Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-16 / 217. szám

ifMifrr

Telepesek — emlékművek

Ezrek és ezrek igazolhatják Miskolcon is (s a tanúk száma mindig több lesz), hogy milyen nehéz egy új lakásból otthont teremteni. Talán azok a legszerencsésebbek — legjobb közér- zetűek —, akik maguk építik a házukat: ők ássák az alapot, a téglák százai koptatják, horzsolják a kezüket, még néhány vércseppjük is belekeveredik a malterbe. Egyszóval nem készen — már megváltoztathatatlan formákkal — kapják a fészket. Persze fölösleges ilyen messzire menni, csupán az .,otthon-tudat”-ról szeretnénk szólni. Az otthont — akár saját terve szerint, akár az előre elkészített keretek (bérházi lakások) között — többé-kevésbé mindenki megteremti.

A lakás természetszerűleg mindig előbb válik otthonná, mint a város. Izgalmas kérdés, hogy a „telepesekből” — az új lakótelepeken egy kicsit mindannyian telepesek vagyunk

— mikor lesz közösség? A felelet látszólag egyszerű. Az együtt végzett munka, az azonos célok teremtik meg a közösséget. Talán a lakók kis érdekszövetségével kezdődik. A lakásszövetkezettel, s ezen belül olyan jelentéktelennek látszó dolgokkal, hogy pázsit legyen a ház előtt, működjön a lift, ragyogjon a lépcsőház. A tanácsi kezelésű lakásoknál is sok mindenre kell szövetkezni.

Aztán évek telnek el — az új fészkekben természetesen gyerekek születnek, akiknek már nem betonketrec, hanem szülőház ( a szó költői értelmében is) a lakás — s a kezdeti érdekszövetségek valamiféle patriotizmussá nemesednek.

„Mi, az X. utca lakói kérjük, hogy a járdát, a telefont, a boltot...” Ugye, milyen ismerősek ezek a folyamodványok? De azok a közlemények is, melyekben hírül adjuk, hogy Y. lakótelep társadalmi munkában játszóteret épít. És ez még mindig csak a kezdet. Az „otthon-tudat” alapozása. A lokálpatriotizmus (a továbbiakban nevezzük egyszerűen hazaszeretetnek) valamiféle nemes büszkeséggel kezdődik. A világ, az ország, a város nagy-nagy közösségében kezdjük fontosnak tartani a mi telepünket. Érdekelni kezd bennünket a múltja, a névadója; emlékművet akarunk állítani magunknak, hogy nagyobb legyen az önbecsülésünk, s bennünket is jobban becsüljenek. A közös múlt — legyen az akár csak másfél vagy kétévtizedes is — mindig tőke, amit kamatoztathatunk. Szilárd alap, ahonnan el lehet rugaszkodni, s ahová

— mint révbe — vissza lehet térni.

Hírlik, hogy a Kilián-lakótelepiek (észak, vagy dél — kérdezte tőlem valaki azonnal, mert lám, az otthon-tudat a lokálpatriotizmus szempontjából már ez sem mindegy) meg akarják formáztatni névadójuk szobrát. Nagy dolog ez? Igen. Nem azért, mintha nálunk csoda-számba menne egy szobor. Hanem azért, mert — hogyan is mondták ezt régen? — a közlelkesedés, polgáraink áldozatkészsége, hazaszeretete emel szobrot. Vagyis otthonabb otthonná teszi városrészét.

Miskolc e tekintetben soha nem volt rosszabb, mint a többi városok. Emlékezzünk csak a színház építéséhez kibocsátott téglajegyekre, a Herman Ottó-, az Egressy Gábor- vagy a Déryné-szobor költségeinek szinte forintonkénti összegyűjtésére. De Lenin-szobrunkat is a közönség emeltette. És az emléktáblák? A Dózsa-, József Attila-, vagy a most avatásra váró Bajcsy-Zsilinszky-táblán a Hazafias Népfront aranybetűi bennünket jelentenek.

Ezek az emlékművek akarva-akaratlanul is kötnek bennünket a városhoz. Persze, hogy a „bekerültelcnek” a régi Lévay-szobor kevesebbet mond, mint a tősgyökeres miskolciaknak. De már a bekerültek is építik az emlékművüket: parkokban, játszóterekben, szobrokban és persze szerelmekben, gyermekekben is.

Nem szeretem azokat, akik gyökértelenségről beszélnek. A fákat — ha ennek ésszerű okai vannak — át kell, mert át lehet ültetni. Persze, hogy megsínylik, hogy idő kell, amíg megkapaszkodnak. De ha egyszer szilárdan állnak, erdőket fognak teremni; új kultúrát.

(gyarmati)

He vesiek9 nógrádia k palócnapja

ötvenkét együttes, csoport részvételével, több mint 1300 népi táncossal, dalossal, szólistával rendezték meg tegnap Kisterenyén Nógrád és Heves megye első közös palócnapját. Az együttesek népviseletbe öltözött résztvevőinek felvonulását a díszemelvényről a két megye vezetői köszöntötték. A felvonulás után az együttesek a kisterenyei népkertben felállított szabadtéri színpadon díszbemutatót tartottak. A délután folytatódott műsort a Nógrád megyei Textilipari Vállalat palóc népművészeti

motívumokkal díszített modern ruhakreációinak divat- bemutatója tette még változatosabbá. A nap folyamán megnyílt idősebb Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művésznek a palócság életét, munkáját, jellegzetes embertípusait bemutató szoborkiállítása. valamint a művelődési házban berendezett palócszoba, a háziipari szövetkezet palóc tájegységeket bemutató kiállításával. A vasárnapi gazdag program — amelyre mintegy 15 000 vendég volt kíváncsi — szabadtéri palócbállal ért véget.

Barátok (Kerényi László felvétele)

Tegnap Bulgáriába utazol az Egri Szimfonikus Zene - kar. A 60 tagú együttes — a testvérkapcsolatok jegyé ben — egy hetet tölt Targo- viste megyében, ahol rész vesznek a Bulgária felszabadulásának 30. évfordulói alkalmával rendezendő ünnepségeken.

Caruso és Lanza

Enrico Caruso lemezei iránt a nagy énekes halála után 52 évvel is nagy a kereslet. A mai napig több mint 50 millió példányt adtak el belőlük. Caruso nagy riválisa Mario Lanza, akinek lemezeiből azonoon mind ez ideig „csupán” 10 millió példány kelt el.

Eddig: képesítés nélkül

Gyilkosságok és krimik

Mi jut eszünkbe, ha a gyilkos, gyilkosság szót halljuk?

Embere válogatja. Van egy tettes és van egy áldozat. Az áldozat — a neve is sugallja — védtelen, ártatlan. Orvul és gáládul, idejekorán érte a halál. Természetellenesen. Mindig a gyilkos az aktív fél, ő avatkozik be erőszakosan és igazságtalanul más életébe. Mert igazságos gyilkosság nincs! A gyilkos az élet ellen vét, erkölcsi világképünk ellen. ösztönösen görcsbe rándulunk, tiltakozunk ellene.

Valóban? Itt álljunk meg egy i'llanatra! A XX. század az addig nem ismert tömegméretű gyilkosságok százada is. Gyilkos század — mondhatnék, ha nem tiltakoznánk ösztönszerűen az ilyen jelzős összetételek ellen (mert így közhely). A péntek esti és a szombat esti műsor azonban igazolni látszik a jelzőt. A — különben közepes színvonalú — lengyel tévéfilm: a Nürnbergi epilógus és Szombat este két oldalát mutatta meg a gyilkosságnak. A lengyel film: a tömeggyilkosságét, a náciknak (és sajnos azóta másoknak is!...) ezt a borzalmas „specialitását”, a Szombat este (szándékában) a homo ludens oldottabb, a borzalmakat művészetbe is, üzletbe is (krimi) emelő hajlamát. Mondanunk sem kell, hogy a lengyel film volt a megrázóbb, az adott katharzis-élményt, újból igazolva a tételt, hogy a valóság, a dokumentum mindig megrázóbb, mint annak feldolgozott, megformált változata.

Sajátosan működik az ember emlékezetének a mechanizmusa: a rosszat, a rettenetét igyekszik kidobni a tudatból. Ám nem engedheti meg magának ezt a luxust az emberiség! A történelmet azért kell megtanulni, hogy ne ismétlődjön meg semmi ezekből a borzalmakból. Tudjuk, hogy (ha olyan mértekben nem is), de ismétlődik... Oradourra, Lidicére (a sor folytatható) May Lai rímel,

Chile, a ciprusi tömegsírok... Mintha a gyilkosság (a tömeges is) eleve velejárója lenne az emberi létnek: a történelminek is, a mainak is. Hinnünk kell abban, hogy nem így van! A lengyel film ezt sugallta.

Nem így a „Szombat este”. Mert nézzük Csak meg közelebbről a krimit, (amit még mindig nem tudunk rendezni — lásd a most látott „Gyilkosság Budán-t”). Logikai játékká, szórakozássá fokozza le a gyilkosságot, a bűnüldözést. Közfogyasztási cikké.

Hozzászoktunk a gyilkossághoz! Iparosok, jó szimatú üzletemberek ontják dömpingszerűen, s mi el alvás előtt élvezettel — mit élvezettel, mohón! — faljuk ezt a mérget könyvben, filmen, még a képernyőn is. Hamis az a szemlélet, amellyel a „Szombat estében” találkoztunk, amely összemosta) bármilyen jó szerkesztésben, előadásban is) az operát, Shakes- peare-t, Karinthyt a már említett gyenge krimivel. Shakespeare-nél a halál rút, visszataszító, értelmetlen. Nem szórakoztató játék a gyilkosság.

A művészet mindenkor szembesített a bennünk lappangó gyilkossal, amikor visz- szataszítónak, jóvátehetetlennek mutatta be a gyilkosságot. Oidipus is, Raszkolnyi- kov is keservesen bűnhődik, s nem, nemcsak azért, mert a törvény szigora lesújt! Ma már a kriminek is bealkonyul — hallottuk Faragó Vilmostól —, mert olyan nagyméretekben és olyan rafináltan gyilkol az ember, oly kevés (nagy) bűnös bűnhődik meg igazán (lásd Kennedy gyilkosai, Chile, Vietnam stb, stb.), hogy megrendült a hitünk az igazság és az igazságszolgáltatás erejében, lehetőségében . . .

Nem nyugodhatunk bele ebbe. S ha csak ennyi indulatot is indukált a két műsor. talán nem volt haszontalan.

HORPÁCSI SÁNDOR

A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísztermében vasárnap délelőtt diplomaosztó ünnepséget rendeztek. Hegedűs András főigazgató köszöntötte a levelező tagozaton végzett 240

HÉTFŐ

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Népi zenekarok műsorából. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk — 14.10: Prokoliev: ni.

szimfónia. — 14.45: Az öröm illan. — 14.55: A világgazdaság

hírei. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. Történelmi arckép- csarnok. — 15.40: Éneklő Hiúság. — 15.49: Mozart: C-dúr

szimfónia. K—425. — 16.17: A

Rádiószínház bemutatója. Vakok

— 17.00: Hírek. — 17.05' Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. Portré muzsikával. — 17.40: Az érdek paradoxonjai. — 18.02: Munkásélet a

Duna mentén. Egy hercegprí- mási uradalom örökségei. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthi- radó. — 19.40: Nótaest. — 20.27: Jósé Feliciano hangversenye az Erkel Színházban. — 20.57: Hírek. — 21.00: Pilar Lorengar és Jussi Björling énekel. — 21.30: Mikrolánc. Petress István műsora. — 22.00: Hírek. — 22.20: Lemezmúzeum. Haydn: G-dúr vonósnégyes Op, 76. No. 1. — 22.41: Útközben. Domány András műsora. — 23.01: Zenés iátékokből.

— 24.00: Hírek. — 0.10: René

Duclos énekkara Poulenc-kóru- sokat énekel.

Petőfi rádió: 12.00: Heródiás.

Részletek Massanet operáiéból.

— 12.43: Kitelt az esztendő, tanár úr? — 13.00: Hírek. — 13.03: Barokk muzsika — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig — a Rádió kívánságműsora. — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Kalandozás. Szekeres Ferenc és Czigánv György beszélgetése — sok muzsikával — 19.25: Zenekari muzsika. — 19.54: Jó estét, gvere- kek: — 20.00: Hírek — 20.10: Ui könyvek. — 20.40: Latin-amerikai históriák. — Francisco

Morazan álma Sobieski Artúr írása. — 21.08: A Magyar Rádió Népzenei Fesztiválja. — 22.05:

Liléktől lélekig Tóth Árpád versei. — 23.00: Hírek. — 23.15: A hét zeneműve. Sztravinszkij:

Versenymű zongorára és fúvóshangszerekre. — 23 45' Klarinét

szaxofonszólók. — 24.00: Hírek.

Miskolci rádió: 17.30- Műsorismertetés — hírek. — 17.35: Emberek. utak. járművek . . . Téma: a segítségnyújtás elmulasztása. — Könnyűzene. — 18.00: Borsodi Tükör. (Kongresszusi

versenyre készülnek: Felkészülés az őszi-téli ellátásra az Agrohallgatót. Az új diplomások már valamennyien oktattak Bács, Békés, Csongrád, Szolnok és Pest megye iskoláiban. A legtöbben eddig képesítés nélküli nevelőkként foglalkoztak a gyermekekkel.

konzumnál; Idegenforgalom és tájvédelem; Egy kisipari szövetkezet közgyűlésén . ..) — 18.13: Hangszerszólók. — Napjaink kérdései. Az eltorzult jószándékok. Jegyzet. — Megyei sporteredmények. — Slágerkoktél.

Szlovák televízió: ’6.05: Pedagógusoknak. — 16.S5; Tessék belépni! — 17.10: Kerületeink hangja. — 17.25: Vásári percek. —

17.30: Az 1975. évi spartakiád- ról. — 18.10: Dalok a reoülő- napra. — 19.00: Híradó. — 20.00: Viktoria regia (tévéjáték). — 21.10: Híradó, sajtószemle.

Kiállítások: Miskolci Képtár

(10—18): Magyar festészet a XX. században. —- Szőnyi István 50 rézkarca. — Déryné-ház (10—18): Régi magyar arcképek. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Testvérvárosok nemzetközi fotószalonja. — Szőnyi István-te- rem (9.30—18): Balogh András festményei.

Filmszínházak: Béke (f4. hn6, 8): Az ördög atamánja tsz. szovjet). — Kossuth (f3, hn5, 7): A Pendragon legenda (szí. magyar). — Hevesy Iván Filmklub (fő, f7): Szegény vagyok de dühös! (16 éven felülieknek! jugoszláv) — Fáklya (fő 17): A legutolsó nap (mb. szí. szoviet). — Petőfi ff5. fi): Csata a havasokban (mb. csehszlovák). — Szikra (5, 7): A tábornok állva alszik (16 éven felülieknek! mb. szí. olasz). — Táncsics Íf5. f7>: Az ördög atamánja (Premier helyár! szí, szovjet). — Tapolcákért (f8): Valaki az ajtó mögött ... (16 éven felülieknek!

szí. francia—olasz). — Ságvári (Ady Műv. Házban 5. 7): Az ezredeseket akarjuk! (mb. szí. olasz). — Hámor (4): A harmadik tettes (NDK).

KEDD

Kossuth rádió: 8.00: Hírek. —

8.05: Műsorismertetés. — 8.15:

Budapest és a vidék kulturális programiából. — 8.25 .Bogár Imre nótái?” Békés TsP’án zenés összeállítása. — 9.01: Harsán a kürtszó! — 9 36- Maya. Részletek Fényes Szabolcs—Har- math Imre onerettiéből. — 10.00: Hírek. — 10.05 Tskolarádió. — 10.35: A Pécsi Nevelők Héza kamarakórusa énekel — 10.49: Az ezüst tavak kincse.

Petőfi rádió: 8 00- Hír^k — 3.05: Zenekari muzsika. — 9.50: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: a zene hullámhosszán — 11.00- Hírek.- ÍS_GA .

MIAUM MŰSZAKI HÓK SZAMUK

megnyitotta, raktárát MISKOLC, KŐRIS KÁLMÁN u. 16. csapagy, műszaki gumiáru, kötőelem, csiszoló- korong,hegesztőanyag, szerelvény,színes fém,vill.forgögép >telefon: 38 -140<

| KÓ&/S KÁLMÁN ti.

la kellek az egri sziláiéi