Déli Hírlap, 1974. október (6. évfolyam, 230-256. szám)
1974-10-21 / 247. szám
Kétharmada szerves anyag Égetni vagy bomlasztani? Érdekes javaslat szemét-ügyben BÉKÉS DEZSŐ Zöldövezet, vagy lakótelep? A vasgyári kolónia sorsa Fények és formák... Belső tér a miskolci összekötő városrész új iskolájából, amely BVPR előre gyártott paneles vázrendszerrel készült. (Farkas Ida felvétele) Fegyverszünet az Alföldön A szántóföldeken kialakult rendkívüli helyzet az alföldi vadászokat is „fegyver- szünetre” kényszeríti. A vad- kacsázók csak hajnalban leshetnek zsákmányra, a napközbeni apró vad-hajtásra alkalmatlan a túl népes határ. Vadgazdálkodási szempontból jó is, hogy elnyúlik a szezon, mert a mostoha időA szépség művészei A szépség művészei — több mint 600 bőrgyógyász, orvos, kozmetikus szakember — részvételével vasárnap a Duna Intercontinentalban tartotta II. kongresszusát a Magyar Fodrász-Kozmetikus Egyesület. A kongresszuson tudományos előadások hangzottak el a bőrápolás egészségügyi vonatkozásairól. járás miatt eléggé fejletlenek a fácának és a foglyok. Egyébként a későbbiekben kárpótlást nyújt majd a mezők vadtelítettsége. Csupán Bács-Kiskun megyében 80 ezer fácán vár kilövésre, s a jelzések szerint más alföldi megyékben is elégedettek a vadászok a zsákmányszerzés lehetőségeivel. Belvizek Szabolcsban i A csapadékos időjárás hatására Szabolcs-Szatmár megye egyes részein kisebb-na- gyobb belvizek keletkeztek. A megyében vasárnap már 8200 hektár területet borított belvíz. Ebből 3590 hektár vetés és szántó, 4000 hektár rét és legelő. fiatalítás de nem mindenáron Szűkebb körökben generációs problémaként emlegetik, hogy a vezetés „fiatalítása” kampányszerűvé kezd válni. Sérti az idősebb nemzedéket — mondják —, hogy némely helyen ezt mindenáron hajtják végre. Majd így: pedig ennek a társadalomnak az alapjait az idősebb generáció teremtette meg. Ez utóbbihoz mindjárt tegyük hozzá: igaz! Senki sem vitatja, senki sem tagadja érdemeit. És az elismerést se sajnálta és nem sajnálja senki. Az a nemzedék, amelyik valóban lerakta új társadalmunk alapjait, a magyar nép legnagyobb történelmi korszakát formálta és élte. Ez olyan fegyvertény, amit az idő múlása sem feledtet. A fájdalmas sóhaj pedig? Természetes. Hiszen ki ne szeretne ma fiatalon élni, összehasonlíthatatlanul más körülmények között, mint akkor, az elején? Noszalgia? Igen. A múltba-nézés nosztalgiája, a jelen szemével; Az élet természetes rendje a minden-változás. Az apa örökébe — a fiú lép. ' Ám ez a természetes folyamat miért volna generációs probléma? S ha mégis így emlegetik néhol, kampányszerű- séggel illetve a „fiatalítást”, akkor annak nem lehet más oka, mint az, hogy akik végrehajtják a párt káderpolitikai határozatát, nem értették meg a lényegét. Szó sincs arról, hogy a fiatalítást mechanikusan, „deazonnal” kellene végrehajtani! A határozat nem statisztikai, hanem tartalmi igényű. Egyszerűen arról van szó, hogy: a társadalom lehetőséget biztosít a munkáját mindvégig becsülettel végző, túl sokat is áldozó és már elfáradt idősebbeknek — de nem a közép- korosztályhoz tartozóknak! — vagy a tisztes visszavonulásra, vagy könnyebb, erejükhöz és egészségükhöz szabott beosztásra. Továbbá a társadalom igényli, hogy a pozícióját a követelményeknek megfelelően betölteni nem tudó, arra valamilyen oknál vagy okoknál fogva alkalmatlanok ne zárják le a sorompót azok elől, akik értékesebben tudnák szolgálni a haladás ügyét. Ez a követelmény — az ismert hármas követelmény — azonban általános jellegű, korra való tekintet nélkül! A párt káderpolitikai határozatának érthető, világos a tendenciózus igénye. Az elsőrendű feladatot az utánpótlás kiválasztásában, nevelésében Jelöli meg. A kiválasztás és nevelés, majd a kiképzés önmagában is időigényes feladat, s továbbá, mert vezetői tisztségre nem egy-két évre szánnak valakit — hiszen akkor hogyan térülne meg a „tőkebefektetés”? —, nyilvánvaló, hogy a legalkalmasabbak a korra fiatalabbak köréből kerülnek ki. A természetes amortizációt a társadalomban is újjal, frissel kell pótolni. Azonban nem olyan módon, ahogyan ez az élettelen világban történik. A „csere” itt nem egyszerű mechanikus előmunkálatokat követel. Tudatos művelést, azt is mondhatnók: tudományos hozzáállást, ami alatt az értendő, hegy a kiválasztok és nevelők — s ebben az idősebb nemzedéknek legyen benne a maga alkotta mű féltése, s a jó kezekre bízás szándékai — felelősséget vállalnak azért, hogy politikai, szakmai és emberi tulajdonságuk alapján szemeljék ki és neveljék utódaikat. Csalhatatlan-e mindezek megítélésében a jövőről gondoskodó vehető? Nem. Hiszen éppen ezért ajánlja a határozat ; a kollektív bölcsességet! Éppen ezért javasolja a párt- és a szakszervezeteknek, a társadalmi és temegszervezeteknek, a szoros együttműködést a káderpolitikai kérdésekben egymással és a gazdaság, állami vezetőkkel. Illogikus volna, ha egy - egy ember sorsáról, jövőjéről egy-egy ember döntene. Társadalmi ügyről van szó, tehát a közösségi megítélés tehet mérvadó! A párt belső életének vonatkozásában ez: pártdemokrácia; az állami életet illetően pedig: közéleti, szocialista demokrácia. S itt voltaképpen vissza is kanyarodtunk az alapkérdéshez. Azért, hogy sehol se történhessen a „fiatalítás” kampányszerűen, és mindenáron, ahhoz semmi más nem kell, „csak” a közösségi ellenőrzés, beleszólás. A „fiatalítás” nem azt jelenti — miként némelyek gondolják —, hogy 20 éves fiúkat lányokat nevezzenek ki vezérigazgatónak. Beosztása válogatja. Minél magasabb a tisztség, annál szorosabb a követelmény. Azt viszont jelenti — s kell, hogy jelentse! —. hogy fiatalokat, az adott körülményeknek megfelelően, bevonjanak a vezetésbe — testülétekbe, tanácsokba, szervezetekbe, vezetőségekbe és így tovább —, részben azért, hogy képviseljék rétegüket, nemüket és korosztályukat; másrészt azért, mert az adott képességnek is fejlődni kell s párosulni a megfelelő élettapasztalattal. S végül: tisztelet, becsület a nagyszerű tetteket végrehajtott és még — úgy legyen! — hosszú ideig végrehajtó nemzedékünknek, amely megteremtette a társadalom alapjait. Ha olykor valaki közüle szurkolva figyeli, hogyan váltják a stafétát, érthető is. Abban feltétlenül igazuk van, hogy a stafétabot átadása folyamatos, megtervezett és sohase kampányszerű, mindenáron történő legyen. S akkor talán — bár az érzelmeket nem lehet kikapcsolni az emberből — nem fáj annyira az elmúlt, mert általa — és a szó hangsúlyozott! — biztosított a jövő. aminek kétséget kizáróan az ő munkája és becsülete emelt pilléreket. t CSABA LÁSZLÓ II háztartást egyformán gépesítik Borúlátó futurológusok szerint a nagyvárosok előbb- utóbb belefulladnak a szemétbe. Ha van is némi túlzás ebben a jóslatban, tény, hogy világszerte gondot okoz az egyre nagyobb mennyiségű szemét összegyűjtése, elszállítása és megsemmisítése. Megsemmisítése? Talán nem is jó ez a kifejezés, mert ma már a világ minden táján felismerték, hogy a hulladékban sok olyan hasznos anyag (fém, textil stb.) található, melyet ismét felhasználhat az ipar. De hasznosítani lehetne a házi szemét szerves anyagait is, ha... Erről azonban majd később. Méregdrága beruházás Október 12-i számunkban foglalkoztunk azzal az elképzeléssel, hogy a most épülő budapesti szemétégetőhöz hasonlót hoznak létre Miskolcon is. Ez azonban méregdrága beruházás lenne, hiszen a berendezést nyugatról kell importálni. Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy egy akkora városnak, mint Miskolc, milyen kapacitású szemétégetőre lenne szüksége, s az árak körül is meglehetősen nagy a bizonytalanság, de valószínű, hogy több mint egy milliárd forint induló tőke kellene. Figyelembe véve, hogy a jelenlegi tervidőszakban városfejlesztésre összesen hatmilliárd forintot költhet a tanács, könnyű belátni, hogy a szemétégető telep létrehozása olyan hatalmas terhet róna a városra, mellyel a következő ötéves terv időszakában sem tudna megbirkózni. Pedig az idő sürget, hiszen Miskolc három szemét- lerakó helye lassan betelik, és legkésőbb hét-nyolc év múltán újabb értékes területeket kell feláldozni, ha egyáltalán találnak ilyeneket a város közvetlen környékén. Gazdaságtalan megoldás? A cikk megjelenése után érdekes levelet kaptunk Szabó Antaltól, aki a megyei tervező vállalat laboratóriumában dolgozik. Írásának lényege: a szemét elégetése gazdaságtalan megoldás. Egyrészt gazdaságtalan azért, mert az égetésre felhasznált hőnek csak egy hányadát lehet távfűtésre vagy más célra, például zöldségtermelő gazdaságban üvegházak fűtésére felhasználni. Gazdaságtalan megoldás továbbá azért is, mivel a visszamaradó hamuval nem lehet mit kezdeni és igen sokba kerülne a szemétégető kéményen távozó füstök tisztítása is. • Szerinte a házi szemétnek körülbelül kétharmada szerves anyagokból áll. MindeVersenyben a karbantartók Az Építőipari Szállítási Vállalat miskolci üzemegységében a XI. pártkongresz- szus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben a karbantartó munkahelyek is vetélkednek egymással. Az értékelés alapjául a javítószázalék csökkentése, valamint az önköltség csökkentése szolgál. nekelőtt olyan eljárást kell kidolgozni, mellyel a szerves anyagokat gyorsan le lehet bontani a talajban. Ily módon olyan tápanyagokban gazdag trágyát nyerhetünk, amit a mezőgazdaság kitűnően hasznosíthat. A bomlás közben felszabaduló metángáz is felfogható. A metán pedig fontos alapanyaga a vegyiparnak. Laboratóriumi úton A szemét hátramaradó egyharmadából pedig ki lehetne válogatni a fémhulladékot, textíliát és minden más még felhasználható anyagot. Szabó Antal korábban a textiliparban dolgozott és ott foglalkozott a len-, kender- áztatás idejének kémiai úton való csökkentésével. Ügy véli, hogy a kenderáztatás- nál alkalmazott rothasztási folyamathoz hasonlót kellene létrehozni a szemét fel- bomlasztásánál is. Ehhez persze speciális baktériumokat kell kitenyészteni, laboratóriumi úton. * Az újságíró természetesen nem tudja megítélni — laikus lévén —, mennyi a realitás Szabó Antal javaslatában Mindössze azt javasolhatja, hogy a városi tanács foglalkozzon ezzel a gondolattal, vizsgálja (vizsgáltassa) meg hozzáértőkkel Szabó Antal elképzelését. Tény, hogy világszerte kutatják laboratóriumokban a szemét megsemmisítésének, illetve fel- használásának legcélszerűbb módszereit. Miskolcot is erre sürgeti szemételhelyezési gondja. S ha nincs olyan gazdaságos magoldás, melyet készen átvehetnénk, talán érdemes lenne áldozni kísérletekre is, amennyiben azok a szakemberek szerint sikerrel kecsegtetőek. A DIGÉP-ben megrendezett második várospolitikai ankéton is szóba került a vasgyári kolónia sorsa. A gépgyáriak érdeklődésére jellemző, hogy nemcsak az itt lakók, hanem más lakótelepeken élők is felvetették a kérdést a jelenlevő városi vezetőknek: valóban lebont- ják-e a lakótelepeket, s ha igen, mikor, és mi kerül a helyükre ? JNem a tanácsé Az itt levő régi lakások állaga rossz, már korántsem elégítik ki az igényeket. Miért nem bontják le akkor mielőbb ezt a telepet, s miért nem építkezünk a helyén? Az egyik ok: a lakások a gyárak kezelésében vannak. Világos, hogy amíg ez az állapot tart, a tanács nem avatkozhat a lakótelep sorsába. S az is nyilvánvaló, hogy a hatalmas területen a két gyár bontani és építkezni, megfelelő anyagi eszközök híján nem tud. Vagyis: a lakótelepet először át kell adni a vámosi tanácsnak, s csak utána következhet változás. Ilyen jellegű tárgyalások már folyamatban vannak a két fél között, természetesen a KGM bevonásával. A másik probléma, hogy a gyárak közelsége miatt az építési előírások sokat korlátoznak ezen a területen. Egy előírás például azt mondja ki, hogy a gyáraktól egy kilométer távolságra csak kimondottan készenléti lakásokat lehet építeni. Mindenki tudja, hogy ezekben csak olyanok lakhatnak, akikre a nap minden percében szüksége lehet a gyárnak a zavartalan üzemeltetés miatt. Mindezek ellenére a vasgyári kolóniát le kell bontani — mondta László László, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője. — Az avult épületek helyén zöldövezetet alakítanak ki és a tervek szerint néhány magas lakóépületet, intézményt építenek. Jó levegő Bár nem az ankéton esett róla szó, hadd ismertessünk egy szerintünk rendkívül érdekes elképzelést a két gyár közötti területtel kapcsolatban. Egy tanácskozáson Káli Lajos, a Lenin Kohászati Művek szociális igazgatója, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke fejtette ki, hogy az LKM vezetői szerint a két gyár közötti terület nem egészségtelen; alkalmas lakások telepítésére. Pontos méréseik vannak — mondotta —, amelyek azt bizonyítják, hogy — minden ellentétes vélemény ellenére, — ez a terület a város egyik legegészségesebb pontja. Nem véletlenül épült ide például a vasgyári kórház sem, amelynek környékén az ösz- szes többi miskolci kórházénál jobb a levegő. Az LKM- nek állítólag kész tervei is vannak e terület beépítésével kapcsolatban. (nyikes) Eltűnt a korábbi nagy különbség a szellemi foglalkozásúak, a munkások és a parasztok háztartásának gépesítési foka között. A reprezen tatív hazai háztartás-statisztikai adatok szerint 1965-ben 100 szellemi foglalkozású család közül 59-nek Volt tévé- készüléke, hetvennek mosógépe, ugyanennyi munkáscsalád közül akkor 51 tévé- és 57 mosógép-tulajdonos volt, ^T00 parasztháztartás közül íedig mindössze 8-ban nézhettek televíziót, s 27-ben mostak géppel. A kiegyenlítődést mutatja, hogy jelenleg már lOO-'oól 91 szellemi foglalkozású, 90 munkás- és 66 parasztháztartás rendelkezik televíziókészülékkel, mosógép 100:ból 86 szellemi foglalkozású, ugyanennyi munkás- és 75 parasztháztartásban található.
