Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-15 / 242. szám

A város közegészségügye Ik. Védőoltással a járványok ellen A város közegészségügyével foglalkozó sorozatunkban ed­dig a csatornázással, szemétgyűjtéssel és -szállítással, az ivó­víz-ellátással, az élelmiszeriparral és kereskedelemmel, va­lamint a gyermek-konyhákkal foglalkoztunk. Ügy hisszük, senkinek sem kell különösebben bizonygatni, hogy a szóban forgó területeken előforduló hibák — kisebb vagy nagyobb mértékben — befolyásolják a város lakosságának egészségi állapotát, szerepet játszanak abban, hogyan alakul évről év­re a járványos megbetegedések száma. if. Molnár Laciék centiméterenként araszolnak előre a szűk vágatban... Eurüdiké? ... Nem. Csak egy barlangászlány, aki a mély­be szállt... (Laczó József felvételei) Víznyelő, zsoÉo'yian A barlangászok mari kalandjai Az AQUA expedíció júli­us 13-tól 29-ig — Miskolci Bányász, az Ady Művelődé­si Ház Herman Ottó bar- langkutató csoportja, vala­mint lengyel és csehszlovák vendégbarlangászok közre­működésével — szállt alá a Bükk gyomrába a Létrástető és Jávorkút környéki karsz­tos területen. A kutatás cél­ja a Miskolc vízellátásához szükséges tudományos adat­gyűjtés volt. A fiatalok víz­nyelőkbe, zsombolyokba ereszkedtek alá, s körülbelül egy kilométer hosszú, eddig ismeretlen barlangszakaszt tártak fel. A szíton, mint rágógumi A Miskolci Vízügyi Igaz­gatóság Sajó parti telepén tegnap Mészáros Károllyal, Molnár Lászlóval és Pásztor Bélával beszélgettem nyári kalandjaikról. Mindnyájan a Herman Oltó barlangkutató csoport tagjai. — A bolhási víznyelőbe szálltam le Kiss Pállal — mondja Molnár László. — Béla mester készítette el a gátat. Megvizsgáltuk, való­ban jó volt. Már negyven méterre lent jártunk — alattunk még 40 méter —, amikor észrevettük, hogy ömlik fejünkre a víz. A kö­tél elázott, mászógép nem volt velünk. Percenként vagy 600 liter víz dörgött ránk. (Nemrégiben esett az eső.) Ordítoztunk fölfelé, hogy ál­lítsák meg. Ök meg vissza, hogy ereszt a gát, másszunk ki kötéllel! De ekkorra már az egycentis szilon vagy 11 métert nyúlt velünk, mint a rágógumi. Így akármilyen gyorsan másztunk fölfelé, egyre lejjebb kerültünk. Ugvanígy jártunk a disznós- kúti zsombolyban. Bámultuk a rózsaszín meg fehér cseppkőfolyást, közben a kö­tél megvicceít bennünket. Négyen voltunk lent srácok. Egymás vállára álltunk, a kislány pedig 'a gúla tetejé­re, úgy érte el a kötél rög­zítését. „Ereztem, hogy lélegzik ’ Béla, a csoport „szimatku­tyája” veszi át a szót. A név onnan ragadt rá. hogy ahol lyukat talál, rögtön megka­parja. — A teknősvölgyi víznye­lőt jártuk be éppen. Jónak nézett ki, de össze volt törve, be volt szakadva. Akkorács- ka volt, mint egy rókalyuk, de szédületesen nagy huzat jött ki belőle. Leereszkedve éreztem, hogy „lélegzik”: szív, meg fúj. Negyven mé­ter függőleges zsombolyt ta- , láltam itt. — A Szirén-barlang új, 500 méteres ágát is ugyan­úgy találtuk meg térképe­zés közben — veszi át a szót Molnár Laci. — Évek óta mindenki elment mellette. Ezt a helyet Lengyel—ma­gyar barátság ágnak nevez­tük el. Ha nem jövök, húzzál! — Az expedíciónk neve AQUA volt, magyarul vizet jelent — mondja Mészáros Károly, a tábor vezetője. — Mindenütt vízben dolgoz­tunk, vizet kerestünk. Ezen­kívül a helyi meteorológia részére rendszeres mérést vé­geztünk. Nemegyszer szifon­úszást tartottunk. A 40 ki­lós vasbukót a végén már két ujjal emelgettük kí­nunkban. — Ocsenás Ágnessel száll­tam le egy szifon-úszáshoz. Nyolc óráig áztattuk ma­gunkat a jéghideg vízben — mondja Molnár Laci. — A 15—20 méteres hasadékban percenként három köbméter víz dögönyözött minket. Egyszercsak szifon állta el az utunkat. Búvárruhában voltam, de oxigénpalack nélkül. A derekamra kötöt­tem egy kötelet, mondtam Áginak: számolj «25-ig, ha nem jövök, húzzál! Szeren­csére jó erőben volt a kis­lány. A munka nem ért véget. A Bükkben járó turisták min­den szombat-vasárnap talál­koznak velük a barlangok környékén. V/ytGA RUDOLF Közvetlen összefüggés van az úgynevezett enterális (em­beri és állati ürülék útján terjedő) fertőző megbetege­dések számának alakulása, valamint az ivóvíz-ellátás­ban és a szennyvizek elve­zetésében mutatkozó hiá­nyosságok között. A hastí­fuszt, paratífuszt, dizentériát és több más bélfertőzést nem is sikerült mindmáig szám­űzni a városból, bizonyos számban minden évben elő­fordulnak. Száműzték a gyermekbénulást A tífuszos, illetve a gyer- mekbénulásos betegségélv el­len védőoltással harcolhat tunk. Ennek tulajdonítható, hogy gyermekbénulásban már hosszú idő óta nem betege­dett meg egyetlen gyermek sem Miskolcon. Ugyanezt mondhatjuk a diftériáról. A szamárköhögést csak három, még oltatlan csecsemő kapta meg az idei év első felében. Az egészségügyi szervek nagy gondot fordítanak a rendszeres kötelező védőol­REFLEKTOR Ma Budapestről Ppst me­gyei szakmunkástanulók az NDK-ba utaznak. & Győrött néprajzi kiállítás nyílik. Hódmezővásárhelyen új áru­házát avatnak. # Kőszegen osztrák vízszabályozó gépet mutatnak be a szakemberek­nek. * Pécsett megkezdi próbaüzemelését az új hő­központ. •)£ Tatabányán meg­kezdődött a KÖJÁL-szak- emberek országos tanácsko­zása. tások végrehajtására. Sajnos, az egyébként is rossz egész­ségügyi körülmények között élő cigánytelepi gyerekeket szüleik nem mindig viszik el védőoltásra. Elkülönítették a betegeket D Külön kell szólni egy igen súlyos fertőző betegségről, a májgyulladásról; Ez a kór 1972 második fél évétől jár­ványos formában jelentke­zett. Csak 1973 első negyed­évében hagyott alább a jár­vány és az idei év első felé­ben már mindössze 65 meg­betegedés volt Miskolcon. A járványt azzal szorították vissza, hogy a hepatitises be­tegeket azonnal elkülönítet­ték, kórházban kezelték, és környezetükben gamma-glo- bulin védőoltást alkalmaztak. Az a másfél ezer ember, akit 1974 első fél évében „gam- máztak”, nem betegedett meg. A kisgyermekek kötelező védőoltásával védekeztek a kanyaró ellen is, mely ko­rábban szintén járványszerű­Az elsőosztályos kicsinyek­nél előforduló tanulási „ku­darcok” egyiK oka: számosán közülük minden átmenet nél­kül kerülnek az iskolapadba. Legutóbb az elsősök soraiból ugyan több mint 91 ezer gye­rek járt óvodába — de mi történt a többiekkel, akik hely hiányában nem része­sültek az óvodai előnyökben? Ez a körülmény késztette az illetékeseket az iskolára elő­készítés más formáinak kí­sérleti jellegű megvalósítá­sára. Az iskolaelőkészítő foglal­kozásokat négy esztendővel ezelőtt szabályozta a minisz­teri utasítás. A tanítók, óvó­nők és az iskolaigazgatók egyre több gyereket vontak be az április ^-től a tanév­záró értekezletig tartó isko­laelőkészítő foglalkozások változatos programjába. Így legutóbb már elérték: több mint 36 ezer gyermek úgy kezdte meg általános iskolai munkáját, hogy iskolaelöké- szítő foglalkozásokon vett részt, (az elsőosztályos kis­fiúk és kislányok egyne­gyede.) A gyakorlati munka során felmerült az a vélemény, hogy az iskolaelőkészítők 72 órás időtartama kevés. Így került sor kísérleti jelleggel az ötéves korban kezdődő, Az ország szinte minden részéből érkeztek vezető be­osztású dolgozók arra a két­hetes tanfolyamra, amely tegnap kezdődött meg a Bor­sodi Vezető és Szervező To­vábbképző Iskolán. Az üzem- és munkaszervezés kérdései­én jelentkezett. A rubeola általában enyhe /tüneteket okoz az óvodáskorú gyerme­keknél, ám annál veszélye­sebb a terhes anyákra, ugyan­is károsíthatja a magzatot. Azok a terhes nők, akik a beteg kisgyermekekkel érint­kezhettek — terhességük el­ső három hónapjában — szintén gamma-globulin vé­dőoltást kaptak. Vihart kavart Befejezésül egy sok vihart kavart témáról: a féregirtás­ról. A házgyári épületek klí­mája és az a tény, hogy a távfűtő- és vízvezetékcsö­vek mellett könnyen vándo­rolhatnak emeletről emelet­re, igen kedvez a csótányok és más rovarok szaporodásá­nak. Ellenük védekezni el­szigetelten egy-egy lakásban lehetetlen. A MIK féregir­tási terv alapján rendszere­sen „elgázosítja” lépcsőhá­zanként az épületeket, ám ezt a közérdekű munkát so­kan gátolják. Tiltakoznak az ellen, hogy a — kétségkívül hercehurcával járó — vegy­szeres féregirtást náluk elvé­gezzék. Pedig egyetlen la­kástól is újrafertőződhet az egész épület. Ha másképpen nem megy, szabálysértési el­járással kell elejét venni, hogy néhány lakó miatt má­sok se szabadulhassanak meg a fertőzést terjesztő rovarok­tól. B. D. egy évig tartó iskolaelőké­szítő foglalkozások szervezé­sére. A kísérletek bevezeté­sére Baranya, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár megye, va­lamint Budapest és Pécs vál­lalkoztak. Az október 1-tői május 31- ig tartó időszakban a legtöbb helyen egy nevelő vezette a csoportot. Év végére a ki­csinyek többsége elsajátítot­ta a viselkedés alapszabá­lyait, kialakult bennük a tisztaság igénye és jól beil­leszkedtek a közösségbe, me­lyet a közös játék, az együt­tes tevékenység segített. A kísérletekben részt ve­vők számára a közeljövőben jelenik meg az előkészítő foglalkozások vezetésének kézikönyve. Az előkészítő csoportot vezető pedagógusok foglalkoztatási javaslatot is kapnak. Lépéseket tesznek a szükséges tárgyi feltételek megteremtésére és bevonják a munkába azokat a gyerme­keket is, akiket például testi fejletlenségük miatt egy évre felmentettek a rendszeres iskolai munka alól. Az új tí­pusú iskolaelőkészitők alkal­mat adnak arra is, hogy a fejlődésben elmaradt gyer­mekek a különféle fejlesz­tési gyakorlatok segítségével mihamarabb felzárkózzanak a többiekhez. vei foglalkozva, előadásokat hallhatnak majd a jelenle­vők a legkorszerűbb eljárá­sokról, módszerekről és gya­korlati foglalkozás keretében ismerkednek meg néhány vállalat ilyen irányú tevé­kenységével. T-dugó és társai Tegyük fel, hogy egy borsodi háziasszony tavaly egy nap száz forintot költött az üzletekben. Az idén már 113 forintot költ, s ez még akkor is jelentős növekedésnek számit, ha ebből leszámítjuk a két százalék körüli árszínvonal-emelkedést. Többet vásárolunk, mert több pénzünk van, s a növekedés mértéke kétszerese az előző esz­tendők átlagának. Tulajdonképpen elégedettnek kellene lennünk. Ha csak hátrafelé nézünk, nincs is okunk panaszra. De há a tényleges helyzetet a hol­naphoz, vagy pedig egyszerűen csak a lehetőségekhez mérjük, tehát azt vesszük számba, hogy azért jobban is mehetne a bolt; akkor a szóra nyíló szájon már nemcsak a fenntartás nélküli elragadtatottság formál véleményt. Nem a kákán is csomót kereső okoskodás ez. Az alapvető fogyasztási cikkekből megoldottuk az ellátást, de néha még adódnak olyan bosszantó dolgok, mint nem is olyan régen a neve­zetes gyufa- vagy élesztő-ügy. A T-dugó már úgy él a köztudatban, mint a vevő bosszantására kitalált, állandó hiánycikk, s az elemről is az elemhiányt magyarázó nyilatkozatok jutnak az ember eszebe, nem pedig az a minitelep, amely a rádiót működteti. Az utóbbi hónapok nevezetes hiánycikke a citrompótló volt. Hogy változnak az idők! Évekkel ezelőtt még fordított volt a hely­zet. Akkor a citromért emelt szót- a vásárló. Most a citrompótlót követeli. Persze, oktalanság lenne a vásárlóban keresni a hibát... A hiánycikkeknek az a sorsa, hogy egyszer megszűnnek hiánycik­kek lenni. Remélhetően ez a sors vár a pillanatnyilag sehol sem kapható tubusos ragasztóra is. Viccelődhetnénk, hogy gyenge volt a ragasztó-termés, de ez olyan pici ügy, hogy ezzel kár foglalkozni. Már tudniillik nekünk! Ugyanis valahol, valakinek az a munkaköri kötelessége, azért kapja a fizetést,' hogy az üzletekben állandóan legyen tubusos ragasztó. De nincs. Automata mosógép sincs. Pedig már az ára is felment. A kritikus megjegyzések ellenpontozására szerettem volna fény­képpel illusztrálni ezt a kis dolgozatot, bemutatva, hogy az üzletek polcai azért zsúfoltak, mert tavalyhoz képest nemcsak több árut veszünk, hanem többől is választhatunk... Fájdalom, de a fény­képről le kellett mondani. Fotós kollégám ugyanis nem kapott fil­met' a Yashicájába . . . (braéké) Téma: az üzem- és munkaszervezés Kevesebben vallanak kudarcot Előkészítés az iskolára

Next

/
Thumbnails
Contents