12 emelet magasságban. Minden szintre négy mű­anyag burkolatú, nagy felü­letű sugárzóelem jut. Egy- nek-egynek a súlya 45 kiló. A hideg és a fémalkatré­szek súlya megköveteli a kesztyű viselését. Jóllehet a szerelőkocsi védőkorlátjai biztonságot nyújtanak, biz­tonsági öv nélkül sem lehet dolgozni. A szél néha így is leparancsolja a szerelőket, ha a szélsebesség eléri az óránkénti 45 kilométert, nem folytathatják a munkát. Az elemek felrakásával az antennaszerelésnek csak bi­zonyos hányadát végzik el. Az elosztók, a tápvonalak szerelése alapos, körültekin­tő munkát igényel. A hét szerelőnek a Közúti Gépel­látó Vállalat 50 százalékos magassági pótlékot fizet. Regéckei Dénes, a tokaji adóállomás vezetője elmond­ja, hogy az Elektromechani­kai Vállalat és a Közúti Gép­ellátó szakemberei dicsére­tes teljesítményt nyújtottak az eddigi munkálatok során. Sallós Károly, Pongrácz Ist­ván, Fekete Gyula mind 30 —40 év közötti férfiak, akik­nek ez az antennaszerelés több, mint egyszerű szakmai feladat. Tudják, hogy ilyen különleges megbízatást csak ritkán kapnak. Czéh András, az ÉMV fiatal mérnöke kol­légájával, Horváth Tamással hónapok óta dolgozik a to­ronymegerősítési, merevítési munkálatokon. Fáradozásuk eredménye, hogy feltehetőleg még a ka­rácsonyi ünnepek előtt meg­jelenik Észak-Magyarország jelentős területén a képer­nyőkön a televízió második programjának műsora. Ad­dig azonban még nap mint nap dacolni kell a hideggel, széllel, hogy a lehető legrö­videbb idő alatt helyére ke­rüljön az adótorony minden egyes berendezése. Az épületen belül levő, japán—magyar kooperáció­ban készült adófelszerelések már júliusban elkészültek, s a próbák ideje alat^ kitűnő­re vizsgáztak. N. J. Amit egy vezetőnek tudnia kell m Újfajta továbbképzés a Volánnál Az egyik tapolcai üdülőben az elmúlt hét végén fejeződött be a Volán 3. számú Vállalatának kéthetes bentlakásos vezető­képző tanfolyama. Céljáról dr. Valykó Istvánt, a vállalat igazgatóját kérdeztük, előadá­sa után. — A továbbképzés első­rendű célja: megismertetni a vezető beosztású munka­társakkal a vállalat elképze­léseit, hogy a jövőben jobban tudjanak élni a beosztásuk­ból adódó jogokkal és tisz­tábban lássák kötelességeiket. Az üzemi demokrácia további fejlesztése csak úgy valósít­ható meg, ha lehetőségeivel Ajándékkosár A Csemege Kereskedelmi Vállalat 106. számú, Széche­nyi utcai boltjában már fel­készültek' a közelgő télapó­ünnepre, valamint a Kata- lin-napra. Hatezer ajándék- csomagot, mikuláscsomagot készítettek. A forgalom még nem az igazi, bő két- hét van a forgalom tetőzéséig. A bolt dolgozói különleges ké­réseket is elfogadnak az ajándékkosarak megrendelői­től. Fiatal arcok Három — majd haza várom Egy vir&gkertészetben sincs több tulipán, mint itt, a Tulipán divatházban. A polcokon ezerféle áru — mind tulipános reklámsza­tyorban. Az első emeleten, a férfi-fehér- nemü-osztályon Takács Gizella eladónő lép­del vevőtől vevőig piros köpenyében a fe­kete tulipánok között. Most egy kicsit gyé­rebb a forgalom, ezt használják ki a be­szélgetésre. — A „nyitástól” itt dolgozom. A kereske­delmi iskolában végeztem, de annak már négy éve. Majdnem mindegyik cikknek tu- dóm az árát, pedig több száz féle pulóvert pizsamát, férfi-fehérneműt tartunk. Nehogy azt higgye, hogy mindig ilyen „csendes" a forgalmunk. Van amikor tízfelé kell egy­szerre válaszolgatnom. Es közben moso­lyogni, kedvesnek lenni, ahogyan az iskolá­ban tanultuk. — Eladó csak az lehet, akinek nagy-nagy türelme van és mindig tyd uralkodni a han­gulatán. Nagyon kell szeretni ezt a mun­kát, mert ha nem szeretném, talán bele is betegednék. Gyakran éppen a vevők akadá­lyozzák meg azt, hogy udvariasan, készsé­gesen szolgáljuk ki őket. Aki vásárol, azon általában ideges, mondhatnám harci láz lesz úrrá. Ilyenkor ránk is átragad az idegesség, de ezt nem szabad, hogy meglássa a vevő. Ezért is mondják azt, hogy ez „csak nőnek való munka”. Nem hiszem, hogy a férfiak eltűrnének olyan dolgokat, mint mi. — Húszéves vagyok, jelenleg a munka mellett kétéves boltvezetői iskolára járok. A KISZ ifjúsági brigádnak vagyok a tagja, amiben tizennégyen vagyunk eladók. Az egész heti munka után nemrégiben egymás­után két vasárnap is társadalmi munkán voltunk. Ma nyolcra jöttem, délután négyig dolgozom. Ennyi ideig talpon lenni... Bi­zony, estére gyakran megfájdul a lábam. Nem is szólva arról, hogy a pincéből ne­künk kell felhordani az árut. Emeletről le, emeletre fel a csomagokkal. De nem is tu­dom, hogyan van ez, zárás után már nem érzem olyan fáradtnak magam. Néha elkó­szálok egy kicsit, nem utazom háza azonnal Tiszalúcra. Ilyenkor beülünk a barátnőim­mel egy kávéra, kólára, vagy megnézünk egy filmet. Jobb napokon rászánjuk magun­kat, s elmegyünk közösen táncolni. Megtör­ténik, hogy legszívesebben elsírnám maga­mat egy-egy rossz nap után. Szerdám és pénteken van a legnagyobb nyüzsgés ná­lunk. Főleg a délutáni órákban, amikor a for­galom 60°/o-át bonyolítjuk le. A férfivevőket jobban szeretem, mert nem olyan körülmé- nyeskedők. Határozottabbak és nincs annyi rigolyájuk. Persze lehet, hogy én ezt csak gon­dolom, hiszen még nincs férjem. De ha lesz, munka után elszaladok az óvodába a gyere­kekért, utána vacsorát főzök, rendet csiná­lok és tudom biztosan, hogy jó kedvem lesz mindig, mert ő a férjem és őt majd mindig hazavárom ... VARGA RUDOLF megismertetjük dolgozóinkat, elsősorban a vezetőket. Hogy mi az újdonság e tanfolya­mon? Mindenekelőtt az, hogy meghívtuk a szocialista brigádvezetőket is, a jelen­levők egyötödét ők teszik ki. Gondolkodunk azon is, hogy az előadássorozatra meginvi­táljuk pártalapszervezeti tit­kárainkat is, hogy a párt­ós a gazdasági vezetés szem­léletét egységesebbé tegyük. A tanfolyam vezetője Lenrt- vai MihiUy személyzeti és ok­tatási főosztályvezető. — A kéthetes tanfolyamon feldolgoztuk mindazt, amit a vállalat gazdasági, politikai életéről, az üzemi demokrá­cia fogalmáról, a személy­zeti politikáról, az anyagi érdekeltségről a résztvevők-, nek tudniuk kell. Az előadá­sokat neves szakemberek tartották. A debreceni Vo­lán Tröszt Munkalélektani Intézetének tudományos munkatársa tartott például előadást szociológiai ismere­tekről. Segítségül hívtuk a technikát is, filmeken mu­tattuk be a rossz vezetőre jellemző szituációkat. Szegő Imre, a közelmúltban autóbuszvezetőből lett a Búza téri autóbuszállomás vezető­je. Mit adott számára a tan­folyam? — Mint gépkocsivezető is szívesen végighallgattam vol­na az előadássorozatot, hi­szen olyan betekintést nyúj­tott a vállalat életébe, amit más forrásból nem kaphat­tunk volna meg. Nem vitás, hogy eddig is érvényesült nálunk az üzemi demokrácia, hiszen éppen legutóbb, az autóbuszvezetők bérezése kapcsán szólhattunk bele saját dolgainkba. Ügy, gon­dolom, hogy ha az itt hal­lottaknak csak töredékét is használni tudom, már az is jelentősen segíti munkámat. Az előadások hallgatása köz­ben gyakran azon kaptam magam, hogy azon töpren­gek : ezt bizony másképp csi­nálom majd a jövőben ... T. Z. A barátság lakónegyedei Gdanskban, Szczecinben és más lengyel városokban „le- ningrádi házak” épülnek. A hatalmas, 180 lakásos épü­lettömböket a léningrádi 3- as számú Avtovszkij Ház­gyárban gyártott elemekből építik. A szerelőbrigádokban együtt dolgoznak a szovjet és a lengyel szakemberek, de az együttműködés más irány­ban is erősödik: Szczecinben szovjet gépekkel felszerelt házgyárat létesítenek. A ter­vek szerint a kombinát ter­melése évente 100 000 négy­zetméter lakóterület lesz. Az új, szovjet épületele­mekből álló építkezések je­lentősége nemcsak abban rejlik, hogy a lakások ké­nyelmesebbek, nagyobb alap- területűek, mint a hagyo­mányos módszerrel épült há­zakban. A „léningrádi há­zak” — az internacionalista szolidaritás, az együttműkö­dés szimbólumai is, ahogy ezt a szeczecini lakótelep el­nevezése is mutatja: „Barát­ság”. M. hr I 11 r iar A három oltásból álló, gyer­mekbénulás elleni oltássorozat első oltására 1974. november 25— november 30. között kerül sor. Oltást kapnak azok a gyerme­kek, akik 1971. október 1. — 1974. december 30. közötti időben szü­lettek. Az oltandók hozzátartozóit az oltókörök az oltás helyéről, és idejéről külön meghívó útján ér­tesítik, és a védőnők útján is tá­jékoztatják. Az oltást Sabin-cseppeknek te­ában, szájon át történő beadásá­val végzik, ezért a szelők, illet­ve hozzátartozók kávéskanalat vigyenek magukkal. Amennyiben a kötelező oltásra kijelölt korú gyermekek hozzá­tartozói átköltözés vagy egyeb ok miatt az oltási értesítést nem kapnák meg, úgy a lakás szerint illetékes gyermek-körzeti rende­lőben kapnak tájékoztatást. Miskolc m. városi Állami Közegészségügyi— Járványügyi Felügyelőség

Next

/
Thumbnails
Contents