Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)
1974-10-15 / 242. szám
Szüret, szüreteiők Pillanatnyilag csaknem húszezer diák dolgozik a mezőgazdaságban, s a megyei tanácson ma tartott operatív bizottsági ülésen bejelentették, hogy további 15 nappal hosszabbítják meg a szüret munkálatait. összesen 78 ezer általános és középiskolásra számítanak az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. Reggelenként különjáratú autóbuszok, hosszú vonatszerelvények indulnak — fedélzetükön több ezer iskolással —, hogy segítséget vigyenek a mezőgazdaságnak. Az idén különösen szükség van erre, ha meg akarjuk menteni a termést. Nemcsak nálunk van ez így, hanem a szomszédos Csehszlovákiában, s a többi környező országban is. A nyugatról jött turisták csodálkozással és elismeréssel veszik tudomásul a tényt; tetszik nekik (mint néhány orgánumban olvasható), hogy fiataljaink a nyár és az ősz folyamán hasznos termelő- munkát végeznek. Számunkra természetes a diákmunka, bár korántsem egyértelműen vélekedik erről a szülő, a pedagógus, az ifjúsági szervezet és a diák. Leginkább talán a szülők fanyalognak, hiszen a gyerekek sokszor csapzottan, ázottan, megviselt ruhában térnek haza. Olykor a tanárok is valamiféle kénytelen-kelletlen lerovandó adónak tekintik. Részint azért, mert az elmaradt órák anyagát valamiképpen pótolni kell, részint pedig azért, mert könnyebb az iskola zárt rendjében nevelni és tanítani, mint az almáskertekben, szántóföldeken. A diákok, vérmérsékletük szerint, vagy bosszankodnak (korán kell kellni, s meg kell fogni a munka végét), vagy pedig örülnek (lóghatunk kicsit, s csinálhatunk néhány heccet a szabadban). Szüret után mindenütt szorgalmasan felmérik, hogy melyik osztály, melyik brigád, melyik iskola milyen eredményt ért el; mennyi a végzett munka forintértéke, népgazdasági haszna. Ezeken a kézzelfogható dolgokon kívül azonban van valami, amire nem figyelünk kellően. Nevezetesen arra, hogy a termelőmunka folyamatában új oldaláról mutatkozik (mutatkozhat) meg a diák. Gyakran előfordul, hogy az iskolában nem valami jelesen vitézkedők kitűnő szervezőképességről, nagy szorgalomról tesznek tanúságot a termelésben. De ugyanígy megláthatok a munkától fanyalgók, az ameri- kázók, a kétbalkezes jótanulók stb. És nemcsak az egyénnek, hanem a közösségnek (az osztálynak — brigádnak) is próbája a termelőmunka. Ilyenkór derül ki, hogy mennyire értik egymást; milyen a munkamorál, a köztulajdonhoz való viszony, s nem utolsósorban a fizikai erőnlét. Mesélték pedagógusok, osztályfőnökök, hogy számos új vonást sikerül felfedezni a gyerekekben a munkával töltött néhány nap alatt. A termelésben való részvétel módosítja az osztályban az értékrendet is. Olyan tulajdonságok, készségek kerülnek felszínre, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. És van még valami. A fiatalok közül sokan a nyári, meg az őszi munkák folyamán szerzik első benyomásaikat^ a felnőtt termelőkről. Számukra olyan a munkás, amilyet abban az üzemben látnak, ahol éppen dolgoznak. A felnőttek cselekvő példája éppen annyira lelkesítő lehet, mint amennyire kiábrándító. A fentiekből következik, hogy nem elég felültetni gyermekeinket az autóbuszokra, vonatokra, s nem elég kinn a földeken néhány fogást megmutatni. Mert lehet, hogy a leszüretelt mázsákkal elégedettek leszünk, de velünk felnőttekkel — akár tanárok, akár munkavezetők vagyunk — nem lesznek elégedettek a gyerekek. Szüret közben tehát nemcsak az új termést kell óvni és félteni, hanem a szüretelő új nemzedéket is. (gyarmati) KISZ-oktatás A KISZ politikai oktatás kezdete előtt, az elmúlt hét péntekjén konferenciát rendezett a KISZ Miskolc városi Bizottsága az oktatási körök vezetői részére. A megbeszélés tárgya az új oktatási év tematikája volt. Hasznos útmutatóval is szolgáltak a vezető propagandistáknak. Szpuínyik Harminc ország fiataljai üdültek az idei szünidőben a Krímben, a Fekete-tenger partján létesített Szputnyik nemzetközi ifjúsági táborban. Űrhajósokkal, tudósokkal és művészekkel is találkoztak itt, és vitákon vettek részt. Külföldi fiatalok pihentek a Baltikum, a Kárpátok, a Kaukázus és a Vol- gavidék festői helyein fekvő táborokban is. A Szputnyik szovjet ifjúsági utazási iroda 60 ország 350 turistaszervezetével folytat együttműködést. Szír delegációi láttunk vendégül A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa vendégeként hazánkban tartózkodik a Szír Forradalmi Ifjúsági Szövetség delegációja. - A küldöttség a Komszomol és az FDJ után hazánk ifjúsági szervezetének a munkájával ismerkedik. Pénteken, a délutáni órákban érkeztek városunkba; Szabó Pál, a KISZ megyei bizottságának titkára fogadta a vendégeket. A delegáció tagjai találkoztak diákfiatalokkal, jártak az egyetemen, és tegnap Mezőkövesdre látogattak. Az ifjúsági delegáció, élén Ali Kassméval, a Központi Vezetőség tagjával, a gazdasági osztály vezetőjével, tegnap, a késő esti órákban visszautazott Budapestre. Balekoktatás Ahol vannak hagyományok Egy kiragadott mondat Po- linszky Károly oktatási miniszter idei, tanévnyitó beszédéből: „ .,. ahol vannak diákhagyományok, ott ápolni kell, ahol nincsenek, ott csinálni kell..." A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemnek vannak őseitől, Selmecről és Sopronból örökölt hagyományai, melyeket a mindenkori diákok — professzoraik segítségével — lelkesen ápolnak. Az új tanévben is megkezdődött a balekoktatás. Kik a balekok? A régi szöveg szerint: „A balek zöldfülű, poroshasú, ész és értelem nélküli véglény, amely minden tekintetben az isteni fényben tündöklő firmák támogatására szorul.” Amely és még nem aki! Hogy akivé váljék, sok feladatnak kell eleget tennie. Azzal, hogy valaki felvételt nyert a miskolci egyetemre, még nem nyerte el automatikusan a balek megtisztelő címét is. A balekok a mindenkori elsőévesek. A másodéves hallgató neve kohlenbrenner, azaz szénégető. Aki két évnél több időt töltött el az egyetemen, az már kiérdemelte a firma nevet. Ö már az összes jog birtokosa, élvezheti a balekok szolgálatát és előzékenységét. Részt vesz a balekok oktatásában és vizsgáztatásában. A negyedéves hallgató a dicső firma, a végzős, valétáló ötödéves pedig az isteni fényben tündöklő dicső firma. A középfokú tanulmányait befejezett fiatalember 18 éves. Önbizalma, egoizmusa gyakran túlzott. Az önzés pedig a munkában nélkülözhetetlen közösségi szellem tönkretevője. Ezért az Akadémiára jött fiatal bányász- szá való alakítását minden „öreg” hallgató egyik fő feladatának tekintette. Az alakítás módszerei tréfásak, túlzóak, azonban igen hatásosak. A balek feladatait a tízparancsolat szabja meg: „1. balek kusch! 2. balek kusscchhü 3. balek kussseechhhü! 4. balek, légy illedelmes! 5. balek, ne légy falánk! 6. balek, ne légy konfidens! 7. balek, mutatkozz be! 8. balek, illedelmesen köszönj! 9. balek, a Firmák asztalához csakis engedéllyel ülj! 10. balek, válassz magadnak Firmát!” Az idősebb hallgatók azonban nemcsak oktatói és parancsolok hanem mindig segítői, támogatói is az idegenből szakadt, a lakás- és ellátási viszonyokat, az egyetemi szokásokat nem ismerő, a tanulmányi ügyekben tájékozatlan baleknak. A tréfás balekoktatások — melyeket az elmúlt két hétben már megtartottak a miskolci egyetemen — feltételei a sikeres balekvizsgának. Meg kellett tanulniuk az egyetem történetét, a diákélet hagyományait, a balekok viselkedésének fontosabb előírásait, a diáknótákat. Ezekből vizsgáznak a miskolci elsőéves egyetemisták ezekben a napokban; összetartozásból. VARSÁNYI ZSUZSA Vége a beatkorszaknak De mi jön utána ? To beat or not to beat — evvel, a hamleti monológ nagy kérdésére (lenni vagy nem lenni) asszociáló címmel jelent meg Vitányi Iván cikke az Élet és Irodalom legutóbbi számában. Az utóbbi egy-két esztendőben történtek részben választ is adtak a kérdésre. A beat nem halt meg, csupán átváltozott. Már nem állnak ut- cányi sorok egy Omega-kon- cert előtt a jegypénztárnál, és nem sikoltanak fel az örömtől a tizenévesek, ha Szörényi Levente a húrjaiba csap. Az Extázis 7-től Í0- ig korszaka visszavonhatatlanul lezárult, és átadta helyét egy unalmasabb, kommerszebb időszaknak. Helyi zenekart nem jegyeznek jfc Az újjáalakult Kötörő együttes.^Vajon sikerül-e megújulniuk? — Az előbbi jelenséget, amely szinte egész Európában megfigyelhető, Miskolcon is pontosan nyomon követhetik, ma már enyhén kopaszodó twentyager családapák még bizonyára emlékeznek a nagy fellendülés, az 1965— 66-os esztendők szombat és vasárnap estéire. A régi SZOT-székház és a BAEV épületében, ahol az Építők és a Metáll muzsikált, Miskolc szinte teljes ifjúsága megtalálható volt. A kezdés után lezárták a kapukat, melyek előtt még mindig százával tolongott a rajongók hada. Majd 1968 után következett a Héliosz-Szink- ron-Exvér együttesek néhány esztendeje, és ma már ott tartunk, hogy a városban jóformán egyetlen helyi zenekart sem „jegyeznek”. A Kőtörő két tagja távozott, az új együttes még nem ütőképes, az Edda egyetemi koncertjei pedig aligha vonzzák az igényesebb fiatalokat. Így hát Miskolc könnyűzenéből behozatalra szorul. A leggyakoribb vendég a slágerzenét játszó, és kicsit fáradt Gemini-együttes, de alkalmasint megfordulnak itt Illésék és Tolcsvayék is. Petárdával, füstbombával A beat dekadenciáját jól példázza a még mindig meglehetősen népszerű Bergen- dy-együttes legutóbbi miskolci koncertje is. Az unott, lötyögő közönséget már nem tudta zenéjük megmozdítani, és mindenféle más eszközökhöz nyúltak a figyelem ébrentartására. A Sajtból van a Hold ásítozó hallgatóit csak a petárdák robbanása és a füstbombák édeskés szaga hevítette fel. Népművelő ismerősöm amiatt panaszkodik, hogy komoly bevételi forrásoktól esett el intézménye a fiatalok ízlés- és igényváltozása miatt. Néhol már sikerült kitapintani az új igényeket. Egy új közművelődési alkalom: a táncház feltétlenül biztató jelenségre mutat. Itt már nem azért gyűlnek össze a fiatalok, hogy könnyezésig őrjöngjenek, hanem hogy a magyar és más népek szép és elfelejtett táncait, dalait megtanulják és egymásnak örömet szerezve előadják. A Gárdonyi Géza Művelődési Ház nyári Haj rege, rejtem című rendezvénysorozata a Miskolci Galéria udvarán bebizonyította, hogy a tizenéves fiúk és lányok igenis unják már a beatet. Ezreket vonzottak ezekre a rendezvényekre Sebőék, Muzsikásék, Kalákáék, a Guzsaj- együttes és a nemzetiségek központi táncegyüttese. A beat-kedvelők és az újfajta népművészeti mozgalom hódolóinak arányát jól mutatja a július 26-i példa. Ezen a napon — szervezési hibából — Miskolc vendége volt az M 7-es együttes és Za- latnay Sarolta, valamint a Sebő—Halmos—Koltay trió. A beat-koncertre négyszázan váltottak jegyet, míg Se- bőéket félezren hallgatták. A to beat or not to beat vita helyett tehát itt az ideje, hogy minden népművelő — intézménye saját erejéhez mérten — segítse ezt az egészséges, szép mozgalmat. ERDŐS ÁKOS afe Sebőék, akik holnap is Miskolcon szerepelnek. (Kerényi László felvétele) Ki mit tud? Amatőrök, figyelem! Közeledik az újabb Ki mit tud? tv-vetélkedő,. A Gárdonyi Géza Művelődési Ház Ki mit tud? klubjának vezetősége szeretné segíteni a felkészülésben a versenyezni vágyó fiatalokat. Mindazok, akik a Ki mit tud? bármely kategóriájában indulni szeretnének, jelentkezhetnek a klubba. Az érdeklődőket szombaton délután várják a hejőcsabai művelődési házban. Ötös, öthavi részletre Az 1-est az alakja miatt nevezi a diáknyelv fának, az új osztályzási rend bevezetése óta, amikor is a legjobb osztályzatból a legrosszabbá lett. Az elégtelen több neve az 1-es számjegy alakjára utal: ilyenek a karó, léc, deszka, szigony. Szolnok megyei iskolákban divatos a fenyő, jegenye, vonal, léc, cö- vek, nudli, szálka, tövis (mert fáj), gyufa (kialakításához az alakhasonlóságon kívül hozzájárult a „Kihúzza a gyufát” mondás is). Egyébként is a diáknyelv talán semmire nem ismer annyi elnevezést, mint a régebben dacinak becézett elégtelenre. Ilyenek még a kampó, könyökcső, szalmahúzó és a lőcs is. A többi osztályzatra alig-alig akad diáknyelvi kifejezés. Ma is használják azonban a fordított szék elnevezést a 4-esre, amely akkor alakult ki, amikor a 4-es a középiskolában az elégtelent jelentette. A gazdasági életből került ki az a diák-szólás, amely a besze- kundázást imigyen jelenti be: ötöst kaptam, de öthavi részletre. Ennek változata az olyan egyes, amelyet OTP-alapon beszerzett ötösnek nevez a diák.
