Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-14 / 241. szám

Városunkban tartotta ván­dorgyűlését a Magyar Orvos- tudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége kere­tében működő Táplálkozás- tudományi Társaság. A rész­vevők 15 előadást hallgattak meg, majd megvitatták a korszerű diétás táplálkozás és élelmezés időszerű prob­lémáit. Nincs választék Hazánkban mintegy 200 ezerre tehető azoknak a cu­korbetegeknek a száma, akik állandó diétára szorulnak. Lakosságunk egyharmada di­étás beteg. Ennek ellenére nincs kellő mennyiségű di­étás étel és alapanyag. Az a néhány készítmény, ami kap­ható, igen drága és a nagy­városoktól távol eső helysé- • gekben élő betegek nehezen juthatnak hozzá. Felvetődött a kérdés, szük­ség van-e diétás étteremre? Ezt elsősorban budapesti ta­pasztalatok alapján kérdez­ték. Szembeállították ugyanis a napi 180 menüs forgalmat a kétmillió lakossal. Sajnos, a lakosság jelentős része még nem jutott el arra a pontra, hogy „elfogadja” a kímélő ételeket — ezért hát a húzódozás a diétától. Mit ehetünk? Imert tény, hogy mi ma­gyarok szeretünk fűszeresen és jóízűen enni.. Ezzel szem­ben a diétás étrend krém-' vagy gyümölcslevest, franci­ás, illetve pürészerű főzelé­keket, szénhidrogénben sze­tett húst javasol. A cukrász- sütemények közül ' csak a csökkentett keményítő- és cukortartalmú édességeket engedi fogyasztani. Termé­szetes hát, hogy a megszo­kottól való eltérést nenezen veszi be a gyomrunk. Jólle­het a televízióban a közel­múltban befejeződött Meg­mérettünk és nehéznek talál- tattunk-sorozat is arról győ­zött meg bennünket, hogy bár manapság már meglehe­tősen könnyű gyógyszerrel, tornával lefogyni, mégis egyszerűbb diétás étkezéssel a felesleges kilóktól magun­kat megszabadítani. Gyógyít is Ma már a diétás ételek gyógyhatását az orvostudo­mány is felismerte. Nemegy­szer előfordult, hogy az or­vos gyógyszer helyett diétát javasolt a betegnek, akit a megfelelő táplálkozás meg is gyógyított. Az élelmiszeripa­ri üzemek, a kereskedelem és a vendéglátóipar igen sokat tehetnek azért, hogy általá­nosan elfogadtassák a diétás ételeket: széles körben is­mertetni kell az alkalmazá­sukkal kapcsolatos tudniva­lókat és propagálni e gyógy­módot az orvosok körében. (tóth) • • Öregek hete Immár negyedszer rendezi meg a miskolci szociális ott­hon október 14—20. között az öregek hetét. A százhúsz patronáló vál­lalat és szocialista brigád meghívott képviselői között ott lesznek a 10. számú Ál­talános Iskola csilingelő han­gú úttörői, s a Kossuth Gim­názium növendékei. Az idén már nagyobb gondot fordí­tott a Társadalmi Ünnepsé­geket és Szertartásokat Szer­vező Iroda is az egyhetes rendezvénysorozatra. A barátok, rokonok számá­ra megszervezték a hozzá­tartozók—gondozottak talál­kozóját. Kézimunka-kiállí­tással, kultúrműsorral ked­veskednek e napon a ven­dégeknek. Ha meg fog állni az ujj a zongora billentyűin, ha a hegedűs keze remegni fog,' és egy könnycsepp lecsordul az arcán, ha az énekes hang­ja elhalkul egy pillanatra, az- lesz az oka: az előadók ko­ra 79 évnél kezdődik. D. Gy. Hadüzenet az autóknak ötvenezer tokiói lakos írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben hadat üzennek a magángépko- csiknak, és arra szólítják fel a közigazgatási hatóságokat, hogy növeljék a trolibusz-vonalak szá­mát. 1962-ben Japánban egymil­lió gépkocsit gyártottak; tíz év­vel később már hatmillió gép­kocsi került piacra. 1973-ban a gépkocsi- és motorkerékpár-tu­lajdonosok száma elérte a 20 milliót. Ezért a „motorizált cso­dáért” azonban napról napra na­gyobb árat kell fizetni. Évente húszezer ember veszíti életét köz­úti baleset következtében, a szmog mérgezi a nagyvárosok levegőjét, a gyermekeket már nem lehet sétálni vinni, és az olajválság következtében rendkí­vül nehéz az üzemanyagellátás. Mindez arra készteti a japáno­kat, hogy ismét elővegyék a jó öreg kerékpárokat. Hosszú szoknyás színházi kosztüm, gyapjúszövetből A Fészek Klubban mutatták be a divattervező iparművészek őszi-téli kollekciójukat. A mo­dellek a nagy divatváltozások ellenére is józanságot, egysze­rűséget, eleganciát tükröznek. Az új módi kommentálására a neves divatszakértőt, Nádor Verát kértük tel. Minden szezonban élveze­tes megtekinteni az Iparmű­vészeti Vállalat tervezőmű­vészeinek kollekcióját. A mai öltözködéskultúra, az ipar- művészeti jelleg megtartásá­val egységbe foglalva, igen kellemes benyomást kelt. Jó érzés azt is tudomásul ven­ni, hogy a ruhák, kosztü­mök és kabátok nagy része a vállalat Kecskeméti utcai modellboltjában kapható. Kis szériákat készítenek, né­hány darabot egy-egy mo­dellből és hozzá kaphatók a stílusban szorpsan kapcsoló­dó „kézmíves” jellegű női - táskák, divatékszerek, övék és más tartozékok. A kollekció mindennapra szánt modelljeinek jó része népművészeti ízeket tükrör zott, finoman érzékeny, har­monikus külső képet formál­va. Ilyenek az óriási berli­nerkendők, amelyeket a vi­Ló a Centrumban gény köretet, só- és fűszer- szegény, sovány, teflonsütő­ben vagy alufóliában készí­Pihenés Munkaszüneti napokon, hét végén Varsó lakosai szívesen kerer-.k fel a főváros környé­kén elterülő erdőket. A len­gyel fővárost övező, körülbe­lül 100 000 hektárnyi erdősáv a Varsói Egyesített Erdőigaz­gatóság felügyelete alá tarto­zik. A Fővárosi Építészeti Tervezőirodában elkészült az erdősáv pihenőövezetének terve. Faházikókból álló er­dei vikendtelepek létesülnek, ahol a turisták megpihenhet­nek, étkezhetnek, tisztálkod­hatnak. Az erdei üdülőtele­peken vendéglátóipari kiosz­kok is működnek. Tűzrakó- helyek várják azokat, akik bográcsban főtt, vagy nyár- Bon sütött ínyencségekre Vágynak. A városkörnyéki erdőket a lakosság közkincsévé kíván­ják tenni. Számos turiszti­kai és pihenőlétesítményt gatja magát, de nem halad, s mégis a száguldás illúzióját kelti. Ez a ló nyeríteni sem tud, de nyereg van rajta, s le­gény legyen, aki megüli. Két hete ez a paripa a Centrum slágere. Két hete csak az es­ti zárás és a reggeli nyitás között pihen. Érdemes lenne kiszámolni, vajon mennyit lendített az áruház forgal­mán ez a gyerekcsábító al­kalmatosság. Mert az nyil­vánvaló. hogy aki csak a ló kedvéért tér be ide, az — amíg a gyerek vágtázik — nézeget, leemel ezt-azt a polcról. Aki pedig nézegeti a portékát, abból könnyebben lesz vásárló, mint virsli eb­ből a lónak álcázott elektro­mos rázómasinából. Jó ötlet volt lovat vinni a Centrumba. Nincs felnőtt, akinek a tekintete ne fe­lejtkezne rajta egy-két pilla­natra. Mire gondolnak? Sa­ját gyerekkorukra? A haj­dan fényesre lovagolt seprű­nyélre? Vagy — egyszerűen összecserélve múltat és je­lent — arra gondolnak, hogy jó lenne ráülni? Jó lenne ráülni... Jó lenne letenni a táskát, az esernyőt, a felnőt- tes gondokat. Jó lenne ráül­ni, és behunyt sssmmel visz- szalovagolni, csak egy arcot pirosító száguldás idejére, a gyerekkorba. De nem lehet,, nem szabad. építenek a varsói iskolák diákjai — ebben az évben 13 víkendtelep készült el. Ez a ló ■ nem akármilyen ló. Ez a ló nem istállóba való. Ez a ló nem kér abra­kot, kétforintost eszik, s ez­ért pontosan két és fél per­cig vágtázik. Vágtázik, rin­„A lovat csak 12 éven aluliak használhatják!” (bracltó—kerényi) A nadrág „trónfosztása Milyen lesz a téli módi? déki asszonyok viseltek; a székelyek finom hímzésű, bő vonalú blúzai, amely £latt a modern nő pulóvert hord. A legtöbb pulóverhez, ingblúz­hoz kardigán, bő szoknya já­rul kevés a nadrág — hi­szen megszűnt „egyedural­ma”. Különösen szép színössze­állítások, mondhatnánk rafi­nált színkombinációk hoz­ták létre a kötött és jersey nappali együtteseket. Az idei divat egyik jel­legzetessége: bő szabású szoknya, kockás mohairből ^ Kabát, Shetland szövet­ből, térden alul A kabátok közül a „téli kék” trencskó, a kosztümök közül a tweedek és a ruhák közül a barna-szürke kötött kompié tetszett a legjobban a szakértő közönségnek. Mindennapra, de még ün­nepélyes alkalmakra is ki­tűnő ötlet, rendkívül kedves divat a téliesített kékfestő, amely kézzel nyomott. NÁDOR VERA Az infarktus nem halálos ítélet Szívizominfarktus — két évtizeddel ezelőtt ez a diag­nózis még úgy hangzott, mint a halálos ítélet. Ma már a szovjet orvosok minden 100 szívizominfarktuson átesett beteg közül 85-öt vissza tud­nak hozni a teljes értékű életbe. A Szovjetunióban megszer­vezték a szívizom-infarktus esetén alkalmazandó segít­ségnyújtás országos rendsze­rét. A kezelést a helyszínen kezdik el. A mentőszolgálat külön e célra berendezett autóin kivonulnak az orvos­brigádok, elsősegélyben ré­szesítik a betegeket és be­szállítják a kardiológiai kli­nikákra. Az emberi életért folyó küzdelemben gyógyszereket, defibrillátorokat — szívrit­must helyreállító készüléke­ket, köztük kardiomonitoro- kat alkalmaznak. Tüstént azután, hogy a vál­ságos állapot és a közvetlen ' életveszély megszűnik, meg­kezdik a gyógytorna-gyakor­latok alkalmazását. A legegy­szerűbb ujj- és kézmozgások­kal, illetve hasi légzéssel kez­dik, később aztán egyre ne­hezebb gyakorlatok következ­nek. Kidolgozták a beteg fo­kozatos aktivizálásának sé­máját. Keressük Attilát! Móra Ferenc óta tudós ember nemigen adja fejét Attila- kutatásra. Hogyisne! Hogy kinevessék? A nagy hun király hármas koporsója persze nem szűnt meg izgatni a kedélye­ket, csakhogy a kezdeményezést az amatőrök vették át. Én személyesen két Attila-kutatóval beszéltem. Az egyik Békéscsabán, a másik a fővárosban lakik. Az már csak ter­mészetes, hogy egyikük Békésben, másikuk Pest megyében véli megtalálni Isten ostorának temetkezési helyét... Az amatőrök feltételezéseit a tudós közvélemény általában le­ereszkedő vállonveregetéssel fogadja, s még leginkább Trog- mayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója for­dítja komolyra a szót Attila-ügyben. A Magyar Ifjúság legutóbbi számában is megeresztett egy cikket, azzal a hangzatos címmel, hogy „Hol van Attila sírja?”. Ji cím persze ravasz-cseles, mert — bár az írásból sok mingent megtudhat a nyájas olvasó — az nem derül ki, hogy hol a hármas koporsó ... Azaz, álljunk meg egy szóra a koporsónál! A tudós — hiába, a legendáknak ez a sorsa — nagy valószínűséggel állítja, hogy a hunok első emberének porhüvelye máglyán hamvadt el, s mind balga, aki az arany- ezüst-vas koporsót keresi. Egy legendával kevesebb, egy bizonyossággal több. A szegedi múzeum igazgatója egyébként Csongrád és Sze­ged között véli a hun király nyughelyét. Csak emlékeztetőül idézem, hogy a békési kutató Békésben, a fővárosi Pest me­gyében, a nyíregyházi Szabolcsban keresi Attilát... (brackó) « !

Next

/
Thumbnails
Contents