Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)

1974-10-22 / 248. szám

/ Gátat, termést fenyeget a viz! Esik, esik, esik.., Ami máskor éltet és kenyeret ád, most pusztít és elorozza tőlünk a falatot. Mit tehet ellene az ember? Egy ember semmit. Egy ember — nem ember — mondja a költő. Mi sokan vagyunk. S egyként gondolko­dunk és cselekszünk, ha úgy hozza a szükség. Volt már példája a becsülettevésnek. Sajnos, most ismét itt a szükség-hozta alkalom. Hetek óta sötét égbolt takarja a szöiőérlelő napot, s nem vethetjük ágyát földben a magvaknak. Mentsük, ami menthető! Ezer, tízezer, százezer ember da­gasztja a sarat, ázott ruhában, vacogva- dacolva hajlong a termésért, kicsik és nagyok, diákok, katonák, munkások sietnek vívni harcunkat a természettel a földekre, a folyók mentére. Zúgó hullá­mok fenyegetik a gátat, szűnni nem akaró eső áztatja a talajt, mely már nem képes nyelni a vizet, a vizet, a vizet... Esik. ' Mentsük, ami menthető! Mentjük, ami menthető!! Alámosott, eUszoposotSott pályák Nehézségek az áruszállításban Az áradé, medrükből ki­lépett folyók megnehezítik a vasúti szállításokat is. Mint dr. Pásztor Pál, a MÁV Mis­kolci Igazgatóságának veze­tője — tegnap, késő délután — elmondta, különösen ne­héz helyzet alakult ki a Tárná folyó mentén, ahol nagyobb szakaszon alámosta a kiáradt víz a pályát. Veszélyben van a Jászdó- zsa előtti Tarna-híd is — melyet — ha az árszint to­vább emelkedik — ki kell emelni a helyéről. A miskol­ci segélyszerelvény egy 60 tonnás daruval a helyszínen tartózkodik és a vízügyi igaz­gatóság utasítására vár. A kisterenye—kál-kápolnai vo­nalon zúzottkő-bedolgozással és sebességkorlátozással teg­nap délutánig sikerült fenn­tartani a forgalmat. A Hatvan—Miskolc—Nyír­egyháza főútvonalon a hosz- szan tartó esőzés következ­tében számos pályaszakasz elsá- rosodott, emiatt sebesség- korlátozásokat kellett el­rendelni. A pályafenntartás és a mis­kolci építési főnökség dolgo­zói teljes létszámmal dolgoz­nak azért, hogy a forgalom ne akadjon meg és biztonsá­gosan jusson el munkahelyé­re az ember, rendeltetési he­lyére az áru. A továbbiakban arról tá­jékoztatott bennünket dr/ Pásztor Pál, hogy az áruszál­lításban jelentős lemaradá­suk van. Nem mindig tud­nak elegendő kocsit biztosí­tani a vállalatoknak. A szén­bányáknál a szállítási hely­zet normálisnak nevezhető, nincs földre döntött szén. Meglehetősen nagy szállí­tási gondja van azonban a két kohászati üzemnek. A Lenin Kohászati Művek­ben, az ÓKÜ-ben sok ezer tonna exportáru vár elszállí­tásra. E vállalatok nyers­anyaggal való ellátása is nagy nehézségekbe ütközik. Az LKM a tűzálló-téglagyár üzemeltetéséhez szükséges nyersanyagot, valamint az öntödei homok érkezését várja türelmetlenül. Az ÖKU-nek a mészkőellátás jelenti a legnagyobb problé­mát. A bódvaszilasi, felné­meti és mexikóvölgyi mész­kőbányák ugyanis a tartós esőzések miatt csak korlátozott mennyisé­gű alapanyagot tudtak ki­bányászni, illetve vagonba rakni. Az építőanyagokat termelő üzemek közül az alsózsolcai ' beton- és vasbetonipari gyár­ban a legégetőbb a vagonhi­ány. Teljesen telítettek már a depóniák elszállításra váró termékekkel. A Szerencsi Cukorgyár igényét eddig ki tudták elé­gíteni vasúti kocsikkal. Ám itt az a probléma, hogy , kevés cukorrépa érkezik a gyárba, emiatt a szerencsi­ek csökkentett kapacitás­sal dolgoznak. Ugyanide a cukormészkövet, csakúgy, mint a szolnoki gyárba, ütemesen szállítják. A hatvani és a selypi cukor­gyárak szükségletét pedig közúton juttatják el rendel­tetési helyére. Azzal zárta tájékoztatóját dr. Pásztor Pál, hogy csak köszönet illeti a vállalatokat, melyek — kevés kivételtől el­tekintve — mindent megtesz­nek azért, hogy időben ki­ürítsék a vagonokat. B. D. Befelé, tető alá ... (Agotha Tibor felvétele) Kinek van száraz gyufája? Ha nem esik, f Megyénkben szombatig a gyümölcstermés 65, a kukorica- vetések 6, a cukorrépa 24, a napraforgó 40, a zöldségfélék 57 százalékát sikerült betakarítanunk. A nagyszerű termés­átlagot ígérő kukorica mintegy kilencven százaléka meg a földeken volt. VOLíáN, DIGÉP, LKM Minden gépkocsit a mezőgazdaságba és a gátakra Tegnap este három nagy- vállalat párt- és szakszerve­zeti bizottságát tárcsáztuk fel. Kiss József, a Volán 3. számú Vállalatának párttit­kára sötét szobából telefo­nált. — Nemcsak a Bodrog- partiakat fenyegeti az árvíz, hanem bennünket is. Ugyan­is a nagy eső miatt beáztak a kábelek, s a műhelyek és az irodák áram nélkül ma­radtak. Homokzsákokkal igyekszünk elbarikádozni magunkat, hogy a javítás ne szüneteljen sokáig. Minden gépkocsit várnak valahol. Százötven jármű vesz részt az árvíz elleni védekezésben, a többi a mezőgazdaságot se­gíti. Emberfeletti munkát végeznek a pilóták, de a gé­pek is megkínlódnak a sár­ral. Az a ZIL, amelyik nor­mális körülmények között negyven liter üzemanyagot fogyaszt, most a dupláját használja el. A műhelyek­ben megerősítettük a szere­lőgárdát, mert rosszak az utak, s a nagy igénybevétel miatt hamarabb hibásodnak meg a járművek. Megrende­lőinktől türelmet kérünk, mert az igényeket rangsorol­ni kell. Első az árvíz, má­sodik a betakarítás. Más fu­varra csak ezek után kerül­het sor. Nem tudjuk telje­síteni a különautóbusz iránti igényeket sem. Minden ko­csira szükség van a munkás- szállításnál. Más kérdés, hogy harminc olyan autóbuszt is kénytelenek vagyunk üzem­ben tartani, amelyeket már ki kellett volna selejtezni. A korábban megígért negyven új autóbuszt az év végén kapjuk csak meg. Mónus Antallal, a DIGÉP nagyüzemi pártbizottságának titkárával a betakarítást se­gítő akció szervezése közben váltottunk néhány szót, — A Kábel gyáregység szo­cialista brigádjainak vezeté­sével sorra jelentkeztek dol­gozóink, hogy szombaton és vasárnap a földekre mennek. A két kiránduló-autóbuszt rendelkezésükre bocsátjuk. Egyébként a gyár öt teher­kocsija, sofőrrel együtt, már szombat óta teljesít szolgála­tot a földeken. Az LKM dolgozóinak hét végére tervezett munkaak­cióját elmosta az eső. A Ti- bolddarócon rájuk váró szőlő szedetlen maradt. Most foly­nak az előkészületek, hogy a közeli napokban a kohászat dolgozói Hernádnémetibe, Szalaszendre utazzanak, ter­mést menteni. Riadokészíiliség Megyénk területén riadó­készültségben vannak a tűz­oltóság egységei is. Tegnap mintegy 30 helyen végeztek mentési munkálátokat. A vízbetörések azonban olyan nagy nyomásúak, hogy szinte több víz folyik a pincékbe és az alagsori lakrészekbe, mint amennyit nagy teljesítményű gépeikkel kiszivattyúznak. Vasárnap esett. Megyénk­ben több mint hatezren se­gítettek a gazdaságokban. Sajnos, a legtöbb helyen csak néhány órát dolgozhattak. Tegnap 1000 egyetemi hall­gató, Miskolcról 6000 közép- iskolás, a gazdaságokban 20000 családtag, 30000 álta­lános iskolás és sok ezer üzemi dolgozó segített volna. A legtöbb helyen munkához sem kezdhettek. Hiába in­dult különvonat a Hegyalja felé, hiába csengett a gazda­ságokban az ajánlkozók te­lefonja. Dolgozni szinte lehe­tetlen volt. Nem a lelkesedésen múlt A Nagymiskolci Állami Gazdaság felsőzsolcai gyü­mölcsösébe 1000 diákot vár­tak. Az eső miatt a Zrínyi Gimnázium tanulói már ki se utaztak. Négyszáz szak­munkástanuló azonban meg­érkezett. — Gyerekek! A katonák tegnap három órát bírtak. Mi se adjuk alább... — Ezt a gyümölcsöst' le­szedjük és megyünk haza... — Csak belépni rossz,1 az­tán már szinte simogat a sár... A Vendéglátóipari és Ke­reskedelmi Szakmunkásképző Intézet igazgató-helyettese a sarat rázogatta a kezéről: — Gyerekek! Befelé min­denki. .. Két órát dolgoztak. Amikor a „befelé” elhangzott, már záporként vert az eső. Minden óra segítség — Ha holnap nem esik, akkor jövünk... / — Kinek van egy szál szá­raz gyufája? Nem volt... A gyümölcsös útjain állt a víz, a fák kö­zött is bokáig ért a sár. — Minden óra segítség — mondta Róth Ferenc kertész- mérnök. Megért az alma. Saját súlyától hullik az ép is. Ahogy a gyerekek dolgoz­tak, az minden elismerést megérdemel. Sajnos, nem a lelkesedésükön múlt, hogy Az ár elöntötte a gyermekvédő oííliout A katonák karjukon mentették ' a csecsemőket — Honvédség? Kérem, se­gítsenek! A Megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézetből be­szél Oreziné. Elöntötte az épületünket a víz. Itt cse­csemők vannak. Segítsenek! A késő délutáni órákban hangzott el a ketségbeesett segélykérés. S a miskolci Bocskai laktanyában — Hol­ló László őrmester vezetésé­vel — huszonhat kiskatona sorakozott pillanatok alatt a teherautónál. Irány a diós­győri városközpont alatt, a Pecér hegy lábánál fuldokló gyermekvédő otthon. Amikor megérkeztek, már combközé­pig ért az ár a ház körül, a pincék vízzel teltek. Sze­rencsére sikerült az otthon dolgozóinak áramtalanítani az épületszárnyat. De a csöppségek nem maradhat­tak. — A gyermekvárosba kell menekíteni őket!... A kiskatonák karjukra vették az ijedt tekintetű gyer­mekeket. Két-három kicsi került egyikük-másikuk ölé­be a teherautón. S még ez sem volt elég. Az intézet ag­gódó dolgozói egy BÁÉV-es kocsit állítottak le, melynek vezetője — Nagy Lajos — felvette a síró porontyokat. Egy pillanatra fellélegzett az otthon kollektívája. A negyvenhat csöppség — bár­ha egy nátha árán — biz­tonságba kerül. A víz azonban nem ha­gyott pihenőt. Öt órakor már az ifjúságvédő részleget ve­szélyeztette. A kiskatonák szerencsére visszaérkeztek. — Próbáljuk menteni a félmilliós raktárt — kérték őket. Percek teltek el csupán, vagy talán negyedóra? — Sikerült! — jelentették. Oreziné telefonál. Majorosi Rezsőné egy rosszkor érke­zett új gyéreiéről próbál in­tézkedni. Tímár Lászláné a kiskatonáknak kínálja a me­legedő-szobát. Rájuk férne, hisz majd’ övig vizesek. Dr. Somogyi Lászlóné Holló őr­mesterrel tárgyal a homok­zsákokról, amelyek arra kel­lenek, hogy elzárják a hegy oldaláról zúduló víz útját. S aztán az újabb gond: men­teni kell a negyven nagyobb gyerirleket az épület másik szárnyából is. S az 5229/K egység kiskatonái már ismét a vízben gázolnak — övig. Viszik a gyermekvárosba a tíz-tizenhét éves intézeti gyermekeket. Késő este lett, mire lezár­hatták az egész épületet. Köszönet mindenkinek! (radványi) nem végezhettek többet. A mi dolgozóink is bejönnek. Ráadásul a gyerekek felsze­relése sem legalkalmasabb erre a munkára. Van, aki tornacipőben jött, van, aki .félcipőben! — Minket tessék fényké­pezni! Eső ide, eső oda, a lányok­nak tréfára is maradt ked­vük: — Ez a legújabb őszi di­vat. .. S ha volt is közöttük, mert biztosan volt, aki panaszko­dott, nem ők voltak a hang­adók. — Nehéz, de ez van. Ezt kell szeretni. És írja meg, hogy rajtunk nem múlik... inéi nem vagonokban o o Az esőben leszedett alma mennyiségét bizony nem mér­tük vagonokban, de néhány kilométerre a gyümölcsöstől, a felsőzsolcai iskolában szom­baton (crumplit szedő tizen­négy évesek mesélték lelken­dezve, hogy a termelőszövet­kezet a föld két végén olajat égetett. — Még krumplit is sütöt­tünk. .. Zsíros Sándor iskolaigaz­gató szerint ezek a gyere­kek is megértették, hogy a munkájukra, ha még olyan nehéz is az, most szükség van. (bartha) Lezárt utak A KPM Miskolci Közúti Igaz­gatóságának ügyeletétől kapott tájékoztatás szerint a folyók áradása és az utak veszélyezte­tése miatt az alábbi útszakaszo­kon lezárták a forgalmat: A 25. sz. főközlekedési úton Sajópüspökinél; Borsodbó.ta és Putnok között; a Vadna—Sajó- velezíl közötti bekötőút 7 km- es szakaszát; a Szalonna— Krasznokvajda közötti utat a Rakacai-tó mentén; a Sajókaza —Aggtelek közötti utat Sajóka- zánál. Ugyancsak lezárták az Eger— Hollóstető—Miskolc közötti utat a lillafüredi felső alagútnál, ahol csaknem másfél méteres víz hömpölyög. Nem járható a dé- destapolcsányi út sem, amely leszakadással is fenyeget. A Szikszó—Nagy vendég közöt­ti út Nagyvendég község hatá­rában alapépítmény-csúszás, a lyukói út a 10-es kilométerkő­nél földcsuszamlás miatt vált használhatatlanná. Az utóbbit a lecsúszott föld teljesen eltemette

Next

/
Thumbnails
Contents