Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-24 / 250. szám

Kétéltűek At nőt on Kilazultak a gépalapok Leállt a pamutfonó A hűtőház szomszédságá­ban, a Szinva torkolatánál több kilométeres szakaszon katonák százai teljesítettek szolgálatot tegnap. Réggel ér­keztek a szomszédos megyék­ből. Megállás nélkül lapá­tolták a homokot a zsákokba és csatárláncot alkotva jut­tatták tovább a rriind maga­sabbra épülő töltésen. Csak­hogy a víz szintje is emelke­dett. Hosszú műszak A Szinva torkolatához ve­zényelték az ÉÁÉV több gé­pét is a közeli húskombinát építkezéséről. Barát Béla és Vajda János kora reggeltől járművek mentésében ségéd- kezett. A félméteresnél na­gyobb sárban a töltés mö­gött még rakománnyal is megpörögtek a gépkocsik ke­rekei. A két, húsz év körüli fiatalember az erőgépekkel a zsákokat töltő katonákon is segített: a homokot földgya­luval tolták a zsákhalmaz mögé. Délelőtt 11 órakor mindössze 15—20 centiméter­re volt a megáradt víz szintje a védőgát tetejétől. — Meddig tart egy mű­szak? — A hivatalos 16 óráig, de ha kell, tovább maradunk — mondja Vajda János. Barát Béla sajnálkozva hozzáteszi, hogy néhány száz méterrel feljebb éppen egy munkatár­suk családját költöztették a reggeli órákban. A Szinva torkolata előtt lévő hídnál markológép sze­di ki a hordalékkal erkező gallyadat, szemetet, ami fel­halmozódva útját állja a ro­hanó víznek. Körös-körül ho­mokzsákokból emelt védőfal készül a környező épületek védelmére. A Fonoda utca 8. szám alatt lakó Győri Jó­zsefek már feladták az ott­honukat, közölték velük a címet, hogy hová mennek. Ideiglenesen a bulgárföldi la­kótelep egyik bérházában laknak majd. A néni szólni sem tud, vissza se néz. Az idős férfi nehezen hagyja el a házát, könnyekkel küszkö­dik, aztán néhány ruhada­rabbal a kezében felszáll a kocsira. Az udvaron? aszta­lok, székek állnak a vízben. Az öreg a körötte álló kis- katonáktól kérdezi, mi legyen a tehenével? Talán valame­lyik tsz, vagy állami gazda­ság istállójába még beférne. A hivatalos állásfoglalás sze­rint azonban az első az em­berek mentése. A Volán telepén A 3. számú Volán központi telepén pár napja még a Szinva magas vízállása oko­zott izgalmakat. Átmenetileg kevés volt a védekezéshez szükséges homok. Azóta 160 köbmétert kaptak. Ez ideig­lenesen elég ahhoz, hogy megvédje a telepet és a mö­götte lévő, földbe süllyedt kis családi házakat. Dr. Valy- kó István, a vállalat igazga­tója közölte, hogy a telepen 'óránként fertőtlenítenek, kint mindenj kocsijuk mun­kában van, igyekeznek mun­kájukat a körülmények elle­nére is a lehető legjobban ellátni. Tegnap a délutáni órákra rosszabbodott a helyzet a Sajó gátjai mentén. A nagy meny- nyiségű víz miatt a töltések mögött többhelyütt is szivár­gásokat, kisebb buzgárokat észleltek. Ezért különleges figyelőszolgálatot szerveztek a fonoda és a hűtőház közötti szakaszon. A talajvíz oly­annyira feljött, hogy a Pa­mutfonóipari Vállalat mis­kolci gyárában a gépalapok is kilazultak és ezért a ter­melést leállították. Délutánra már csak azok maradtak az üzem területén; akik a men­tési munkákban vettek részt. A gyárban több alacsony építésű egység is a víz alá került, jóllehet a szivattyúk egész nap megállás nélkül dolgoztak, hogy a területen összegyűlt nagy mennyiségű vizet eltávolítsák. Eltört a szennyvízcsatorna is, ami to­vább nehezítette a helyzetet. A Szinva mentén a torkolat­tól visszafelé (például a Szinva^ utcában) homokzsá­kokkal fedték le a csatorna­nyílásokat, ahol megjelenj.az ugyancsak magasra szökött talajvíz. NAGY JÓZSEF Küzdelem Felső- és Klsézsolcáért — Hozzanak segítséget — szinte könyörög a kemény férfi, a gátat védők irányí­tója. — Kevés a homokzsák, kimerülnek az emberek. Aztán otthagy bennünket, mert valahol szivárgást ész­leltek, s a pártháznál is fel­tört a víz. Átmegyünk a 3-as úton, s elkanyarodunk Arnót felé. Előttünk katonai kétéltűt visz egy hatalmas tehergép­kocsi. A falu bejáratánál már látjuk: itt is baj van. Idehozzák a kétéltűt. A falu közepén álló templomot há­rom oldalról fogta közre a Sajó. Varga Balázs, a me­gyei tanács pénzügyi osztá­lyának dolgozója elmondja, hogy itt is katasztrofális a helyzet. A túlsó parton mint­egy 12 házat ölelt körül, rombolt le az ár. Egy két­éltű már reggel nyolctól ment, de nem bírja. Ebben a pillanatban megjelenik a ví­zen a katonai jármű, embe­rekkel, malacokkal megra­kodva. Vissza Felsőzsolcára. A falu bejárata után az egyik ház előtt drámai kép. A csa­lád Miskolcon vásárolt új bútora most érkezett meg, a kapu elé tették le. Mellette homokzsákot pakol az egész család, miközben a szomszé­dokat már kilakoltatják. ügyelet az Autókernél A József Attila utcán levő Autóker elárusítóhely szo­cialista brigádja vállalta, hogy az árvíz és az pszi me­zőgazdasági munkák ideje A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vál­lalat főmérnökétől kaptuk a tájékoztatást, miszerint több bejelentés érkezett a lakos­ságtól szennyvíz-dugulással kapcsolatban. Kérésükre kö­zöljük az alábbiakat: A Sajó magas vízállása kö­alatt egy órával meghosszab­bítja nyitvatartási idejét, hogy ily módon is csökkent­se az elromlott járművek ál­lásidejét. elsősorban a Tapolcán és He- jőcsaba magasabb részein la­kókat —, hogy a csapadék­vizet ne úgy próbálják leve­zetni területükről, hogy azt a szennyvízcsatornába enge­dik, mert ezáltal további gondokat okozhatnak az ala­csonyabb fekvésű ’ lakások­ban. Kapós a Borsodi víz Megnövekedett a boltok­ban az üdítőital, a szikvíz és a Borsodi víz iránti kereslet. Az Ital- és Vegyicikkgyár igazgatónőjétől megtudtuk, hogy miután az üdítőitalt és a szikvizet a szennyezett víz­ből kellene készíteniük, így ezeknek a termelésével nekik is le kellett állni. / z edelé- nyi üzemükben készülő Bor­sodi víz gyártását az eddigi két műszak helyett tegnaptól már három műszakban vég­zik. A problémát elsősorban az jelenti, hogy Edelény kút- jai is fertőzöttek, itt vezeté­kes víz nincs, így csak a ná­luk gyártott borsodi vizet fo­gyaszthatják. Megtudtuk to­vábbá azt is, hogy e mellett elsősorban a gátakon dolgo­zóknak igyekeznek minél több Borsodi vizet kiszállí­tani. Szállítási gondjaikat növeli az utak járhatatlan- sága. Megteltek a szennyvízgyűjtők Homokzsákgyűrűben A megyei Tanács építési és közlekedési osztályának ügyeletes kocsijával indu­lunk árvízi terepszemlére. Kísérőnk Balogh Árpád, az osztály csoportvezetője. Még ki se érünk Miskolcról, már- is a vízzel küzdő embereket látunk. Lakói tat jak a Csor­ba-telepet, őrzik a Sajó-hi- dat. A víz már szinte a híd alját veri. A túlsó oldalán tengerként tárulkozik a víz. Tegnap, amikor délután er­refelé jártunk, még káposz­tát szedtek itt a földeken. Ma: méteres víz hömpölyög, ameddig csak a szem ellát. A 3-as utat már tegnap lezárták. Aki Szikszó, vagy Szerencs felé igyekszik, be kell mennie Felsőzsolcára. Errefelé tartunk mi is. A fa­lu előtt az egyik mélyebb részen már a GAZ tengelyé­ig ér a víz. A faluban fér­fiak, asszonyok, gyerekek, vetkeztében mindkét szenny­vízgyűjtő megtelt, olyannyira hogy több helyen az akna- fedlapokat is megemelte a víz, ezért több helyen előfor­dult, hogy a szennyvíz visz- szafelé folyik. Az illetékesek éppen ennek elkerülése ér­dekében kérik a lakosságot, hogy zárják le lakásaikban az úgynevezett padló-össze- folyó és konyhai kiöntő el­zárószerkezetét. Ezzel időle­gesen megakadályozható, hogy a szennyvíz a lakásba visszajusson. Ugyanakkor ké­rik a magasan lakókat — Autómentők Az őszi esős időszak be­álltával megszaporodott az Autómentő Szolgálat mun­kája. Elsősorban az esőzés következtében megrongáló­dott utak állapota vezetett oda, hogy lényegesen több gépjárművet kell kisegíte­niük. Jelenleg kocsijaik nagy része az árvíznél se­gédkezik, s rendkívül nehéz terepviszonyok között vég­zik munkájukat. Tegnap sütött a nap Sohasem volt még ilyen zöld a park füve. Nem is tudom, honnan ez a sok klorofil, hiszen a nap csak szerdán sütött ki. A víz­től van ez a harsogó zöld? Ha beütném az ásót a gyepbe, forrás buggyanna fel. Vizen járunk és a víztől félünk. L. Jánosné, a Széchenyi utca 58. szám alatti ház szuterén lakásának lakója hétfőn délután telefonált a tűzoltóknak. Jöjje­nek gyorsan, úszik a lakás! A bútoro­kat az udvarra, a gyerekeket a felsőbb eme­letre mentették. Este kilenckor teherautó tolatott az udvarra, s a holmi felét elvitte. L. Jánosné akkor még nem tudta, hol tölti az éjszakát. A Szinva ott harsogott az ablak fölött, a lakásban méteres víz állt. Az asz- szony már nem sírt, már nem reménykedett. Az állva alvó munkásőrrel Lillafüredre menet találkoztam. Társa irányította a for­galmat, a gépkocsik csak az út belső sávját használhatták, mert a külsőt, a Szinva felé esőt, alámosta a víz. Akkor már 28. órája voltak talpon. Egyikük a gépkocsikat diri­gálta, másikuk aludt. Állva, a korlátnak dőlve, fejet lehajtva. Szerdán délben hallottam a rádióban, hogy mindenütt gondoskodtak a kitelepített lakosság élelmiszerellátásáról... Kedden délelőtt tíz órakor kíváncsiságból bementem a Borsod megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat 140. számú, sajószentpéteri élelmiszer boltjába. (Az üzlet a falu kö­zepén van, a tanácsháza, a rendőrség és a templom mellett. Innen indulnak „beve­tésre” a katonák, bányászok, munkásőrök, önkéntesek, hogy mentsék az életet, az érté­keket. Két forduló között ők sem hagyták ki a boltot.) Tehát, az említett üzletben dél­előtt tíz órakor nem volt: sem kenyér, sem tej, sem semmiféle felvágott. A karikás szemű, borostás, éhes emberek nápolyit ha­raptak a féldecihez. Mert az bőven volt. A kenyeres autó negyed tizenegykor futott be Kazincbarcikáról. Vizen át jött a min­dennapi. Beszéltem Daróczi István negyedik osztá­lyos tanulóval. Az iskolaudvaron találkoz­tunk. Mehetett volna haza is, hiszen a taní­tás elmaradt, de nem ment. Nem volt hova mennie. Az Ibolya telepen akkor már méte­res víz hömpölygött. A Széchenyi utcai rádió-villamossági bolt tegnap délelőtt zárva volt. Nem nyitott ki az idegennyelvű könyvesbolt sem. A máskor színes bútort kínáló üzlet kirakata most nem kínált árut. A víz elárasztotta a raktá­rakat, milliós értékek mentek tönkre ... De kit érdekel ez, amikor embereket fenyeget az ár. A szomszédos Szlovákiában vízbe fúlt egy asszony. Végre süt a nap. Tegnap délután lekíván­kozott a felöltő a sétálgató emberekről. Teg­nap délután végre — vajon csak átmeneti­leg? — megszáradt a sár a gátat védő ezrek ruháján. BRACKÚ ISTVÁN sietnek zsákokkal, lapátok­kal. Az utcákon önkéntes rendőrök irányítják a forgal­mat, néhány útszakasz le­zárva. Nehéz a helyzet. Déli tizenkét órára a falut már szinte teljesen körbezárta a Sajó. Legveszélyesebb a helyzet a két Zsolca közötti töltés­nél. A máskor fekete, se­kély folyó most sárgán, óri­ási erővel hömpölyög. Nyom­ja a gátat, a gátak tetejére rakott sokszoros homokzsák­réteget. Állunk a gát tete­jén, amely magasabb, mint az alsózsolcai házak abla-i kai, s amelytől alig tíz centi­méternyire van most a víz. Ha áttör... S még egyre árad a Sajó. A gáton mint­egy 600 ember tölti, hordja a homokzsákokat. Küzde­nek a két Zsolcáért, a házu­kért, a kertjükért, a család­jukért. A falut a 3-as főúttal ösz- szekötő bekötőúton már ép­pen csak hogy át tud evic- kélni velünk a GAZ. Egy Zsuk lefulladt a vízben, né­gyen tolják, mögötte hosszú kocsisor. A bekötőút legmé­lyebb pontján már tengelyen felül ér a víz. Egy csehszlo­vák Zsiguli őrült iramban tör magának utat, hogy át­jusson, mielőtt az utat le­zárják. A szemle utolsó állomása ismét a Csorba-telep. A te­lep és a tsz-major között ten­ger, a házak víz alatt. Tart a kilakoltatás. Az egyik víz alá került ház idős gazdája ott áll a vízparton, magába- roskadva. Reggel erőszakkal volt csak hajlandó elhagyni a most majdnem teljesen el­merült házát. Mikor megszó­lítom, nem is hallja, mit mondok. A felnyüszítő kutyá­jába rúg bele ... NYIKES IMRE % Hűség, avagy az ár lefut egyszer...

Next

/
Thumbnails
Contents