Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)
1974-10-05 / 234. szám
I Az üzemi demokráciáról r Irta: Mónus Antal, a Diósgyőri Gépgyár pártbizottságának titkára Demokrácia az üzemben címmel szeptember 24-től kezdődően hatrészes cikksorozatban számoltunk be a DICÉP E- gyáregysége Hoffmann József vezette brigádjával folytatott eszmecseréről. Kérésünkre a témával kapcsolatban Mónus Antal, a nagyüzem pártbizottságának titkára is kifejtette véleményét. Tekintettel arra, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése napjaink egyik legfontqsabb tennivalója, Mónus Antal írását a Déli Hírlapnál szokásos gyakorlattól eltérően, egész oldalon közöljük. Mi. a Diósgyőri Gépgyár vezetői és munkásai megkülönböztetett figyelemmel olvastuk a Déli Hírlap hasábjain több napon keresztül közölt sorozatot, amelyben vállalatunk E-gyáregységé- nek egyik kiváló szocialista brigádja nyilatkozott az üzemi demokrácia helyi tapasztalatairól. A lapnak e nagyszerű kezdeményezése méltán váltott ki nagy érdeklődést, mivel a cikksorozat szerzői hűen tolmácsolták a munkások gondolkodás- módját, felfogását a vezetésbe való bevonásukról, a döntések előkészítése során a munkásközvélemény meghallgatásának szükségességéről, a munkásérdekekről és arról, hogy még nálunk sem vált teljessé az üzemi demokrácia érvényesülése. Joggal állapították meg, hogy sok még a formális vonás, az esetlegesség, hogy gyakran nem a kellő tudatossággal és tervszerűséggel vonják be a fizikai munkásokat a helyi vezetésbe, annak ellenére, hogy a DIGÉP-ben jelentős lépéseket tettünk a közvetlen és közvetett képviseleti demokrácia fejlesztéséért. Jog és kötelesség Mint ismeretes, pártunk X. kongresszusa határozott ösztönzést adott számunkra azáltal, hogy világossá tette: az üzemi demokrácia fejlesztése elsőrendű politikai kérdés; ennek révén növelni kell a dolgozó tömegek részvételét — a részükre biztosított politikai jogok alapján — az üzemek ügyeinek intézésében, a vezetésben, a vezetők munkájának ellenőrzésében. A szocialista demokrácia eszköz a munkásosztály kezében. De ugyanilyen eszköz a szocialista centralizmus is, amely az üzemi demokrácia vonatkozásában — többek között — az utasítások, a határozatok fegyelmezett végrehajtását, az egyszemélyi felelősség erősítését jelenti. Amikor az üzemi demokrácia kibontakoztatását fontos politikai és gazdasági kérdésként kezeljük, ’ arról sem feledkezhetünk meg, hogy a vállalaton belül a demokratikus jogoknak és a kötelezettségeknek együtt kell érvényesülniük. Enélkül öncélúvá, értelmetlenné válna az üzemi demokrácia. Kádár János elvtársnak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ülésén elhangzott hozzászólása is utal arra, hogy: „... a szocialista demokrácia rendet és fegyelmet is jelent, nemcsak a vita szabadságát. A szocialista demokrácia nemcsak eszmecserék intézménye, nemcsak a közügyekbe való beleszólás mindinkább bővülő, mind nagyobb tömegekre kiterjedő joga. Ez is, de más rendeltetése is van: a nép boldogulásának szolgálata, a szo- tialista célok elérésének előmozdítása. A szocialista demokráciához hozzátartozik, hogy ha már tanácskoztunk, éltünk a vita szabadságával, -lehetőleg jussunk közös ne- »more arról, mi is a tennivaló, s amikor döntünk és etelekszünk, kössön minket az a szocialista fegyelem, amely a szocialista demokráciának is elengedhetetlen része, sőt célja és értelme is.” A demokrácia egyik feltétele a társadalmi fegyelem, az önfegyelem és az egyéni kezdeményezés közötti összhang megteremtése. A demokrácia ilyen irányú továbbfejlesztésénél azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az üzemi demokráciát éppúgy a politikai mechanizmus juttatja érvényre, mint ahogyan a politikai hatalmat a munkásosztály is különböző szervezetei segítségével gyakorolja. Ennek megfelelően e folyamatban is érvényesül a párt vezető szerepe, amely az üzemi demokrácia vonatkozásában, a pártellenőrzésben, a politikai feladatok kidolgozásában, a kommunistáknak a párthatározatok végrehajtásáért való felelősségében jut kifejezésre. De érvényesül a szakszervezet, a KISZ és a többi társadalmi szerv szerepe is, amelyek együttesen, megfelelő munkamegosztással teremtik meg az üzemi demokrácia feltételeit. Az üzemi demokrácia fejlődése tehát attól is függ, hogy a dolgozók választott képviselői — szakszervezet, egyéb tömegszervezetek — mennyire tudnak helytállni a maguk területén, hogyan tudják betölteni a gazdaság- vezetés mellett a partner szerepét. A munkavállaló tulajdonos is A gyárunkban kialakult gyakorlat mittat ja, hogy nemcsak a közvetlen demokratikus formák biztosíthatják az üzemi demokrácia fejlődését, hanem a közvetett képviseleti demokrácia is, amelynek súlya, szerepe az utóbbi időben jelentősen megnőtt. A város közvéleménye előtt is ismert, hogy üzemünk élete rendkívül szerteágazó, több mint 1600- féle terméket gyártunk, s ez eléggé széles körű tevékenység ahhoz, hogy minden kérdésben a közvetlen demokráciával együtt a közvetett demokráciát is alkalmazzuk. Az esetek nagy többségében a választott szakszervezeti testületek munkájától függ a dolgozók érdekképviseletének hatékonysága. Például' a szakszervezetek vették át a társadalombiztosítást, a munkavédelemmel kapcsolatos bizonyos feladatokat. Jelentős szerepük van a termelés, a gazdaságpolitikai célok megítélésében, a kollektív szerződés megkötésében. A gazdasági és szakszervezeti szerveknek közösek a feladatai az -üzemi demokrácia kibontakoztatásában. A szak- szervezeti szervek szervezik a dolgozókat a vállalati feladatok teljesítésére, s képviselik a dolgozók anyagi, szociális, kulturális érdekeit. A vállalati gazdasági szervek pedig kötelesek a lehetőségekhez mérten rendszeresen fejleszteni a dolgozók élet- és munkakörülményeit, figyelembe venni és érvényesíteni a szakszervezeti szervek ezzel kapcsolatos álláspontját, javaslatait. A szocializmust építő társadalomban a dolgozó nemcsak munkavállaló, hanem egyben tulajdonos is. Ebből következik először, hogy: biztosítani kell beleszólását a vezetés, a gazdálkodás, az igazgatás ügyeibe. Ehhez azonban a dolgozókat fel kell készíteni, lehetővé tenni számukra, hogy megismerjék a célokat, az összefüggéseket, az igényeket és a lehetőségeket, mert enélkül nem tudnának az ügyekbe érdemben beleszólni. A lényeget én abban látom, hogy mindenki ismerje, mihez van joga, mibe szólhat bele, mibe kell beleszólnia; úgy, mint a termelési eszközök tulajdonosának s a politikai hatalom és felelősség birtokosának. Másodszor: az üzemi demokrácia igényének a dolgozókban is ki kell fejlődnie. A szocialista demokrácia fejlesztésének egyik döntő feladata, hogy a munkások készüljenek ''-fel demokratikus jogaik gyakorlására, ébredjen fel bennük a politikai érdeklődés, a közügyekben való részvétel igénye. Harmadszor: az aktív részvétel a közügyekben azt igényli, hogy az egyén képes legyen saját érdekeit összhangba hozni a közösség, az egész társadalom érdekeivel, vagy ha. kell, alárendelni annak. Vállalatunknak az eddigieknél is nagyobb szüksége van rá, hogy a dolgozók is jobban törődjenek a vállalati gazdálkodás napi és távlati problémáival, mivel jövedelmük, családjuk életszínvonala mindinkább a vállalati össztevékenységtől válik függővé. A dolgozók ma már ezt mindinkább megértik. A termelési tanácskozások jelentősége A termelési tanácskozást munkásközvéleményünk a közvetlen demokrácia leghatékonyabb formájaként tartja számon. E tanácskozások kivételes szerepét az üzemi demokrácia rendszerében az biztosítja, hogy a kölcsönös információ, a közös véleménycsere, valamint az érdekegyeztetés legmegfelelőbb fóruma. Ezért a vállalati önállóság — és a vezetők ebből fakadó felelősségének növelése — azt kívánja, hogy a vezetés az eddigieknél fokozottabban támaszkodjék az egész kollektíva véleményére. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy a kölcsönös bizalom jegyében a vezetők is tájékoztassák, a dolgozókat a kollektíva előtt álló feladatokról, az elért eredményekről és a problémákról. A termelési tanácskozások a közvetlen demokrácia olyan fórumai, ahol a dolgozók közvetlenül döntési jogokkal élve odaítélik a Kiváló dolgozó cíenet és a szocialista brigád különböző fokozatait, illetve címeit. Vállalatunk üzemeiben a gazdaságvezetés és a szak- szervezet által szervezett termelési tanácskozásokon a dolgozók 70—75 százaléka, Arcok a gyárból egy-egy kiemelkedően fontos esetben 85 százaléka is részt vesz. A kollektív szerződéseket tárgyaló termelési tanácskozásokon még ennél is nagyobb arányban jelentek meg és csaknem 200 javaslatot tettek. Azok a dolgozók, akik más üzemi, társadalmi megmozdulásokon ritkán, vagy egyáltalán nem láthatók, ezekre a fórumokra elmennek. Ezért a pártszervezet, a kommunisták számára igen fontos, hogy az ismertetésre, vitára kerülő kérdések között feltétlenül szerepeljenek olyanok, melyekkel a dolgozók figyelmét ráirányíthatjuk az időszerű gazdaság- politikai, termelési problémákra. Ennek biztosításához szükséges, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsunk a tanácskozást tájékoztató műszaki vezetők, üzemvezetők, főművezetők megfelelő előkészítésére. Az eddigi gyakorlat is igazolja, hogy a termelési tanácskozás csak akkor válik hasznossá, ha az elhangzott ésszerű javaslatok érvényre jutnak. Sajnos, a dolgozók javaslatainak, észrevételeinek, kezdeményezéseinek hasznosítását a gazdasági vezetők egy része nálunk is „letudja” azzal, hogy „megmagyarázza” a dolgozóknak a problémákat. Ennek következtében sok olyan reális javaslat is megreked a tudomásulvétel szintjén, amelyek helyileg megoldhatók lennének. Nálunk is meg kell értenie mindenkinek, hogy az ésszerű elképzelések, életrevaló javaslatok megvalósítása minden esetben közösségi érdek. Ezek megvalósítása önmagában is kell, hogy bátorítsa az alkotó kezdeményezést, a tartalékok feltárását, az üzemi demokrácia fejlődését. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az üzemi demokrácia fejleszti és ébren tartja a beosztott dolgozók és a vezetők vitakészségét, és ezzel az egészséges kritikai szellem forrásává válik. Ennek az a feltétele, hogy a vezető az őszinteségért ne megtorlással fizessen, és ne féltse tekintélyét a nyílt, bátor szótól, magatartástól. Az őszinteség, a bátorság legyen a vezető erénye is! Nyíltan beszéljen beosztottjaival a népszerűtlen intézkedésekről éppen úgy, mint saját hibás döntéséről, vagy beosztottjai eredményeiről/ hibáiról is. Kölcsönös tájékoztatás Az üzemi demokrácia haté- konvabb érvényesítésére kiadott vállalati irányelvek részletesen tartalmazzák azokat a tennivalókat, amelyek a különféle tanácskozások tapasztalatainak összefoglaló értékelésére, valamint a felsőbb szintű gazdasági és szak- szervezeti szervek tájékoztatására, informálására kötelezettséget jelentenek a gazdaságvezetés számára. Ennek figyelembevételével párt- szervezeteink egyre tudatosabban törekszenek az emberi kapcsolatok, a vezetők és a beosztottak közötti viszony javítására. Különböző vitafórumokon adnak választ a vezetők az ifjúmunkások, a szocialista brigádok által szóvá tett kérdésekre, problémákra, nemcsak a munkakörökkel összefüggő nehézségek leküzdésére, hanem bérhelyzetük javításának feltételeire is. Pártbizottságunk- a tömegszervezetekkel közösen, vállalati szinten is szervez évenként egy-két alkalommal nőaktívát, ifjúmunkás-parlamentet és szocialista brigádvezetői konferenciát, vitafórum jelleggel. Ezek a demokratikus formák jo lehetőséget nyújtanak a folyamatos, kölcsönös tájékoztatásra, a vélemények és a sajátos érdekek egyeztetésére, a javaslatok összegyűjtésére és a felsőbb párt- és szakszervezeti szervekhez való továbbítására. A fentiek is mutatják, hogy a szocialista demokrácia — és benne a munkahelyi demokrácia — fejlődése és tökéletesítése elválaszthatatlanul összefügg a párt működésével, a kommunisták tevékenységével. Gyárunk pártalapszervezetei megértették, hogy a szociális!ii demokrácia — benne az üzemi demokrácia is — elsősorban akkor fejlődhet egészségesen, ha erős a pártdemokráciára épülő eszmei, politikai, cselekvési egység, ha a kommunisták példamutatása érvényesül. Ezért is elsőrendű feladatunknak tartjuk a jogos bírálat védelmét, fellépve a nyíltan vagy burkoltan jelentkező retorziókkal szemben. Részvétel a vezetésben Mindebből látható, hogy az üzemi demokrácia hatékonyabb érvényesítéséért folyó harc a vállalati politikai és gazdasági irányítás konkrét gyakorlatában játszódik le. A mi gyakorlatunk is igazolja azt a fontos elvet, hogy ha aktivizálni akarjuk az üzemi demokrácia szerveit, akkor azt nemcsak alulról, hanem felülről is biztosítani kell, hogy a gazdaságvezetők tiszteletben tartsák a dolgozók jogait. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a fórumokon a vezetők visszatérnek az előző termelési tanácskozásokon elhangzottakra, s rendszeresen ismertetik a dolgozókkal javaslataik sorsát. A cikksorozat végén levont konzekvenciával, amely az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének szükségességét és lehetőségét körvonalazza, K élységesen egyetértünk! Va- ban tovább kell fejleszteni a dolgozók, a fizikai munkások bevonását a vállalat ügyeinek intézésébe, a munkások közvetlen részvételét a vezetésben. Az üzemi demokrácia fórumain keresztül szükséges az egész vállalati kollektíva véleményének kikérése, javaslataik érvényesítése a közép- és hosszútávú vállalati tervek kialakításában, a dolgozókat közvetlenül érintő gazdasági, szociálpolitikai, bérpolitikai kérdések eldöntésében és nem utolsósorban a kádermunka demokratizmusának továbbfejlesztésében egyaránt. Többek között ezért sem véletlen, hogy hónapok óta keressük a különböző párt- és szakszervezeti fórumokon az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének azokat a formáit és módszereit, amelyek az eddigieknél hatékonyabban érvényesíthetik a munkások beleszólását az önálló vállalati tevékenységbe. A termelési tanácskozásokon túl — amelyek sok formális elemet tartalmaznak, mivel zömében feladatmeghatározó jellegűek — a jövőben nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjanak a szocialista brigádvezetői tanácskozások, a közvetett demokratikus fórumok — a szakszervezeti taggyűlések —, a különböző vitafórumok, munkásgyűlések, ahol nemcsak a gyár életével összefüggő kérdésekben, hanem a város fejlődésére vonatkozó általános gondokkal kapcsolatban is véleményt mondhatnak dolgozóink. i. A szocialista brigád- 7 mozgalom lehetőségei Az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének kulcskérdését én a szocialista.brigádmozgalom hagy lehetőségeinek jobb kihasználásában,látom. Itt van lehetőség a rész-, vagyis a konkrét problémák alaposabb megvitatására is, és ami a lényeg: a megoldásra is. A szocialista brigádok nemcsak azért nagy jelentőségűek, mert a dolgozók kezdeményező, alkotó erejének, egészséges törekvéseinek kifejezői, hanem azért is, mert létezésük egyben a munkások tudatos részvételét eredményezi a gazdálkodásban, a döntések meghozatalában, a munka jobb megszervezésében. Ilyen módon a szocialista brigádmozgalom eredendően, létrejötténél és működésénél fogva társadalmunk mélyreható demokratizmusának megtestesítője és valóra váltója. Gondolkoznunk kell azon is, milyen módon lehetne az igazgató tanácsba több munkást bevonni, hogyan lehetne a technikai konferenciákon a vezetőkön túl brigádvezetőket meghívva, a munkások véleményét itt is kikérni. Napirenden levő kérdés az is: miként lehetne különböző bizottságokat létrehozni, amelyek demokratikusabb alapra helyezik a dolgozók szociálpolitikai kérdéseivel való foglalkozást, például: lakás- támogatás, jogsegély-szolgálat megszervezése stb. Célszerű lenne a szélesebb körű mun- káslevelező-hálózat létrehozása, hogy a sajtó hasábjain több munkás véleménye jelenhetne meg — hasonlóan, ahogy azt napjainkban tette i és teszi a Dély Hírlap az üzemi demokrácia kérdéseiről, vagy a munkások véleményéről városfejlesztési kérdésekben. A fenti erőfeszítések is abban az irányban hatnak, hogy a XI. kongresz- szusra való felkészülés soráig ezzel a fontos kérdéssel, amely szerves része a munkásosztály vezető szerepének, megfelelően és körültekintően foglalkozzunk. Előreláthatólag ezért is fog megkülönböztetett figyelmet fordítani a kongresszusi felkészülés során a pártközvélemény az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének kérdéseire.
