Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)
1974-10-03 / 232. szám
i Nagyberuházás: nagy gond A levágott sertések átlagos súlya száz s egynéhány kiló. Ezúttal, viszont egy 320 kilós óriás fekszik a perzselőpadon. Híres a zsolcai hurka Mentünk az ízek Az eladó ajánlata: — Ha szereti a házi ízeket, akkor vegyen kenőmájast, vagy főzőgvulait. Itt a szomszédban, Felsőzsolcán készítik, kisüzemben... A felsőzsolcai Lenin Termelőszövetkezet elnöke: — Megszoktuk, hogy a vevőink nem panaszkodnak, de ha a nagyközönség dicsér, az jólesik... Orosz Sándor üzemgazdász: — Éppen most néztük az eredményeket. A feldolgozásban öt szak- és két segédmunkás dolgozik. Nyereséges az üzem. Évente 2000 mázsa sertést vágunk és dolgozunk fel. — A nyereség? — Az állami dotációval együtt másfél millió forint. A sertéseket is mi neveljük, vagy a termelőszövetkezeti tagoktól vesszük át. — A piac? — A mellettünk levő nagyváros. Partnereink a Miskolci Áfész, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat és az AGROKONZUM. A brigádok többet tehetnek A csaknem háromezer dolgozót foglalkoztató Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál 125 brigád tevékenykedik. A szocialista brigádban dolgozók szervezettsége eléri a 60 Százalékot. Szeretnék elérni, hogy még több dolgozójuk tömörüljön szocialista kollektívába. Jó példával járt elöl az új brigádok szervezésében a közelmúltban létrehozott számítástechnikai osztály. A l máskertek Az elmúlt évi kormányhatározat nyomán megnőtt a gazdaságok gyümölcstelepítési kedve. A termelők a korábbinál nagyobb mértékű állami támogatással az idén várhatóan ezer hektárt meghaladó területen telepítenek almáskerteket. (Az összes gyümölcstelepítés eléri a 2500 hektárt). A termőterületek korszerűsítéséhez rendelkezésre álló állami támogatást szintén kihasználják az üzemek; 800 hektáron modernizálják 1974-ben az almatermesztést. — Ha többet termelnének? — Értékesítési gondunk nem lenne, de az üzem lehetőségei adottak. Eperjesi Imre, az üzem vezetője jó érzéss'el mosolyog, amikor elmondjuk, hogy dicsérni hallottuk őket: — 1969-ben azzal indultunk, hogy megteremtünk egy minőséget és az nem romolhat. — Sajátos ízt? — Azt is. És nem spórolunk a termék rovására. — Gépek? — A legszükségesebbek. — A kereset? — Nem rossz, de mi napi tíz-tizenkét órát dolgozunk. És ez itt nehéz fizikai munka... Heti negyven disznót vág-1 nak le ebben a nagy „konyhában”, ahol az ételrecept így kezdődik: „Végy két kiló paprikát.. Miskolcra naponta teherautóval indul a disznótoros „kóstoló”.- És az üzemben-#■ Szaporán mozog a henteskés ... (Kerényi László felvételei) dolgozó hét ember prémium feletti jutalma, hogy a városban jó néhány embernek hiányozna ez, ugyanez, pontosan ez az íz. B. G. Három miskolci óriás — Ügy cseréljünk eszmét, mintha az itteniek nem borsodiak lennének és én nem Pestről jöttem volna — ajánlotta a megyénkben két napig vendégeskedő Loson- czi Pál azon a kedden tartott miskolci megbeszélésen, amelyen gazdasági életünk időszerű kérdései kerültek szóba. Az Elnöki Tanács elnökének javaslata nemcsak a vita módszerét adta meg, hanem országos gondjaink plénumává bővítette a megyei tanács elnökének szobájában tartott értekezletet. Az avatás öröme A gondok az országos nagy- beruházások negyedének, harmadának otthont adó Borsodban feszítőek. Például Miskolcon egyszerre finisei, s csaknem egyszerre készül el a HCM, a kohászat nemesacél hengerművének finomsora és a húskombinát. Űj iparközpont születik Leninvárosban, az idén kezdtek hozzá a Borsodi Vegyikombinát PVC III. kivitelezéséhez és az Özdi Kohászati Üzemek acélgyártásának intenzifikálásához. De hamarosan hozzálátnak a bükki energiakombinát öt- venmilliárdos építéséhez, s állandó programot ad a lakásépítés is. Nagyberuházás: nagy gond. De törvényszerű-e, hogy minden avatóünnepség örömét az a tény árnyékolja be, hogy a határidő csúszott, és a kivitelezés költségei felülmúlják a tervezettet? Losonczi Pál arról kérdezte a párt és tanács borsodi vezetőit, hogy mi ennek az oka. A tervezés stádiumában van a hiba, vagy a kivitelezés időszakában? Többet akarunk, mint amennyire képesek vagyunk? A kérdések sokágú bokra sokféle okot rejt. Az okkereséshez szeretnénk segítséget adni a keddi eszmecsere néhány megállapításának ismertetésével, előrebocsátva azt, hogy az Országos Tervhivatal becslése szerint a késve befejezett .beruházások miatti termeléskiesés évente ötven-hatvanmilliárd forint veszteséget jelent a népgazdaság számára. Néni nyújtható, mint a gumi Dr. Pusztai Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondotta: — Úgy fogtunk hozzá a negyedik ötéves terv feladatainak megvalósításához, hogy eleve tudtuk, az építőipari kapacitás alatta marad az igényeknek. A 27 milliárdos építési tervből há- rommilliárd fedezetlenül maradt. így nemhogy utolértük volna magunkat, hanem a szakadék egyre nőtt a terv és a megvalósulás között.» A hiányok évről évre összeadódtak, s napjainkban kulminálnak. A meglevő gondokat -.tetézték még a terven felüli újabb beruházások, s ezek még inkább megosztották az erőket. Az építőipari teljesítőképesség adott. Nem nyújtható, mint a gumi. A tennivalók azonban nem egyenletesen, hanem lökésszerűen jelentkeztek. A tervidőszak első három évére esett az építés- jellegű beruházások megvalósításának 51 százaléka. Az utolsó két esztendőre (tehát 1974-re és 1975-re) aránytalanul sok, 49 százalék esik. Ezt pedig a jelenlegi adottságok mellett sem eszközzel, sem emberkézzel nem lehet győzni. Hiányzott a konnektor A megye vezetői tájékoztatták az Elnöki Tanács elnökét a borsodi lakásépítési program állásáról is. Annak ellenére, hogy az építés ütemét és a lakások árát a tanács csak nagyon kis mértékben képes befolyásolni, a 15 éves lakásépítési előirányzatot túlteljesítjük. Igaz, a negyedik ötéves tervben a korábban remélt 33 700 helyett 314 ezer új otthon készül el. A lényegében kész, de apróbb hiányosságok miatt lakatlan otthonok problémája közismert. Hosszú időn át, például az avasi lakótelepen, a lift hiánya hiúsította meg a beköltözést. Legutóbb pedig konnektor (!) nem volt, s ezért kellett halogatni a kulcsátadást. Mindenesetre ennyi idő alatt ennyi lakás még sohasem épült Borsodban, mint amennyi ebben a tervidőszakban kerül tető alá. Ezt tudva, értve lehet csak föltenni a kérdést: nem lehetne egy kicsit ’ gyorsabban, nem lehetne egy kicsit gondosabban? B. I. REFLEKTOR Ma Budapesten a Vasutasok Szakszervezetének elnöksége megvitatja a vasút dolgozói munkaidő-csökkentésének lehetőségét, aft Dunaújvárosban kihirdetik az újkori gyűjtőpályázat eredményét. 3fc Salgótarjánból Angliába nemzetközi kórusfesztiválra utazik a Bányász Férfikórus. Hová tegyem a hulladékpapírt? Haszna lehet belőle a városnak Köztudott, hogy a távfűtés, az olaj-, a gázfűtés elterjedésével egyre . inkább nem tudnak mit kezdeni az emberek a kiolvasott újságokkal, képeslapokkal, papír csomagolóanyagokkal. Különösen így van ez a lakótelepeken. Azt nem lehet elvárni, hogy a hulladékot kilométeres távolságokra cipeljék, amíg találnak egy MÉH átvevőbódét. Igaz, hogy az értük kapott ellenérték sem nagyon ösztönző. Jobb megoldás híján tehát teletömik vele a kukákat, így kerül az égetőtelepre, s válik környezetet szennyező füstté a dollárt érő hulladék. A jelenleg még meglevő, városközpontokban álló begyűjtőhe- lyeket is kiszorítják a város szélére — ezt bizonyítja Debi'ecen, Szolnok, Kaposvár példája is. Pedig nyilvánvaló, hogy újabb és újabb átvevőhelyekre lenne szükség a városokban, lakótelepeken. Az NDK-ban az elmúlt évben 1200 új. korszerű hulladékbegyűjtő pavilont nyitottak meg, többségüket a lakótelepeken. Ezenkívül 2560 helyen mozgó átvevő kezdte meg működését. Az eredmény: egyetlen év alatt 200 ezer tonna vas-, 100 ezer tonna papírhulladékot gyűjtöttek be terven felül. Dombóvárott a városi tanács minden nagyobb lakótömbben hulladékbegyűjtés- • re alkalmas helyiséget adott, ill. ad a MÉH-nek. A vállalat viszont az általa eladott — a korábbinál sokkal több — hulladék ellenértékének jelentős részét átadja a tanácsnak, amely ebből a pénzből a közösséget szolgáló beruházásokat támogatja, parkokat épít. Eredményt hozhat a mozgó begyűjtés, amikor is időközönként előzetes értesítés alapján a lakótelepeken, kerületekben tehergépkocsikkal szednék össze a papír-, vas-, rongyhulladékot. A fővárosért és Miskoícért Kitüntették a társadalmi munkásokat (Folytatás az 1. oldalról) A városi tanácson rendezett tegnapi ünnepség záróakkordjaként kitüntetéseket adtak át a térplasztika megalkotóinak, azoknak a nagyüzemi munkásoknak, akik felszabadulásunk 30. évfordulójának és a közelgő párt- kongresszusnak a tiszteletére szűkebb pátriájukban is sok ezer óra társadalmi munkát végeztek. A „Miskoícért” Társadalmi Munka Érem arany fokozatát kapta: Varga Miklós szobrászművész, Hámori Sándor, a DIGÉP vezérigazgató-helyettese, Bojtár István, a gépgyár osztályvezetője. A kitüntetés ezüst fokozatát adták át Márkus György statikus tervezőnek, Nagy Tibor elektromos tervezőnek, Csépányi Ferencnek, az LKM gyáregység- vezetőjének, Fehrling Józsefnek, az LKM gyáregység főmérnökének, Káló Pálnak, az LKM technológusának, Kádas Istvánnak, a DIGÉP főtechnológusának, Pintér Imrének, a DIGEP főosztályvezetőjének, Krelpos Józsefnek, a DIGÉP lakatosá- pak és Juhász Albertnak, a DIGÉP lakatosának. A kitüntetés bronz fokozatát kapta: Szedelényi Ottó, a DIGÉP gyáregységvezetője, Sze- mán László, a DIGÉP kutató- mérnöke, Nagy József, az LKM technológusa, Kiss György, a DIGÉP technológusa, Sajcz János, az LKM üzemvezetője, Ba- zsek József, az LKM kikészítő vezetője, Regéczi Emil, az LKM technikusa, Tamás György és Kertész István, a DIGÉP hori- zontosa, valamint Rozsnyovszky Ferenc, a DIGÉP főművezetője. Oklevelet nyújtottak át az LKM Rása István, Németh András, Riczu György és Tóth László vezette kovácsbrigádjának, illetve a kohászat Kecskés István vezette hőkezelő brigádjának. Lantos Zoltán a Fővárosi Pártbizottság és Tanács nevében centenáriumi emlékplakettet nyújtott át Drótos Lászlónak, Rózsa Kálmánnak, Bárczi Bélának, az LKM munkaügyi és szociális vezérigazgató-helyettesének (aki a térplasztika készítésének idején a városi tanács elnöke volt), az LKM Fazola Henrik szocialista brigádjának és a DIGÉP Pindur Tibor aranykoszorús szocialista brigádjának. Otthon — öregeknek Beköltöztek az első lakók a „Boldog öregek városa” elnevezésű szőci szociális otthonba. A bakonyi bauxitbányászok egykori lakótelepét Veszprém megye üzemeinek, szövetkezeteinek és társadalmi szervezeteinek ösz- szefogásával a magános öregek otthonává alakították át. A társadalmi összefogás eredményeként máris csaknem 50 rászoruló idős ember talált békés otthonra. A központi fűtés vs, földszintes házakban nagyrés-zt kétszemélyes szobákat alakítottak ki. Minden épületben két társalgó, a szobákban telefon és a családi otthonok hangulatát idéző berendezések teszik kellemesebbé az öregek otthonát.
